Petőfi Népe, 2011. május (66. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-02 / 101. szám

Egyszer volt, egyszer élt itt egy közösség magóné tóth gyöngyi Tolerancia-díj a kalocsai zsidóság történetének feldolgozásáért _______________________________* Az idei Holokauszt emléknapon egy valaha Kalocsán élt zsidó nő versét szavalta el a Tolerancia-díjas igazgatónő Megrendült gimnazisták vonulnak ki a kalocsai mozi vetítéséről. Az egy­kor Kalocsáról elhurcolt zsidóság története, az Egyszer volt című film gyakorolt rájuk ilyen ha­tást. Dr. Magóné Tóth Gyöngyi, történelemta­nár, a városi közművelő­dési intézmény vezetője a napokban veheti át Medal of Valor díját, amit a té­ma feldolgozásáért ka­pott. Vele beszélgettünk. Szűcs Brigitta Z.- Magyar-történelem szakos hallgatóként a szakdolgozatá­hoz keresett témát. Végül egy régen eltűnt kalocsai közös­ségről, a valaha itt élő zsidó­ságról kezdett anyagot gyűjte­ni. Valamilyen családi kötődés inspirálta erre?- Arra gondol, hogy zsidók va­gyunk-e? Nem. Nem ezért kezd­tem el ezzel a témával foglalkoz­ni. Tősgyökeres kalocsaiként mindenképpen helyi vonatkozá­sú kérdést szerettem volna fel­dolgozni.-Valahogy elém került ez a téma, amiről még senki sem írt. Különös apropót adott a do­lognak az is, hogy a mai fiatalok közül alig néhányan tudták, hogy itt valaha zsidók is éltek. Gondoltam emellett nem mehe­tünk el. Egyébként pedig arra mindig is különösen érzékeny voltam, ha valakit bántanak, megaláznak.- Vonzzák a lehetetlennek tű­nő küldetések?- Miért? Mert nem állt egy könyvtárnyi felhasználható iro­dalom a rendelkezésemre? Ta­lán. Amikor kitaláltam, hogy er­ről szól majd a dolgozatom nem tűnt lehetetlennek a feladat. Ak­kor láttam először annak, ami­kor beültem a kecskeméti levél­tárba és azt se tudtam, mit kere­sek. Három napig vakvágányon tébláboltam. Zsidó keresztleve­leket, halotti bizonyítványokat nézegettem. Már majdnem fel­adtam, amikor a negyedik na­pon előkerült a Jaross-lista, ami­ben fel van sorolva jó néhány név, akiket 1944. április 8-án összeírtak. Megvolt a kiindulási pont. Sínen voltam.- Jó, de hogy lesz egy szakdol­gozatíróból Tolerancia-díjas fő­szereplő?- A záróvizsgát követően 2004-ben letettem a témát. Tör­ténelemtanárként azonban egy pályázatnak köszönhetően el­utazhattam Jeruzsálembe, ami nagy hatással volt rám. 2005- ben pedig elmentem az Élet me­netére Auschwitzba. Ott eldön­töttem, hogy folytatom, hogy ezt egy könyvben összefoglalom, mert erről beszélni kell. A kuta­tást kibővítettem. Megkerestem idős kalocsaiakat, és megkértem őket, hogy meséljenek nekem azokról az időkről, és azokról az emberekről, akiket egyszercsak elhurcoltak innen. A külföldön élők pedig csodával határos mó­don az érdeklődő leveleimet to­vábbították egymásnak. Majd jött egy e-mail Kálmán Gábortól, a kalocsai származású, ma már Los Angelesben élő filmrende­zőtől is. Azt írta: készítsünk a könyv alapján egy dokumen­tumfilmet, és legyek én a film főszereplője. Kínomban nevet­tem amikor megírta, hogy úgy 80 millióba kerülne a film. Aztán mégis sikerült. 2008 májusában kezdtük forgatni a film első jele­neteit és idén fejeztük be.- Mennyien voltak, és hogy él­tek a kalocsai zsidók?- Az ország fénykorában közel ezer zsidó élt itt. A kiegyezés utána a zsidóság határozta meg a várost, ők alakították ki a vá­rosképet. Békésen, feszültségek nélkül éltek egymás mellett a nem zsidó emberekkel.- Hogyan tudja ezeket a meg­rázó történéseket közelebb hozni a fiatalabb generáció­hoz?