Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-15 / 74. szám

í oldal, BÁCSMEGYEI NAPLÖ 74. szám. Eittl egyidőben felmerült a szom­szédos államok közt fennálló sze­métté személyforgalom rendezése is. A határokig futó vonatok csatlako­zásánál ugyanis több helyütt zava­rok vannak. Zsombolyánál 12 órát, Gyertyánosnál egy napot és Ma­gyarország irányából Horgosnál egy egy napot kell várni az utasoknak, ha az érkező vonatok késnek, me;t a csatlakozó vonatok ezt nem várj k be. Ugyanez a helyzet a többi utód államok egymásközti forgalma te­kintetében is. Most az a terv me­rőit fel, hogy az érdekelt á lamok vasuta nak kiküldöttei együttes ta­nácskozáson olyan meneti endet ál lapítsanak meg, amely ezeket a viszásságokat megszünteti és lehe­tővé teszi az utazás azonnali foly­tatását. Ezt a tanácskozást előrelát­hatólag rövid időn beiül meg fog­ják tartani. Von der Goltz lázadásra buzdít — Monarchia ta tüntetés Berlinben — A nemzeti érzésű katonák szö­vetsége gyűlést tartott Berlinben, amelyen a hadib nöbök kiada ása elten foglalt állást. Itt fölszólalt Goltz tábornok, aki a Kapp-puccsban is tevékeny részt veit. A tábornok többek között a következőket mondta: — Tudja meg a német kormány és az egész világ, m> az álláspontja 50.000 nemzeti érzésű katonának. Vannak embereink a rendőrségnél, a Reicbswehrnél, akik meg fogják ak dályozni, hogy német embereket az antantnak kiszolgáltassanak. Ha akadna mégis olyan német kormány, amelyik erre vállalkoznék, akkor az nem lenne német kormány, hanem ellenség. Ez ellen a német kormány ellen föl kell lázadni. Von der Goltz tábornok nemzeti katonáinak gyűlése nem műit el visszhang nélkül. Vasárnap délután Berlin nyugati részében mintegy ötszáz főnyi tömeg fekete-fehér-vörös lobogó alatt a a Kuríürstendamm felé vonult, ahol zajon*».-* tüntettek és a járó kelőket iíKtíit itták. A midőrsécne1' a tüntető tömeget riasztó tövegek­­kel kellett széjjel ugrasztania. Több letartóztatás történt, amelyek során kiderüli, hogy a tüntetők a Nemzeti érzésű katonák szövetségének tagjai. A kormány kellő eréllyei lép föl hasonló monarchista megmozdulá­sok megelőzésére. Választási atrocitások Szekszárdoo Az ellenzék törvenyteíennek jelenti ki a választást — A kisgazdákat még nem szerelték le A magyar politikai életet most a szegszárdi eset tartja Izgalomban. Szegszárdon a Rassay-párt program­jával képviselőnek jelölték dr. Sebes­tyén Jenő ügyvédet. Vasárnap akarta megtartani a jelölt a programbeszédét. Hogy a szabályosan bejelentett nép­­gyűlést miéit nem lehetett megtartani, azt Rassay Károly a következőképen mondja el: — Már a pécsi esetnél rámutattam arra, hogy a kormány struccmódjára ígénybeveszi az illegitim szerveknek a választási hadjáratban a legdur­vább törvénysértések formájában nyújtott segíts gét. — Szegszárdon az történt, hogy a karhatalom parancsnoka, egy csendőr­százados a népgyülésre megjelenő Drózdy Győzőt félrehivatta és a tanuk jelenlétében a következőket mondta neki: — A kerületi esendSrparanesnok vagyok. Figyelmeztetem önöket, hogy innen élve el cent mennek. A sírjuk meg van ásva. — Drozdy Győző hivatkozott arra, hogy a nép mellette van s megkér­dezte : „Ki követne et itt gyilkossá­got ?" A csendőrszázados a követke­zőket mondta: — Jegyezze meg magának, hogy én az Ébredőket magammal viszem a ha a gyűlésen zavar lesz, lövetni fogok. Magokat pedig, disznó kom­munista kutyák, magam fogom hasijaidul. Most pedig tekintsék magukat felrúgó ttoknak. — A csendőrszázados, aki 32 csend őrrel vonult' ki a rend fentartdsdra, ’gy értelmezte hivatalos kötelességét. — A gyűlést 4—5 ébredő megza­­varta, kiket nem lehetett lecsöndesi­­tení, mert a karhatalom az ő pártju kon volt. A gyűlést nem tartottuk meg, az emberek könnyes szemmel, össze szorított ököllel távoztak el. Az ellenzék ezt az esetet bejelen­tette a belügyminisztériumnak, ahol kijelentették, hogy gondoskodni fognak róla, hogy többé a rendzavarásnak ez a módja elő ne fordulhasson. Egyéb­ként a jogvédő iroda is magáévá tette az ügyet. A kisgazdák vájják ultimátumuk elintézését Beszámoltunk már arról az ultimá­tumról, melyet a régi kisgazdapárt tagjai és vidéki szervezeteinek vezetői intéztek a miniszterelnökhöz. A kon­ferenciát vezető Herczeg Sándor a kisgazdák állásfoglalásáról a követke­zőket mondta : — Az ultimátumban felsorolt sérel­mek haladék uian orvoslását várjuk és a mozgalmat nem engedjük el­álltán' vagy elsekélyesedni. Átadtuk a memorandumot és várjuk a választ. Ettől e választól függ minden. Ezt várjuk, még pedig sürgősen, mert az értekezleten megnyilatkozott or szagos közvélemény nem tár kése­delmet. Hogy mi lesz, azt nem tud­juk, de az bizonyos, hogy ml aem sserelünk le. Mi érezzük magunkban az erőt és hisszük, hogy ez erőssége lesz Nagy­atádinak is. A kormány félhivatalosa először azt Jelentette, hogy a memorandumot nem adták át Bethlennek. Miután azonban a kisgazdák megjelölték az átadás helyét, idejét és körülményeit, a tél­hivatalos komüniké a legközelebbi napokra Ígérte a kormány válaszát. Az ellenzék törvénytelennek , deklarálja a választást Az ellenzéki pártok vezetői a hétfői és keddi napok folyamán megbeszé­léseket tartottak, amelyen elhatároz­ták, hogy a kormány választójogi rendeletével szemben az ellenzéki pár ok képviselői együttes deklará­ciót tesznek, amelyben azt a meg­győződésüket fogják kifejezni, hogy a választójognak rendeleti utón tör­tént szabályozása törvénytelen s az ez alapon választandó nemzetgyűlés is törvénytelen. Az ellenzéknek ezt a manifesztumát Apponyt Albert fogja megszövegezni. A választási előkészületek Mindegyik párt megfeszített mun­kával agitál. Az egységes párt hiva­talos jelölő listája péntekre készül ei. Ugyanakkor fogja a kormány kibocsá­tani rendeletét az uj kerületi beosz­tásról. Bethlen miniszterelnök vasár­nap Hódmezővásárhelyen fog prog­rambeszédet mondani s itt fogja ki­fejteni a kormánynak és az egységes pártnak programját. Római leletek Szlavóniában A Pozsega melletti Vellka fürdő­helyen, az állomástól félkilométemyire fekvő szőllőben Sztojcsevics István földmives néhány centimétemyire a földtől ásás közben valami kemény tárgyra akadt. Eleinte kőnek hitték, mikor azonban mélyebbre ástak, egy kupola körvonalai bontakoztak ki a a föld alól. Ezután serényebben folytatták az ásást és ahogy Sztojcsevics állítja, egy mésszel fehérített üreget találtak. A következő napon a mész egy kissé megsárgult, most pedig egészen sárga. Az üregben két csontváz feküdt, mindkettő csodálatos épségben. A napszámosok a csontvázak körül kü­lönböző régi pénzeket és kék színben foszforeszkáló üvegpoharakat, valamint két olajkorsót találtak. Ezenkívül kü­lönböző gyertya- és olajtartókat, ame­lyeknek anyaga égetett föld. A szarko­fág terjedelme a kővetkező: a felső szélessége 77 5 cm., közepe 90 5, alja 98 5 cm. A fal magassága 1‘07 m , hossza 2-39 m., magassága pedig 1 47 m. A sirgödörtől nem messzire egy másik sirt találtak, amely valamivel szükebb volt az előbbieknél és ebben ugyancsak csontvázra akadtak. A sír­ban egy ezüst gyűrűt, régi pénzeket és egy rézcsattot találtak. A lelet Rfcifc szégyellik nyomorukat A. Karfskirehé foghagymaszerü kupolájára mintha a tavasz ölt vol­na rá. A Stadtsbahn mentén elülte­tett fák tele tüdővel lélekzík .a ta­vasz első meleg napját. Ujjong, ne­vet minden. Csak itt, az amerikai segélymisszió bérelt palotája előtt csuklik meg a tavasz azon a hosszú végnélküli fekete soron, amely em­berroncsokból sorakozik föl. Reggel hat óra óta állnak itt. A lapokban megjelent hirek kicsalták a büszke nyomorukat cifrán takaró intellek­­tneleket. Festők, tanárok, írók, ta­nítók, művészek maguk, vagy a köl­csönkért ruhába Öltöztetett asszo­nyaik. A bejáratnál egy piros arcú, kakisárga ruhába bujtatott udvarias rendőr áll, akinek nem igen akad dolga. Mert a nyomor hosszú sorá­nak nincs követelő hangja, a sze­mekben feketén a megalázkodás, a törés ütötte föl tanyáját. Az arcok­ra halványan rárajzolódik az öröm, amelyet a segélyből megvehető vagy megfőzhető otthoni ebéd elgondolá­sa teremt. Eddig csak a külváros nyomor­tanyái merészelték szegénységüket az „utcára vinni. A különböző itt mű­ködő segélymissziók hivatala előtt félkarú, féllábu világtalan katonák szakadt rongydarabokba burkolt munkásasszonyok álltak végnélküli sorokban a »gazdag külföld« bőven terített asztaláról lehulló morzsá­kért. A nyomorát önmaga előtt is szégyellő intellektuel mindaddig amíg utolsó ruhadarabjait el nem adta, nem mert följajdulni és csere pesre éhezett szájával egy darab kenyér után könyörögni. Az utóbbi napokban megváltozott a helyzet. Körülbelül egy hónappal ezelőtt hire jött, hogy a Béesben működő ame­rikai segénymisszió, amely két éven keresztül ebéddel látta el Bécs rosz­­szul táplált tüdőbajos gyermekeit megszünteti működését. Ez a hir az úgy is minden anyagi eszköztől meg fosztott bécsi lakosságot nagyon sú­lyosan érintette. A hivatalos ténye­zők, akik a bécsi nyomor mélységét ismerik, mindent elkövettek, hogy a segélymisszió továbbra is folytai sa funkcióját. Ennek eredményekép­pen az amerikai központi vezetőség úgy határozott, hogy a bécsi misszió rendelkezéseire álló 5000 dollárt Bécs nyomorgó intellektueljei között osztja föl és az u. n. Gemeinschaft­­sk-iicbek budgetjéhez, ahol most há­romszáz koronába kerül egy ebéd, száz koronával hozzájárul még egy bizonyos ideig. Az 5000 dollár fel­osztása most van folyamatban. A misszió a sajtó utján fölhívást inté­zett Bécs nyomorgó intellektueljei­­hez, amelyben fölhívja mindazokat, akik segélyre szorulnak, jelentkez­zenek nála. Napok óta folyik már az intellektuelek jelentkezése. A nyo­mor a legkeményebb szivet is meg­indító képei tarkállanak a misszió Muzeumstrassei épülete előtt. Ott áll a tanár ur! Szandál van a lábán, melynek ritka szijpántjai alól kilátszik meztelen lába. A hajába beleezüstözött az esz. Csontos ke­zében egy könyvet tart, amelyből az Írások vastag csomója vár arra, bogy egy szempár végigfusson a so­rok között. Ö tanár ur. 25 éve tanít az egyik főgimnáziumban. Eddig a világért sem merte volna elárulni, hogy heteken, hónapokon keresztül csak zsirnélküli krupli- vagy rizsle­vesre jut. Már nem birja tovább, bármennyi is szégyellj, eljött ide, hátha neki is jut valami abból a sok dollárból. Ha annyit kap, amennyit gondol, még egy könyvet is fog vá­sárolni, mert anélkül nem tudná tu­dományos kutatását befejezni. A nyugalmazott generális — biz­tosítási ügynök, a biró, aki milliós pörökben hoz Ítéletet, életeket ég szabadságot vesz el egyetlen szavá­­val, — pironkodva jön segélyért. Az ügyvéd, aki mig a háborúban járt, elvesztette klienseit s most abból él, hogy kétszobás lakásában ágya­kat ad ki átutazó idegeneknek, a »tőkepénzes«, akinek a békében százezrei voltak s most hadikölcsö­­ne van, s aki már bútorát, ruháit eladta, csak az értékpapírjait nem tudja eladni, mert az nem kell sen­kinek. És igy tovább. A nagy paran­csoló, a nyomor egyenes glédába ál­lítja erőtlen katonáit. Dél felé, ami­kor az udvarias rendőrt egy másik váltja le, már a másik utcába ka­nyarodik a sor, annyira megnőtt a várakozók száma. Várnak türelme­sen, a kis sötét szobák sáppadt, tü­dőbajos, hónapokon keresztül kop­laló szerencsétlenjei, mintha a tava­szi napon könnyebbnek éreznék a nyomor-vágta rettenetes sebeiket. Amikor az első asszony, egy fes­tőnek a felesége kijön az épületből, a kezében két ötdolláros bankjegyet lobogtat, a hangtalan hosszú sor föl­­nevet. örül és érzi a tavaszi napsu­gár melegét. Az arcok most már itt is színesre válnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom