Petőfi Népe, 2011. december (66. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-19 / 296. szám

PETŐFI NÉPE - 2011. DECEMBER 19., HÉTFŐ RIPORT 13 Túlélte a tragédiát, most igazáért harcol sors Egy poharat sem tud egyedül felemelni Ildikó, most lánya segíti a mindennapokban Hét hónapot töltött a kórház­ban. Felülni sem tudott, megma­radt keze nem mozdult. Bal lá­bán lényegében nem maradt lágy szövet, hogy beborítsák a csontot, jobb combjáról vették le a bőrt, azon viszont nem tudták begyó­gyítani a sebet. Há­romszor kapott vér­plazmát, és a vérfer­tőzéstől kezdve számtalan fertőzé­sen átesett. Embertelen kínokat élt át, de Ildikónak az volt a leg­fájdalmasabb, hogy úgy érezte, elveszítette a lányát. Jennifer ugyanis nagynénje, Ildikó nővé­rének gyámsága alá került. - Csak feküdtem, mint egy élőha­lott, és azon rágódtam, hogy min­denem odalett egy tized másod­perc alatt. Nemcsak a testem ron- csolódott össze, de az anyja se le­hetek a gyermekemnek. Csak az tartott életben, hogy szerettem volna újra én nevelni őt. Jennifer sokkot kapott, és kór­házba került, amikor értesült édesanyja balesetéről. Ő az Izsá­ki úton, anyukája pedig a Nyíri úti épületben volt, az internetről próbálta kideríteni, hogy van Il­dikó. Nagy megdöbbenésére mindenhol azt írták, hogy anyu­kája öngyilkos akart lenni, sőt, a rendőrségi híradá­sok szerint pszichi­átriai kezelés alatt állt. Sajnos ezt a té­ves hírt azóta se tudta teljesen lemosni magáról. Szeptemberben jött ki a kór­házból, ahonnan otthonba irányí­tották volna az orvosok. Nővére, Atkári Jánosné azonban magá­hoz vette, és Orgoványon gondos­kodott róla tizenegy hónapig. Il­dikó azt mondja, élete végéig há­lás lesz testvérének ezért. A sze­retet gyógyító ereje, az otthoni környezet sokat segített, a legfon­tosabb azonban az volt, hogy el­döntötte, lábra fog állni. - Ami­kor a baleset után egy év múlva még felülni sem tudtam az ágy­ban, el kellett gondolkodnom ■ Nővére vette magához, és 11 hónapig gon­doskodott Ildi­kóról. Hetényi Ildikó után ko­rábban megfordultak a férfiak az utcán, most egyedül el sem tudja hagyni otthonát. Tavaly februárban érte egy sze­rencsétlen baleset: elve­szítette bal karját, jobb kezén másfél ujja maradt, bal lábán pedig szinte csak a csont. Egyedül ne­veli tinédzser lányát, csak azt nem tudja még, miből fognak élni. Pásztor Andrea Nem jogerős az ítélet Csinos ruhában, arcán lehelet­nyi sminkkel fogad minket, ami­kor otthonában látogatjuk meg a kecskeméti nőt. Üdvözlésre nyújtja csonka jobb kezét, hely- lyel kínál takaros kis lakásában. Meglepő tárgyilagossággal me­séli el az elmúlt másfél év törté­néseit. Tavaly február 10-én az Izsáki úti benzinkúttól indult a város felé biciklivel. Látta, hogy zöldet mutat a jelzőlámpa, és. szemből már két gyalogos elindult, így azt hitte, biztonságosan áthajthat a kerékpárúton. Egy sóderszállító kamion azonban vele egy irány­ból jobbra kanyarodott, nem vet­te észre őt, és a hátsó kerekei alá került. - Csak arra emlékszem, hogy a kamion alatt fekszem, és kiabálok, hogy álljon meg. A szemből érkező autóból szóltak a sofőrnek, ekkor befékezett, ki­szállt, és letolatott rólam - idézi fel a tragédiát Ildikó. - így négy­szer mentek át rajtam a kerekek. Zacskóban vitték be a kórház­ba a fiatal nő testéről leszakadt darabokat, kilencfős orvosi cso­port küzdött az életéért. Annyi­ra összeroncsolódott a kamion kerekei alatt, hogy mindkét kar­ját és az egyik lábát is le akarták vágni. Dr. Gera László főorvos volt az, aki nem engedte. Azt mondta, úgy semmi esélye nem lenne az életre. Bal karját váll alatt amputálták, jobb kezén hü­velykujjának csonkja és muta­tóujja maradt. Nyolc napot töl­tött mélyaltatásban, a neheze azonban csak ezután várt rá.- Csoda, hogy most itt ülök - mosolyog, miközben a borzal­makról mesél. Mintha nem is ve­le történt volna az egész. - 0,4 százalék alá esett a vérszintem, 1,4 alatt már halottnak számít az ember. Megjártam a poklot, volt halálközeli élményem, a lá­nyom miatt azonban életben kel­lett maradnom. Hat kilogrammos műkezét felcsatolni se tudja, a súlyát pedig nem bírja el, így csak nagyon ritkán használja Ildikó és a betonszállító ka­mion egy irányból érkeztek, mindkettőjüknek zöld volt a jelzés. A kamionos nem látta őt, amikor az átkelő gyalogo­sok előtt jobbra kanyarodott. Ildikó elrántotta a kormányt, a centrifugális erő visszakap ta, és a kerekek alá sodorta őt A bíróságon centikről folyt a vita, arról, hogy féktá­volságon belül történte a baleset Az ügyészség szerint nem bizonyítható, hogy mi­lyen sebességgel haladt a ka­mion, így a sofőr vétkessége sem. Ezért szeretnék elérni a bizonyíték hiányában történő felmentést Sárközy Szabolcs­tól, a bíróság sajtószóvivőjé­től megtudtuk, hogy a má­sodfokú tárgyalás napját még nem tűzték ki. Koncertet szerveznek Ildikó És Jennifer megsegí­tésére jótékonysági pótszil­veszteri bált szerveznek a Kecskeméti Konzervgyárban január 27-ére neves vendég­művészek részvételével. Aki adománnyal támogatná a fogyatékossá vált asszonyt, megteheti azt a 10402506- 78554954-56521031 (K&H Bank) számlaszámon is. azon, van-e értelme tovább küz­denem - emlékszik vissza. - Volt egy sorsdöntő beszélgetésünk Jennivel. Azt mondta, nélkülem nem lesz ereje a folytatáshoz. Ak­kor kisírtuk magunkat, és úgy döntöttünk, elkezdjük újra fel­építeni az életünket. Kitűztem' magam elé a célt: vagy a saját lá­bamon megyek el a lányom bal­lagására vagy sehogy. Szabó Beáta gyógytornász se­gítségével tanult meg újra járni, és emberfeletti küzdelem árán, de elérte, hogy szó szerint csont és bőr lábát használni tudja. - Tolókocsin akarták hozni, ő azonban emelt fővel bebicegett az iskolába - veszi át a szót Jenni. A 15 éves lány örökölte édesanyja finom vonásait - Ha­talmas erőt adott nekem is, hogy lábra állt, büszke vagyok rá, hogy ő az anyukám. Július végén költözhettek haza hunyadivárosi otthonukba. Jen­nifer szakközépiskolába készült, de mivel a tragédia miatt lerom­lott a tanulmányi eredménye, csak szakmunkásképzőre volt elég a pontszáma. Most ő viszi otthon a háztartást, és gondosko­dik édesanyjáról. Amióta haza­költöztek, megfordultak a szere­pek náluk.- Most olyan, mintha ő lenne az anyukám, mindenben rá tá­maszkodom. Én pedig segítek neki tanulni, szeretnénk ugyan­is, ha átmehetne egy középisko­lába - magyarázza Ildikó, aki­nek ápolásában, a mindennapi tennivalók ellátásában nagyon sokat segít a MPE-OCM térítési díjmentes segítőszolgálat. Azt is elárulja, tisztában van vele, hogy lánya nem lehet mindig mellet­te, a hosszú távú megoldás az lenne számára, ha egy olyan társra találna, aki elfogadja olyannak, amilyen. Azóta hét műtéten van túl, leg­utóbb jobb kézfejét műtötte dr. Bár kerekes székben akarták vinni, ő saját lábán ment el Jenny ballagására Lerch Ferenc, hogy ne fájjanak annyira a bőr alá beszorított csonkok. A plasztikai sebész to­vábbi műtétekkel szeretné - amennyire lehet - könnyebbé tenni Ildikó életét. Anya és lánya még szokják, tanulják az új éle­tet, közben pedig küzdenek azért, hogy együtt maradhassa­nak. A baleset után 93 százalékban rokkantosították Ildikót, mivel fiatal, és kevés munkaviszony áll mögötte, mindössze 42 ezer forintos rokkantnyugdíjat álla­pítottak meg számára. Júliusban elment felülvizsgálatra, és bár lényegében nem változott az ál­lapotában semmi sem, 83 szá­zalékosra vitték le a rokkantsá­gi mértékét. Ez pedig kétezer fo­rinttal kevesebb bevételt jelent a családnak. - Biztosan az arco­mat nézte, nem azt, hogy egy po­harat se tudok felemelni egye­dül - mondja Ildikó keserű mo­sollyal az arcán. - Fellebbeztem a döntés ellen, de mivel írni sem tudok, kicsúsztam a határidő­ből. Szinte már nevetséges, mi­csoda küzdelmet kell folytatnom ezért a kétezer forintért, de eb­ben a helyzetben nekünk ez is sokat számít. Életem minden tartaléka benne van ebben a 42 m2-es lakásban, a vásárláskor azonban nem sejthettem, hogy a 25 ezres részlet 50-re nő, én pe­dig egyik napról a másikra nyo­morékká válók. Jelenleg a bizto­sítási előlegből élünk, de ez nem tart sokáig, és nincs mihez nyúl­nunk. Kártérítésre egyelőre nem számíthatnak, elsőfokon ugyan­is bűncselekmény hiányában nem találta vétkesnek a bíróság a kamion sofőrjét. Az ügyészség kérvényezte, hogy bizonyíték hi­ányában mentsék fel, ami rá nézve semmiféle következmény­nyel nem járna, így azonban Il­dikó kaphatna kártérítést. A bí­ró ezt nem fogadta el. Az ügyész­ség fellebbezett az ítélet ellen, így másodfokon folytatódik az ügy, amelyen Ildikó és Jenni jö­vője múlik.- Nem szeretném megbüntet­ni a sofőrt, csak arra vágyom, hogy a mi életünk tovább mehes­sen, hogy Jennit felnevelhessem, lelkileg támasza lehessek. Ami­kor a bíróságról hazajöttünk, sír­va fakadt. Azt kérdezte, ugye most nem azért fogják elvenni tőlem, mert nem tudom eltarta­ni. Megígértem, hogy harcolok érte. Amíg egy csepp erő marad bennem, nem adom fel... A szeretetnél nagyobb erő nincs a Földön - mondja Ildikó. A szeretet gyógyít, erőt ad és felemel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom