Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-19 / 78. szám

78. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal TReg lehet-e valósítani a beágrádi konferencia tervét A beogradi szakértői értekezle­tet a Becsben akreditált diplomá­ciai kar körében kimagasló fon­tosságú eseménynek, sőt politi­kailag is oly ténynek tartják, melynek kihatásai egyenesen be­­láthatatlanok arra az esetre, ha a génuai konferencia valósággá válik. A beogradi eredmények osztrák értékeléséről a Bácsme­­gyei Napló bécsi tudósítója előtt a következő nyilatkozatot tette az osztrák diplomácia egyik ve­zető funktionariusa: * — A beogradi előtanácskoz­­many a génuai konferencia által kitűzött mindkét irányban úgy az orosz, mint a középeurópai ujjáépités szempontjából nagy­­fontosságú határozatokat hozott. A kisantant hajlandó az Oroszor­szággal való gazdasági együtt­működés felvételére. — Középeurópai újjáépítést il letőleg még konkretebb javasla­tokkal állott elő. Ezekben a ja­vaslatokban a Benes-féle közép­európai terv első hivatalos jelent kezesét látom. Arra a tervre gon­dolok, mely szemmel láthatólag állandó célja volt Benes külpoli­tikájának az osztrák magyar mo­narchia megszűnése óta. A be­ogradi konferencia ugyanis azzal a javaslattal fordult a génuai uj-Í'áépitést vezető nagyhatalmakhoz, rogy a középeurópai gazdaság sza­nálása elsősorban a kisantant ál­lamaira bízta. — A Benes-féle „Mitteleuropa" koncepció első nagyarányú je­lentkezését észlelhetjük ebben a javaslatban. Bírálatánál azonban nem felejthetjük el, hogy ilyen középeurópai koncepció irta előfordult a közelmúlt diplomá­ciai történetében, a német „Mit­teleuropa“ terve nagyobb terüle­tekre kiterjedő arányokban. Ez a terv azonban a központi hatal­mak belső gyengeségén szenve­dett hajótörést. A Benes-féle koncepciót is több veszély fenye­geti. Magyarország szigetszerűen elkülönzött ország marad az újon nan egységesülő gazdasági terű let kellős közepében. Német- Ausztria is kimarad belőle. A kimaradt területek bekapcsolásé val ígérne eredményes rekon­strukciós munkát a középeurópai ujjáépités. terve. — Számolni kell azonban az­zal, hogy vannak még politikai akadályok, melyek egy ily nagy­arányú gazdasági .együttmunkál kodás nagy útjába állanak. Kisiizletek osztrák koronákban — Hogy keresnek Bécsben a rossz valután? — egy ze$ már $IS 'Áz osztrák korona végletek felé táncoló szomorú sorsa, a maga tra­gikus voltában is egész sereg furcsa, legalább is megmosolyogni való dol­got termelt, legfőképpen az emberi ravaszság és csalafintaság terüle­tein, mert az élelmesség a lefelé zu bánó osztrák korona balsorsában is megtalálta a lehetőségeket, hogy hasznot húzzon belőle. Ahol a »Ho­me« lakásberendezés! é$ bútorgyár vállalat csak munkabérekben két­milliárdot fizet ki havonta, ahol rakodómunkások azért akartak sztrájkbalépni, mert a mostani tizen­nyolcezer koronás napi jövedelmük helyett 30,000 koronát követeltek, jtt bizony néha ravaszul elcsípett parányi kis összegekre megy a já­ték. Mit lehet bélyegen és táviraton keresni? Az osztrák posta néhány hét előtt beszüntette a büntetésportókat és az olyan levelek kézbesítését, mely­re a feladó nem ragasztott bélye­get. E mögött a rendelkezés mögött egy kis védekezés húzódik meg a külföldről érkezett bélyegzetlen le velek ellen. A bécsi postán feltűnt ugyanis, hogy milyen nagy számban érkeznek újabban levelek felbélyeg­zés nélkül s mg különösebb, hogy a Sesi címzettek milyen szívesen . fi­zetik ki a 40 korona büntetésportót. A dolog nyitja pedig az volt,, hogy például a csehországi cégek levele­zésüket állandóan úgy, bonyolították le, hogy a levélbóritékba' beletették a cseh bélyeg árát, két cseh koro nát, a bécsi címzett kifizette a 40 osztrák korona büntetést s volt idő, mikor ezen 240 osztrák koronát ke­resett. * Ugyancsak szó van arról, hogy beszüntetik a fizetett válaszú sürgö­nyöket is. A külföldi táviratozásfc úgy bonyolítják le, hogy például a bécsi megbízott naponta feladott egy őt-hatszavas^ semmitmondó táv­iratot Zürichbe és megfizetett egy­ben husz-harmincszavas választáv­iratot is. Ha már most tudjuk azt. hogy a Svájban feladott távirat sza­vanként egy frankba kerül, ami né­ha 1500 osztrák koronát jelentett, viszont a fizetett válaszsürgöny Bécsbő! szavanként csak iiO koro­nába került, egy-egy ilyen távira­ton 20—25,000, koronát takarítot­tak meg. .Ü Az különben Budapesten sem is­meretlen dolog, hogy például a sváj­ci cégek körleveleiket- csomagban küldik el ottani megbízottjuknak s az helyben bélyegzi fel, mert az ol­csóbb. Egynegyedozrelék. Egynegyedezrelék a pénzforgalmi adó Ausztriában, ami úgy értendő, hogy ha valaki a bankban egymillió koronát vesz fel, 250 koronát fizet pénzforgalmi adó címén. Ez csak látszólag olyan csekély összeg,; mert Bécsben mostanság-a ,milliók nem egyenként, > hanem tízesével és szá­zasával forognak s a; közép- és nagy­bankok gyakran 60—-100,000 koro­nát szolgáltatnak be naponta az ál­lamkasszába. * London az Eldorado. *¥•*. London volt a világon talán az egyetlen hely, ahol nem tartották érdemesnek, hogy különbséget te* gyenek wieni kifizetés és effektiv osztrák korona között. Ha valaki­nek sikerült osztrák koronát vinnie Angliába, a következő jól jövedel­mező üzletet köthette: 16 millió osztrák koronáért vehetett London* ban 1000 fontot s ugyanazt még aznap táviratilag eladhatta Bécs­ben, mint kifizetést, 30 millió osz­trák koronáért. Egy napra éppen elég nyereség. Elmaradtak az amerikaiak. A nagy hausseok ideje azonban’ elmúlt. Ennek első jele, hogy az amerikaiak egyre kevesebben kere­sik fel Bécset. Az amerikaiak prak­tikusak s csak addig jöttek át, amíg ingyennél is olcsóbban élhettek. Az Újvilágból egy esztendő előtt érke­ző vendég Bécsbe hozott magával, mondjuk, 5000 dollárt. Ebből azon­ban egy fillért sem költött, hanem letétként elhelyezte valamelyik bankban s felvett rá egymillió koro­­rona kölcsönt. Ebbő! 2—300.000 ko­ronát szánt a maga szükségleteire, a másikkal pedig újabb 1000 dollárt vásárolt. Közben az osztrák korona zuhant lefelé s mikor a nyájas ven­dégnek fogytán volt a pénze, eladott, 200 dollárt, dolláronkint 10,000 ko­ronával, visszafizette a milliós köl­csönt, visszaváltotta a dollárjait s mikor számadást csinált, kiderült, hogy másfél esztendeig élt ingven, azonkívül pedig megszaporodott a pénze 800 dollárral. A narancs ís üzlet. Az üzleti élet egyébként rettene­tesen pan« s a különféle bussines emberei, akik éveken át hozzászok­tak; hogy naponta százezres'és mil­liós nyereségtételeket könyveljenek el esténként s túlzott jókedvvel fal­ják az élet örömeit a bőhasznu nap után a hangos bécsi éjszakákban, most hosszú orral sétálnak és se­­hogysem tudnak beletörődni abba, Csevegés Iita: luhász ßyula Azokban a társaságokban, ahol ,még mindig szokás, esetleg divat ís irodalomról és művészetről is be­szélni, sok szó esik mostanában egy könyvről, amely Világanyám címmel Kassák Lajosnak összegyűjtött ver­seit tartalmazza. A fekete és vörös színekben virító címlap maga eléggé alkalmas arra, hogy egy kissé meg­­vaditsa a különben békés hajlan­dóságú dárdás polgári kedélyt, amely Farkas Imre, jobb esetben Bzaboleska Mihály költészetének emlőin nevelkedett. De még azok is, akiknek már az úgynevezett holnapos és nyugatos költészet is udvar-, sőt szalonképes, igen, még azok is jórészben idegenül és el­képedve torpannak meg a hatalmas áradattal hömpölygő szabad és sokszor bizony igencsak szabados .versek előtt, amelyek Kassák Lajos uj könyvében egészen a dadaizmus yéghatáráig nyújtóznak el. Hát bizony, valljuk meg, ez a Kassák meglehetősen újszerű je­lenség a magyar költészetben, de az ő még a mai világirodalom­ban is, amely pedig Európaszerte nagyon messze lendült már a múlt századvég naturalizmusától ég im­presszionizmusától. A bábomban nem csupán országok hadai har­coltak egymással, de a múlt és a jövö világnézete és művészete is és ma már a múlt — legalább Né­metországban és más szabadabb levegőjű államokban — bizony a múlté! Egy uj művészi hitvallás diadalmas szárnycsapása suhog a lévegőégben: az expresszionizmusé. Hogy tulajdonképpen mi is az az expresszionizmus, azt bajos volna egy mondatba foglalni, egy defi­nícióval ellátni, mivel maguk az uj irány, vagy ha úgy tetszik, az uj művészet hirdetői maguk sin­csenek egészen tisztában vele. De hiszen ez így is van rendjén. Dante és Giotto, Donatello és Signorelli sem jelentették be, hogy amit ők csinálnak, az a reneszánsz. Sőt Luther se azzal a határozott eltökéltséggel szögezte ki Witten­­bérga templomkapujába a maga kemény pontjait, hogy amit most tesz, azt úgy hivják, hogy refor­máció. És Columbus sé azzal a céllal indult el három gályával a rejtelmes Nyugat irányában, hogy ezennel fölfedezi Amerikát. Bár hi­szen bizonyosan élt valami ösztön, sejtelem, remény vagy hit a lelkűk mélyén, a tudatuk küszöbe alatt, hogy itt valami nem közönséges és nem kis dolog kezdődik. ' • Az expresszionizmu8t a világ nagy lélekválsága szülte, már csak ezért is szükséges és jelentős va­lami. De meg már eredményei és koréi is vannak. mint a világ, emberei mondják', si- Németországban minden vala­mirevaló színházban megpróbálkoz­tak már az expresszionista díszle­tekkel, a mozik már nálunk ís mu­tattak be expresszionista filmeket (emlékezzünk Caligarira és Genui­­nára), az expresszionista képtárla­tok és folyóiratok egyre szaporod­nak és már Páris, a nagy konzer­vatív világfi, sem zárkózhatik el az uj szellem elől, amely egyelőre a legyőzött Németországból közeledik rohamlépésekben feléje. Az ex­­presszionizmust Itáliában futuriz­­musnak hivták már a háború előtt, másutt, ■ például nálunk is a háború alatt, aktivizmus volt az ő neve és legújabb hajtása a dadaizmus, amely, valljuk be, az elmeorvosokat is élénken foglalkoztatja, mert je­lenségeiben a dementia praecox klasszikus példáit vélik fölismerni. Erre ugyan azt lehetne mondani, hogy Lombroso viszont olyan be­vált és megállapodott értékű emberi nagyságokat marasztalt el elmebaj tekintetében, mint éppen Columbus, akit vallásos őrjöngönek tartott, mint Napoleon, akinek viselt dol­gait a nyavalyatörés számlájára irta, nem is beszélve Schumannról, vagy Széchenyiről, akiket a Lom­broso előtti iskola is fölvett a láng­­észbetegállományba. »Hisz mi e világon nagy és nemes volt, mind is őrülés«. Ez azonban egyáltalában nem akar a dadaizmus apológiája, vagy éppen dicsérete lenni.' Ha a világ beteg és ma gagyön, na­gyon beteg, ennek megállapításá­hoz nem kell túlságos szakértelem — nem csoda, ha lelkének — a művészetnek — is magas láza van. Én a nyugalmat talán jobban sze­retem, a tiszta szemléletet, az apollói látást. (Az egészséget, amely a megtalált hitből és az elnyert bölcseségből fakad.) Nem csak a klasszikus nyugalomra gondolok. Ha- a világ egyszer mégis csak meggyógyul, neki is meglesz a maga nyugalma, amelyet nem kivin fölcserélui semmiféle klasszikussal. De niost még vajúdás és születés liheg és vonaglik ezen a földön, lés uj ráteszek, uj próféták, uj apos­tolok (és uj bűbájosok és uj vajá­­kosok és uj őrdöngősök és uj mor­­dályégetők) prédikálnak uj igéket és táncolnak uj vítustáncokat, Kassák Lajos versei között van néhány olyan monumentális, amelyek nevét egészen bizonyosan bele fogják írni a költői maradan­­dóságba. Ennek a kornak lelke szólal meg ezekben teljes erővel és rr.ély hatással, ennek a kornak lelke, amely uj dómokat akar emelni, a munka és haladás, az emberség és szabadság nevében. Ma még min-, dig tart a bábeli zűrzavar, de egy­szer mégis csak eljő majd az idő, amikor az embertestvérek újra egy­másra találnak és ennek az időnek kongat elébe félrevert baraiigjáva1 íz expresszípnizmuí is. -- - ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom