Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-23 / 82. szám
XXIII. évfolyam Subotica, szerda 1922 március 22 82. szám Hogjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexándra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Leibach-palota) A magyarság nagygyűlése A magyarság szervezkedése már túl van a kezdeti stádiumon. Már kirajzolódnak a jövő működésének kontúrjai, élesebb megvilágítást nyernek a személyek, akiknek hűségére, tudására és képességére van bízva százezrek jóléte s azok a programpontok, amelyek a küzdelemnek, a politikai harcnak alapjául szolgálnak. Nem tagadhatják azok, akiket vérmérsékletük és nézésmódjuk a legszenvedélytelenebb szemlélésmódra kényszerít, hogy a szervezkedés eddig nem a legkiválóbb, nem a legzavartalanabb lelki dlspozició mellett történt. Ne keressük az okokat és okozókat, legyünk lojálisak és valljuk be, a fokozott érzékenység jelenségei mindakét részről megvoltak. A magyarságnak szokatlan még a kisebbségi helyzet. A kisebbségi jogok daróca szűk még azoknak, akiket a nemzeti hegemónia diszmagyarba öltöztetett. Keserű dolog érezni is azt, amit úgyis tudunk. Az érzékenység olyan,. mint a lupa, megnőnek alatta a sérelmek s széles dimenziókig terjednek a szépséghibák. Hát még ha komoly sérelmek kerülnek a nagyitóüveg alá. De szokatlan még az uralmi helyzet azoknak is, akik népkisebbségben nőttek fői, akiket szenvedések edzettek meg s akik készségüket s tudásukat fajuk és nemzetiségük jogainak kiharcolására állították be. Ezek tér-' mészetesen, amig megszokottá nem válik uralmi helyzetük, minden megmozdulásban veszélyt látnak, minden kézfogásban összeesküvést és minden összejövetelben lázadó szervezkedést. Éppen azért, mert nagyon szeretik fajukat s mert féltik fajuk hegemóniáját. Amennyire a közélet megnyilatkozását helyesen tudjuk megítélni, úgy látjuk, hogy a magyar pártnak az a határozata, mely Szubotlcára hívja nagygyűlésre az itt élő magyarságot, sérti az itt élő szlávok tekintélyes részének érzékenységét. A magyarságnak az az érdeke, hogy ezt a nagygyűlést békében, nyugalomban, ellenérzések kiváltása és érzékenységek felhorzsolása nélkül, de mindenképen megtartsa. Ám vannak szempontok, melyek azt követelik, hogy ne Szuboticára hívják össze a nagygyűlést. Szubotica az ország határán fekszik, ezentúl már azoknak impériuma kezdődik, akikkel az itt élő magyarság nyelvi közösségben él. A szlávság nagyrésze úgy látja, hogy Szubotica csak azért, mert a határon fekszik, nem alkalmas arra, hogy székhelye legyen olyan szervezkedésnek, melyet a fölületes szemlélők más célzatok látszatával is felruházhatnak. Szubotica — a íorradáshely a két ország közt, az összeomlás ezen a ponton törte szét a régi államhatalom csontját. Ha minden remény meg is van arra, hogy a két állam békében fog egymás mellett élni, a politikai szervezkedés súlyával, vagy a — bár félre nem érthető, de félremagyarázhat6 látszatával ne a törési helyen terheljük a szervezetet. Itt vágták le a volt Magyarországból azt a részt, ami az SHS királyságnak teste lett, a seb még nem tökéletesen gyógyult, a bőr még érzékeny, ne lobosodjon ki az uj szerep nyomása alatt a hegedő seb. A magyarságnak meg kell tartania a nagygyűlését. A nagygyűlés a fontos s annak zavartalan és ünnepélyes lefolyása, nem pedig a hely, ahol azt megtartják. Felesleges érzékenykedést ne okozzunk, mert csak terheljük vele azt a munkát, ami anélkül is nehéz. A magyarság presztízse nem szenved sérelmet, a magyarság érdeke csak nyer vele, ha munkájában nemcsak a jogot és a törvényt veszi tekintetbe, hanem azoknak érzékenységét is, akiknek országában él. A politikai tapintat, a politikai okosság nem írott jogszabályai vannak olyan hatalmasak, mint az alkotmány parancsa s gyakran súlyosabb következményekkel jár a megsértése, mint az alkotmány rendelkezéseinek elhanyagolása. A magyarság érdekében azt kérjük, hogy ne Szuboticán, hanem Novisadon tartsa meg a Magyar Párt országos alakuló nagygyűlését. Vrangel akciója a parlament előtt — Nincsics külügyminiszter az orosz menekültek mozgósítása ellen — Szociáldemokrata interpelláció a fiumei eseményekről A szkupstina keddi ülését délután 5 óra 10 perckor nyitotta meg ür. Ribár elnök telt padsorok mellett Napirenden a minisztereknek egyes interpellációkra adott válasza szerepelt. Először Nincsics külügyminiszter válaszolt dr. Moszkovjevics képviselőnek Vrangel tábornok mozgósítása ügyében beterjesztett interpellációjára. A külügyminiszter beszédét óriási érd klődéssel fogadják a képviselők, sokan kösülállják a szónoki emelvényt, hogy jobban hallják Nincsics szavait. Nincsics külügyminiszter kijelenti, hogy Vrangel tábornok beogradi tartózkodásának nincsen semmiféle katonai vagy politikai jelentősége. Wrangel csupán egy előkelő orosz menekült, aki ép úgy élvezi az SHS királyság vendégszeretetét és ugyan olyan feltételekkel tartózkodik az országban, mint a többi orosz me nekült. — Nem ismertük el Vrangel tábornokot — folytatja Nincsics külügyminiszter — mint az orosz kormány fejét még akkor sem, amikor csapatai élén Moszkva ellen indult és Napoleon .^ikeréit akarta elérni. Most még kevésbbé ismerjük öt el politikai funkcionáriusnak. MindenOtoszország eilen indított expedícióban vigyáztunk arra, hogy szigorú semlegességünket megőrizzük, mert nem akartuk támogatni azt a törekvést, hogy az egyik orosz a másikat gyilkolja. Nem támogattunk még anyagilag sem semmiféle ilyen expedíciót, mert az volt mindig az álláspontunk, hogy mindez polgárháború, amibe nincs jogunk beavatkozni. — Teljesen ki van zárva, hogy megengedjük, hogy az ország területén Oroszország ellen akció készüljön. Ez valósi os háborút je'entene Oroszország ellen. Már pedig ez a nemzet sohse menne bele egy Oroszország elleni harcba, bárha ma Oroszországban a bolsevikiek is uralkodnak. (Lelkes taps a középen. Dr. Korun szociáldemokrata közbekiált: Mit szól ehhez dr. Spalajkovics ?) — Miután gyakran terjednek el az országban olyan hírek — folyatja a külügyminiszter — amelyek a közvélemény felháboritására alkalmasak, hangsúlyoznom kell már egyszer a kápviselóház előtt is, hogy ml nem akarunk ezenkívül sem semmiféle olyan nemzetközi kötelezettséget vállalni, amely esetleges háborúba sodorhatna bennünket Oroszországgal. (Taps a centrumban. Felkiáltások: Nagyon helyes !) Elmondja még Nincsics külügyminiszter, hogy az interpellációban foglalt adatok nagy részét nem is meri, annyit tud csak, hogy Szkarzsinszki tényleg részt vett a reichenhaiii kongresszuson. De ha tényleg megfelel a valóságnak, hogy az orosz emigráció egyes tagjai idegen befolyás alatt állanak és valamilyen kciót készítenek elő, amely az állam érdekeit veszélyeztemé, akkor a kormány a legerélyesebb intézkedéseket foganatosítaná és minden szközt megtenne, amit az állam érdeke megkíván és a törvény megenged. Ezután dr. Moszkovjevics képviselő kijelenti, hogy nem elégszik meg Nincsics válaszával. Két tényt kíván hangsúlyozni. Burzev, Vrangel legbizalmassbb hive, interpellációjára adott válaszában maga is elismerte, hogy az S. H. S. királyság területén tényleg van orosz hadsereg és fönnáll az orosz tanács is, sőt a hadsereg főparancsnoksága Beogradban van. A másik tény pedig az, hogy az orosz menekülteknek tanácsában foglal helyet Szkarzsinszki, aki mint Vrangel képvistlője jelen volt Reichenhallban és aláírta azokat a határozatokat, amelyek az S. H. S. állam ellenségeire nézve hoztak kedvező döntéseket. Ezekben a határozatokban többek közt a versailiesi és a többi békeszerződések megsemmisítését kívánták, amely békeszerződéseknek alapján épült föl az S. H. S. királyság. Ugyancsak ő irta alá a karlovcei egyházi kongresszus határozatait is, amely kongresszuson Jovanovics Ljuba radikális képviselő is résztvett és amely kongresszus szintén elfogadta a reichenhaiti határozatokat. Mindez azt bizonyltja, hogy ez a kérdés nagyon komoly és ezért bejelenti, hogy e tárgyban újabb interpellációt fog beterjeszteni. Ezután Nincsics külügyminiszter válaszol Lázics földmivespárti képviselő interpellációjára a Barosskikötő kérdésében. Kijelenti, hogy az SHS. kormány ebben a kérdésben Olaszországgal nem folytat tárgyalásokat. Lázics megelégszik a miniszter válaszával. Kristan Edbin szocialista képviselő a fiumei eseményekkel kapcsolatosan interpellálja Nincsics külügyminisztert. Ebben a kérdésben a külügyminiszter kitér a válaszadás elől. Kristan Edbin beszédének a:: adott különös jelentőséget, hogy ellenzéki létéra az egész parlament tetszése mellett kijelentette, hogy ő nem soviniszta, mégis kénytelen a fiumei eseményekkel kapcsolatosan véleményét leszögezni. Az Olaszországgal való viszony nemcsak a Balkán, hanem egész Európa békéjét fenyegeti. A fiumei eseményekért az olasz kormány felelős, annak tudta, vagy hallgatólagos beleegyezése nélkül lehetetlen lett volna Fiume városát hadihajókról lövetni. A rapallói szerződést még nem ismeri, érthetetlen azonban az, hogy Olaszország rendet megy csinálni Fiúméba, amit az SHS. kormány összetett kézzel néz. (Taps a Ház minden oldalán.) Ezután Vászics hadügyminiszter válaszolt Kosztics interpellációjára, aki a had>eregfőparancsnokságnak az 1915-ben kiadott rendeletét teszi szóvá, majd Klímanudi felel Lazarevicsnek az italmérési és dohányjővedéki illetékekről szóló interpellációjára, Az interpellációk után az általános közigazgatási törvényjavaslat napirendi tárgyalása következett. Miután az alkotmány értelmében ezen törvényjavaslat fölött parlamenti vita nem folyhat, az egyes pártok deklarációinak felolvasása utón a parlament 143 szavazattal 51 ellenében elfogadta a javasla ot. Deklarációt olvastak föl a javaslat ellen: a szociáldemokraták, a köztársaságiak, a klerikálisok, a nemzeti szocialisták, falusi pártiak és a földművesek. Az elnök az ülést este hét órakor zárta be. A legközelebbi ülést csütörtök délutánra hívták össze.