- A dokumentumfilmben lát­ható fotókon egykori kalocsai ut­carészleteket ismerhetnek fel. Látják, hogy ahol nap mint nap elmennek, egykori ott volt a get­tó a Tömöri és a Szent István ki­rály utca házaiban. A marhava­gonokról, a haláltáborokról azok beszélnek, akik ott voltak, hite­lesítve így a történelmet. Itt, most, talán az utolsó pillanatok­ban. 67 évvel ezelőtt történt mindez, néhány év múlva már nem lesz kit megkérdezni. Csak a kutatás kezdete óta négyen el­hunytak azok közül akikkel be­szélhettem. A mai gyerekeknek meg kell tudniuk, hogy mi tör­tént, hogy ez többé ne fordulhas­son elő. A helyi vonatkozás ta­lán mélyebb érzelmeket indít bennük.- A premier előtti kalocsai vetítésről könnybe lábadt sze­mű diákok botorkáltak ki. Sok nyomasztó történetet meghallgatott a kutatás so­rán. Sírt is?- Sokáig bírtam. Még akkor is tartottam magam, amikor arról meséltek nekem, hogy alig né­hány hetes’ Csecsemőket is elvet­tek a szüleiktől és meghaltak a kicsik is. Sokszor megrendül­tem, de először akkor sírtam, amikor a zsidó temetőben tar­tott közös gyászünnepségen - melyre az addig felkutatott ma még élő, valaha innen elhurcolt zsidók többsége is eljött -, vala­ki egy csavarral megdobta az egyik New York-i résztvevőt. Ezek az emberek 65 éve nem jártak Kalocsán. Már maga a megemlékezés is nagyon meg­rendítő volt. Valaha volt padtár­sak találtak egymásra, végigfu­tott a hideg az ember hátán, amikor meglátták és megölelték egymást. És akkor történik egy ilyen. Rettenetesen szégyelltem magam. És egy kisszéken ülve zokogtam...- Gondolta volna, hogy van félnivalója?- Azt be kell vallanom, hogy sokan óvtak engem ettől. Min­den bizonnyal tényleg vannak is olyanok, akiknek ez nem tet­szett, de a szemembe ezt soha senki nem mondta. Általában tiszteletben tartották, hogy ez Kalocsa történelmének egy fon­tos szelete, ami eddig nem léte­zett. Pedig, ahogy Romsics Im­re is mondja, a 19. században Kalocsából a zsidók csináltak polgárvárost. Persze, sorsuk alakulása nem csak ezért fon­tos.- A There Was Once, vagyis Egyszer volt... című filmet pre­mier előtti vetítésen tekinthet­ték meg a kalocsai középisko­lások. A premier pedig május 9-én Los Angelesben lesz. Előt­te azonban átveszi a filmben bemutatott munkájáért a Medal of Valor-díjat. A szakma még nem is látta a fűmet és máris díjat kap. Hogy is van ez?- Nagy lökést adott a filmnek, hogy a rendező Kálmán Gábor megmutatta azt a Tolerancia Múzeum művészeti vezetőjé­nek. Akkor őt annyira megráz­ta amit látott, hogy felvetette Gá­bornak: ez a tanárnő érdemes lenne erre a díjra. Amíg nem ér­kezett meg a hivatalos értesítő és'á’ffepülőjegy magam sent md­­tam, hogy elhihetem-e.- A Museum of Tolerance ál­tal adományozott díjat május 5-én Tom Cruise és a tavalyi chilei bányaszerencsétlenség során a föld alatt ragadt bá­nyászok utolsóként felszínre hozott vezetőjével együtt vehe­ti át Los Angelesben. Cruise humanitárius tevékenységért, a bányászok vezetője példaér­tékű toleranciájáért kapja meg. Ön pedig...- Azt írták, ezt a díjat minden évben három olyan ember kap­hatja meg, aki sokat tett a tole­ranciáért, a kisebbségekért, pol­gárjogi mozgalmakban tevé­kenykednek vagy humanitárius célokra áldoznak. Én nyilván a filmből kitűnő kisebbség iránti tolerancia miatt kapom meg. Éjszakai forgatag A Kecskeméti Spartacus Sportkör, az Eleven Közösségi Tér és az Alapítvány a Sportoló Fogyatékosokért közösen rukkolt ki az Éj­szakai Forgatag elnevezésű programmal péntek este. A Spartacus-csar-Az Ékszakai Forgatag hagyományos sportversenyei - csocsó-, asztalite­nisz- és darts-bajnokság - mellett boccia-versenyt is rendeztek épek és mozgáskorlátozottak között. nokban a közönség figyelmét előbb Boronkay Péter háromszoros Euró­­pa-bajnok, kétszeres világbajnok paratriatlonista élménybeszámolója kö­tötte le, majd ezt követte a kerekes székes sportolók boccia-bemutatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom