Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-20 / 79. szám
6. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 80. szám. REGENY. BBÜ Az eierarcM emb«r I. FEJEZET. Az ellopott 25 millió. Tíz perc múlva két rendőr tiszt viselő jelentkezett, hogy a jegyzőjcönyvet felvegyék. Az Őr .elmondta, .amit látott, midőn a sárga bőrtáskát említette, Stokes egy megsemmisítő pillantást vetett reá. Aztán jött Bobby Dodd, — a nagy Bobby — ahogy őt Szent Louisban pevezték. Kellemes külsejű, de különben közönséges megjelenésű ember volt. Simára borotvált arcát remekül tudta fegyelmezni, szürke szemei ^ravaszul csillogtak. A k^t rendőrtisztviselő különös tisztelettel köszöntötte a nagynevű kollégát. Dodd felületesen elolvasta ■a jegyzőkönyvet. Kissé hosszasabban vizsgálta a könyveket, anélkül, hogy Voss ügyes hamisításait észre- 1 vette volna. A pénzszekrényt alig méltatta figyelemre. — Stokes ur. — szólt, — ön hivatott engem. Én egy idő óta megszűntem hatósági alkalmazott lenni, de ha egy ügyet a kezembe veszek, :a rendőrség tőle telhefSleg támogat. ,A honorárium felett majd megegyezünk, ha a tolvajt megkeritetíem. ■— Sokkal fontosabb nekem, hogy jS. pénz megkerüljön, mint a tolvaj, :— jegyezte meg Stokes. — Nem azért lopta el a pénzt, hogy a Missisippibe dobja, — felelte mosolyogva Dodd — én a tolvajjal a pénzt is előkeritem. — Ön bizonyosan elfogja? — kérdezte gondterhelten Stokes. — Igen, remélem, ha csak a holdba nem repült. Vannak Vossuak hozzátartozói? — Fiatal felesége — szólt közbe a másodpénztáros főnökét megelőzve. — Épp az imént telefonált ide s kérdezősködött férje elmaradásának okáról. — Kitűnő! — szólt Dodd s lehúzta a keztyiijét. — Kérem e nő rímét. Feljegyezte a címet, aztán az őrhöz fordult, s elmondatta, magának pontosan az előző éjszaka eseményeit, majd egy körzőt kért; ezzel a falon függő térképhez lépett, lercéricskéit egyes távolságokat, egy kört rajzolt le. melyben Szent Louis volt a középpont. — Ezen vonalat érte el a sárga autó szürkületkor — magyarázta a két rendőrtisztnek. — Sürgönyödének azonnal minden közbeeső állomásnak, mely ezen a vonalon fekszik. Hogy a sikkasztó a Szent Louis-hidat adta meg. az csak csel tőle, hogy minket abban a hiedelemben tartson, hogy Newyorkba ment. A rendőrtisztek gyorsan följegyezfék a megjelölt városok neveit, Eközben Dodd jelentést szövegezett, melyet átadott a hivatalnokoknak. — Sokszorosítani és az újságoknak leadni *— szólt röviden. — Mihelyt valami érkezik, kérek e címre jelentést — s megmutatta nekik Polly Voss címét, amit ők szintén feljegyeztek. Mialatt a rendőrtisztek elsiettek és Dodd motorjának legnagyobb sebességével robogott a Ids házacska felé, hol Polly kétségbeesetten várta haza férjét, azalatt Jim Stokes belépett Dick Patton magániro— Stokes! Stokes! — e felkiáltással fogadta őt a pamutkiráiy, — átkozott eset ez, mit fogunk most csinálni? — Csődöt mondok, —. szólt megtörtén Stokes. Erre megfogta karjánál Patton és ráorditott: — Es az én 25 millióm?! Nekem arra okvetlen szüksége mvan. — Nagyon sajnálom, — sóhajtott Stokes megadással. — Sikkasztó pénztárosok ellen nincs biztosítótársaság. — Hát üljünk le — szuszogta Patton. — Ön nem fog csődbe menüi! Én haladékot adok önnek, inig a gazember kézre kerül, de kikötöm a feltételt, hogy Bobby Doddot küldi utánna. — Már megtörtént. — Nagyon jó, ő elfogja s ön akkor fizet nekem. — És ha nem fogja el? — Kizárt dolog! De tegyük fel ez esetet! Ügy akkor fizet, amikor tud. — Nem fogok fizetni tudni! Mr. Patton, be kell zárnom irodámat. Túlsók réz-részvényt vettem, ezek a papírok az egyedüli biztosítékok, amit nyújthatok. — Köszönöm, ingyen sem veszem. — Meglássa, hogy felmennek, mert különben az egész ipar pokolba jut! — Hadd jussön ! — Hát akkor mégis csődbe megyek! — Vigye el az ördög — ordított Patton feldühödve e csökönyösségen. — Azt hiszi, hogy a 25 milliómat el akarom veszíteni? Olyan igaz, mint ahogy Dick Pattonnak hívnak, hogy nem fogom önt elejteni. Ön egy asztalnál ül velem a klubban. Majd felmászik ön újra! Mennyire van szüksége? — Megkísérlem, — felelte Stokes gondterhelten. Ezután szerződést kötöttek, mely szerint Patton egyharmadrészes társnak belép a cégbe, de anélkül, hogy erről bárki is tudna, Jim Stokes alig köszönve távozott. — A Iegrosszabbon túlestem, — sóhajtott, megkönnyebbülten, midőn ismét kocsiban ült s a kis villához hajtatott a Carondelet-park mögött. — Most még Vossnét kell az esetről értesítenem. De Bobby Dodd már régen nála volt. Patakzó könnyekkel fogadta őt. Dodd meg volt lepve komoly szépségétől s mindjárt látta, hogy a nő teljesen ártatlan a dologban. Mivel Dodd igazi gentleman volt, szükségét érezte annak, hogy a szörnyű esetet minél kíméletesebben adja az asszony tudtára. — Asszonyom, — kezdte — az én időm igen drága, ezért be fogja látni, hogy nem kertelhetek soká. Férje egy nagy lopás gyanúja alatt pH, melyet a Stokes és Parkes cég kárára követett el és megszökött. Az asszony teljesen értelmetlenül bámult Doddra s végre felsikoltott: — Nem! Nem! az lehetetlen, az én uram ezt nem tette, nem, soha. — Jól van, — szólt Dodd szánakozva — én is e nézeten vagyok, ő bizton csak pillanatnyi elmezavarban követhette el. Mint az irodában mondják, az utóbbi időben nagyon ideges volt, ezt bizonyára ön is megerősíti. Polly folytonos zokogás között bólintott: — Az én feladatom a pénzt előteremteni, nekem ez a fő, nem pedig férje bünhődése! — Oh, — sóhajtott bánatosan Polly. — ö nem tette, egész bizton nem, itt, tévedésnek kel! lenni... — Tévedés kizárva. — mondta Dodd élénk sajnálkozással, miközben mélyen belenézett a nagy szürke szemekbe, melyek ijedten tekintettek reá, ■— Rettenetes, — nyögte szegényke s zokogva rogyott a kerevet párnái közé. — Asszonyom, — csillapította Dodd s szelíden megérintette vállát — a dolog nem áll olyan rosszul, mint ahogy látszik. Én önnek a következő ajánlatot teszem. Megkíséreljük Mr. Vosst megtalálni, szép szóval igyekszünk őt rávenni, hogy a pénzt visszaadja s néhány hétre szanatóriumba helyezzük. így elkerül minden törvényes beavatkozást, erre önnek becsületszavamat adom. Csak azon esetben nyúlnék erélyesebb eszközökhöz, ha a 25 milliót nem akarná visszaadni. Remélem, ha ön velem lesz, minden simán fog menni. Polly abbahagyta a sírást, és figyelni kezdett, Dodd gyöngéd, meleg hangja kiszakította kétségbeeséséből; remélni kezdett, Péter csakis pillanatnyi szórakozottságában vehette a pénzt magához. — Hol van ő? — kérdezte — vezessen hozzá. — Az nem fog olyan könnyen menni, — mondá Dodd örülve, hogy az asszony ilyen könnyen belement a dologba, — de majd megtaláljuk. Azt hiszem, egy félóra múlva tudni fogom, merre vette útját. Meg kell azonban vallanom, hogy ajánlatom nagy részben. Önzésen alapszik, ugyanis én nem ismerem Voss Pétert, de ön igen. — Itt van a fényképe, — szólt. Átnyújtott egy képet s ismét zokogásba fulladtan dőlt a díványra. — ó. Péter, Péter, hogy ezt meg tudtad nekem tenni! Éz a te szerelmed? — Szedje össze magát, — csititgatta Dodd s figyelmesen nézegette a fényképet. — Nagyon intelligens arc, nehéz dolgunk lesz vele. Szakállát természetesen levétette s akkor egyáltalán nem fogom megismerni. De önnéj másként áll a dolog, ön szakáll nélkül is meg fogja ismerni. — Ezer között felismerném, — kiáltá és felugrott. E percben kopogtak az ajtón és egy rendőrtiszt lépétt be. Polly megrémült az uniformis láttára. — Az 1177-es sárga autó két 6rá-. val ezelőtt Louisvilleben volt. *— Hát. mégis Newyork, — suttogta meglepetve. Vagy ügyetlen kezdővel, vagy pedig őrülttel van dolgunk. — Az autó délfelé Cincinnatiban lehet, — mondá a rendőrtiszt. — Feltartóztassuk s az embert elfogassuk? — Nem! — kiáltá Polly, — nem elfogni, csak ne a rendőrséget... Dodd egy pillanatig gondolkodott. — Nem, — mondá aztán, — én magam fogom az üldözést kezembe venni. Sürgönyözzön Cincinnatiba, hogyha beérkezik a sárga autó, figyeljék meg, majd aztán magam fogok érdeklődni. Most pedig azonnal rendelje meg William Websternél a legjobb, leggyorsabb kocsit a két Jegbizhatóbb soffőrrel. — Hány perc alatt tud ön elkészülni? — fordult Pollyhoz. — Azonnal, — kiáltá ez s a mellékszobába futott, hogy felöltözzék. — Rendelje meg részemre telefonon az autót, — szólt Dodd a rendőrhöz, a szobában levő telefonra mutatva. — Egy negyed óra alatt itt lehet.. Mig a hivatalnok a telefonálással volt elfoglalva, addig Dodd átkutatta Péter Voss Íróasztalát. És hogy tudott ez az ember kutatni. Egyszerre felcsillantak szemei. Egy német. katonai útlevelet talált, mely a szökevény pontos szeméjyleirását tartalmazta. Hirtelen néhány szót irt egy szelet papírra s azt az útlevéllel együtt a rendóT kezébe nyomta. — Ez a köröző-levél, vigye azonnal. A fényképnek semmi célja, az csak zavar, úgyis levétette a szakállát. El ne felejtsen Cincinnatiba sürgönyözni. A hivatalnok eltűnt, Dodd tovább kutatott. Különösen az itatóspapírt az irómappában, de ujjlenyomatot nem talált. — így is jó, — gondolta; felhagyott. a kutatással é gondolkodva járt fel és alá a szobában. Hivatása sarkalta, hogy a 25 millió dollárt előteremtse, még pedig lehetőleg anélkül, hogy busitaná Pollyt, aki ign mély hatást gyakorolt rá. De nemcsak szánalma, hanem igazságérzete is visszatartotta attól, hogy Péter Vosst, mint közönséges bűnöst kezelje. Egy férfi, akit egy ilyen bájos nő szeret, nem lehet közönséges sikkasztó, egv ilyen ember csak pillanatnyi elmezavarban követhette el a lopást. Azonkívül Dodd. mint magándetektív, (nagyon szerette volna a feladatot egyedül, a rendőri közegek segítsége nélkül, megoldani. (Folyt, köv.) A legizgalmasabb fim, mely megjelent. Bemutatásra kéről március hó 16-tól a ACINABARpárjai!f rtszb9A TM*,eieíia ILIFKA MOZIBAN---------------—® legerősebb filmszínésze . ELMO L I N K O L N. | B?niTi^iTOTrr nzroir rnr ÚJDONSÁG!
