Petőfi Népe, 2011. október (66. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-05 / 233. szám
PETŐFI NÉPE - 2011. OKTÓBER 5., SZERDA 5 A NAP TÉMÁJA riport Több száz, az EU-ba tartó menekült vert tanyát Szabadka határában. Néhányan már átjutottak a zöldhatáron Magyarországra, de rendre visszatoloncolták őket. A SZEMÉTTELEP FOGLYAI LETTEK Pénz és élelem nélkül, éjszakáikat a szabad ég alatt töltve várják sorsuk jobbra fordulását azok a főleg Észak-Afrikából és Ázsiából útjukra indult menekültek, akik a magyar határtól néhány kilométerre, Szabadkán,a szeméttelep mellett vertek tanyát az elmúlt hetekben. A 20-30 éves férfiakból álló több száz fős csoport tagjaiban egy közös mindenképpen van: Magyarországon át Nyugat- Európába akarnak jutni. Zsámbóki Dóra Szabadkán, a Zentára vezető út mellett lévő temetőt és a mögötte elterülő szeméttelep környékét az elmúlt hetekben valósággal ellepték az Európába tartó menekültek. A magyar határtól alig 10 kilométerre lévő Szabadka a „végső állomás”, a schengeni határzóna ugyanis szinte áthatolhatatlan akadályt jelent az illegális határátlépők számára. Aki itt bejut Magyarországra, már célba ért, hiszen belső határellenőrzés nélkül juthat át egyik európai országból a másikba. Az észak-afrikai forradalmak, az afganisztáni háború, az indiai szegénység elől elmenekült, vagy a pakisztáni árvizekben nincstelenné vált, általában 20-30 éves férfiak Iránon, Törökországpn és Macedónián keresztül, esetleg a Földközi-tengeren és Albánián át buszon, vonattal vagy ember- csempészek segítségével jutottak el az Európai Unió mezsgyéjére. „A hatóságok igaziból nem csinálnak semmit” A szabadkai Masarikova utca zsákutca, a szeméttelepnél ér véget. Az utca végén riadt tekintetű, üres vizespalackokkal várakozó fiatalok jelzik: ha a menekülteket keressük, jó helyen járunk. A szeméttelep gazzal benőtt hulladékhalmai között egyre több színes bőrű fiatalt pillantunk meg. Közelítünk egy-egy csoport felé, de ők rendre kitérnek előlünk, érthetően bizalmatlanok. A fűben egy véres fejű férfi fekszik. Odalépünk hozzá, felébred. Kiderül: csak ledőlt egy kicsit pihenni, itt szokta legeltetni a rábízott teheneket, melyek most, hogy elaludt, még el is kóboroltak. A sérüléseiről kérdezzük.- Tegnap megvertek - bök a háta mögött álló - mint később kiderül, líbiai - fiatalok felé az 56 éves Miklós, akinek szeme alatt jókora monokli éktelenkedik. - Elvették egy napi keresetemet, 500 dinárt. Múltkor állítólag egy nőt is megerőszakoltak. Látja, mennyien vannak - mutat körbe a férfi. - Egyre szemtelenebbek. Leszedték már az összes kukoricát, ellopták a környék kertjeiből a paprikát, a paradicsomot. Palicsra is átjárnak, ott a víkend- házakat törik föl. Hát éhesek, értem én, de ez így akkor sem járja. Ide a szomszédba is beugrottak már, ékszereket vittek el. Tegnap kihívtam a rendőröket, miután megvertek, de nem csináltak semmit - sorolja a gulyás, akitől , „ -• v- 3 *' Vakvágány: ezek a sínek már nem visznek sehova A reggeli napsütésben próbálnak átmelegedni a fiatalok a mezőn. A szeméttelep melletti erdőben több száz menekült lehet. megtudjuk: a menekültek két-há- rom hónapja vannak itt, mostanában fogyott el a pénzük, és kezdődtek az atrocitások. - Elmegy egy csoport, de érkeznek helyettük mások. Most lesz majd a nagy baj, ha bejön a hideg, én nem tudom mi lesz itt. A hatóságok valójában semmit nem csinálnak. Néha felírnak egy-két nevet, megbünteük őket, elméletileg három napon belül el kellene hagyniuk az országot, de nem mennek ezek sehova, csak Magyarországra. Bent az erdőben vannak úgy 300-an. Oda semmiképpen ne menjenek be - mondja szigorú arccal Miklós, majd az elkóborolt tehenek után indul, mi meg megfogadjuk a tanácsát. Több mint 3 ezer euróra Európától A hideg éjszaka után a vasárnap reggeli napsütésben egyre több fiatal bújik elő a napjárta mezőre. Távolról készülnek a fényképek, majd egy társaság felénk indul. Kérik, ne fotózzuk őket, tiszMiklós, a gulyás. Nehezen adta 500 dinárját, monoklit kapott cserébe. teletben tartjuk. Szóba elegyedünk, kiderül: a polgárháború dúlta Líbiából érkeztek, több mint két hónapja vesztegelnek már a szeméttelepen, azóta a szabad ég alatt alszanak. Papírjaik nincsenek, így nem tudják őket visszatoloncolni hazájukba. - A családom Németországban és Olaszországban van már, a feleségem Franciaországban vár - sorolja elgyötört arccal az angolul folyékonyan beszélő fiatal, aki többszöri kérdésünkre sem árulja el a nevét. - Idáig eljutni nem volt nehéz, néhány hét kellett csak hozzá, de nincs már pénzünk embercsempészre, hogy tovább tudjunk menni. Hogy az unióba vigyenek, több mint 3000 eurót kérnek fejenként - villan fel a fiatalember Egyelőre tudják kezelni a problémát a magyar hatóságok, de megerősítették a déli határvédelmet a magyar hatóságok tódnak a szabadkai menekülttáborról, az elmúlt hetekben megerősítették a déli határszakasz védelmét. Az Országos Rendőrfőkapitányság Szóvivő Irodája a hozzájuk intézett kérdéseinkre azt közölte: folyamatosan egyeztetnek a szerb határőrizeti szervekkel, a rendőrség teljes mértékben képes a migrációs helyzet kezelésére. az Eli és Szerbia között létrejött visszafogadási egyezmény értelmében a harmadik országbeli államból érkező, illegálisan hazánk területére lépő migránsokat gyorsított eljárás keretében „adják vissza" a magyar hatóságok Szerbiának, „természetesen minden esetben betartva a nemzetközi humanitárius és menekült- ügyi előírásokat”. - Csak abban az esetben történik kitoloncolás, ha a célországban a külföldi személy biztonsága szavatolt, ott őt megalázó vagy embertelen bánásmód nem fenyegeti - olvasható az ORFK kérdéseinkre adott válaszaiban. A rendőrség 2011 első nyolc hónapjában több mint 7000 esetben fedett fel illegális migrációhoz kapcsolódó jogellenes cselekményt, amely az előző évhez viszonyítva 20 százalékos emelkedést mutat. Közel 4000 személy kísérelte meg illegálisan átlépni az államhatárt, amelyből 2300-an a Csongrád és a Bács-Kiskun megyei szerb határszakaszon jelentek meg. Az előző évhez képest itt volt a legnagyobb az emelkedés, közel 30 százalékos. csak az elmúlt héten több mint 60 migránst fogtak el a rendőrök, csak Bács-Kiskun megyében. A menekültek a Kiskunhalasi Őrzött Szálláson kiutasítást előkészítő, vagy idegenrendészeti őrizetben várják, hogy visszaküldjék őket Szerbiába, és azután a szabadkai menekültdzsun- gelből majd újra Európába indulhassanak. szeme. - Senkitől semmilyen segítséget nem kapunk, éhesek vagyunk és fázunk. Néha jönnek a rendőrök, olykor helikopterek köröznek fölöttünk. Gyakorlatilag nem alszunk, mert ha elkapnak, akkor vagy fizetünk, vagy visszaküldenek Macedóniába. Egyszer már sikerült átszöknöm Magyar- országra, de visszadeportáltak, hiába kértem menedékjogot - meséli „kalandjait” a 25 év körüli férfi, aki hozzáteszi: a magyar határellenőrzés óriási gondot jelent számukra. Itt mikor kezd el esni a hó? A líbiaiaktól megtudjuk: tőlük pár száz méterre, a szeméttelep dombjain pakisztániak és indiaiak várják, hogy útnak induljanak Magyarország felé. Avikshit Indiából érkezett, „még csak” öt napja húzza meg magát Szabadka határában. A líbiai menekülttársánál sokkal közlékenyebb, mosolygós fiatalember elmondja: családja nincs, diplomája van, de a pusztító szegénység miatt el kellett hagynia otthonát. Ábrándos tekintettel kérdezi, hogy milyen az élet Magyarországon, mert úgy hallotta, hogy hazánk egy nagyon szép ország, ahol jó élni. Nehéz a kérdésére objektív feleletet adni, így hát visszakérdezünk: miről álmodik itt a szemétbuckák között, mi tartja benne életben a reményt? - Munkát, otthont, családot szeretnék, természetesen. Legszívesebben egy kórházban dolgoznék, hiszen azt tanultam Indiában, és akkor tudnék segíteni másokon - mondja mosolyogva, majd megkérdezi: itt mikor kezd el esni a hó? A mellette álló pakisztáni srác cigit kér tőlünk, mert - mint mondja - napok óta nem evett, és a cigi legalább elnyomja az éhségérzetét. Miközben nagyokat sluk- kol, elmeséli: ő is járt már Magyar- országon, visszatoloncolták, de addig fog próbálkozni, amíg nem sikerül neki eljutnia Nyugat-Euró- pába. - Mi lenne, ha átvinnétek a határon? - kérdezi nevetve, majd gyermekien kérlelni kezd: vigyük magunkkal Magyarországra. Egy kicsit távolabb egy gyermekkinézetű fiú ül a szeméttelep használaton kívüli, gazzal benőtt ipari vágányain. Egy kóbor kiscicával játszik. - Még csak 14 éves. Egyszer már ő is átszökött, de pár nap kiskunhalasi tartózkodás után visszajött hozzánk - meséli derűsen érdeklődésünkre a pakisztáni Fiatal. - Utána még egyszer útnak indult, de a határon egy határőr ráfogta a fegyverét, és ő szó nélkül visszafordult. Azóta nem beszél túl sokat - teszi hozzá mosolyogva. - Nem vagyunk bűnözők, hogy fegyvert kelljen ránk fogni - komorodik el arca. - Amikor Magyarországon elkapott a rendőrség, akkor megbilincseltek, börtönbe zártak, és úgy bántak velem, mint egy gyilkossal. Pedig soha senkit nem bántottam. Hogy miért éppen Szabadkán vertek tanyát? Az indiai és a pakisztáni fiataloktól megtudjuk: ez a hely már-már fogalom az Európába indulók körében, az ember- csempészek már útjuk előtt elmondják nekik, hogy a szabadkai szeméttelep környékén bárki biztonságban meghúzhatja magát az EU-ba való bejutás megkísérlése előtt.
