Bács megyei püspöki körlevelek, 1929

13 ­így most hallottuk mindazt, amit általában a Szentatyáról tudnunk kell. Mostani Szentatyánknak, XI. Pius pápának, aranymiséje alkalmával halljunk valamit ő róla is, ezen valóban nagy pápáról, az isteni Gondviselés ezen dicső férfiáról. II. XI. PIUS PÁPA. Igen, az isteni Gondviselés adott nekünk ebben a zivataros, nehéz időben olyan pápát, akinél job­bat Egyházunk részére nem is kívánhattunk volna. Szentatyánk, XI. Pius pápa, 1857. május 31.-én született Desióban, egy kis városkában Milano mel­lett. Atyját Ratti Ferencnek hívták, édesanyjának neve Terézia volt. Mindjárt születése másnapján megkeresztelték és a sz. keresztségben Achilles nevet kapott. A kis Ratti Achilles az elemi iskolába szülő­helyén, Desióban járt. A gimnáziumot az érseki szemináriumban Sevesben és Monciban végezte. Theológiai tanulmányait Milanóban kezdte és Ró­mában. a Gregoriánomban fejezte be. 1879. decem­ber 20.-án szentelték pappá és mindjárt másnap, december 21.-én tartotta meg első szentmiséjét Ró­mában, a Korzón levő gyönyörűséges szt. Károly templomban. Amikor a fiatal Ratti Achilles Rómá­ban theológiai tanulmányait az egyházjogból, filo­zófiából és theológiából letett doktorátussal befejezte, visszatért Milanóba, ahol először a lelkipásztorko­dás terén mint kisegítő működött, majd theológiai tanár lett. Az isteni Gondviselés azonban a nagy embe­reket rendesen a magányba helyezi, mielőtt a nagy világba küldi, hogy ott lassankint megérjenek nagy hivatásukra. Így történt, hogy a fiatal tudóst, Ratti Achillest az ambrusi nagy könyvtár hivatalnoká­nak nevezték ki Milanóban. 1907-ben mór az Am- brosianum élén áll. Ily minőségben Ratti nagytudo- mónyú munkáival a világ egyik legnagyobb tudó­sának mutatta be magát. A tudományos könyvek írása mellett azonban nem feledkezett meg a lelki­pásztorkodás szent munkájáról sem. Szabad idejét felhasználta mindenféle lelkipásztori munka végzé­sére Milanóban. Amikor pedig tudományos és lelki­pásztori munkájában teljesen kimerült, testének és lelkének a szabad természetben, az Alpok magas­latain, az Isten ege alatt keresett pihenést. Az egyik magán audiencián XI. Pius pápa a szabad termé­szetről és a hegyekről a következőképen nyilatko­zott: „Nagyon szeretem a magas hegyeket. Ott a magaslatokon milyen könnyű meglátni az Isten fön- ségét és végtelen hatalmát. Egyszer az egyik hegy­tetőn egy turistával épen akkor találkoztam, amikor a hegy mögül felkelt az aranysugarú reggeli nap. Mindketten mélyen meg voltunk indulva. A turista, aki Istenben való hitét elvesztette volt, megindultan sóhajtott fel: Óh, ily helyen kell az embernek Is­tent imádnia. Meghatva térdeltünk le mindketten a csupasz sziklára és dicsőítettük Istent fönséges alkotásaiban." S ime az isteni Gondviselés a mi Ratti Achiiles- ünket elvezette oly magaslatra, amely felülmúlja a legmagasabb hegyeket is a földön. Vezette őt és fel­emelte lépcsőről lépcsőre, hogy megismertesse mind azzal, ami megmaradt alatta. 1914-ben Ratti a vatikáni könytár főnöke lett, ahol a tudomány megmérhetetlen kincsei állottak ren­delkezésére. Mint az Ambrósiánum és a vatikáni könyvtár főnöke tanulmányi útján bejárta Európa déli és nyugati részét. Majd az isteni Gondviselés a vatikáni könyvtárban kifejtett négy évi munkája után elvezeti Európa keleti és északi részébe. 1918- ban apostoli vizitator, 1919-ben Lengyelország nun- ciusa. Itt nehéz napjai voltak a szörnyűséges világ­háború utón. Ratti nuncius feladata valóban nehéz volt. Ő azonban ezen nehéz feladatnak is legjob­ban megfelelt. Az isteni Gondviselés keze egyre vezeti előre. Már két évre rá (1921. júniusában) felemelkedett a legmagasabb hegy csúcsához. Kinevezték milánói biboros-érseknek, hogy mint ilyen megismerkedve a püspöki teendőkkel, annál nagyobb eredménnyel vegye magára az egész katolikus világ gondját. Rö­vid működése alatt Milanóban, sz. Ámbrús érseki székén, kiérdemelte magának a nagy püspök nevét. Ö nyitja meg Milanóban a katolikus egyetemet. Beszédében, amelyet az egyetem megnyitásakor tar­tott, kifejti a legkedvencebb eszméjél: a tudomány és a hit, a Teremtő és a teremtmény közti egyes- séget. „Minden teremtmény", mondotta Ratti, a bí­boros-érsek, „minden erejével azon, legyen, hogy Teremtőjével egyesülhessen . . . Az Úr Jézus isteni Szíve forrása az isteni és emberi élet ezen egye­sülésének." Ezért szenteli Ratti bíboros a milánói katolikus egyetemet az Ur Jézus isteni Szívének. Így készítette elő az élet az ő nehézségeivel és munkáival Ratti bíborost a legnagyobb hivatá­sára. Ö, a buzgó lelki pásztor, aki az egyházi ügyek minden terén nagy képzettséggel rendelkezik, a nagy tudós és tapasztalt diplomata. Ö valóban az isteni Gondviselés férfia, akit a mostani terhes és nagy idők számára teremtett. 0 az Isten embere az Isten útjain. 1922. február 6.-án választották meg Ratti bí­borost pápának XI. Pius név alatt és 1922. február 12.-én koronázták meg sz. Péter templomában a hármas pápai koronával. Ezen naptól kezdve vezeti XI. Pius pápa, az ügyes és erős kormányos, böl­csen és biztosan sz. Péter hajóját. Pápai jelszava: ,,Pax Christi in Regno Christi“ — „Krisztus békéje Krisztus országában. “ 0 apostola Krisztus szerete- tének. Az Ő szava oly fejedelemnek szava, aki előtt csodálattal és tisztelettel hajolnak meg a mai kor hatalmasságai. Őrá függesztik kisírt szemüket a gyengék és szegények telve reménnyel és hálá­val. Az Ő trónja menedékhelye az egész emberi­ségnek, azon emberiségnek, amely oly mélyen süllyedt a ayomorba.. Az Ő apostoli tevékenysége nagy és hatalmas. És XI. Pius pápa átérzi nagy hatalmát, azt a hatalmat, amely összeköti a földet az éggel. Még csak hat esztendő múlt el azóta, amióta pápának választották, és már annyi intézmény, annyi emlékmű tölti ki pápai apostoli munkálkodását,

Next

/
Oldalképek
Tartalom