Petőfi Népe, 2011. október (66. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-10 / 237. szám
VT INTERJÚ «■ „V .'Is,. ■■ : HH| Nagyon unja már az álszakmaiságot szerednyey béla Barátságról, rekordokról és arról, miért nem dobál tejszínhabot főműsoridőben Megkezdődött A víg özvegy főpróbahete a kecskeméti Katona József Színházban. Szerednyey Bélát, az előadás rendezőjét nemcsak az operett új szövegkönyvéről, hanem Cseke Péterhez fűződő barátságáról és Guinness- rekordjáról is kérdeztük. Rákász Judit- Miben más az új szövegkönyv az ismerthez képest?- Mindenkit megnyugtatok: nem írtuk át, nem aktualizáltuk a darabot. A kecskeméti előadásban minden benne lesz, amitől ez a világ legtöbbet játszott operettje. Miközben készültem a rendezésre, arra jöttem rá, hogy ahány „víg özvegy” volt Magyar- országon, annyiszor nyúltak hozzá a szöveghez. Kaptam egy példányt egy régi kecskeméti előadásból, ami némileg hasonlított az eredetihez - ez lett a kiindulópont. Prózai rendezőként rendezem, és ettől - azt remélem - jó pár dolog világosabb, érthetőbb lesz.- Melyik az a karakter vagy cselekményszál, ami ön szerint a legszerethetőbb A víg özvegyben?- Az egyik szál klasszikus „csalom a férjem - nem csalom a férjem” történet. Pontenegro párizsi nagykövete egy idős báró, akinek csinos, fiatal feleségét megkörnyékezi a sármos francia kabinetfőnök. Lehár pont azért helyezte a történetet Párizsba, hogy a Balkánról érkező idős báró (Pontenegro - Montenegró, ebből még per is volt annak idején) világa élesen szembekerüljön a párizsi szalonok szabados miliőjével. A nagykövet felesége vívódik, hiszen szereü a férjét, de ugyanakkor ott van a fiatal, jóképű, jól.... éneklő francia. Végül, bármennyire is csábító a helyzet, nemet mond neki. Ez például egy olyan szál, amiért érdemes volt végigcsinálni az elmúlt két hónapot.- Cseke Péterhez fűződő barátságáról sokszor hallhattunk. Honnan ered ez a barátság?- A pun háborúk idejéből... Egyszerre szerződtünk a Madách Színházhoz 1981-ben, és ennek már 30 éve! Ő Debrecenből érkezett, már érett színészként, én mint főiskolás. Volt néhány közös irodalmi estünk, aztán '85-ben jött a Páratlan páros, amivel Guinness-rekorderek lettünk: 26. éve játsszuk megszakítás nélkül. Hihetetlenül hosszú idő egy ember életében. Ezzel együtt a barátságunk megmaradt szakmainak. Nem járunk össze, nem keverjük a magánéletet a munkával.- Sosem volt rivalizálás?- Miért lett volna? Különböző karaktereket játszottunk mindig. Amelyik szerepet Péter megkapta, arra nekem esélyem sem lett volna. A mai napig olyan figurákat játszunk, akik jól kiegészítik egymást.- Kilencszáz előadás után is van kedve újra eljátszani ugyanazt a szerepet?- Szerencsés típus vagyok: nem unom a munkámat.- Mennyi van még a Páratlan párosban?- Szerintem még legalább 10 év. A szerepeink nincsenek életkorhoz kötve, és a többi szereplőn sem fedeztem még fel annak a nyomát, hogy unnák. Aki nem volt odavaló, mert mondjuk nagyobb művészi ambíciói voltak, és úgy érezte, hogy itt ocsút válogatnak vele, az gyorsan elment. Hagytuk. Mert a közönséget nem ripacskodva, hanem komolyan játszva megnevettetni egy olyan drámával, amely ugyanakkor könnyed angol vígjáték, a mi ízlésünk szerint nem unalmas.- Ez a profizmus?- Ki tudja... Lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy unjuk azt az álszakmaiságot, amely a mai napig lenézett műfajként kezeli a vígjátékot, a musicalt és az operettet. Ez 30 éve így megy. Szerintem elő kéne jönni már valami újjal.- Sok kritikát kapott azért, mert megmaradt a szórakoztató műfajoknál?- Kritikát? Azt hiszem, Péter nevében is mondhatom, hogy egész eddigi pályánkon el voltunk hallgatva, mert a híres magyar kritika úgy döntött, hogy rólunk nem ír. Rosszat nem mertek írni az előadásainkról, mert a Madách Színházról a mai napig nem lehet lerobbantani a ’Minden jegy elkelt’ táblát, és tudták, hogy abból nem jönnének ki jól, ha nagy közönségsikerekről rosszat írnának. Jót viszont nem akartak.- Bántja?- Nincs bennem sértettség. De Névjegy SZEREDNYEY BÉLA 1958-ban született Budapesten. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahonnan egyenesen a Madách Színházba szerződött. Hűséges típus, hiszen immár 30 esztendeje tagja a Madách társulatának. Generációjának egyik legsikeresebb színésze, aki színházi szerepei mellett két kultuszsorozatban is játszott: a Lindában és az Angyalbőrben című tévésorozatokban. 1998-ban Jászai Mari-díjjal és Greguss-díjjal tüntették ki, idén kapta meg a Magyar Tolerancia Díjat. én például nem tudom megmutatni az unokámnak, hogy milyen kritikák jelentek meg rólam. Igaz, nincs is unokám.- A bulvárnak milyen szerepe van a pályáján? Hogyan dönti el, hogy mit mutat meg, és mit nem?- Érdekes módon éppen azzal keltettem fel a bulvár érdeklődését, amivel el akartam menekülni az emberek elől. Az hozta meg a népszerűséget, hogy van egy vitorlásom, és az év egy részét azon töltöm. Ettől csodabogár lettem.- Amikor a hajózás képbe került, már messze nem volt ismeretlen, hiszen a színházi szerepek mellett túl volt két népszerű sorozaton, amelyeket a mai napig vetít a tévé. A Lindát mikor látta utoljára?- Pár napja belenéztem, mert az egyik kereskedelmi tévébe a Linda miatt hívtak. Ott mesélték, hogy a királyi tévé főműsoridőben adta, és jobb nézettséget hozott, mint a kereskedelmi tévé párhuzamos műsora.- Milyen volt újranézni?- Most már jó. De hogy akkor mit kaptam érte a kollégáktól...! Zenthe Feri bácsi mondta nekem egyszer, hogy két szörnyű dolog van egy színész életében: ha szerepet kap egy népszerű sorozatban és ha nem.- A stáb tartja a kapcsolatot? Szokott találkozni Görbe Nórával?- Legalább tíz éve nem láttam Nórát. Annyit tudok, hogy másodszor is férjhez ment, és visz- szavonultan él.- Milyen új tévés produkcióban venne részt szíve szerint?- Nagyon jól esne, ha végre a saját szakmámat művelhetném... A Vacsoracsata óta jó pár tévés felkérés megtalált, persze egyik sem színészi feladat volt. Nemet mondtam mindegyikre, mert azt gondolom, hogy ha nem feltétlenül kenyérre kell, akkor inkább nem dobok célba tejszínhabbal vicces vetélkedőkön. De ha igazak a hírek, és a királyi tévében tényleg elkezdenek újra tévéfilmeket és tévéjátékokat gyártani, azokban nagyon szeretnék benne lenni. Azok olyan munkák, amit minden színész szeretne. Vagy inkább úgy mondom: minden színész azokat szeretné. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy savanyú a szőlő. Vezettem én is tévéműsort: este játszottam a színházban, aludtam 3 és fél órát, aztán hajnalban beültem a stúdióba, és azon kaptam magam, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog. Én színész vagyok, nem műsorvezető. A tévé engem attól a pillanattól érdekel, hogy a kezembe adják a szöveget, hogy tanuljam meg és játsszam el. 20 éve nem történt velem ilyen.- Most van rá remény?- Az mindig van. Meg ígéretek. Meglátjuk, hogy valóság lesz-e belőlük. ■ Két szörnyű dolog: van egy színész életében: ha szerepet kap egy népszerű sorozatban és ha nem. Megkezdődött a főpróbahét - Szerednyey Béla rendez A rendező ígéri: A víg özvegy kecskeméti előadásában minden benne lesz, amitől ez a világ legtöbbet játszott operettje
