Petőfi Népe, 2011. szeptember (66. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-28 / 227. szám

14 DIÁKVILÁG PETŐFI NÉPE - 2011. SZEPTEMBER 28., SZERDA 1 Az álom ezer darab volt, a végeredmény 9144 képeslap! Kecskemét régmúltját kutatja iFj. kerekes gyula Kiállításain szeretné mindenkinek bemutatni a várost, ahol él Szabad idejében épületekről készít maketteket, és a kaktuszgyűjtéssel is komolyabban foglalkozik ismét jó hírről tudunk beszá­molni a Marosvásárhelyen élő Boni Zsuzsi diáklány képeslap­gyűjtő akciójáról. Mint arról már több alkalommal is írtunk: köny­­nyen teljesíthető, segítséget kérő levél jutott el nyáron a Petőfi Né­péhez. A román posta versenyt hirdetett: a győztes az lesz, aki három hónap alatt a legtöbb ké­peslapot kapja a világ bármely részéről. A ó. osztályos Zsuzsi­nak a magyarországi képeslap­gyűjtők, valamint lapunk olva­sói is nagy segítséget nyújtottak. A verseny lezárult. Zsuzsi ta­nára, Körtesi Sándor büszkén számolt be arról, hogy 9144 ké­peslap gyűlt össze. Ez egy fan­tasztikus eredmény, figyelembe véve, hogy a verseny elején 1000 darabot tűztek ki célul. A ver­seny elbírálása folyamatban van, végső eredmény október első napjaiban várható. Hozzátette: Zsuzsi nagy álma teljesült azzal, hogy minden európai országból érkezett képeslap. Az utolsó pil­lanatban kapta meg az andor­rait, amelyik még hiányzott. ■ A két testvérváros értékeit ismerik meg a versenyzők Marosvásárhelyről és Kecske­métről közösségi városismereti játékos vetélkedősorozatot hir­det „Indulj el egy úton...” cím­mel a Kecskeméti Ifjúsági Ott­hon és a Kecskemét-Marosvá­­sárhely Baráti Kör Egyesület. Október 3-áig várják iskolai cso­portok, baráti közösségek, csa­ládok jelentkezését. Azoknak ajánlják a megmérettetést, akik szeretnek utazni, barátkozni, új helyeket megismerni. ■ Kecskemét múltját bemuta­tó második önálló tárlatát mutatta be hétvégén a ka­tonatelepi Szüreti Napon ifj. Kerekes Gyula. A húsz­éves kecskeméti srác szülő­városa iránti szeretete már évekkel ezelőtt megmutat­kozott. Tudatosan és mély­rehatóan tanulmányozza a város történetét, sorra ol­vassa a szakkönyveket, és minden lehetőséget megra­gad, hogy régi fotókra, ké­peslapokra vagy más relik­viákra szert tegyen. Sebestyén Hajnalka- Míg más fiatalnak a szóra­kozás a legfőbb szenvedélye, addig te elkötelezted magad Kecskemét történelme mellett, ami sokak számára lehet pél­daértékű. Mikor kezdtél hozzá a helytörténeti munkához?- Nagyjából öt évvel ezelőtt, a zsibpiacon nézelődve kezembe nyomtak egy doboznyi régi ké­peslapot, köztük nagyon sok kecskemétivel. A lapokat végig­néztem, nagyon tetszettek, de egyelőre nem foglalkoztam ve­lük, félretettem. Gondoltam, jó lesz még valamire.- Hogyan jött a folytatás?- Nem sokkal később, az inter­netes böngészéseim során egyre gyakrabban bukkantam Kecske­mét történetét bemutató fotókra, képekre, képeslapokra, különbö­ző írásokra. Igazi kincsekhez, ré­gi kecskeméti filmekhez is hozzá­jutottam. Azon vettem észre ma­gam, hogy már tudatosan is kere­sem a témákat, végül teljesen be­lemélyedtem a város történeté­nek kutatásába. Nagyapám, Ke­rekes Gyula is segítségemre volt: sok érdekességet tudtam meg tő­le is Kecskemétről. Családi vonat­kozású történetei mellett a cser­készéletbe is betekintést nyújtott.- A kiállított fotók és képesla­pok között van olyan, amelyik szorosan kötődik családodhoz?- Igen. Például az 1930-as évek­ben felmenőim működtették az iparosok és nyomdászok körében is népszerű, kerthelyiséggel ren­delkező Deák Vendéglőt, mely ké­sőbb bérleménnyé alakulva „Fe­székelyné körösi ilona helytör­ténész is elismerő szavakkal szólt az ifjú tehetségről.- Kerekes Gyula írásait olvasva bizonyára sokan nem hinnék, hogy a szerző pár hónapja még középiskolában tanult. Érdeke­sek, egyéniek, figyelemfelkeltők. Személyében komoly, tájékozott, szerény fiatalembert ismertem meg. Helytörténeti vonatkozású kete Macska” néven várta vendé­geit a Kisfaludy utcában. Ennek ma már nyoma sincs, hiszen a környéken panelházak épültek. A korabeli felvételen azonban még jól látszik az épület, hátteré­ben az újonnan épült fűrészfogas­sal, körülötte azonban - panelek helyett - még a jellegzetes kecs­keméti polgári házak álltak.- Van olyan rész, mely köze­lebb áll hozzád?- Én az egészet egyben szere­munkáját a kíváncsiság és a kutatói érdeklődés mellett a he­lyi kötődések is motiválják Őszinte tiszteletem a családjá­nak, a szülőknek, és a sokat emlegetett nagypapának is. Jó érzés látni az ismeretek és a ha­gyományok átadását, a folyto­nosságot, ami régen természetes volt, de ma már kevésbé az. Valószínűleg nem sokat tévedek, tem. Úgy gondolom, csak akkor érdemes gyűjteni a képeslapokat, egyéb régi tárgyakat, ha azt be le­het mutatni, hiszen így érvénye­sül azok valódi értéke. Engem ez motivál. Szeretném minél több itt lakó embernek bemutatni a vá­rost, ahol él. A képek mellett társ­szerzője vagyok egy kecskeméti blognak is, ahol egy-egy történel­mi eseményt, kort idézek fel.- Korodból adódóan a legtöbb fotó, képeslap a születésed ha azt mondom, hogy a mai fia­talok között Gyula átlagon felüli ismeretekkel rendelkezik városá­ról, szülőföldjétől. Gyűjtési szen­vedélye komoly szakmai tudás megszerzésével és igényességgel társul. Kívánom, hogy álmai megvalósuljanak, és pár év múl­va a jövőre figyelő, de a kulturá­lis örökséget tisztelő városfejlesz­tőként dolgozhasson. Átlagon felüli ismeretekkel rendelkezik városáról, szülőföldjéről előtt készült. Vegyük csak pél­dának az egykori Centrum Áruházat...- Ez igaz, de a Malom robban­tására viszont már emlékszem, sőt még a rózsaszín „Barbie” bu­szokra is, melyeken nagyma­mámmal sokat utaztam. Egyéb­ként a helyi tömegközlekedés is elég közel áll hozzám. A kiállítá­somon egy része ennek a fejlődé­sét is bemutatja. A katonatelepi vasútállomásról is sok érdekes­ségre bukkantam, a fényképek mellett például egy eredeti vas­úti lámpát is bemutathattam az állomáson dolgozók jóvoltából.- A város helytörténetéről honnan informálódsz?- Rengeteget olvasok, otthon már egy kis könyvtárra való, helytörténettel foglalkozó köny­vem van. Székelyné Körösi Ilo­nával is többször beszélgettem már, az ő szakmai munkája pél­daértékű számomra. A könyv­tárban és a levéltárban is rend­szeres vendég vagyok. A régi új­ságokból hihetetlen sok informá­ciót megtudhatunk, szinte a leg­jobb hírforrások.- Jársz még zsibpiacra?- Előfordul. Ma már sokat böngészek az internetes aukciós oldalakon újabb relikviák remé­nyében. Veszek és eladok egy­aránt, ebből finanszírozom a helytörténeti gyűjteményem és kutatásaim költségeit is.- A jövődet ezen téren képzeled el?- Igen, én már így vagyok kó­dolva. Nemrég érettségiztem a Bányai Júlia Gimnáziumban, ta­nulmányaimat történelem-föld­rajz vonalon a Szegedi Tudo­mányegyetemen szeretném foly­tatni. A városfejlesztési szak­irány a nagy álmom. Carlos hazatért Új színdarabbal mutatkozott be nagy sikert aratva a kecskeméti közönség előtt a Ballószögi Momentán Gyermek Musical Csoport. A Szent Család-plébánia nagytermében adták elő a Pedro kocsmája cí­mű musical második részét, melyben Carlos hazatért, és élménybeszámolója kapcsán gyönyörű tájakra kalau­zolták el a nézőket. A diák színjátszók a prózai mellett énekes szerepekben is remekeltek. (S. H.) Diákgaléria nyári alkotásokból művészet A parádi táborban természetközeiben alkottak Parádfürdő Alkotótábor 2011 címmel nyílt meg az idei tanév első Diákgalériája a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban. A nyári tá­borban hatvan fiatal vett részt, akik a művész-tanárok - Lőrincz László, Lőrincz Luca, Gömöri Do­rottya, Takács István, Sebők Ka­ta, Ugray Zsuzsa, Szikora Imre - vezetésével fejleszthették tehet­ségüket. Négy csoportban dol­goztak: festészet, grafika, kerá­mia, szobrászat. A több terem­ben látható kiállítás október 5- éig várja az érdeklődőket. ■ Közös munka A diákok, szüleik és a tanárok önkéntes munkával megszé­pítették szombaton délelőtt a kecskeméti Damjanich általános iskola kör­nyezetét. Mindenkinek jutott a munkából, az eredmény látványos lett. Örömíjászkodtak, ismét dobogós helyen végeztek A dobogó első két fokára állhat­ták fel ismét a kiskunfélegyházi Turul Koppány ifjú íjászai. A Besenyszögön megrendezett örömíjászversenyre nyolc „Turul Koppány” utazott el. A legjobb eredményt újból Vas Bianka ér­te el, ifi lány kategóriában 300 ponttal első lett. Szeibert Nóra gyerek lány kategóriában386 ponttal pedig második helyezést ért el. ■ HOGYAN EREZTED MAGAD A TÁBORBAN? vágó Zsanett: - Már visszajá­ró vagyok, idén és tavaly is nagyon jól éreztem magam. Természetközeiben dolgozni fantasztikus! Tájképek mellett újdonság volt, hogy aktképe­ket is készítettünk egy modell­ről. Jó érzés viszontlátni mun­káimat a kiállításon. FAZEKAS BRIGITTA: - A társaság és a hangulat is hozzájárult, hogy egy nagyszerű hetet töltöt­tünkéi Úgy érzem: a festészet­ben és a sokszorosító grafika terén is sokat fejlődtem. Hosszú távon gondolkodom a művé­szetben, enélkül már nem is tu­dom elképzelni a jövőm. LUDÁNYI KRISZTINA: - Először vettem részt az alkotótábor­ban, nagyon megfogott a ter­mészet közelsége. Még nem köteleztem el magam egyetlen művészeti ág mellett sem, de a grafikákat nagyon kedve­lem. A kiállításon jó érzés együtt látni az alkotásainkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom