Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-17 / 76. szám

6 otđal. BACSMEGYEI NAPLÖ 16. szám. .> Németország ipari képessé­ge érintetlen. A márka alacsony ár­folyama csupán a német, tőkések minisztrációnak és raindenekfelett a bankjegykiboesájtásnak eredménye. .Németország segíthet önmagán, mi, menekülésének, a rossz pénzügyi ad- franciák, semmit sem tehetünk érte. A német lélek ifikre — Jouhaux németországi útja — &2 uj katonai törvény tárgyalása, a genuai konferenciával összefüggő problémák és Németországnak a népszövetségbe való felvétel iránti kérése erősen foglalkoztatják a fran­cia köztársaságot. A közvélmény, bármennyire hajlik is a szertelensé­gekre, még sem azonosítható a maga egészében azzal a dühös nacionaliz­mussal, amely Briand elgáncsolásá­­yal Poincarét állította az ügyek élé­re. Ideges nyugtalansággal figyel fezért minden tényre és jelenségre, amly legyűrt ellenségének, a német népnek, igazi gondolkodásvilágáról tájékoztatni alkalmas. Az ebből a nyugtalanságból sarjadzó belső szükségletnek tett eleget az az elő­adás, amelyben Jouhaux, a francia szakszervezetek ismert titkára, a na­pokban a párisi népszövetségi egye­sülésben nagy és előkelő közönség plőtt Németországban legutóbb nyert benyomásairól beszámolt. Még mielőtt a német határt át­lépné, mondotta Jouhaux a többi közt, tisztában lehet az ember, hogy a birodalomban két áramlat küzd egymással. &z egyik részen a császári rezsim jvisszasóhajtása: a katonaság egy része, az egész nagyipar, amely gaz­dasági fellendülését látta biztosított­nak az elmúlt időkben, a másik ré­szen pedig a demokrata Németor­szág, főképp pedig a munkásság, a különböző szakszervezetekben or* ganizált tizenkétmillió munkás, aki a Kapp-féle puccs leverésében szemléjtetcvé tett hatalmával a béke garanciája. k német népnek ebben a részében 5ans-5ouci bar Az első kerület szűk, egymásba futó utcáiban halkan szövődik az este. Az öreg múlt századokból ittfelejtett házak keskeny ablakait fekete hálójával beteríti a sötét. Egy-egy házhomlokról szerényen magát restelve sárgásán világit egy ide nem illő ivlápva. Bz a régi Becs. B dermeier, ro­­koko egymást zavariák és a bolt­íves kapuk alatt nem harmonikák, hanem finom Schubert-dalokat m den érzelmüségükkel visszaadó hárfákon vak katonák játszanak és nyújtják elaszott karjukat ala­mizsnáért. A leghíresebb régiség kereskedések sok fiókos polcain megállt itt az idő és makacsul nem akar előbbre menni. Mind­azok, akik cifra metszésű bieder meier pokarak csöngése mellett akarják visszaslmodni magukat a múltba, mindazok, akik a leven dula illatában a tegnapot akarják magukba varázsolni, idejönnek. Egy régiség kereskedőnek ju­tott az eszébe. Múlt századbeli háznak a homlokzatát átalakít­tatta, a bejárati kapu vaskilincsét fényesre takarittatta és a boltjá­ban levő foteleket, régi képeket, karcsú lábakon álló rokokó-aszta­lokat áthordatta és a kapu fölé keskeny rajzu betűkkel felíratta : „Sans-Souci bar“. Maga az elnevezés a messze az, amely iránt Nyugateurópa de­mokráciájának rokonszenvvel kell viseltetnie, szintén nagy az elége­detlenség a békeszerződés gazdasági igazságtalanságai miatt. Ezt az elé­­gedetlenséget ügyesen használja ki a monarchists propaganda, amelynek különben nagyobb a lángja, mint a tüze, hogy a német tömegeket izga­tó anyagokkal telítse. Annak a mun­kásságnak láttára, amelyben a né met munkáscsaládok ezrei sínylőd­nek, Jouhaux azt a tanácsot adja honfitársainak, hogy vonják ie a francia politika bi­zonyos nnggondolatlan tetteinek a tanulságát és kerüljenek min­dent, ami a tömegek érzékeny­ségét bántja és a gyülölség su­gallatára hajlamossá teszi. Az előadó tanácsának a.francia nem­zeti érzésre kellemetlen hatásával vetekedett az a rendkívül mély be nyomás, amelyet a németek jóváté­tel! és leszerelési készségéről tett megállapításaival hallgatóságának nemszocialista tagjaira is tett. Meg­emlékezett Jouhaux a német mun­kásság nyilvános hitvallásáról, mellyel Németországnak az elpusztí­tott francia részek újjáépítésére való kötelezettségét elismerte és azokról a fegyver- és Iőszergyártó-telepeken tett látogatásairól, amelyek során minden kétséget kizáróan meg­győződött róla, hogy nemcsak minden készletet és szerszámot elpusztítottak, hanem még az épületeket is lebontották, bár a munkások az utóbbit eleinte fölöslegesnek tartották, mert hiszen ezek az épületek igen könnyen bé­kebeli rendeltetést is találhattak múltat idezte föl az emberek em lékezetébe. Ez a bar szokásaiban is más volt, mint a többi borok. Este kilenckor már a parókds portás bezárta a kaput s a Snns- Soucl bar rózsaszínű lámpái sö tétre aludtak. Bécs ezentimenta ‘izmusra hajló öregjeinek ez volt az uzsonnázó helye. A „Salon kapelle" helyett egy fehér zon­gora húrjai aló! futottak ki a régi bécsi zene lágy hangjai. A leve­gőben pedig hangfalakul leven­dula illat úszott dednagyanyainak sok díszes szólójának levegőjét hamisítva ide. A Ring újságokra éhes közön­sége hamar észrevette a különös kis bárt. Egy szép napon festett romlottságával,olcsón vásárolt par­fümjével lerohant ide és mint rosszult nevelt rakoncátlan gye­rek hangos beszéd ével, furcsa modorával, nyugtalanná tette az uzsonna után szundikáló őszhaju dámák és keskenyszélü magas cilinderben, fehér kamasliban ide­járó öreg urak múlt idézését. Most már csúnya a Sans-Souci bar. Az őszhaju dámák karjukon idetipegő urakkal együtt elmarad tak. Záróra lassan belenyulik a pirkadó reggelbe. A szép porcel­lán ezészékböl nem is festett arcú lányok, hanem festett arcú férfiak szürcsölik festett szájszélükkel a tiszta tejből készült csokoládé és várják szeretőiket. volna. Voltak esetek, amikor a mun­kások megtagadták az Orgesch meg­rendeléseinek a teljesítését. A német néplélek igazi tükrét azért tartják most a francia közvé­lemény elé, hogy a népek kibékülé­sének nagy munkáját megkönnyít­sék. Nincs vásár — nincs ár Újabb súlyos nehézségek a kereskedelemben Hogy a kereskedelemben mennyi­re nem konszolidáltak a viszonyok, azt a napról-napra felbukkanó újabb jelenségek igazolják. A valuta-inga­dozások, deviza-átutalási nehézsé­gek, súlyos vámtarifák és ezernyi más akadály már rég megszüntette a kereskedők kedvező konjunktúrá­ját és minduntalan felbukkannak újabb olyan gátló körülmények, ame­lyek ma igen nehézzé teszik a ke­reskedők munkáját. Az idéi* például a tavaszi vásár egyáltalában nem indul meg. Más években ilyen időtájt már javában folyik a tavaszi vásár, az idén azon­ban nemcsak a közönség tartózkodó, hanem maguk a kereskedők sem tud­ják egykönnyen beszerezni szükség­leteiket, Amint kereskedői körök­ből értesülünk, egészen furcsa oka van ennek a helyzetnek. A mindinkább divatossá váló »Messéa-k, amelyek az egyes vá­sárt rendező^ államok iparának és kereskedelmének busás jövedelme­ket biztosítanak, kedvezőtlen befo­lyással vannak az áruk világpiaci árának kialakulására. Most majdnem egyidőben négy helyen rendeznek tavaszi vásárt: Lipcsében épp most zárták be a Messét. azonkívül most lesz Prágában, Bécsben és Grazban is tavaszi vásár. Miután az ilyen vá­sárok vannak most a legdöntőbb ha­tással a kínálat és kereslet kialaku­lására, valamint az árakra is, ennek folytán a kereskedelmi forgalomban valami egészen szokatlan és ritka tartózkodás mutatkozik a legtöbb közszükségleti cikkben és ennek a hatását talán a legközvetlenebbül a jugoszláv és igy a vajdasági keres­kedelem érzi meg, mert kereske­dőink főképpen és majdnem kizáró­lag ezekről a külföldi piacokról szer­zik be árukészleteiket, amelyeken most a'tavaszi vásárokat tartják. Egy suboticai nagykereskedő mondotta el munkatárunknak, hogy amikor néhány héttel ezelőtt tava­szi bevásárló utján volt, úgy Cseh­szlovákiában, mint Ausztriában a gyárosok részéről egészen szokatlan tartózkodást tapasztalt. A máskor nagyon előzékeny és szolgálatkész gyárakban nyíltan ki is jelentették, hogy bár a megrendelést szívesen felveszik cs az árut le is szállítják, .azonban az árucikkek egy részére nézve nem tudnak fix árakat meg­állapítani. mert a tavaszi árak ki­alakulását a mostani vásárok lénye­gesen befolyásolják. Ilyen körülmények között pedig természetesen egy kereskedő se me­ri vállalni azt a kockázatot, hogy ismeretlen árért vásároljon és lehe­tetlenné is teszi ez minden kereske­­dói számítását, amely mellett az árut továbbadhatná. Miután pedig a tavaszi vásárok még mindig nem fejeződtek be. általánosságban még pia is fennáll ez a helyzet, ami egye­lőre a legtöbb üzletágban megbénít­ja a tavaszi vásárt. Bizonyosra vehető az is, hogy a külföldi tavaszi vásárok nem fognak egyáltalán kedvező hatással lenni az grak alakulására, miután az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen vásárokou rendszerint még a mai arányokon is túl, felhajtják az arakat. így az egyes közszükségleti cikkek áresése ellenére sem lehet — sajnos — általános olcsósági hul­lámra számítani. Egy millió korona egy csókért — bécsi tudósítónktól — A bécsi esókok történetében is párját ritkítja az az eset, amely a múlt héten játszódott le a Konzert­­hausban. a mozi-rendezők bálján és amelynek hőse L i a n e H a i d, a híres mozistar. bécsi mozi-szinészek az est si­kerének biztosítására felkérték a bécsi mozgófényképvállalatok mű­vésznőit, hogy jótékony célra ameri­kai árverés formájában ajánljanak fel egy-egy csókot. A művésznők nagy része örömmel engedett a fel­hívásnak , csupán Liane Haid utasította el mereven magától azt. a feltételezést, hogy ő csókjait pénz­ért hajlandó árulni. Hosszas rábe­szélések után mégis sikerült a ren­dezőknek elérniük azt, hogy a mű­vésznő legalább megjelent az esté­lyen. A csókról azonban hallani sem akart, Nem úgy a közönség, amely olyau kitartóan követelte a művésznő csókját, hogy az végül is — népsze­rűségét féltvén — engedni volt kénytelen. Megkezdődött az árverés, még pedig amerikai módon, amelynek szabályai szerint a többet Ígérőnek csupán a különbözetet kell fizetnie, úgy hogy megtörténhetik az az eset is, hogy a nyerő a befolyt összeg­nek tán csak az egy vagy még en­nél is kisebb százalékát fizeti. így történt itt is. Tízezer koroná­nál kezdődött az árverés, tiz perc alatt már hatszázezernél tartottak, végül is egymillió és hetvenezer .(osztrák) koronánál harmadszor is leesett a kalapács. A nyertes ur, aki történetesen Joachim porosz herceg társaságában jelent meg a bálon, felment a pó­diumra és a művésznőnek megcsó­kolta a — kezét, A közönség azonban evvel nem elégedett meg: »Vissza! Vissza! Nem érvényes!« — kiabálták és addig nem engedték le a művésznőt a pódiumról, mig a diadalmas nyertes ur homlokon nem csókolta. A bécsi film-szinésznők most er­ről a szenzációról beszélnek napokon keresztül és a beavatottak ngy tud­ják, hogy nem is ez a legnagyobb összeg, amit Bécsben csókért fizet­tek, — a nyilvánosság kizárásával. „JUGOSLAVIA“ ALT. BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG kőtvénykiállitási joggal felruházott SOMBORI főugyndkségének vezetésével SCHÖNFELD HUGÓ bízatott meg. Iroda: Trg. Stepanoviéa, volt nagy­­tőzsde. — Telefon 41,

Next

/
Oldalképek
Tartalom