Petőfi Népe, 2011. május (66. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-21 / 118. szám

6 2011. MÁJUS 21., SZOMBAT INTERJÚ róna Péter Globális vírusfertőzés, avagy a kapitalizmus átalakulása - Amerikai-kínai versengés - Mi várható „az európai múzeumban”? - Német hegemónia az EU-ban - Mi lesz a magyarokkal? A TECHNOLÓGIA IRÁNYÍTJA AZ ELEIÜNKET A kapitalizmus nagy mozgatóereje a technoló­gia - ez Róna Péter köz­gazdászprofesszor alapté­tele. Akár tetszik ne­künk, akár nem, szétfe­szítette a nemzetállami kereteket is. A magyar politika feladata a legked­vezőbb lehetőségek kiala­kítása a főként a német gazdaság és politika ural­ta Európai Unióban. László József- „Egyszerű” kérdéssel kez­dem: vége van a kapitalizmus­nak, vagy inkább az amerikai gazdaság által meghatározott korszak fejeződik be?- A kapitalizmus számos te­kintetben hasonlít egy vírusra, mert óriási adaptációs képesség­gel rendelkezik: amikor valaki kitalál egy ellenszert, vagy olyan helyzetet idéz elő, amely esetleg ennek a vírusnak a pusztulását okozhatná, a vírus megváltozik, átalakítja a genetikáját, és vígan él tovább.- így fertőzte meg a Kínai Népköztársaságot...- Igen, vagyis a hatalmas adaptációs képesség alábecsülé­­se szerintem igen nagy hiba. A kapitalizmus nagy mozgatóere­je, rugója a technológia. Ez nem számít eredeti megállapításnak, ebben egyetért Schumpeter (a XX. század jelentős közgazdász gondolkodója, az „innováció pró­fétája” - szerk), Marx Károly Ri­­cardóval (az angol klasszikus közgazdaságtan egyik legna­gyobb alakja). A gazdasági filo­zófia történetében a kapitaliz­mus és a technológia összefüg­gése már a 19. század elején is feltűnő volt. Ez az összefonódás korunkra tudatossá vált. Maga a technológia keresi a kapitalista megvalósítási lehetőségeket, és a kapitalizmus a maga részéről a további fejlődéshez, fennmara­dáshoz nélkülözhetetlennek lát­ja a technológiai, tudományos fejlődést. Ebből az is következik, hogy az amerikai kapitalizmus is átalakul. Sőt, az amerikai ka­pitalizmus az, amely a legin­kább esélyes a vezető pozíció visszaszerzésére, vagy a jelenle­gi pozíció megerősítésére.- Amikor Obama elnököt be­iktatták, arra hívta fel a figyel­met, hogy a high-tech export­ban az Egyesült Államok elve­szítette az első helyét. Az pe­dig egy viszonylag friss vizs­gálat, amely szerint a tudomá­nyos publikációk tekintetében mennyiségileg - tehát nem minőségileg - tavaly a kínaiak vették át a vezető szerepet.- Manapság közhely az észre­vétel, hogy a jövőben a világ labo­ratóriuma az Egyesült Államok, a világ gyára Kína lesz, a világ mú­zeuma pedig Európa. Az, hogy a publikációk mennyiségében Kí­na átvette az első helyet, azt hi­szem, egyáltalán nem meglepő. A kínai gazdaságpolitika fontos ré­sze, hogy a technológiai fejlődés tekintetében versenyképessé vál­jon az USA-val. Ilyen értelemben a kínai-amerikai verseny sok te­A rendkívüli hatású globális információs forradalom olyan emberi magatartás­­formákat hoz létre, amelyek a politika előtt jóformán még teljesen ismeretlenek... . mm Róna Péter: A magyar politika még nemzetállami keretekben gondolkodik, de ez ütközik a technológiával... kintetben hasonlít a szovjet-né­met, illetve a szovjet-amerikai versenyhez, amely az elmúlt év­század derekán zajlott.- Ez a versengés a hideghábo­rúval is összefüggött, amit so­kan a harmadik világháború­nak tekintenek. Okkal?- Teljesen világos: megvan a veszélye annak, hogy kialakul egy hidegháború Kína és az Egyesült Államok között. Van­nak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy ebbe az irányba tartunk. A korábbi versengést a Szovjetunió csúfosan elvesztet­te. Azért, mert nem volt képes megteremteni azokat a társadal­mi, szellemi és kulturális feltéte­leket - a szabad gondolkodást, a vitát, a szabadság kultúráját -, ami a komoly tudományos mun­kához nélkülözhetetlen. A ko­moly tudományos munka ugyanis nagyon gyakran ku­darccal jár, sikertelen, nem azt hozza a kísérlet, amit terveztek. Ahhoz, hogy az előrelépés meg­történjen, kötetlen vitahelyzetet kell kialakítani, ahol a tudósok dolgozni tudnak - dogmatikus hozzáállásnak nincs helye. Na­gyon nagy kérdés, Kína erre ké­pes lesz-e, vagy sem?- Ön szerint az inkább tekin­télyelvű vagy a kizárólag par­lamenti demokráciát követő társadalmi modell lesz életké­pesebb? Valószínűleg egyik sem. Az in­formációs forradalom tudat- és tudásalkotó képessége rendkí­vüli. Egészen más tudat- és tu­dásparamétereket hoz létre, és ezek a paraméterek nem illesz­kednek sem az egyikbe, sem a másikba. Olyan emberi viselke­dési és tevékenységi formáknak ad lehetőséget, olyan értelemben határoz meg és tesz lehetővé em­beri kapcsolatokat, amelyek po­litikatudományi szempontból még ismeretlenek. Sejtjük, hogy ebben a mostani arab lázadás­ban van valami ilyesmi. A Névjegy RÓNA PÉTER 1942. május 4-én született Miskolcon. 1956-ban külföldre távozott. 1966-ban az orxfordi diploma megszer­zése után karrierjét a Schroder Banknál kezdte. Amikor a bank elnökét, Lord Richardsont 1970-ben a Bank of England elnökévé választot­ták, vele ment mint személyi titkár. 1986. januárjában ki­nevezték a Schroder Bank & Trust Company vezérigazgató­jává. 1990-ben elvállalja az El­ső Magyar Alap vezetését Bu­dapesten. jelenleg az elte jogi tanszé­kének szenátora, a Magyar Nemzeti Bank felügyelő­bizottságának tagja. (Az interjú teljes terjedelemben a Harvard Business Review magyar kiadásának 4. számában jelent meg.) Facebooknak és a többi hasonló eszköznek volt valami köze ah­hoz, ami történt. Kialakult egy olyan politikai kultúra csírája, amely nem egyszerűsíthető le a nyugati demokratikus intéz­ményrendszerre jellemző voná­sokra, ugyanakkor mélységesen tagadja a tekintélyuralmi beren­dezkedést. A technológia alkotja és for­málja a kapitalizmust, és egyút­tal alakítja a hozzá vagy köré kapcsolódó intézményrendszert, és a jelenlegi intézményrendsze­rek élettartama valószínűleg na­gyon rövid. Ha én például meg­próbálok elemzést és előrejel­zést készíteni arról, mi vár a ma­gyar nemzetgazdaságra, akkor azonnal ott van a küszöbkérdés: mi az, hogy „magyar nemzetgaz­daság”? Amikor a hazai termék, a GDP túlnyomó részét a multi­nacionális cégek adják. Ugyan­akkor ennek a mintegy hetven­­százaléknyi GDP-nek a szórása, társadalmi terítése rendkívül szűk. E folyamat dinamikájának megértésében fontos kérdés, hogy milyen szerepe van a nem­zetállamnak? Annyi szerepe van- esetleg -, hogy a politikusok veszekednek, csapnak, rúgnak, ide-oda kapkodnak, de a nagy fo­lyamatokra igazándiból nincs hatásuk. - A Harvard Business Review - Axel Springer kiadó gondoz­ta - magyar kiadásában Balázs Péter volt külügyminiszter ar­ról beszélt, hogy az EU-n belül a nemzetállamok elértek a ha­gyományos szuverenitás hatá­raihoz, de akkor például Ma­gyarország csak annyi joggal rendelkezne, mint Bajorország, amely egy tartomány. Valóban ez a helyzet?- Bizonyos értelemben igen. A nagy gazdasági tényezők Ma­gyarországot a német gazdasági érdekszféra részévé tették. Ez a valós helyzet, amely húsz év alatt bekövetkezett. Ámi az álta­lánosabb kérdésre vonatkozik, itt a gond az, hogy a technológia szétverte a nemzetállam kerete­it, de nem hozott létre olyan fel­tételrendszert, amelynek segít­ségével megbízható, kiszámítha­tó szabályozás lenne. A szabá­lyozást mi még csak a nemzetál­lam keretein belül tudjuk elkép­zelni, végrehajtani, mert a sza­bályozás legitimációját csak a nemzetállami kereteken belül látjuk biztosítva. Kérdés, meny­nyire sikerül a technológiának szabályozási alapot létrehozni. Ma a technológia és a szabályo­zás teljes ütközésben van. A 2008-as pénzügyi válság azért keletkezett, mert a nemzetközi és a nemzeti szabályozórendszer egyszerűen nem volt képes lé­pést tartani a fejlődéssel. A tech­nológia által kialakított lehető­ségek messze meghaladták az il­letékesek felfogóképességét.- A technológiai fejlődésnek milyen mellékhatásai vannak?- A mellékhatás az, hogy az úgynevezett tudásolló folyamato­san nyílik. A képzetlen, alacso­nyabb képzettségű munkaerőre nincs igény, nem lehet vele mit kezdeni. Zárójelben: ilyenkor szoktak háborúzni. Az alacsony képzettségűek között van a leg­nagyobb munkanélküliség, kivé­tel nélkül mindenütt. Ha ezt nem sikerül viszonylag gyorsan meg­változtatni, akkor könnyen lehet belőle fegyveres összetűzés.- Kölcsönvéve a hasonlatát, mi a helyzet, mi várható és mit tehetünk mi, magyarok az európai múzeumban?- Áz európai gazdasági és po­litikai elmélet arról szólt, hogy lesz egy nagy európai integrá­ció, amelynek nyomán kialakul egy versenyképesség. Amikor huszonöt-harminc évvel ezelőtt először hallottam erről, nem hit­tem a fülemnek, mert ilyesmi a történelem folyamán sohasem történt. Az egyesülések kivétel nélkül mindig egy erős hatalom segítségével jöttek létre. Most is ez történt, ezt a hatal­mat Németországnak hívják... Ami most következik, az egy né­met hegemónia kialakulása, amelynek mentén valamiféle eu­rópai hatalmi centrum jön létre. Ez nem lesz egész Európa, nem lesz mind a 27 állam. Ez egy né­met gazdasági és politikai érde­keltségű térség lesz, benne Ma­gyarországgal. A magyar politi­ka feladata, hogy ezen belül a legkedvezőbb lehetőségeket ala­kítsa ki. Nem ezt teszi, és nem is látja ennek szükségességét. Nem értik az onnan kapott tá­mogatás logikáját és lényegét. Amikor az euró létrejött, az an­golszász szkeptikusok azt mond­ták, hogy igen, de... Elméletileg és gyakorlatilag könnyen felraj­zolható egy olyan forgatókönyv, amelynek mentén az egyik gaz­daság számára alul-, mások szá­mára viszont túlértékelt. Német­ország ezt megértette, és kivéve a szociáldemokrata Schröder kancellár korszakát, alapvetően jól csinálták, hogy az euró a né­met gazdaság számára alulérté­kelt maradt, de mindenki más­nak túlértékelt lett.- Az ügy pikantériája, hogy a német egységért feláldozták még a német márkát is...- Az akkori francia köztársa­sági elnök, Mitterrand a német egyesülés feltételeként szabta az euró majdani bevezetését, gondolván, az euróval lehorgo­nyozza Németországot. Ez nem sikerült, mert a neoliberális Friedmantől a magyar szárma­zású Balassa Béláig sokan kifej­tették, hogyan jön létre az a me­chanizmus, amelynek nyomán a túl- és az alulértékelés kiala­kul. Ha ez bekövetkezik, akkor a túlértékelt helyzetben lévők számára az alárendeltség fix lesz. Nincs kiút. Mi, magyarok úgy kerültünk alárendelt helyzetbe, hogy nem vagyunk tagjai az euróövezet­nek, de a forintot az euróhoz kö­töttük. Az európai múzeumban tehát német hegemónia van ki­alakulóban, ebből kimaradtak a skandináv államok és Nagy- Britannia. Teljesen tudatos volt ezen országok jegybankjai és kormányai részéről, hogy nem kívánnak az euróövezethez csat­lakozni. Magyarországgal az tör­tént, hogy a végtermékpiacról teljes egészében kiszorult, a ma­gyar GDP alapanyagok és fél­kész áruk termeléséből áll ösz­­sze, és bérmunkából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom