Petőfi Népe, 2011. december (66. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-31 / 306. szám
Hl TUDÁSTAR A 12 RÉSZES SOROZAT 7. TÖRTÉNETE Karaván a holtak birodalmába kína Versenyfutás a sírrablókkal - kutató expedíció a Takla-Makán homoktengerébe A kutatók műhold segítségével tájékozódnak, de úgy utaznak, mint száz évvel ezelőtt: gyalogszerrel és teherhordó tevékkel Dermesztő reggel a világ egyik legkegyetlenebb vidékén: a Kína északkeleti területén húzódó Takla- Makánban. Az expedíció folytatja kutatását egy több ezer éves nekropo- lisz után. Remélik, hogy ezúttal gyorsabbak lesznek, mint a sírrablók. 2009. október 23. Korán indultam a terepjáróval, és a Hotant Akszuval összekötő új Desert Highwayen, a 206-os kilométernél utolérem a karavánt és a csapat többi részét. így kezdi Urs Möckli expedíciós a naplóját. A svájci illetőségű férfi fotográfusként kíséri el a világ legmostohább vidékére a 44 napos expedíciót. A csapat többi tagja: tíz ujgur kísérő, egy tolmács és egy szakács, Urs Möcklin kívül még a sivatagi túrázó, Jean-Daniel Carrard, akinek cége tudományos mérőműszereket gyárt, valamint Christoph Baumer kutató és az expedíció vezetője. Az 57 éves Baumer a Takla-Makán és az itteni régészeti rejtély rabja. Ez már az ötödik expedíciója ezen a vidéken, ismét jelentős összegeket fordított a saját pénzéből a kutatásra. Ezúttal .tevékkel vág neki az útnak. A tevék bevetésének egyrészt praktikus okai vannak. Az állatok még olyan terepen is átvágnak, ahol már a terepjáró is elakad, például a magas homokdűnéken. Egy teve kidőlése még elviselhető, egy gépjárműé az egész vállalkozást veszélybe sodorná: egy karavánban a terhek több vállon nyugszanak. A karaván azonban kultúrtörténeti relikvia is. Christoph Baumer különösen tiszteli Stein Aurélt, azt a régészt, aki a British Museum számára a 20. század közepén a selyemút kultúráit kutatta, és szintén karavánnal utazott. Baumer több könyvet is megjelentetett, és Belső-Ázsia korai civilizációinak szakértője. A kutató célja a sivatag belsejében található 2500 éves romok, illetve azon bronzkori maradványok megtalálása, amelyek a homoktenger mélyén rejtőznek. Egy rejtélyes paraszti és nomád kultúra relikviáit keresi, amely közel négy évezreddel korábban virágzott ott, ahol mára csak poros pusztaság maradt. A csapat hamarosan eléri első célját, Jumbulakum ókori városát. Jumbulakum Kr. e. 500-ban, azaz az ókori Athén virágkora idején viruló erődváros volt, amelyet négy méter magas falak vettek körül. Felfedezése 1994- ben egy kínai-francia expedíció révén szenzációnak számított. A Takla-Makán a kincseit egyrészt rendkívül jól konzerválta, a szélsőséges szárazság, a talaj magas sótartalma és a mindent védő■ A kutatók egy olyan területet vizsgálnak, ahová feltehetőleg még soha nem tette be a lábát egy régész sem. burokként beborító homok révén. Másrészt viszont a viharok mindent lecsiszoltak, ami csak kimagasodott a dűnék között. Amint az expedíció eléri Jum- bulakumot, Möcklin csalódottság lesz úrrá. Alig maradt ugyanis valami. Egy vihar elülé- se után a környéken mumifikált holttestre bukkannak. A halott egykor az ókori földműves település temetőjében pihent. A Takla-Makán akkoriban termékeny vidék volt. Eredetileg a folyó- és tópartokon nyíló nyárfák képe határozta meg a látványt a Tarim-medencében, ahogy ezt a vidéket Közép-Ázsia leghosszabb folyama, a Tarim után nevezik. Kr. e. 1200 környékén a Tarim vízben gazdagabb volt, mert több és nagyobb vízhozamú folyó táplálta. Az első kiszáradási folyamatnak valószínűleg földrengéseknek köszönhető tektonikus elmozdulások lehettek az okai, amelyek a déli perem fontos forrásvidékein zajlottak. A Kr. u.-i 3. évszázadtól megindult a sivatagképződés második fázisa: az éghajlat egyre szárazabbá vált. A vízfolyások teljesen kiszáradtak, az északi oázisok összezsugorodtak, a települések dél felé húzódtak, a nyárfák vidéke pusztasággá vált. Furcsa expedíció ez, amely mint egy sárkány tekergőzik a dűnék között. Akármilyen leletet találnak, mindent lemérnek, lerajzolnak, lefotóznak, és helyben mindjárt vissza is temetnek. Túl sok értéket vittek már el az országból. Ugyanakkor Kína keveset tesz azért, hogy a Takla-Makán kulturális örökségét megőrizze. A hatalmas ország régészeti kincseinek gazdagsága szinte határtalan, ám a kapacitások korlátozottak. Rejtélyes lakosság MILYEN VOLT AZ A CIVILIZÁCIÓ, amelynek nyomaira Baumer expedíciója rábukkant? A telep lakói az europid vagy angolszász kifejezéssel kaukazoid populációhoz tartoztak. Ezek a kifejezések azonban nem feltétlenül a földrajzi eredetre utalnak, hanem bizonyos közös testi jellemzőkre. Igaz, a múmiák arca - a vörösesbarna haj, az A finom, lisztszerű homok, amelynek szemcseátmérője gyakran kevesebb, mint egyti- zed milliméter, jellemző erre a vidékre. A Takla-Makán a világ egyik legszárazabb tája. Baumer elmondja, hogy az ő karavánja egyike a legnagyobbaknak, amely Stein Aurél ideje óta átszeli a Takla-Makánt. Ma már motorizálva is át lehet szelni a sivatagot a két Desert Highway valamelyikén. Az 1990-es évek közepén kezdte meg a kínai kormányzat az első autópálya építését, amely északról délre szeli át a sivatagi medencét, célja az olaj- és földgázlelőhelyek elérése volt. A maga 520 kilométerével a világ leghosszabb sivatagi autópályája, és persze a legdrágább is, mind a megépítésben (tízmillió euró kilométerenként), mind pedig a fenntartásában (állandó harc a orr, az egész arcprofil - az európai, észak-afrikai vagy elő- ázsiai emberekéhez hasonlít. A Takla-Makán lakói azonban nem feltétlenül ezekből a régiókból vándoroltak be a történelmi időkben. Elméletileg a populáció kialakulása visszanyúlhat a biológiai evolúciós időszakra is, és korábbi is lehet az európaiak kialakulásánál. homokkal). A második Desert Highwayt 2008-ban aszfaltozták. Innen ágazik le Baumer tevekaravánja egy teljesen felderítetlen területre. Jumbulakum magasságában szakaszról szakaszra kereken száz kilóméiért halad észak felé. Emellett egy húsz kilométer széles sávban ke-, resnek településmaradványokat vagy temetkezőhelyeket. A tábori idillre azonban árnyék vetül. Az egyik vezető egy kisebb bronzkincset mutat: dár■ A Tarim-medence múltjáról olyan fiadokumentumok tanúskodnak, amelyek csak a szárazság miatt maradtak fenn. dahegyeket, harci baltákból származó pengéket. Baumer tudni akarja, honnan származnak ezek a sírmellékletek. Az ujgur hallgat, majd néhány nap múlva éjszaka eltűnik, és soha nem jön vissza. Más kísérőknek is tele a zsebe jádéval, bronzbaltákkal és késekkel, részben csodálatos vésett díszítéssel. Möckli lefotózza a darabokat, mielőtt azok „soha viszont nem látásra” eltűnnek, és a feketepiacon landolnak. A „megtalálóknak” nincs kifogásuk az ellen, hogy fotókat készít. A nomádok számára a sivatag olyan szántóföld, ahol a homokvihar után mindig előbukkanó értékes tárgyak a termés. A felszíni leletek az ujgurok számára a természet ajándékát jelentik. A gyanú megerősödik, amikor Baumer két vezetőt ki- küld, hogy egy bizonyos bronzkori települést megtaláljon. Visz- szatérnek sikertelenül - ahogy mondják. Möckli is átkutatja a szóba jöhető területet. Felfedezi a romokat, és megtalálja a két vezető nyomait is. Nyílegyenesen vezetnek a táborból a lelőhelyre. Pontosan tudták, hol találhatók a romok. A lelőhely, amelyet Möckli 5. számúként elnagyoltan bejelölt a műholdtérképen, a küldetés valódi célja. Egy nekropolisz, állítólag érintetlen, amelynek a létezéséről Baumer pletykaszerű- en értesült közvetlenül az előző expedíciója után. Mert miért is maradt volna kihalt egy valaha vízben és erdőben gazdag terület? Bizonyos településnyomok valószínűleg jóval régebbiek is lehetnek, mint a délebbre fekvő tájakon, mivel az északi területekről a víz már az első száraz időszakban visszahúzódott. A kiküldött felderítők végre megtalálják a lelőhelyet, azt azonban a kutatók legnagyobb elkeseredésére teljese» feldúlták. A pusztítás új dimenziói nyílnak meg itt. A lelőhelyet kétszer rabolták ki. Az első alkalommal a tettesek csak néhány szarkofágot ástak ki kézzel, és azokat áttúrták. A második fosztogatás a vandalizmus valóságos orgiája lehetett, gépi erővel. A svájciak csalódottsága csak fokozódik, amikor megállapítják, hogy a pusztítás nem sokkal érkezésük előtt zajlott le. Megtalálják a rablók táborhelyét, beleértve a szemetüket is. És keréknyomokat is találnak a homokban: munkagépek széles abroncsnyomait. A szarkofágokat valószínűleg egy markolóval szedték ki a földből. A múmiákat levetkőztették és szétszórták, a sírmellékleteket összeszedték. Itt profik dolgoztak, szervezetten, céltudatosan, gátlástalanul. Valószínűleg kőolaj- keresők, akik kvázi mellékállásban lelőhelyeket fosztogatnak - vagy kincskeresők. A Takla-Makánban - magyarázza Christoph Baumer - versenyfutás zajlik a kutatók és a sírrablók között. Ahol az utóbbiak előnyben vannak, mert gyakran a kőolaj felkutatása miatt fizetésért amúgy is átfésülik a sivatagot. „A kínai régészeknek viszont hivatalos engedélyre van szükségük, hogy kutathassanak, valamint pénzre, amelyet nem kapnak meg.” Megajándékozhatjuk a GEO két lapszámával? Éljen a lehetőséggel, vegyen részt próbaolvasási akciónkban, és fedezze fel a GEO világát! Kérjük telefonáljon 2012. január 4-én szerdán 8:00 és 16:00 óra között, és igényelje lapcsomagunkat! © Telefonon: (+36-1) 488-5588 © E-mailben: elofizetes@axels.hu Ajánlatunk 2012. január 4én beérkezett jelentkezés esetén érvényes. Próbaolvasasl ajánlatunk kizárólag az adott megyei napilap terjesztési területén tekóheltyel/tartózkodásl Hellyel rendelkező előfizetők által vehető igénybe. Kérjük, Hogy az adott megyei napilap terjesztési területével kapcsolatosan érdeklődjön a megyei napiap helyi tarifával hívható ügyfélszolgálati telefonszámán. Az ajánlatot azok a természetes személyek vehetik Igényié, akiknek az akciót megelőző 3 hónapon belül a megadott személyes adatokkal és/vagy címen nem volt érvényes, az ajánlatban feltüntetett magazin/magazinokra előfizetése, és nem volt próbaolvasása sem. Az előfizetésre és adatkezelésre vonatkozó rendelke- ' t az Előfizetői Üzletszabályzatban találja a w/w.aslapokJiu oldalon. Az ajánlatban feltűntetett magazinok korábbi lapszámait összecsomagolva küldjük ki az akcióban résztvevőknek, a készlet erejéig.
