Petőfi Népe, 2011. március (66. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-04 / 53. szám

2 PETŐFI NÉPE - 2011. MÁRCIUS 4„ PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Rezidensek: külföldön akár ötször többet kereshetnének ► Folytatás az 1. oldalról- A megyei kórházban tizenhét rezidens dolgozik, ebből négy főt érint az ötvenszázalékos pótlék, amit az érintettek meg is kapnak- jelentette ki Horváth Attiláné, az intézmény szóvivője.- A fiatal orvosok mindegyike jól beszél egy vagy több idegen nyelvet, óriási a csábítás. Tavaly három szakorvosunk hagyta el végleg az országot - mondta a szóvivő. Dr. Varga Zita és dr. Királyhá­zi Dóra jelenleg a kecskeméti megyei kórház tüdő-belgyó­gyászati osztályán rezidens. Zita nem tagadja: benne már felvetődött a külföldi munkavál­lalás gondolata. Havi nettó 79 ezer forintot keres, ehhez öt-hat ügyelettel körülbelül ötvenezer forintot tud hozzátenni. Egyelő­re marad itthon, noha tudja: Né­metországban munkát vállaló barátai, volt évfolyamtársai 2800 eurót - közel 750 ezer fo­rintot - keresnek.- Amellett sajnos nem lehet elmenni, hogy az orvosszakma ennyire nincs megbecsülve. De az osztályon nagyon jó a légkör, és a kollégáktól rengeteget ta­nulok, ez pedig nagy visszatartó erő. Úgy érzem, itt tudok fejlőd­ni - vont mérleget a rezidens. Hamarosan letelik a képzése - kérdés, marad-e ezután...- Ha a kórház igényt tart rám, és kapok státust, akkor minden­képpen. Ha nem, akkor jön szó­ba a Külföld, itthon nem dolgoz­nék más kórházban - jelentette ki djr, Varga Zita. ,mb A kisgyermekes anyuka, Ki­rályházi Dóra se vágna bele a határon túli kalandba, inkább maradna Kecskeméten.- Soha nem volt szándékom­ban külföldre menni, és nem tar­tom valószínűnek, hogy ez a jö­vőben változna. Egyrészt a csa­ládom miatt, másrészt pedig itt érzem, hogy megbecsülnek. Ne­kem nem érné meg, hogy maga­sabb fizetésért kint dolgozzak, de csak egy orvos legyek a sok közül. Természetesen zavar, hogy ilyen keveset keresek, hi­szen sok lemondással jár ez a szakma: a fehér köpenyt ugyan itt hagyjuk a kórházban, de a be­tegek gondjait hazavisszük. En­nek ellenére a külföld nekem legfeljebb nyaralás miatt jut eszembe - mondta a kecskemé­ti rezidens. ■ Hraskó István Telet űztek a kecskeméti Margaréta Otthonban fergeteges hangulatú télűző farsangi mulatságot rendeztek a lakók. Az otthon aulájában bemutatkoztak a maskarások: menyasszony, vőlegény, igazi hungarikum Túró Rudi formájában, napocska, fűszoknyás táncosok, és volt egy va­lódi káposztaember is a jókedvű szépkorú társaság tagjai között. Rabok varrnak a zsaruknak Kalocsa Idén negyvenezer öltözéket készítenek a fogvatartottak ► Folytatás az 1. oldalról A Kalocsai Konfekció Kft.-nél a közel 200 fogvatartott és a 40 civil dolgozó idén februárban kezdte meg a munkál;. Kalocsán szabják és varrják a bevetési for­maruhákat, illetve a minőség-el­lenőrzés és a csomagolás is eb­ben az intézetben történik.- A beszerzési eljárás janu­árban zárult. A szerződéseket pedig - melyek december 22- éig szólnak - februárban írtuk alá. Idén mintegy 38-40 ezer fő­nek való öltözéket - sapkát, pó­lót, zubbonyt, nadrágot, hímzett kar és rendfokozati jelzést - ké­szítünk gyártósorainkon - tájé­koztatta a Petőfi Népét Tollas Jó­zsef. A Kalocsai Konfekció Kft. ügy­vezető igazgatója azt is elmond­ta: korábban is gyártottak már hasonló öltözékeket, de a fő pro­filjuk az ingek, blúzok, egészség- ügyi textíliák készítése, de emel­lett papíripari tevékenységet, sőt rongyszőnyegszövést is végez­Sapkát, pólót, zubbonyt, nadrágot szabnak és varrnak Kalocsán nek az elítéltek az börtönhöz tar­tozó üzemben. A rendvédelmi szervek ruhá­zatának cseréjében egyébként részt vesz a sátoraljaújhelyi inté: zet Ábránd ágyneműgyártó vál­lalkozása és a balassagyarmati börtön mellett működő Ipoly ci­pőgyár is.- Amögött, hogy az új beveté­si ruhák és cipők gyártásának lehetőségét a büntetés-végre­hajtási intézetek gazdasági tár­saságai kapták meg, az a ko­moly kormányzati szándék hú­zódik, hogy az állam minél több elítéltet foglalkoztasson. Az ál­lami megrendelések teljesítésé­vel ugyanis folyamatosan érték­teremtő munkával láthatjuk el a fogvatartottakat, és nem elha­nyagolható, hogy ily módon a tartási költségeikhez is hozzá­járulnak - nyilatkozta megke­resésünkre Szalai Tímea, az or­szágos büntetés-végrehajtás sajtóosztályának vezetője. ■ Sz. B. Z. HÍRSÁV Az elvérzett kismama ügyében nem nyomoznak Kecskemét A megyei rend­őr-főkapitányság bűnügyi osztálya március 1-jén megszüntette a nyomozást a tavaly novemberben szü­lés közben elvérzett kisma­ma ügyében. Az eljárás so­rán beszerzett bizonyítási eszközök, igazságügyi orvos szakértői vélemé­nyek alapozták meg a nyo­mozóhatóság döntését - tá­jékoztatta lapunkat tegnap Nyíkos Tamás rendőrségi sajtószóvivő. Újabb műszerek a kórházban KISKUNFÉLEGYHÁZA Újabb gépműszerekkel gyarapo­dott a kiskunfélegyházi vá­rosi kórház. Egy bank 500 ezer és az Egészségért Köz- alapítvány 50 ezer forintos adományából egy spiro- méter műszert és egy kilég­zési hidrogénmérő készülé­ket vásároltak, melyek a gyermek-járóbetegszakren- delés minőségi színvonalát javítják a jövőben. (V. P.) Bartók díszítheti a kertvárosi iskolát kiskunhalas A város képvi- selő-testülete megadta a hoz­zájárulását ahhoz, hogy a Városvédő és Városszépítő Egyesület egy Bartók Bélát ábrázoló emléktáblát helyez­zen el a Kertvárosi Általános Iskola homlokzatán. (Zs. D.) Zebrán gázolta el a gyalogosokat kiskunhalas Későn észlelte a zebrán áthaladó gyalogoso­kat annak az autónak a so­főrje, mely egy 66 és egy 62 éves nőt gázolt el szerda este Kiskunhalason, a Kossuth utcán. A 25 éves vezető féke­zett, ám a szakadó hóesés­ben már nem tudta megállí­tani az autót. A két asszonyt a mentők a kórházba szállí­tották. - A rendőrség közúti baleset okozása miatt indí­tott eljárást az ügyben - tud­tuk meg Mihályné Bor­nemisza Eleonórától, a me­gyei rendőrkapitányság saj­tószóvivőjétől. (Zs. D.) További hírek a BAON.hll hírportálon Tegnap kísértük utolsó útjára kollégánkat, A. Tóth Sándort 1943-2011 Kollégától búcsúzunk, nem jönnek könnyen a szavak. Különösen ügyelni kell a szabatosságra, mint ha Sa­nyi bátyám elé kerülne a kézirat. A minap 2009-ben megjelent kötetét vettem a kezembe. Mint a borítóról kiderül: 1973-ban ke­rült a Petőfi Népéhez. Szeptem­berben volt 37 éve, hogy újság­író lett. Rabja maradt a zsurna­lisztikának: nyugdíjba vonult ugyan, de ez csak munkajogilag bírt jelentéssel. Része maradta szerkesztőség életének. Emlí­tett kötetében írta, hogy „bár már nyugdíjas vagyok, a Petőfi Népe kapuját eddig nem zárták be előttem”. Szerencsénkre nem jutott eszünkbe ilyen bo­londságot elkövetni. Örültünk, hogy a Petőfi Népe kapuját ő sem tekintette lelakatolnak, mi­után nyugdíjas lett. Jó volt, hogy írásaitól nem fosztotta meg a szerkesztőséget és az olvasó­kat, miként jó volt az is, hogy ott tudhattuk a közelünkben. Amikor nekiláttam, hogy eze­ket a szavakat papírra vessem, igyekeztem felidézni a sajtóház- beli éveket. Jó pár évet lehúz­tunk ott együtt. Előttem van, amint delente magára csukta a nagyteremből nyíló iroda ajtaját, és leült meghallgatni a Déli Kró­nikát. Látom, amint délután a laptükröt rajzolja, előtte vonal­zó, ceruza, radír. És előttem van, amint időnként odahívott az új­ságírók közül egyet-egyet, hogy tisztázza a pontatlanságokat, amiket a kéziratokban talált. Fe­gyelmezett szerkesztő volt, és fegyelmezettek voltak írásai. Pontosan olyan világosak, köz- érthetőek, mint amilyeneket el­várt mindannyiunktól. Könnyű helyzetben vagyok, amikor arról beszélek: volt stílusa. Kötetei el­árulják, hogy nem csak készsé­gei voltak a zsurnalisztikához, de tehetsége is. „Úgy könnyű jól írni" - mondhatnánk. De ha az ember ezt az utat megnehe­zíti magának azzal, hogy az élet­ről ír, akkor máris feladta az elő­nyét, amit a sorstól kapott. Sa­nyiban volt annyi sportszerűség és annyi - egykori alpári legény­től elvárható - kivagyiság, hogy komolyan vegye a munkáját, és az életről írjon. Ebben a szak­mában az adatik, hogy hús-vér emberekről írhatunk, és az a si­ker, ha láttatni is tudjuk az olva­sóval, hogy nem papírból van­nak a hőseink. Sándor képes volt rá, hogy az olvasó elé vará­zsolja az embereket, akikről írt. Szerette ezt a világot, aminek része volt, és a szeretetből faka­dó figyelmesség, időnként ag­godalom vitte őt közel témáihoz. Amikor búcsúzni kell, köny- nyen hűtlenek lesznek hozzánk a szavak. Ezért hadd idézzek 2000-ben született Míg a ha­rang érte nem szól című írásá­ból. (Fülemben cseng a hangja, amint az mondogatja némi ma­lidéval, hogy valamire tán még jó az öreg is a háznál.) Az idézet: „Fiatalon úgy él az ember, mintha sosem érne vé­get az élet. Csak az öregség ka­pujába érkezve döbben rá: léte­zése véges volt, egyszeri, meg nem ismétlődő. És lázadásnak ez ellen semmi értelme. De hát mit is tehet az emberfia?! Él, amíg élhet. Esténként hazatér, és jókat nevet az asszonyával, míg a harang érte nem szól..." Nyugodj békében, Sándor! A kollégák nevében: Ökrös Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom