Petőfi Népe, 2011. október (66. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-05 / 233. szám

PETŐFI NÉPE - 2011. OKTÓBER 5., SZERDA 5 A NAP TÉMÁJA riport Több száz, az EU-ba tartó menekült vert tanyát Szabadka határában. Néhányan már átjutottak a zöldhatáron Magyarországra, de rendre visszatoloncolták őket. A SZEMÉTTELEP FOGLYAI LETTEK Pénz és élelem nélkül, éj­szakáikat a szabad ég alatt töltve várják sorsuk jobbra fordulását azok a főleg Észak-Afrikából és Ázsiából útjukra indult menekültek, akik a ma­gyar határtól néhány kilo­méterre, Szabadkán,a szeméttelep mellett vertek tanyát az elmúlt hetek­ben. A 20-30 éves férfiak­ból álló több száz fős cso­port tagjaiban egy közös mindenképpen van: Ma­gyarországon át Nyugat- Európába akarnak jutni. Zsámbóki Dóra Szabadkán, a Zentára vezető út mellett lévő temetőt és a mögötte elterülő szeméttelep környékét az elmúlt hetekben valósággal ellep­ték az Európába tartó menekül­tek. A magyar határtól alig 10 ki­lométerre lévő Szabadka a „vég­ső állomás”, a schengeni határ­zóna ugyanis szinte áthatolhatat­lan akadályt jelent az illegális ha­tárátlépők számára. Aki itt bejut Magyarországra, már célba ért, hiszen belső határellenőrzés nél­kül juthat át egyik európai or­szágból a másikba. Az észak-afrikai forradalmak, az afganisztáni háború, az indiai szegénység elől elmenekült, vagy a pakisztáni árvizekben nincste­lenné vált, általában 20-30 éves férfiak Iránon, Törökországpn és Macedónián keresztül, esetleg a Földközi-tengeren és Albánián át buszon, vonattal vagy ember- csempészek segítségével jutottak el az Európai Unió mezsgyéjére. „A hatóságok igaziból nem csinálnak semmit” A szabadkai Masarikova utca zsákutca, a szeméttelepnél ér véget. Az utca végén riadt tekin­tetű, üres vizespalackokkal vára­kozó fiatalok jelzik: ha a mene­külteket keressük, jó helyen já­runk. A szeméttelep gazzal be­nőtt hulladékhalmai között egyre több színes bőrű fiatalt pillan­tunk meg. Közelítünk egy-egy csoport felé, de ők rendre kitér­nek előlünk, érthetően bizalmat­lanok. A fűben egy véres fejű fér­fi fekszik. Odalépünk hozzá, fel­ébred. Kiderül: csak ledőlt egy ki­csit pihenni, itt szokta legeltetni a rábízott teheneket, melyek most, hogy elaludt, még el is kó­boroltak. A sérüléseiről kérdez­zük.- Tegnap megvertek - bök a háta mögött álló - mint később kiderül, líbiai - fiatalok felé az 56 éves Miklós, akinek szeme alatt jókora monokli éktelenkedik. - Elvették egy napi keresetemet, 500 dinárt. Múltkor állítólag egy nőt is megerőszakoltak. Látja, mennyien vannak - mutat körbe a férfi. - Egyre szemtelenebbek. Leszedték már az összes kukori­cát, ellopták a környék kertjeiből a paprikát, a paradicsomot. Palicsra is átjárnak, ott a víkend- házakat törik föl. Hát éhesek, ér­tem én, de ez így akkor sem jár­ja. Ide a szomszédba is beugrot­tak már, ékszereket vittek el. Teg­nap kihívtam a rendőröket, miu­tán megvertek, de nem csináltak semmit - sorolja a gulyás, akitől , „ -• v- 3 *' Vakvágány: ezek a sínek már nem visznek sehova A reggeli napsütésben próbálnak átmelegedni a fiatalok a mezőn. A sze­méttelep melletti erdőben több száz menekült lehet. megtudjuk: a menekültek két-há- rom hónapja vannak itt, mostaná­ban fogyott el a pénzük, és kez­dődtek az atrocitások. - Elmegy egy csoport, de érkeznek helyet­tük mások. Most lesz majd a nagy baj, ha bejön a hideg, én nem tu­dom mi lesz itt. A hatóságok valójában semmit nem csinál­nak. Néha felírnak egy-két nevet, megbünteük őket, elméletileg há­rom napon belül el kellene hagy­niuk az országot, de nem men­nek ezek sehova, csak Magyaror­szágra. Bent az erdőben vannak úgy 300-an. Oda semmiképpen ne menjenek be - mondja szigo­rú arccal Miklós, majd az elkóbo­rolt tehenek után indul, mi meg megfogadjuk a tanácsát. Több mint 3 ezer euróra Európától A hideg éjszaka után a vasárnap reggeli napsütésben egyre több fiatal bújik elő a napjárta mező­re. Távolról készülnek a fényké­pek, majd egy társaság felénk in­dul. Kérik, ne fotózzuk őket, tisz­Miklós, a gulyás. Nehezen adta 500 dinárját, monoklit kapott cserébe. teletben tartjuk. Szóba elegye­dünk, kiderül: a polgárháború dúlta Líbiából érkeztek, több mint két hónapja vesztegelnek már a szeméttelepen, azóta a szabad ég alatt alszanak. Papírjaik nincse­nek, így nem tudják őket vissza­toloncolni hazájukba. - A csalá­dom Németországban és Olasz­országban van már, a feleségem Franciaországban vár - sorolja el­gyötört arccal az angolul folyéko­nyan beszélő fiatal, aki többszöri kérdésünkre sem árulja el a ne­vét. - Idáig eljutni nem volt ne­héz, néhány hét kellett csak hoz­zá, de nincs már pénzünk ember­csempészre, hogy tovább tudjunk menni. Hogy az unióba vigyenek, több mint 3000 eurót kérnek fe­jenként - villan fel a fiatalember Egyelőre tudják kezelni a problémát a magyar hatóságok, de megerősítették a déli határvédelmet a magyar hatóságok tódnak a szabadkai menekülttáborról, az elmúlt hetekben megerősí­tették a déli határszakasz vé­delmét. Az Országos Rendőr­főkapitányság Szóvivő Irodája a hozzájuk intézett kérdése­inkre azt közölte: folyamato­san egyeztetnek a szerb határ­őrizeti szervekkel, a rendőrség teljes mértékben képes a mig­rációs helyzet kezelésére. az Eli és Szerbia között létre­jött visszafogadási egyezmény értelmében a harmadik or­szágbeli államból érkező, ille­gálisan hazánk területére lé­pő migránsokat gyorsított eljá­rás keretében „adják vissza" a magyar hatóságok Szerbiá­nak, „természetesen minden esetben betartva a nemzetközi humanitárius és menekült- ügyi előírásokat”. - Csak ab­ban az esetben történik kito­loncolás, ha a célországban a külföldi személy biztonsága szavatolt, ott őt megalázó vagy embertelen bánásmód nem fenyegeti - olvasható az ORFK kérdéseinkre adott vá­laszaiban. A rendőrség 2011 első nyolc hónapjában több mint 7000 esetben fedett fel illegális migrációhoz kapcsolódó jog­ellenes cselekményt, amely az előző évhez viszonyítva 20 százalékos emelkedést mutat. Közel 4000 személy kísérelte meg illegálisan átlépni az ál­lamhatárt, amelyből 2300-an a Csongrád és a Bács-Kiskun megyei szerb határszakaszon jelentek meg. Az előző évhez képest itt volt a legnagyobb az emelkedés, közel 30 szá­zalékos. csak az elmúlt héten több mint 60 migránst fogtak el a rendőrök, csak Bács-Kiskun megyében. A menekültek a Kiskunhalasi Őrzött Szállá­son kiutasítást előkészítő, vagy idegenrendészeti őrizet­ben várják, hogy visszaküld­jék őket Szerbiába, és azután a szabadkai menekültdzsun- gelből majd újra Európába indulhassanak. szeme. - Senkitől semmilyen se­gítséget nem kapunk, éhesek va­gyunk és fázunk. Néha jönnek a rendőrök, olykor helikopterek kö­röznek fölöttünk. Gyakorlatilag nem alszunk, mert ha elkapnak, akkor vagy fizetünk, vagy vissza­küldenek Macedóniába. Egyszer már sikerült átszöknöm Magyar- országra, de visszadeportáltak, hiába kértem menedékjogot - meséli „kalandjait” a 25 év körü­li férfi, aki hozzáteszi: a magyar határellenőrzés óriási gondot je­lent számukra. Itt mikor kezd el esni a hó? A líbiaiaktól megtudjuk: tőlük pár száz méterre, a szeméttelep domb­jain pakisztániak és indiaiak vár­ják, hogy útnak induljanak Ma­gyarország felé. Avikshit Indiából érkezett, „még csak” öt napja húz­za meg magát Szabadka határá­ban. A líbiai menekülttársánál sokkal közlékenyebb, mosolygós fiatalember elmondja: családja nincs, diplomája van, de a pusztí­tó szegénység miatt el kellett hagy­nia otthonát. Ábrándos tekintettel kérdezi, hogy milyen az élet Ma­gyarországon, mert úgy hallotta, hogy hazánk egy nagyon szép or­szág, ahol jó élni. Nehéz a kérdé­sére objektív feleletet adni, így hát visszakérdezünk: miről álmodik itt a szemétbuckák között, mi tart­ja benne életben a reményt? - Mun­kát, otthont, családot szeretnék, természetesen. Legszívesebben egy kórházban dolgoznék, hiszen azt tanultam Indiában, és akkor tudnék segíteni másokon - mond­ja mosolyogva, majd megkérdezi: itt mikor kezd el esni a hó? A mellette álló pakisztáni srác cigit kér tőlünk, mert - mint mondja - napok óta nem evett, és a cigi legalább elnyomja az éhség­érzetét. Miközben nagyokat sluk- kol, elmeséli: ő is járt már Magyar- országon, visszatoloncolták, de addig fog próbálkozni, amíg nem sikerül neki eljutnia Nyugat-Euró- pába. - Mi lenne, ha átvinnétek a határon? - kérdezi nevetve, majd gyermekien kérlelni kezd: vigyük magunkkal Magyarországra. Egy kicsit távolabb egy gyermekkiné­zetű fiú ül a szeméttelep haszná­laton kívüli, gazzal benőtt ipari vágányain. Egy kóbor kiscicával játszik. - Még csak 14 éves. Egy­szer már ő is átszökött, de pár nap kiskunhalasi tartózkodás után visszajött hozzánk - meséli derű­sen érdeklődésünkre a pakisztá­ni Fiatal. - Utána még egyszer út­nak indult, de a határon egy ha­tárőr ráfogta a fegyverét, és ő szó nélkül visszafordult. Azóta nem beszél túl sokat - teszi hozzá mo­solyogva. - Nem vagyunk bűnö­zők, hogy fegyvert kelljen ránk fogni - komorodik el arca. - Ami­kor Magyarországon elkapott a rendőrség, akkor megbilincsel­tek, börtönbe zártak, és úgy bán­tak velem, mint egy gyilkossal. Pedig soha senkit nem bántottam. Hogy miért éppen Szabadkán vertek tanyát? Az indiai és a pa­kisztáni fiataloktól megtudjuk: ez a hely már-már fogalom az Euró­pába indulók körében, az ember- csempészek már útjuk előtt el­mondják nekik, hogy a szabadkai szeméttelep környékén bárki biz­tonságban meghúzhatja magát az EU-ba való bejutás megkísér­lése előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom