Petőfi Népe, 2011. november (66. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-25 / 276. szám
PETŐFI NÉPE - 2011. NOVEMBER 25., PÉNTEK 13 Élményterápia a lovardában kecskémét A testi és a lelki gyógyulást is gyorsíthatja az önzetlen segítség Mosolyt rajzol a beteg gyermekek arcára a segítőkészség - összegezhető egyetlen mondatban az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány kis pártfogoltjainak és Andrássy Izabella lovas- kultúra-oktató első, kecskeméti találkozása. MEGYEI KÖRKÉP Zsámbóki Dóra Kislányuk betegsége döbbentette rá Takácsné Stalter Juditot és férjét arra, hogy mekkora hiányosságok vannak a daganatos megbetegedéssel küzdő gyermekek rehabilitációja terén, ezért hívták életre 12 évvel ezelőtt az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítványt, mely mára a legtöbb 1 százalékot gyűjti a Bács-Kiskun megyei alapítványok közül. - A kezeléseket finanszírozza az állam, de a rehabilitációra már nincs se pénz, se energia, se ember. Mi erre helyeztük a hangsúlyt. Létrehoztuk a kiskőrösi Rehabilitációs Központot, mert ezek a gyermekek egyáltalán nincsenek a saját korosztályukkal, a saját közösségükben. A Kiskőrösön töltött négy nap után mindig feltöltődve mennek haza. Ezek a terápiák: a művészetterápia, a vízi terápia, a játékos tornaórák és a lovasterápia mind-mind nagyban hozzájárulnak a gyermekek testi-lelki gyógyulásához - mondja Takácsné Stalter Judit a kecskeméti Kisfái Lovasközpontban, miközben az éppen Kiskőrösön „üdülő” gyermekek egymást váltják a lovon. A fiatalok mindannyian nagy csatát vívnak éppen: próbálják leplezni Mesével - a rendkívül barátságos terápiás lóval - való első, testközeli találkozásuk izgalmát A gyermekekben több közös is van, a legszembetűnőbb most mégis az, hogy mindannyian az ismeretlentől való „félelemmel” a szemükben ülnek fel a paripa hátára, de néhány perccel később már felszabadultan, boldogan mosolyogva integetnek a társaik felé. Nem sétálnak körbe-körbe Andrássy Izabella lovaskultúra- oktató egy évvel ezelőtt éppen a Petőfi Népében olvasott egy daganatos megbetegedéssel küzdő kislányról. Mint meséli: akkor döntötte el, hogy a maga eszközeivel - egyebek mellett lovaival és szaktudásával - megpróbál segíteni neki. - Kiderült számomra, hogy sok olyan ember van, akinek erre szüksége van. Ezeknek a családoknak általában nincs anyagi fedezetük a lovaglásra. Beleástam magam a dologba, így jutottam ki a bécsi egyetem állatterápiát és lovasterápiát oktató kurzusára. Sok olyan dolgot tanulok, amit még Magyarországon nem, vagy csak elvétve csinálnak. Itthon a lovasterápia legtöbbször sajnos abból áll, hogy felrakják a gyermekeket valamilyen lóra, és sétálnak vele körbe-körbe. Hát ez nagyon kevés - mondja Izabella, aki több orvos véleményét is kikérte, mielőtt bárkit is lóhátra ültetett volna. A lovasoktató - mint kiderül - nagy hangsúlyt fektet arra, hogy lovaglás közben - egyebek mellett - fejlődjön a gyermekek fi-nommotorikus mozgása, vagy például az esetleBetegek és ápolóik is feltöltődnek A terápiás lovaglás - azon túl, hogy szórakoztató - rendkívül jó hatással van a gyermekek testi-lelki gyógyulására tudjanak reagálni az olykor kegyetlen hétköznapok kihívásaira. - Először a klinikán lett egy gyógytornászunk, aztán hozzákapcsoltunk segítő füzeteket, hogy már otthon is tudjanak mozgásos dolgokat csinálni. Később vittünk be gyermekpszichológust, kézműves foglalkoztatót..., és lassan felépült ez a rendszer. Főleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán vagyunk, hiszen ott kezelik a daganatos gyermekek 53 százalékát, de kapcsolatban vagyunk a többi kórházzal is, hiszen a kiskőrösi rehabilitációs házunkba az ország egész területéről érkeznek gyermekek. Van egy személy- szállító autónk is, mely hozza- viszi a gyerekeket a kórházba vagy haza. Ez azért fontos, mert így nem kell mentőre várni, nem kell a fél országot végigbumlizni, és nem kap fertőzést a többiektől - sorolja Judit, mi mindent állított már az alapítvány a feltétlen segítségnyújtás szolgálatába, majd hozzáteszi: most készült el a kiskőrösi ház udvarában a fedett „vizesblokk”, ahol a legyengült immunrendszerű gyerekek végre a fertőzés veszé- Remélem, hogy ezeknek a gyermekeknek sikerül megküzdeniük a betegséggel, sajnos a mi kislányunknak nem sikerült - néz a lovardában ricsajozó gyermekek felé Judit. - Akkor már működött az alapítvány, és azt gondoltam, hogy ha ő is annyira akarta, akkor muszáj tovább folytatnunk. Jöttek a támogatások, szerencsére soha nem kellett semmit erőltetnünk - ugrunk vissza a kezdetekhez. A kiskőrösi Rehabilitációs Központban minden második héten négy napot tölthetnek el a daganatos gyermekek. Az alapítvány - a támogatásoknak köszönhetően - saját kontójára szállítja őket lakhelyük, vagy épp a Aki éppen nem Mese hátán ült, az vagy kocsikázott a lovasközpont körül vagy Masnival, a pónival játszott Andrássy Izabella lovaskultúra-oktató és Mese. Az összeszokott páros együtt segít a rászoruló gyermekeknek. ges idegrendszeri deformitások kezelésére is kiváló hatással legyen a lóval végzett munka. Ez természetesen alapos felkészülést, rengeteg odafigyelést és előre gondolkodást igényel Izabella részéről, de ahhoz, hogy a gyermekek testi-lelki állapotában hosszabb távon javulás álljon be, ez elengedhetetlen. budapesti kórházak és Kiskőrös között. A szálláson és a programokon túl természetesen étkezést is biztosítanak számukra. Mint Judit mondja: segítőhálózatuk apránként épült fel az elmúlt 12 évben, ma már több száz gyermekkel és családjukkal állnak kapcsolatban. A kiskőrösi házat gyakran meglátogatják kórházi kollektívák, nővérek is, hogy kicsit feltöltődjenek, és mosolyogva Takácsné Stalter Judit, az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány elnöke lye nélkül élvezhetik a víz és a vízben való mozgás örömét. Közösen győzték le a feleimet A gyermekek közben még mindig egymást váltják Mese hátán, van, aki repetázik. A ló mindegyik lovasára külön-külön ráhangolódik, aztán, mikor megvan az összhang, kezdődhet a „Mesés élmény”. Akik éppen nem lovagolnak vagy kocsikáznak a Kisfái Lovasközpont környékén, azok Masnit, a pajkos pónit simogatják. - Mindent megrág, az előbb a mankómat is betámadta - mondja viccesen dorgáló hangon a fél lábbal élő, 18 éves Kamilla, aki néhány perce szállt le a „magas lóról”. - Miután megtaláltam az egyensúlypontot, már nagyon jó volt. Szerencsétlen lovat jól felidegesítettem, a rettegésemet átvette, de meg lehetett nyugtatni - teszi hozzá nevetve, frissen átélt lovas élményéről. Mint kiderül: egyszer, a „régi szép időkben” egy falunapon ült már lovon, de azt nem lehet ehhez hasonlítani. - Most jöttem először a kiskőrösi házba. Nagyon jó programokat szerveznek, és a társaság is nagyon jó - sorolja. A többiek is azt mesélik: nagyon jól érzik magukat mind Kőrösön, mind a Kecs- kemét-Kisfái lovardában, Izabella „élményterápiáján”. Betegségükről szót sem ejtünk. Most nem fontos, hogy kinek mikor hullott ki a haja, mikor kényszerült tolószékbe... Az aznapi élményeikről beszélgetünk, ömlik belőlük a szó. Egy kosár répa mindig jól jön Andrássy Izabella tizenegy segíteni vágyó társával együtt nemrég létrehozott egy lovas egyesületet, melynek köszönhetően az egészségügyileg és szociálisan rászoruló gyermekek - mint most az alapítvány kis pártfogolt- jai - ingyen vehetnek részt lovasterápiás foglalkozásokon. Többször visszakérdezek, hogy jól hallom-e. - Igen, ha van olyan gyermek, akinek ezzel segíthetünk, akit érdekelnek a lovak, szeretne lovagolni, várjuk szeretettel. Ha valaki nem ért a lóhoz, de szeretne nekünk segíteni, találunk neki is munkát - mondja Izabella mosolyogva. - Van olyan gyermek, aki eljött terápiára, a végén kérdezték a szülők, hogy mivel tartoznak. Mondtam, hogy semmivel. Azóta minden alkalommal hoznak egy nagy kosár almát vagy répát a lovaknak, és ez óriási dolog, nagyon nagy segítség - meséli csillogó szemmel Izabella. A kecskeméti lovaskultúra-oktató maga kereste fel a kiskőrösi székhelyű, Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítványt, hogy hosszú távú együttműködését, segítségét felajánlja. Ők ezt örömmel elfogadták, ezen a napon találkoztak először. Elnézve a nap végén a gyermekek ragyogó tekintetét: biztosan nem utoljára.
