Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-14 / 73. szám

2. oldal BACSMBGYEI NAPLÓ 73. szám. olasz és a román lapok Konstantint, annál népszerűbb lett otthon. A kamarában dőlt el a harc : a királynak többsége volt és a Guna­­risz-kormánynak nem sikerült meg­szavaztatnia a bizalmi indítványt. Konstantin marad és Gunarisznak mennie kell. Görögországban azonban nem kell félni attól, hogy Gunarisz hívei ezzel elintézve látnák a dolgot, vagy hogy Konstantin végleg leszá­molhatott ellenfeleivel. A görög poli­tika nem olyan egyszerű, hiszen — görögök csinálják. A görög kormányválság az SHS. királyság külpolitikája szempontjából is érdeklődésre tarthat számot. A suboticai építke­zések fellendítése I A teljesen stagnáló építkezések fellendítésére a városi tanács min­den lehetőt elkövet, sajnos azon­ban, ezidcig minden eredmény nél­kül. A beépítetlen háztelkek meg­adóztatásának a terve, amely leg utóbb foglalkoztatta a tanácsot, le­került a napirendről, miután ez a mód úgysem látszott cégvezetőnek. Egy, a városhoz beérkezett ké - vény vetette fel aztán azt az újabb Ötletet, hogy a város adja el üreser álló háztelkeit előnyős fe tételek mel­lett, azonban azzal a kikötéssel, hogy a háztelek uj tulajdonosa kö­teles az építést azonnal megkezdeni. A városi tanács ennek a tanácsülé­sen felmerült javaslatnak az alp­ján most a fi'mérnö'i-i hivatal utjár össze íratta a tulajdonában levő szá mitásba jöhető házhelyeket. Eszerint a Wnsonova-ulicában ; régi polgári leányiskola és a je'er. légi polfrári tiuiskola melóit vannak a városnak olyan házhelyei, aim­­lyeket eladásra szán, tcvábfcá Sándor felé vezető utón és a Ha­lasi-kapunál több olyan házhely van a város tulajdonában, amit most el akar adni. A kérdés már a legközelebbi köz gvülés elé kerül, arrely a tan cs javaslatát előreláthatóan e! is fogj, fogadni. meglepetés Elbeszélés Irta: maurlce Leblanc Saint-Cloudban történt, este ki­lencre járt az idő, amikor kerékpá­ron haladtam az utón, mely a Szaj­na mentén a Boisba vezet. Azon a napon már jó nagyot kari­­káztam s kissé el is fáradtam. Örültem neki, amikor utolért egy automobil, mely közepes . sebessé <­­gél ment, úgy hogy belékapaszki % hattam. Az volt az érzésem, mintha szellő vinne, mely engem ? mindent körülöttem magával ragad. S maga az ut tovaröppent, mint egy scbes­­sodrásu folyó. , Könnyűnek éreztem magam, friss­nek, szabadnak. Bejutottunk a Boisba. Távoli ól láttam Longchamps tornyait, még jávolabb volt Bagatelle. „ Most —- hirtelen zökkenés. Alig értem rá, hogy elfordítsam a gépemet s leugorjak róla. Megálltam, mert azt hittem, hogy itt rövid pihenőt tartunk s azután .tovább megyünk. És csak most vettem észre, hogy az utórocbil. mely engem hozott, betegszállitó-kocsi. A soffőr leszállt a kormánykörök mögül. Megkérdeztem: Mi történt?, Amint megbízható helyről érte­sülünk, az eladásra kerülő házhe­lyek iránt már az első Hrek nyo­mán tiég nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az építeni szándékozóknak megfelelnek azok a kedvező felté­telek, amelyek mellett a város eze­ket a telkeket eladná és igy remény van arra, hogy néhány uj épület rövidesen mégis csak épüini fog. A mai tanácsülés ezenkívül még foglalkozott a többi közgyűlés elé kerülő javaslatokkal, amelyeket már a napokban ismertettünk. A kiszé­lesített tanács, az eddigi tervek sze­rint március 24-én, vagy az azt kö­vető napok egyikén fogja ülését megtartani, amelyen a háztelkek eladásán kívül még igen sok más fontosabb javaslat is szerepel. Száz százalékos béremelés a férfi-szabó iparban L— Megint megdrágulnak a rnbák — Az általánosan jelentkező bérmoz galmakhoz hétfőn egy újabb bérmoz­galom csatlakozott, amely várható ha­tásában sokkal Inkább érdekli a kö­zönséget, mint az eddigiek. A suboticai szabómunkások vasárnap hozott hatá­rozatuk alapján hétfőn átnyújtották béremelésre vonatkozó memorandu­mukat a szabómestereknek. A me­morandumban foglalt követelések sze­rint a szabómunkások mintegy száz százalékos béremelést kérnek az ed­digi árszabállyal szemben. A legutolsó árszabályt még 1920. decemberében kötötték meg a szabó­munkások munkaadóikkal. így mintegy égy és negyedéve változatlanok voltak a szabómunkások munkabérei, ame­lyek szerint a munkások órabére 10—12—14 korona között váltako­zott, aszerint, hogy milyen munka­erőről volt szó. Ezenkívül voltak darabszám dolgozó szabómunkások is, akiknek körülbelül ugyanennyi volt a keresetük. A mostani memorandumban első­sorban is a teljes műhely-rendszer bevezetését követelik a szabómunká­sok és ki akarnak küszöbölni minden műhelyen kívül dolgozó, darabszám fizetett munkást. A munkások, hivat­kozva az 1920. december óta mutat­kozó mintegy száz százalékos általá­nos drágulásra, az órabéreket 16—24 korona között Kívánják megállapítani és a darabszám fizetett munkásoknál még nagyobb béremelést. A szabómunkások Indokoltnak látszó bérkövetelést, azonban súlyos héfy-Ebben a pillanatban leeresztették a kocsi egyik ablakát s a beteg­iá póló dugta ki rajta a fejét óvato­san. tói? No mi az? Elpattant egy kerék. Messze vagyunk még Paris­— öt percnyire. — Borzasztó! Csak ne legyen semmi baj... vérömlés ... nem te­hetek semmit... attól tartok ... Fölajánlottam szolgálatomat. De most ridegen fölhúzták a ko­csi ablakát. Kérdem a soff őrt: —Ne karikázzak be Neuillybe az első patikába és ... — Jobb, ha itt segít, csak néhány pillanatig tart. A kocsiból tompa nyöszörgés hangzott. Megborzadtam. Egy teremtmény szenved itt. viaskodik a halállal, most, itt, éjjel és nincsen segítség ... A soffőr nekifogott a munkának. Reszkető kézzel tartottam a:lám­pát ... És szorongó szívvel vártam. Egy negyedórába se került, de hosszúnak rémlett nekem az idő, mily végtelenül hosszúnak! És most a kocsiban megint á hyö­­.szörgés, sőt most inkábbb hörgés... Nem lehet elbírni. Nincsen itt segit­zetbe hozza a munkaadókat. Egy nagyobb szabócég tulajdonosa mon­dotta munkatársunknak a követke­zőket : — Az utolsó években mindig ke­vesebben csináltatnak uj ruhát. Tavaly tavasszal mégis több megrendelés tör­tént, mint az idén, amikor egy jobb­­minőségű tavaszi ruha 5—6000 koro­nába kerül. Felöltőt pedig a legrit­kább esetben csináltat má valaki. Jól tudjuk, hogy munkásainknak milyen nehéz a drágasággal megküzdeniők, de a mi helyzetünk is roppant nehéz, mert a lényeges béremeléssel tekinté­lyesen emelkednének megint az árak is a férfiszabó-iparban, mi pedig nem tudunk több köttséget áthárítani a közönségre, mert igy még keveseb­ben csináltatnának ruhát, ami vég eredményben a szabóipar válságához vezetne. Egy szabósegéd viszont ezeket mon­dotta : — A háború előtt 240 koronát ke­restem egy hónapban. Ezen a pénzen másfélmázsa zsirt vehettem volna a családomnak. Ugyanancsak a háború alatt egy heti keresetemből egy öltö zet ruhát csináltathattam magamnak. Most egy hónapi keresetem is kevés ehhez. Amikor pedig 1920 végén a legutóbbi árszabályt kidolgoztuk, akkor még 5 korona volt egy. kiló kenyér, ma pedig már 20 koronába kerül. Amint látható tehát, a szabómun­kásók bérmozgalmát elég súlyos lesz mégoldani A munkaadók hétfőn tar­tott értekezletükön — méltányolva a munkások követelésének részbeni jo­gosságát, már mintegy hatvan száza­lékos béremelésre hajlandónak mutat* koznak. A megegyezésre irányuló tár­gyalások folyamatban vannak és talán sikerülni fog az iparhatóság közbe­jötté nélkül fs a békés megegyezést létrehozni. •••♦•Ml A beogradi konferencia után Beogradban meg vannak elégedve • kon­ferencia eredményeivel A beogradi sajtó meglehetősen tájékozatlanul állott a Beogradban lefolyt nagyjelentőségű konferenciá­val szemben. A hivatalos sajtószol­­gálát, talán részben a sajtófőnöki ség, válsága miatt, egyáltalán nem tájékoztatta a hírlapokat, a konfe­rencia résztvevői’ pedig érthető okoból meglehetősen tartózkodóan viseltettek a nyilvánosság képvise­lőivel szemben. így esett, hogy & konferencia végső határozatait a beogradi sajtó egyáltalán nem kapta meg. bár a »Balkán« cimü lapnak sikerült egy eléggé autentikus ki-, vonatot szerezni a határozatokról, amit hétfői számunkban részletesen; közöltünk. ]i Beogradi munkatársunknak jól in* formált forrásból sikerült most meg* tudni, hogy a végső rezolució 12' pontból állott, a génuai konferencia ismeretes pontjainak megfelelően. Az egyes pontokra nézve á határo­dat részleteket nem tartalmaz, csak az alapelveket szegezi le és a né-: gyesszövetség egységes állásfogla­lását hangsúlyozza valamennyi kér­désben. Az egyes bizottságok jegy­zőkönyvei a formalitásokon kívül az elhangzott inditványokot, a hozzá­szólók neveit és a határozatokat tartalmazzák. Sándor király a konferencia vala-> mennyi külföldi tagját a Szent Szá-. va-rend, illetve a Fehérvas-rend kü­lönböző rendjeleivel tüntette ki. A! szakértők a rendeletet még vasár­nap délután megkapták, úgy, hogy a Záróbanketten már a rendjelekkel ség? ügy éreztem, mintha ez a két férfi nagyon is gondatlan lenne. Ne hozzak mégis segítséget? Tétováztam. Milyen gyönge és határozatlan az ember néha, Iste­nem! * — Így ni, mehetünk, — mondta a soffőr. Jajongó sikitás hasított bele a szavába. Azután megint csönd lett. A lábam már-már összeroppan. A soffőr nem mozdul, nem mer meg­mozdulni ... vár... És én, én is vá­rok. . Eláll a lélekzetem... Az ablak még egyszer kinyílik. A betegápoló mormogja: — vége van. — Meghalt? — Meg. A soffőr keresztet vet, a helyére ül s a kocsi tovább robog... Egy pillanatig tétovázom. De bénit a félelem, igen, félek itt maradni egyedül a sötét éjszakában s utána iramodora a gépkocsinak. Az Ut egy darabján még vele mégy, gondoltam magamban, azután befordulsz az Avenue Hoche-nál, vagy néhány keresztutcával hama­rabb a Place Cligny felé. És vele siklottam, annyira bá­gyadtnak éreztem magamat s olyan kényelmes yolt ez a kocsi, mely en­gem oly könnyen és játékosan vitt magával. Végighaladt az Avenue <ie la Graude Arméen, át a Place l'Étoile­­on, befordult az Avenue Hocheba, Úgy, hogy átengedhettem magam a vezetésének... de most, most.., Valami összeszoritotta a szivemet,.. És hirtelen a Place Cligny.., erősen bele kellett kapaszkodnom, hogy föl ne boruljak... A kocsi be­fordult a Rue Pétersbourgba. Talán a Rue de Florence-ba igyekszik, a Rue de Florence-ba, ahol lakom? Furcsa félelem fogott el. A kocsi leirt egy ivet... Itt a 35. szám! A kocsi megüt a ház előtt, mely­ben lakom. Föltéptem a kaput., li­hegve siettem föl a három emeleten a lakásomhoz, becsöngettem... ki­kapartam zsebemből a kulcsot.., Örült voltam!... Őrület! Tiz csa­lád lakik abban a házban. A fiam nyitott ajtót. — Hol van anya? — szólok nyögve. — Anya? — Hol van? — Anya elment öt órakor. Nem láttad?; ' t — Hol láttam volna? —- Utánad ment vonaton, hogy meglépjen. v; —Hová? Hová ment? • — Utánad ment vonaton.,. Saint Cloudba.,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom