Petőfi Népe, 2011. szeptember (66. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-19 / 219. szám
■HKS5 ÉVFORDULÓ Negyven éve történt a kijevi légi katasztrófa bács kiskun A temetési szertartás a megszervezhető legnagyobb állami pompa mellett zajlott A Bács-Kiskun megyei küldöttségét szállító TU- 134-es repülőgép 1971. szeptember 16-án Kijev közelében földnek csapódott és felrobbant. A gép fedélzetén negyvenegy utas és nyolcfőnyi személyzet tartózkodott. A tragédiát senki sem élte túl. Ez a múltidéző írás az elhunyt áldozatoknak állít emléket. Szabó Bence Az üzemi balesetek - és különösen a jelentős áldozattal járó tömegszerencsétlenségek - körülményeit a szocialista tábor kormányai szigorú titokként kezelték. Az egyes esetekről - általában jóval a szerencsétlenséget követően - kiadott szűkszavú közlemények, semmitmondó nyilatkozatok számtalan találgatásra, szóbeszédre adtak alapot. Nem volt ez másként a légi közlekedés terén bekövetkező katasztrófák esetében sem, pedig súlyos balesetekből bőven kijutott a korszakban: csak a Malév kötelékébe tartozó járatokon az 1960-as ’70-es évek fordulóján egymást követték a súlyos és halálos kimenetelű „repülőesemények”: 1969 novemberében Isztambulban a vizes pályán túlfutott, és súlyos balesetet szenvedett a Malév járata; 1971 augusztusában Koppenhága közelében a tengerbe zuhant egy magyar felségjelű repülő, csak hárman élték túl a szerencsétlenséget; 1971 szeptemberében a Szovjetunió (Ukrajna) területén szenvedett katasztrófát egy járat. A gép valamennyi utasa életét vesztette. És a szomorú sort akár lehetne is folytatni: Ferihegy (1975); Bejrút (1975); Bukarest (1977). Éppen négy évtizeddel ezelőtt egy rendkívüli esemény - mégpedig egy súlyos légi katasztrófa híre rázta meg Bács-Kiskun megye közvéleményét. A szerencsétlenség - nagyszámú halálos áldozata okán - természetesen országos, sőt nemzetközi publicitást is kapott. 1971 őszén járunk, amikor egy népes küldöttség indult hosszú útjára a Krímfélsziget szívében, közigazgatási centrumában fekvő Szimferopol városába - ám a delegáció soha-Közös emlékmű A Kijev körzetében lezuhant repülő- \ gép áldozatainak emlékére egy esztendővel a tragédiát követően, 1972. október 31-én közös emlékművet avattak a kecskeméti Köztemetőben. sem érkezett meg: szeptember 16-án éjjel, Kijev körzetében a repülőgép rádiója örökre elhallgatott, az utasok valamennyien életüket vesztették a tragikus balesetben. Az utazás az 1961-től a szovjetunióbeli krími területtel (Szimferopol) ápolt testvérkapcsolatok további elmélyítését szolgálta. Ennek keretében 1971 szeptemberére Krímbe terveztek egy kiállítást, mely eseményen a magyar Alföld széles határú megyéjét kívánták bemutatni. Az eseményen az MSZMP pártbizottságainak képviselői, a megyei tanács küldöttcsoportja, továbbá vállalati vezetők, szövetkezeti elnökök, illetve megbízottaik képviselték volna Bács-Kiskun megyét, de a küldöttségben helyet kapott a megye dolgozóit képviselő konzervgyári brigádvezető is. A megyei tanács és a pártbizottság közös, öttagú delegációját Erdősi József, a megyei tanács elnöke vezette, tagjai között volt a megyei pártbizottság titkára, Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság egy osztályvezetője, valamint a kalocsai pártbizottság első titkára is. A megye küldöttségét szállító Malév TU- 134-es típusú repülőgépe 1971. szeptember 16-án 10 óra 7 perckor szállt fel, fedélzetén 41 utassal és 8 főnyi személyzettel. A gép a menetrendhez képest egyórás késéssel indult el, a boriszpoli repülőtér körzetében uralkodó kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt. A felszállást követően, a kijevi légi parancsnokság hatókörzetébe való belépésig az út problémamentesen zajlott. A problémák a boriszpoli légikikötőtől északra mintegy 28 kilométerre, Taraszovka község közelében kezdődtek: „Az említett napon 10 óra 57 perckor a gép személyzete közölte Sepetovka átrepülését, és engedélyt kért a süllyedésre. A körzeti irányítás irányítótisztje engedélyezte Csernyehovra a süllyedést 2200 méteres iránymagasságig, és leadta Boriszpol repülőtér tényleges időjárását. [...] süllyedéskor és a 3600 méteres magasság keresztezésekor a gép személyzete közölte, hogy a fedélzeten nem dolgoznak a generátorok, és a repülést akkumulátorokkal hajtják végre, egyidejűleg engedélyt kérve az egyenesből történő leszálláshoz a bejövetelre. A személyzet közleményét a generátorok üzemképtelenségéről a boriszpoli repülőgép forgalmi szolgálata nem tudhatta úgy felfogni, mint vészhelyzetről szóló jelzést, és így a repülőgép mozgásának irányítása úgy folytatódott, mint a bonyolult feltételek közötti repüléskor. [...] A leszállás előtti egyenesben a repülőgép eltért a leszállási irányszögtől és siklópályától, s ennek kapcsán a leszálló irányítótiszt több ízben utasítást adott a személyzetnek a süllyedés beszüntetésére, valamint az átstartolásra, mivel a leszállópálya küszöbétől 2 kilométer távolságban a gép kb. 400 méterre balra tartózkodott a leszállási irányszögtől és a siklópálya alatt. Az első forduló körzetében a gép személyzetének rádiókapcsolata az irányítótiszttel megszakadt, és további utasításaira már a gép parancsnoka és személyzete nem válaszolt. A gép az irányítótiszt utasítása ellenére Zsulján repülőtér felé haladt 5-10 fokos oldalszöggel eltávolodva a boriszpoli repülőtértől, majd a későbbiekben a földnek csapódott és felrobbant...” (Részletek a rendőrség vizsgálati jelentéséből.) Az esemény kivizsgálására alakult bizottság jelentése szerint több kedvezőtlen körülmény egyidejű jelentkezése idézte elő a balesetet, ugyanakkor a szerencsétlenség fő okozóját emberi mulasztásnak tudta be. Mindezen körülmények együttesen vezettek a tragikus kifejlethez, amikor a repülés 29. percében a műszerek felmondták a szolgálatot, és a kapitány végleg elvesztette uralmát a gép felett. Az adott időjárási körülmények mellett - a generátorok kiesése, az akkumulátorok kimerülése miatt - már nem volt többé műszaki lehetőség a biztonságos leszálláshoz. A baleset során elhunyt áldozatokat Kijevben hamvasztották el, a hamvak Magyarországra szállítását a tervezet alapján szeptember 20-ára időzítették. A temetésre szeptember 28-án került sor Kecskeméten, valamint azonos időben Kalocsán, Kiskunhalason és Kiskunfélegyházán. A megyeszékhelyen a szertartás a megszervezhető legnagyobb állami pompa mellett zajlott. Az esemény zavartalanságára és biztonságára egy 300 A gép személyzetének rádiókapcsolata az irányítótiszttel megszakadt. TŐLÜK BÚCSÚZUNK A tragédia Bács-Kiskun megyei áldozatai (Az 1971. szeptember 28-i Petőfi Népe 3. oldala) fős rendfenntartó, élő kordon ügyelt. A kordonon belülre belépni, illetve a küldöttségek számára fenntartott parkolóhelyekre bejutni csak külön engedéllyel lehetett. Az esemény horderejére tekintettel a szervezők eleve nagy tömeg fogadására készültek: a gyászszertartás napján a városi autóbuszok sűrített járatait úgy kívánták megoldani, hogy akár 10-15 ezer utas szállítási igényét is kielégíthessék. Emellett intézkedtek a nagyszámú gépkocsi elhelyezésének és a jelentős gyalogosforgalom igényeinek kielégítésére is. A szertartás 11 óra 55 perckor kezdődött, amelyre a jelet magnetofonszalagról lejátszott gyászindulókkal adták meg. Mindeközben a munkásőr díszőrség alakzatba rendeződött, majd déltől az intézmények, vállalatok elhelyezhették koszorúikat a ravatal előtt. Délután egy órakor zárták a kordonkaput, majd a családtagok, az óvónőképző 200 tagú kórusa, valamint a sajtó munkatársai elfoglalták helyüket. A gyászbeszédek elhangzása után a munkásőr alakulatok vették kezükbe a koporsókat, és kísérték végső, útjukra a hamvakat. 15 óra 45 perckor - az utolsó koporsó elhantolását követően - a szertartás lezárásaként felcsendült az Internacionálé. V.V.VV» mm* i Rossz jel volt, hogy a TU-134-es egyórás késéssel indult el Ferihegyről
