Petőfi Népe, 2011. december (66. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-24 / 301. szám
2 PETŐFI NÉPE - 2011. DECEMBER 24., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Ida tizenhat gyermeknek adott életet kiskunhalas A kicsiket a nagyobbak kísérik a kilométerekre lévő iskolába reggel biciklivel A gyermekek folyton mókáznak. így volt ez a fotózás alatt is. ► Folytatás az 1. oldalról A gyerekek csendben ülnek körülöttünk, a kicsik ölről ölre járnak. Apjuk éppen készül elmenni otthonról: alkalmi munkából igyekszik minél többet hozzátenni a család költségvetéséhez. A gyermekek közül van, aki inkább anyás, van, aki apás, de Ida azt mondja, nem kell különösebben megharcolniuk a gyerekeknek a szülők figyelméért. - A leckeírás mondjuk kész katasztrófa. Általában kettesével ülünk le, úgy tudok rájuk figyelni. Egyikük a matekot csinálja, másik a magyart. A nagyobbak is segítenek persze, de nem hagyom, hogy megcsinálják a kicsik helyett, mert akkor az úgy nem az ő érdemük - villant fel egy képet hétköznapjaikból az édesanya. A kicsiket a nagyobbak kísérik a kilométerekre lévő iskolába minden reggel biciklivel. A gyerekek hét közben főleg az iskolában esznek, de így is elfogy otthon naponta 4-5 kiló kenyér. A hétvégi ebédek - mint Ida meséli - nagy bokszmeccseket szülnek. - Hét közben azt főzök, amit akarok, de hétvégén a gyerekek állítják össze a menüt, ki mit enne - mondja. Pillanatokra hajnaltól napestig a gáz mellett álló anyát látok magam előtt, mire kiderül: minden gyermek segít édesanyjuknak a házimunkában. - Van, aki mosogat, van, aki felsöpör. Rutinosan lezavarjuk az egészet, csak bele kell szokni. Aki | nem él benne, úgysem érti meg, | azt hiszi, hogy nekem sok gon- | dóm van, mire elmosogatok - | mondja nevetve Ida. Ha kapnak, elfogadják, de ő nem kuncsorog A gyerekek párban alszanak. - Ez egy pici, önerős ház, de én ebben boldog vagyok, jól érezzük magunkat. Ezért a házért a mi két kezünk kopott - teszi hozzá csillogó szemmel az édesanya, miközben körbevezet otthonán a konyha sarkából tekintetével. Lépni a házban nehéz: szinte minden négyzetcentiméter ki van használva. Kérem a gyerekeket, mutassák meg, ki hol alszik. Belépünk az egyik kis szobába - alig több 10 négyzetméternél -, mely egy szekrénysort, két emeletes ágyat, egy rozoga összecsukható ágyat, egy heverőt és a 7 éves még mindig félénken bujkáló Renátát rejti magában. Ebben a helyiségben - mint megtudom - 12-en alszanak, a másik szobán a három legkisebb gyermek és a szülők osztoznak. Miközben a gyerekek az egyik ágyon ugrálnak, Ida azt mondja: költözni szeretnének, már ki is nézett egy nagyobb házat mostani otthonuktól nem messze. Abban három szoba van, így jutna egy a fiúknak, egy a lányoknak, illetve egy a piciknek és a szülőknek. Mint az édesanyától megtudjuk: vannak szervezetek, melyek alkalmanként vagy rendszeresen segítik őket, néha egyegy magánszemély is visz nekik ruhákat, élelmiszert. Ugyanakkor Ida hangsúlyozza: ha kapnak, elfogadják, de ő nem kuncsorog segélyért, segítségért. Amikor kérdezem, hogy nem szenvednek-e hiányt valamiben, az anya végignéz a gyermekein, és azt mondja: - Őnékik hiányzik persze a számítógép meg az ilyen luxus dolgok, de én örülök, ha a napi élelmet, ruhát meg tudom nekik adni. Másoktól látják, hogy kidobálják a zsömlét, de ők ezt nem tehetik meg. Én arra tanítom őket, hogy azt a picit, ami van, meg kell becsülni, mert ki tudja, hogy holnap mekkora lesz... Tehenész, fodrász, masszőr, matematikus Sokkal később és mintegy véletlenül derül csak ki: a házban hónapok óta nincs áram, kikapcsolták. Az anya kézzel mos a családra. A tévét sem tudják nézni a gyerekek, így a „gyertyás" időszakban általában este fél 11 felé már elhalkul a ház. Mint azt Ida magyarázza: ők rendben fizették a számlákat mindig, de akik előttük laktak itt, lopták az áramot, ezért ideiglenes órát szerelt fel a szolgáltató, de azt csak öt évig lehetett használni. Hónapok óta hiába várja a szerelőt, hogy visszakössék a villanyt. Miután a gyerekek elsorolják, hogy ki mi szeretne lenni - lovász, tehenész, fodrász, autószerelő, masszőr, pincér... matematikus... - hamar elérünk egy újabb felsorolásig, a Jézuskának írt óhaj listájáig, így a várva várt karácsonyig. A gyerekek kórusban zengik: mindig együtt díszítik a karácsonyfát.- Nálunk a karácsony már megindul előző hónapban azzal, hogy megbeszéljük, ki mire vágyik. Akkor azt még be kell szerezni, de a legnagyobb gond úgy eldugni, hogy senki ne találja meg - mesél az ünnepekről nevetve Ida, akitől megtudjuk: praktikus ajándékkal szokták meglepni a gyermekeket, hiszen a vágyaknak olykor határt szabnak a lehetőségek, így játék helyett inkább ruhát és egyéb szükséges dolgokat kapnak ilyenkor.- Amikor megtudják a suliban például, hogy hány testvérünk van, akkor általában kiakadnak, percekig meg sem szólalnak - vázolja barátai reakcióját a 15 éves Anett. A gyerekeket - mint kiderül - néha csúfolják az iskolában emiatt, de ők ezt nem veszik túlzottan a szívükre. Számukra a nagy család a természetes. - Sokan azt hiszik, hogy mi csordában élünk. A gyerekek tanárai között is van, akivel baráti kapcsolatot ápolunk, de olyan is van, akinek a csillagokat is lehozhatnánk, akkor se venne minket emberszámba. Erre mindig azt mondom, hogy ha eljönnek hozzánk, akkor meggyőződhetnek róla, hogy nem az utolsó nomádok vagyunk - mondja a 16 gyermekes édesanya, aki 21 éve folyamatosan attól a cégtől van gyesen, ahol korábban hét évet dolgozott. A gazdagságot nekik kell kiharcolniuk Szinte megkerülhetetlen a kérdés: nem szembesül-e gyakran azzal a véleménnyel, hogy csak a családi pótlék és az egyéb juttatások miatt hozott a világra 16 gyermeket. - Mondták már egy páran. íErre mindig azt mondom, hogy akkor ossza be egy gyerekre azt a ló ezer forintot, amit én kapok. Hiába kapok kétszázezer forintot - ami így kimondva jól hangzik - nagyon nehéz beosztani. Ida 4. gyermeke megszületése után hagyta el férjét, és ismerkedett meg jelenlegi párjával, akit 12 gyermekkel ajándékozott meg. - Ő azért dolgozik, hogy a gyerekeknek minden meglegyen. Én soha nem voltam irigy a gazdagokra. A gyerekeknek is mindig azt mondom, hogy figyeljenek oda, mert vannak még nálunk sokkal szegényebbek. Nekik van mit enniük, és van mit felhúzzanak - igaz sokat kapnak. A kastélyt és a gazdagságot majd nekik kell kiharcolniuk maguknak - zárja a beszélgetést Ida, miközben a gyerekek egyre virgoncabb módon ricsajoznak már. Hová tűnt kétszázezer forint? Kecskemét Az ügyészség szerint ellopták a pénzt Bíróság elé állítanak egy nőt Kecskeméten, mert a májusi lomtalanításkor kidobott könyvek között 600 ezer forintot talált borítékban egy guberáló, és az ügyészség szerint a vádlottá vált asszony ebből lopott el 200 ezret. Kisebb értékre elkövetett lopás miatt nyújtott be vádiratot a 36 éves E.-né Veronika ellen a Kecskeméti Városi Ügyészség. A vád szerint ugyanis a kecskeméti Rigó Árpád május 21-én, délután a Ladánybenei úton elhelyezett hulladékok között kutatva egy borítékot talált. Erre az volt írva, hogy 600 ezer forint, benne pedig ugyanekkora ösz- szeg lapult, 20 ezer forintos címletekben. Kisvártatva megjelent egy nő is a helyszínen, akinek megmutatta a férfi, hogy mit talált. Arra volt kíváncsi, hogy valódiak-e a bankók. A nő igennel felelt, majd autójával a közeli tanyájába hajtott. Ott azután megkérdezte a közeli ingatlanon tartózkodó házaspárt, hogy nem ők rakták-e le a szemetet a bejáróhoz, mert abban a guberáló sok pénzt talált egy borítékban.- A házaspár erre nemmel felelt, majd gépjárművel az útra mentek, és elkérték a pénzt tartalmazó borítékot a férfitól mondván, hogy ebből baja származhat. Az ügyészség szerint a guberáló a pénzt átadta a férjnek, aki ezt továbbadta feleségének. A vádiratban ez áll: „a vádlott, még mielőtt más is a helyszínre ért volna, a borítékból jogtalanul eltulajdonított 200 ezer forintot, és az odaérkező rendőrnek csak 400 ezer forintot adott át.” Időközben kiderült, hogy ki volt a boríték jogos tulajdonosa. Neki a rendőrség később átadta a 400 ezer forintot, de' a hiányzó 200 ezer a mai napig nem térült meg. Az ügyészség a vádban azt állítja, hogy E.-né Veronika lopta el az összeget. Ezért az asszonyt bíróság elé állítják, és indítványozták, hogy pénzbüntetést szabjanak ki vele szemben, valamint kötelezzék a bűnügyi költségek viselésére is. ■ N. N. M. Kakaókoncert a ballószögi faluházban nagyszabású Kakaókoncertet rendeztek a hátrányos helyzetű gyermekek számára. A karácsonyi műsorban fellépett a kecskeméti Kodály Kórus, a Kodály Iskola fuvolatriója, a Karácsonyi Kvartett, a ballószögi Momentán Musical Csoport és Gáspár Dávid trombitán. A műsort követően a gyermekeket megvendégelték kakaóval és friss kaláccsal, valamint egy kis ajándékkal is kedveskedtek nekik. (S. H.)
