Petőfi Népe, 2011. október (66. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-17 / 243. szám
%' * ■<! RIPORT Marika minden korábbi álma valóra vált emberi sors Alaposan megszaporodott a család: pusziosztásnál mostanában sorban állás van Egy kisfiút és egy kislányt már magához vett Marika, de előfordulhat, hogy bővül még a család Egy évvel ezelőtt lapunktól kért segítséget egy kétségbeesett kecskeméti nő. Tóth Mária szülése óta pelenkában kénytelen élni, végrehajtók szorításában állt a nyilvánosság elé, hogy otthon végezhető munkát találjon. Ellátogattunk hozzá, hogy megtudjuk, mi történt vele azóta. Pásztor Andrea Máriának egy ritka genetikai betegsége, Marfan-szindrómája van, ami kötőszövet-gyengeséget okoz. Tizenegy éve vákuummal szült, a végbél záróizma pedig annyira megsérült, hogy azóta nem tudja tartani székletét. Sokáig orvoshoz sem ment el, any- nyira szégyellte betegségét, amelynek következtében le is százalékolták, és kizárólag otthon végezhető, bedolgozói munkát vállalhat. Ilyen lehetősége azonban nem adódott. Tavaly már any- nyira eladósodott, hogy a gázt és a villanyt is ki akarják kapcsolni otthonukban. Olvasóinkat megindította Marika története. Bár ő azért keresett meg minket, hogy dolgozhasson, volt, aki tartós élelmiszert, mások ruhákat küldtek neki. Egy bajai vállalkozó tűzifát szállított a fűtési szezon előtt a családnak. Nagy segítség volt a bajban, hogy pénz is érkezett a cikkben közzétett számlaszámra, munkaajánlatra azonban egy jó ideig hiába várt a betegségét büszkén viselő nő. Mária élete azóta nagy fordulatot vett. Amikor otthonában fogad, szinte egy percre sem tud leülni. Főz, pakol, telefonál, babát etet, közben azért boldogan mesé- li, mi történt vele az elmúlt egy évben.- Hihetetlen volt számomra, milyen sokan szerettek volna segíteni, miután megjelent rólam a cikk a Petőfi Népében - mondja elérzékenyülve. - Egy főiskolás fiú is felvette velünk a kapcsolatot, hogy mindenképpen szeretne támogatni minket. Felajánlotta, hogy angolra tanítja vagy korrepetálja Ricsit, sőt pénzt is szeretett volna adni, amit nem engedtem. Nagyon hálás vagyok öcsém lajosmizsei baráti körének is, akik a cikket olvasva gyűjtést indítottak,. és kifizették minden közüzemi elmaradásunkat, sőt egy ipari varrógépet is szerettek volna venni nekem. Jólesett az emberek figyelme, szeretete, de egy kicsit csalódott is voltam, hogy konkrét munkaajánlatot nem kaptam. Néhány homályos ígéret ugyan elhangzott, de együk sem bizonyult komolynak. Végül a munkaügyi központ találta meg Marika számára az ideális munkát: nekik köszönhetően április 15-étől internetes adatrögzítést végez napi négy órában. A biztos munka végre anyagi biztonságot hozott a család életébe, de hamarosan egy másik álma is valóra vált: hosszú várakozás után végre nevelőszülő lett.- A betegségem miatt nagyon veszélyes lenne újra szülnöm, az orvosok óva intenek tőle, én viszont mindig is nagy családot szerettem volna - meséli. - Mivel nem adhatok életet egy kisbabának, úgy gondoltam, legalább a bajba jutott gyerekeken hadd segítsek. Ezért döntöttem úgy, hogy nevelőszülő leszek. Két évbe került, míg végre megszerezte az engedélyt. A jelentkezés után környezettanulmányt végeztek nála, pszichológiai vizsgálatnak vetették alá, át kellett alakítania otthonát, a legnehezebb azonban az volt, hogy összeszedje a nevelőszülői tanfolyam 45 ezer forintos díját. Hosz- szú spórolás után tavaly decemberre végre összegyűlt a pénz. Szerencsére Marika egészség- ügyi problémája nem jelentett akadályt, így az összes szükséges papír benyújtása után augusztus elején kapta meg a működési engedélyt. Másfél hónapja egy fiúcsecsemővel, két hete pedig egy óvodás kislánnyal egészült ki családja. A kisfiú - személyes adatait nem írhatjuk le, ezért nevezzük Zolikának - egy hónapja, 2,5 kilósán került Marikához. - Azt sem tudtam, hogyan fogjam meg, olyan picike volt - öleli magához a babát. - Elszoktam már az ilyen csöppségektől, így minden aprósággal rohanok az orvoshoz. Havonta vinnem kell a szakszolgálathoz láthatásra, és egy hete hozzám került Annabella is. Akkor azért kellett rohangálnom, hogy óvodát találjak neki, így sokszor úgy érzem: szalad a lakás, és soha nem érem utol magamat. Zolika ringatása közben Mária elmagyarázza, hogy a nevelőszülő annyiban különbözik a hivatalos nevelőszülőktől, akik a gyermekfaluban dolgoznak, hogy neki nem jár fizetés. Tiszteletdíjat (gyermekenként 15 ezer forint) és ellátmányt kap. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatá- ta háromhetente tart ellenőrzést nála, számítania kell a védőnő és a gyámi tanácsadó rendszeres látogatására is, a gyámhivatal felé pedig félévente jelentést kell tennie. Az is feladata, hogy tartsa a kapcsolatot a gyerekek más nevelőszülőkhöz került testvéreivel. Közben odakuporodik mellénk, az asztalhoz Annabella is (álnevét ő maga választotta), és rajzolni kezd. A nevét szép nyomtatott betűkkel írja le. - Légy szíves, öntől még üdítőt? - kéri újdonsült nevelőanyját, aki örömmel tesz eleget a kérésnek, hiszen végre nem maradt el a varázsszó. - Bár sokat kell tanulnia, főképp az illedelmes viselkedésről, nagyon okos kislány, és hihetetlenül nagy a szeretetigénye. Azt mondják a szakszolgálatnál, hogy kicseréltem ezt a lányt, pedig én csak hagyom, hogy gyerek legyen - tárja szét kezét Marika. Elárulja azt is, hogy csajos programot szerveznek. Készülnek a Malomba szoknyát venni, ugyanis a legtöbb ruháját kinőtte már a kislány. Közben hazaér Marika fia, Ricsi is egy halom gesztenyével a zsebében. - Anya, ugye, csinálunk majd figurákat belőlük? - Persze, ha lesz időnk! - sóhajt Marika, akinek az utóbbi hetekben abból van a legkevesebb. Ricsi egyébként régóta nagyon szeretett volna testvért Várta, hogy ide kerüljenek a gyerekek, de nem volt teljesen felkészülve arra, mivel jár, ha az embernek egyik napról a másikra kibővül a családja. Sokat segít a kicsi gondozásában, Annabellával pedig nagyokat beszélget jó bátyhoz illőn. - Olykor féltékeny, jobban igényli, hogy vele külön is foglalkozzak, a pusziosztásnál pedig mostanában sorbaállás van nálunk - mosolyog Marika. Le sem tagadhatná, milyen boldog. - Elértem a célom. Van munkám, és azt csinálhatom mellette, amire mindig is vágytam - mondja. - Bár az állapotom nem javult, de amióta nem kell a megélhetésünkért aggódnom, felszedtem néhány kilót. Mindig van új célom: szeretném 40 éves konyhabútorunkat lecserélni, és igyekszem fejleszteni magam. Nemrég a Gordon-módszert próbáltam elsajátítani egy tanfolyamon, ha pedig úgy adódik, egy gyermeket még szívesen befogadnék... Amióta új családba került, „Annabellát" mintha kicserélték volna Ricsi régóta vágyott kistestvérre, s bár néha féltékeny, sokat segít Marika először alig merte kézbe venni a csöppséget, de gyorsan belejött
