Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-12 / 71. szám
71. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal lékezés régiekről — A Haas és Deutsch — A régi emberek még bizonyára emlékeznek a cégre. A Haas és Deutsch cég jelentette valamikor Magyarországon a kereskedelmi szellemet, a kezdeményezést, a bátorságot, a szerencsét, — a hazárdirozást. A rég nevét többször emlegették napjában s nagyobb irigységgel beszéltek róla, mint ma Sttnnes nevét. A Haas és Deutsch cégre való emlékezést az teszi aktuálissá, hogy Budapesten az Akadémia-utca 3. szám alatti palotát, amely valamikor Deutsch Lajosé, a Haas és Deutsch cég főnökéé volt, megvette egy részvénytársaság, amely most négyemeletes modern palotává építette föl. A kilencvenes évek Magyarországának minden nagyobb üzleti eseménye itt e palotában került megvitágitásra és döntésre. A kilencvenes évek minden nagy állami és nem állami vállalkozásában résztvett a Haas és Deutsch cég. Erdőkkel spekulált, búza-ringet csinált, házsorokat, kaszárnyákat, utakat épített. Az akkori ko mánynak Haas és Deutschék voltak a mindenesei. Haas és Deutschék vállalkozása egyre nőtt, a milliók egyre szaporodtak: de a sok sok millió mésr sem volt elég Haas és Deutschék példátlan hazardériájához. O róluk csinálták azt a gyilkos malidét, hogy Marcheggnél, a magyar határnál maholnap uj táblát kell majd kiszögezni ezzel a felírással: »Haas és Deutsch; azelőtt Magyarország.* Azonban Haas és Deutschék szerencséje sem tartott örökké. Bfff* szerré ért véget az a nagy nimbusz amely Haasz és Deut chék malmá vállalkozásait és példátlan üzleti s kereit beragyogta. A hires cég katasztrófája ott kezdődött, hogy egy napon a cég egyik erdőigazgatója: jólészi Császár Károly Andrássy-uti irodájában agyonlőtte Deutsch Lajost. A kétemeletes akadémia-utcai palota egyszerre csöndes lett. A hires házi bálok megszűntek a gyönyörű, karrarai márványból faragott kandalló«, dúsan aranyozott dísztermekben. A cég azért tovább vállalkozott, de a szerencse már hűtlen lett Haas és Deutschékhoz. Egyik csapás a másikat követte. Az a nagy bank, a mely odáig finanszírozta a nagy cég vállalkozásait, nem akart több pénzt adni és a hatalmas vicinális üzleteket kénytelen volt kiadni a kezéből a cés. A nagyszabású építkezéseket 1897-ben a nagy építkezési krach ütötte agyon s Haas és Deutsch építkezési váltalkczásával még néhány nagy épitő-vál lalkozó ment tönkre. Haasék végül a gabonatőzsdén akarták regresszálni magukat. Nagy buza-ringet csináltak, de az is balul ütött ki s a Haas és Deutsch cégnek likvidálni kellett. A likvidáláskor az aktívumot 44 millió forintra becsülték a szakértők, de a hatalmas aktívum mellett hatalmas volt a passzíva is. Lassacskán aztán eltűnt a piacról a Haas és Deutsch cég. Az aranyos márványos palotát pedig eladták. Harminc év után már hire-hamva sincs sem a milliós cégnek, sem a sok mdlióknak, amit a Haas és Deutchék megkerestek. Nem sikerül elsimítani a jugoszláv-magyar diplomáciai affért — Budapesten még mindig nem adnak jugoszláv vízumot — Néhány hét óta két igen kellemetlen és kinos affér foglalkoztatja a magyar és jugoszláv külpolitikai köröket. A két állam között az utóbbi időben igen barátságos jellegű közeledés indult meg, ami a két sajnálatos incidens folytán nemcsak hogy megh usuit, hanem ezidőszerint — és ezt minden pesszimizmus nélkül leszögezhetjük — ezt a közeledést egy igen rideg viszony váltotta fel. Néhány szóval regisztráljuk a történteket, anélkül, hogy a súlyossá vált konfliktus ügyéit n állást foglalnánk. A konfliktus Pécsett indult meg, ahol — mim az: a lapok már jelentették — egy ma gáról megfeledkezett hölgy invitálta ]lies SHS királyságbeli ezredest. Ilics ezredes természetesen megfelelő firmában elégtételt követelt a magyar külügyi kormányzattól. Ezzel az esettel párhuzamosan Budapesten is keletkezett egy dipí máciai bonyodalom, amennyiben Mii j vies konzult oljnn’ körülmények között hivták meg Bánffy külügyminiszterhez kihallgatásra, amely meghívás külsőségeit a konzul sérelmesnek találta. Hasonló sérelem érte Bódy katonai megbízottat is. Az ügynek ezzel a részével azonban nem óhajtunk bővebben foglalkozni. Az affér első következménye az volt, hogy az SHS budapesti követsége, hivatkozva a beogradi belügyminiszter ' utasítására, megszüntette a Jugoszláviába szóló útlevelek Iáttamozását. Ezt az utasítást olyan szigorúan hajtották végre, hogy csak egy példát említsünk, megtagadták a vízumot dr. Szilágyi Dezső részére K aki, mint a maeyar kormány beogradi gazdasági megoizot ja, már három éve Beogradban tartózkodik és most hivatalos ügyben volt Bu dapesten. Dr. Szilágyi vizűm niá nyában nem tud visszatérni Beo gr<;dba. A vízum megszüntetés óriási konsternációt okozott kereskedői körökben. A Honvéd-utcai konzulátus ’oft állandó*u ri -gy tömeg f csorog, akik reménykedve várják azt az időt, amikor a beogradi minisztérium hatályon kivüi helyezi a tiltó rendelkezést. A külügyminisztérium párnázott ajtói mögött, közben sajnos nem sok eredménnyel folynak a békéltető tárgyalások. A magysr kormány külügyminisztere meglehetősen merev álláspontot foglal el és így ezidőszerint az a helyzet, hogy a megegyezésre nem sok remény van. É fésülésünk szerint azok az érdekképviseletek, amelyeknek exisztenciális érdeke fűződik ahhoz, hogy Jugoszlávia és Magyarország között ismét jó viszony álljon fel és a két állam közötti gazdasági szerződés végre megköttessék, interveniálni akarnak úgy a magyar kormánynál, mint a beo&rádi kamarák utján a jugoszláv kormánynál, abban az irányban, hogy mindkét kormány helyezkedjen a békés megegyezés álláspontjára. Az érdekképviseletek rá akarnak mutatni arra, hogy a két állam fontos érdekeit nem szabad hiúsági kérdéseknek feláldozni, hanem igyekezni keil minél előbb megfelelő formát találni arra, hogy hogy a nem is országos jelentőségű afférok elsimittassanak, mert az SHS. konzulátus eme retorziója nemcsak a magyar, hanem az SHS. királyság kereskedőit s igy gazdasági életét is erősen sújtja. Az ügyet egyébként meglehetősen titokzatosan kezelik úgy a magyar királyi kormány külügyminisztériumában, mint a jugoszláv konzulátuson. A külügyminisztérium sajtóosztálya egyáltalán nem ad hivatalosan felvilágosítást a diplomáciai nézeteltérésről és a konzulátus vezetője is csupán annyit mondott munkatársunk előtt, hogy az ukle*9talr láttamoztatását a beojládi bel gyminiszter rendelkezése folytán szüntette be és természetes, hogy csak a beográdi kormány újabb intézkedésére függesztheti fel ezt a tiltó rendelkező t. leiemet Irta: Szabó bános Egy tüdőbeteg-szanatórium fekvöterrasza. Fekvő-székek hosszú sora egymás mellett, végig az egész terraszon, melyet elönt a ragyogó sziporkázó februári nap meleg fénye. A székeken takarókba burkolt sáppadt arcok fordulnak a melegen tüzö nap fele és önfeledt boldog nyugalomlommal szürcsölik az áldott, életet adó fényt. — Élni akarnak és a nap: — az: élet. Súlyos, bágyadt csend fekszi meg végig a hallgatag székek sorát, tilos a beszéd. A gyenge, fáradt, beteg tüdőt/ kímélni kell és a beszéd izgalommal jár. Oh, nagyon szépen meg tudják okolni, hogy mit miért nem szabad! Messzi, valahonnan a távoli faluból, túl a sötét, komor fenyveseken, halk, zümmögő, alig kivehető muzsikaszó hangzik, — talán lakodalom. Öe ez a távoli muzsikaszó csak mint egészen bizonytalan dongás hat el a nyitott fekvő-csarnokig és erre a bizonytalan, irreális zörgésre, a mozdulatlan, fáradt, petyhüdt arcok: mintha felfigyelnének. Mint az alvó csipkerózsika kastélyban, — hirtelen életet kap az egész néma Csarnok, az élettelen tárgyak megmozdulnak; a hőmérőben felugrik a higany, az oldalfüggönyök meglebbennek, pirosság önti el a halvány arcokat és halk, gyenge suttogás zaja tölti be a-nyitott csarnokot. De ez csak egy pillanatig tart. — A iérrász végében, ott, ahol a lépcső a sűrű fenyvesbe visz le és ponyva-függöny zárja le a nyitott csarnokot, két fekvő-szék áll egymás mellett, a többitől elkülönülten. Egy férfi és egy nő. A nő már régen itt van, a férfi csak néhány napja. A fekvő-székek olyan közel állnak egymáshoz, hogy a félig kinyújtott kéz eléri. A többiek távolabb vannak, a halk szó nem hat el odáig. A zümmögés elhalt, csillogó, sziporkázó és a nagy, fehér hófelületekről visszaverődő ragyogó napfény. Komoly, nehéz, fojtó csend. Ezt a csöndet most megszakítja Áz asszony (halkan): Csak az a borzasztó, hogy az embernek ki kell feküdni ide. Mibor szeretne elbújni a szenvedésével, hogy ne legyen a mások szeme előtt, mikor az ember ma^a-maga előtt szégyenli magát és önmagának szeretné letagadni a betegségét, mikor fáj minden pillantás, amely idegen szemekből bennünket ér, mert minden pillantás szánalmat, tehát lenézést fejez ki és mindenki jogot formál ahhoz, hogy a másikat sajnálja, akkor ahelyett, hogy az ember megbújhatna nyugodtan a maga vackába és eltemetkezhetne a maga fájdalmával, ki kel! feküdnie ide a többiek közé, együtt kel! lennie másokkal, kedvesnek kell lenni és udvariasnak kell lenni; lássa, ez nehéz, borzasztó nehéz, ezt nem lehet megszokni. 1 ' < A f é r f i: Đe, Anna, — ne • gyötörje magát, hiszen nem muszáj magának másbkka!; együtt lennie, akiket nem tűr. Ne érintkezzék másokkal, ha ez magát ingerli és ne engedjen magához közel senkit sem. Ha remélhetem, hogy az én társaságommal megelégszik ... Vagy az is terhes magának? — Nem, ne feleljen, ha nehezére esik. De engedjen meg nekem néhány szót, Anna... Nagyon nehezen mondom ki, mert nem tudom, r.em-e érti félre ... Maga nem a régi hozzám- Valami történt közöttünk, amiről én nem tudok, valami közénk furakodott, hogy elválasszon bennünket. Nem tudom mi lehet az? — Bizalmatlanság vagy gyülöllet? Közömbösség? — Haragszik? Neheztel rám valamiért? Talán mert még most is csak Maga ... talán mert még most is, még ebben az állapotban is Maga után jöttem ide. Még igy is együtt akarok lenni Magával, együtt élni át ezt a fájdalmas életet, együtt szenvedni és együtt... z (egész halkan) meghalni is... Az asszony (felindultan): Nem, ne beszéljen igy! Maga nem fog meghalni, nem szabad meghalnia. Igyekezzék élni. Akarjon élni! A f érf i: És maga? Az asszony (egész nyugodt, határozottan): Én, — az. más. Nekem kell. Különben ne beszéljünk erről, itt nem is szabad ilyen témákról beszélni, tiltja a házirend. Gondolkozni úgyis sokat kell róla és azt nem ti1! ja, a házirend. A férfi: Megint kitér a felelet alól.. Miért neheztel rám, erre szeretném ha felelne. Az ura miatt? Kellemetlen, hogy ide jöttem, ahol maga yan? Csak egy szót szóljon és megyek. De azok után, ami köztünk volt, úgy gondoltam, jogom van idejönni, ahol maga van. Ha maga másképpen gondolja, csak egy szót szóljon és én engedelmeskedem. Az asszony: De, kedves barátom! — az uram miatt! — Hát kicsoda nekem az én uram, hogy vele törődjek? És hogy éppen most törődjek vele? Nem, erre ne is gondoljon. Semmivel sincsen több okom, hogy most vele törődjek, mint azelőtt Pedig azelőtt ugyancsak nem sokat adtam a véleményére. Különben pedig magának joga van ott. kezel;Co e magát, ahol tetszik és ebben senki sem akadályozhatja meg. H:>gv éppen én is itt vagyok? Én már itt Ijgok maradni, amig... A férfi: Amig ? Az asszony: Amíg... Ne gondoljon semmire. Nem akarok szenti - mentális lenni. Nem akarok, magából fájdalmat kicsikarni. Amig (gúnyosan) meggyógyulok-A férfi: Anna! Az asszony: Ne essen kétségbe, kedves barátom. Tudjuk, hogy a tüdövész vagy ahogy nekünk, pacienseknek mondják az orvosok: a tüdőesueshurut, nagyszerűen gyógyítható, l evegő... jó friss levegő, sok tej, jó táplálkozás ésatöbbi... rendszeres élet ésatöbbi, sok fekvés ésatöbbi... a test legyőzi a kórokozó bacillusokat, vagy óh, hovabeszélek! hiszen csak hurutról van szó ... tehát legyö-
