Petőfi Népe, 2011. november (66. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-11 / 264. szám
PETŐFI NÉPE - 2011. NOVEMBER 11, PÉNTEK 13 MEGYEI KÖRKÉP Hercegszántóról az Aranylabdáig jutott albert Flórián Szülőfaluja is mély megrendüléssel gyászolja a világhírűvé lett futballistát Már hatéves korában fut- ballcipőben koptatta Hercegszántó utcáit Albert Flórián, a település leghíresebb szülötte. A délbácskai község első - és máig egyetlen - díszpolgára, Magyarország egyetlen aranylabdása egy sáros santovói kis utcából indulva vált a világ fut- ballpályáinak Császárává. Zsámbóki Dóra Zúgtak a lélekharangok délben Hercegszántón, noha a településen nem volt temetés. A község leghíresebb szülöttére, első és mindmáig egyetlen díszpolgárára, a világhírű futballistára, Albert Flóriánra emlékeztek így a szántóiak, akit akkor helyeztek végső nyugalomra Budapesten, az Óbudai temetőben. Az október 30-án, 70 éves korában váratlanul elhunyt Albert Flórián, noha 11 évesen családjával együtt el kényszerült hagyni szülőfaluját, egész életében büszkén emlékezett vissza a Herceg- szántón eltöltött gyermekéveire.- Nagyon szép tizenegy évet töltöttem gyerekként Herceg- szántón. 1952-ben költöztünk Budapestre, de amikor csak tehettem, rohantam haza a nagy- szüleimhez. Ők neveltek sokáig, mivel nagyon kicsi, két és fél éves voltam amikor elveszítettük édesanyámat. Volt, amikor a tan- évzárót'sem vártam meg, hanem indultam Szántóra. Nehéz anyagi körülmények között nőttünk fel, de szerettem a falusi munkákat: az aratást, a szüretet, a kaszálást, a disznóvágásokat, a kötélfonást. Nagyon büszke voltam arra, amikor az első kévét egyedül bírtam felrakni a lovas kocsira. Imádtam a lovakat, és alig vártam, hogy valami munkám legyen körülöttük - mesélte még 2007-ben a Petőfi Népének.- Amikor csak tehettük, rúgtuk a bőrt Néha még holdvilágnál is pattogott a fűzős focilabda. Ádáz fejelőcsatákat is vívtunk. Igaz, ha a fűzős részén fejeltünk bele, nagyot ütött, de nem számított a fájdalom - emlékezett vissza a gyermekévekre akkor Albert Flórián, a Császár, aki egy kis - egykor - sáros utcából, a mai Tátra utcából indult útjára, hogy meghódítsa a világ focipályáit.- Hatéves korában a faluban neki volt először - a hivatalos futballistáknál is hamarabb - futballcipője. Nagyon büszke volt rá, le sem vette, abban közlekedett, de, mondjuk, focizott is állandóan. Ha valaki irigykedett rá, megcsipkedte szavakkal, akkor ő rálépett a lábára a stoplis cipőjével - meséli ma az emlékezéstől csillogó szemmel a gyermek- és fiatalkori jó barát, Vélin Marin. A helytörténeti ügyekben rendkívül járatos Marci bácsi családjával az Albert család szomszédságában élt gyermekként, de később is - amikor Flórián már Pesten focizott - ápolták barátságukat. - Én apám borbélyüzletében segítettem. Az orosz katonát pamacsoltam, a német katonát pamacsoltam, a bolgár katonát pamacsoltam a hokedliról, és ezért kaptam apámtól még fűzős futballt - villant fel egy részletet Hercegszántó sajátos történetéből is Marci bácsi. - Eljött a Flóri meg a BarA labda ellövése utáni pillanat - ahogy csak ő tudta Feigl József, Hercegszántó polgár- mestere (balra) és Vélin Marin, Marci bácsi Albert jó barátja a .császár” szülőháza előtt tulov (Bartulov Márton: szintén NB I-es futballista, a '60-as években az egykori Komlói Bányász játékosa, később 30 évig a hercegszántói focicsapat edzője volt) hozzánk focizni. Engem minden órában egyszer kiengedett apám a borbélyüzletből az udvarra, hozzájuk. A másik játszóház a Flóri nagypapájánál, Flórián bácsinál volt, mert ott volt a faluban az egyetlen gőzgép. Amikor az húzta ki a cséplőgépet, akkor a fél falu gyereke ott volt, kísérte kifelé - beszél a közös évek emlékeiről a 75 éves Marci bácsi. Mint mondja: a más játékot nemigen kedvelő kis Fló- rit kiválóan focizó bátyjai tanították meg az alapokra - legfőképpen gondolkodni. Tehetsége nagyon korán megmutatkozott, már akkor tudatosan készült arra, hogy futballista lesz. Albert Flórián - mint Marci bácsitól megtudjuk - anyai ágon sokác, apai ágon sváb felmenőkkel büszkélkedhetett. A soknemzetiségű Hercegszántó (Santovo) területén az Albert család gőzgépes malmot működtetett, mely 20 embernek - köztük később Vélin Marinnak - is munkát adott. Ráadásul akkoriban - meséli Marci bácsi - itt volt a település egyetlen köztisztasági fürdője is. - Ez a falu rengeteget köszönhet az Albert családnak - mondja Flórián gyermekkori pajtása. 1952-ben aztán az Albert család Budapestre költözött. Mai szemmel nézve - tehetsége és kitartó munkája mellett - ennek a kényszerű hurcolkodásnak is „köszönheti” a későbbi aranylab- dás a karrierje beindulását. - Még csak két hete laktunk a fővárosban, amikor János, az idősebb bátyám elvitt a Kinizsi akkoriban így hívták az FTC-t - toborzójára. Száger Mihály - akire ma is hálás szívvel gondolok - volt a futballistapalánták irányítója, aki kiválasztott, és elkezdte egyengetni pályafutásomat - emlékezett vissza a Petőfi Népe hasábjain 2007-ben Albert Flórián a kezdetekre. Arról azonban, hogy miért kényszerült elhagyni a család Hercegszántót, soha nem beszélt. Marci bácsi - úgy mondja - szemtanúja volt a sajnálatos eseményeknek. 1952-ben, mielőtt a család - később szétlopott és romba döntött - malmát államosították, Albert Flórián édesapját, Albert Jánost nagyon' megalázták a falu akkori vezetői.- Kulákság volt, azt mondták, hogy lisztet rejtegettek. Az akkori bíró - aki két elemit végzett négy év alatt - lánccal összekö- töztette Jani bácsi kezét és a lábát, a nyakába akasztottak egy 50 kilós nulláslisztes-zsákot, és úgy mentek a faluban. Jani bácsinak közben azt kellett mondogatnia, hogy „így jár minden kulák, aki lop”. Megkérdeztem utána a bírótól, hogy ezt miért kellett. Azt mondta: „Tudod, milyen nehezen jártam iskolába, amit nekem mondtak, azt én végrehajtottam” - idézi fel dühtől szikrázó szemmel az egykori eseményeket Marci bácsi, aki hozzáteszi: - Flóri sosem akart erről beszélni, mindig csak azt mondta: elüldözték őket. Ezt erősíti meg Feigl József, Hercegszántó polgármestere is, aki Albert Flórián 2007-es díszpolgárrá avatása előtt és után Is többször beszélt, jó kapcsolatot ápolt a Császárral, aki azt is elmesélte neki: a költözés után hosszú ideig pesti pincékben voltak kénytelenek élni. Mint a polgármester meséli: otthona kényszerű elhagyása után 55 évvel Albert szívesen, ugyanakkor kételyek közt, ám világra szóló sikerei ellenére is „Flóriként” tért vissza szülőfalujába. - Amikor néhány alkalommal fent voltam nála a díszpolgári cím átadása előtt, mindig azt mondta: nem tudja, hogyan fogadnák őt itt. Emlékezett arra a megaláztatásra, melyet gyermekként átélt - mondja Feigl József, aki hozzáteszi: sokat támadták őt is a díszpolgári cím adományozása miatt. - Többen kérdezték tőlem, hogy mit adott a Flóri a falunak, hogy díszpolgári címet adományozunk neki. Hírnevet adott, büszkeséget, mert sohasem tagadta le, hogy hercegszántói - magyarázza a polgármester, aki hozzáteszi: nincs az országban még egy olyan település, melynek aranylabdás labdarúgója lenne. Albert Flórián szülőháza előtt állunk már, ahová természetesen Marci bácsi is elkísért minket. - Szégyen, hogy így néz ki ez a ház - mondja a málló vakolat és a megroggyant falak felé mutatva. A kiskapuban többen mécsest gyújtottak a futball-le- genda halálhírére. - Odabent még rengeteg olyan emlék van, amelyuk az Albert családról mesél - teszi hozzá Marci bácsi, miközben a kerítés lyukain át nézzük az udvart, mely valaha a focipályát jelentette a későbbi fut- ballcsillagnak. Kiderül: a ház magántulajdonban van, de jelenleg lakatlan. A szülőház előtt ácsorogva a polgármester és Marci bácsi arról beszélgetnek, miként tudna a település méltó emléket állítani a világhírű futballistának Hercegszántón. Felmerül egy emlékház létrehozásának gondolata csakúgy, mint egy utca vagy egy tér Albert Flóriánról való elnevezése. Marci bácsi inkább teret keresztelne át, mint mondja: a Flóri nagyságához az passzolna leginkább... A hazájához, csapatához és szülőfalujához egész életén át hű Albert Flórián halálhíre Herceg- szántón is mély döbbenetét váltott ki, napok óta erről beszélgetnek a helyiek. Mint a polgár- mester meséli: néhány hete, Albert 70. születésnapján beszéltek utoljára telefonon. Akkor a Magyar Labdarúgó Szövetség által a tiszteletére rendezett fogadását hagyta ott a Császár, hogy néhány szót tudjon váltani egy földijével. Közös tervek is körvonalazódtak: egy nagyszabású barátságos focimeccset akartak összehozni Hercegszántón, természetesen Albert Flórián részvételével. A magyar futball egyik legnagyobb csillagának végső nyugalomra helyezése után egy nappal kérem Marci bácsit, fesse le, hogyan él barátja az emlékezetében, mit lát maga előtt, ha rá gondol. - Persze a csípőre tett kéz - vágja rá nevetve -, többek között erről volt felismerhető a futballpályán. Ő így pihent... ■ A szülőfaluban méltó emléket állítanának a Császárnak. Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó (Hercegszántó, 1941. szeptember 15-Budapest, 2011. október 31.) a futballbarátok által Császárként és Flóriként nevezett Albert Flórián - pályafutása alatt (1952-től 1974-ig) - végig a Ferencváros csapatának játékosa volt. A Fradi felnőttcsapatában (1958-tól) összesen 537 mérkőzésen lépett pályára, 383 gólt szerzett. Háromszor lett gólkirály, négyszer nyert magyar bajnokságot, egyszer nyert Magyar Kupát. 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját is. 1958-ban, 17 évesen lett a magyar válogatott tagja. 1960-ban a római olimpián a válogatottal bronzérmet szerzett. Az 1962-es világbajnokságon 4 lőtt góljával kiérdemelte a vb társ-gólkirályi címét. Tagja volt 1964-ben az Európa-bajnoksá- gon bronzérmes magyar válogatottnak. Az 1966-os világbajnokságon kiemelkedő játékot produkált, amire felfigyelt az európai sportsajtó. 1967-ben első és máig egyetlen magyar futballistaként megkapta a kontinens legjobbjának járó Aranylabdát. A világválogatott mezét kétszer (1968 és 1973) húzhatta magára, míg az Eu- rópa-válogatottban egyszer (1972) szerepelt. 1974-ben elbúcsúzott a válogatottól és a Fraditól is. A válogatottban 75 mérkőzésen 32-szer talált a kapuba. visszavonulása után - ötévnyi líbiai edzősködéstől eltekintve - különböző beosztásokban a zöld-fehér klub alkalmazásában állt - haláláig. 2004-ben a Nemzet Sportolójának, 2007-ben Hercegszántó, 2010- ben Budapest, majd 2011- ben Ferencváros díszpolgárává választották. 2007-ben a Ferencváros Üllői úti stadionját Albert Flórián Stadionra nevezték át. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 2011-ben kapta meg. 70 éves korában, 2011. október 31-én hunyt el szívinfarktus következtében. November 6- án kísérték utolsó útjára a budapesti Óbudai temetőben. A temetésen több százan vettek részt, többek közt Orbán Viktor miniszterelnök és Schmitt Pál köztársasági elnök.
