Petőfi Népe, 2011. január (66. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-17 / 13. szám

-1. Hála és gyűlölet kavarog bennük vörös hanna Három hónap után néhány pillanatra láthatták gyermeküket a beteg kislány szülei Hosszú hallgatás után megszólaltak annak a fél­éves, beteg kislánynak a szülei; akinek nagyma­mája azt állítja: unokája azért beteg, mert édes­anyja elitta a csecsemő máját. A szülők a Hanna megsegítésére életre hí­vott segélykoncerten is megjelentek. Szívszorító történet bontakozott ki. Zsámbóki Dóra Vörös Csaba és felesége, Zsuzsan­na megtörte a hetek óta tartó csendet. Eddig azért nem reagál­tak az „ellenük folyó hadjáratra”, mert egy orvosi szakvéleményre vártak, mely relevánsán alátá­masztja az igazukat A papír meg­érkezett, mi pedig helybe men­tünk érte: otthonukban látogat­tuk meg a családot. A határ menti település egyik utolsó utcájában áll az a ház, me­lyet Hanna ideiglenes gyámja, Krutilla Attiláné Ildikó egy istál­lóként festett le. Hanna nem vér szerinti nagymamája többször hangoztatta: a kislány azért be­teg, rp^rt a 19 éves édesanya még a terhessége alatt elitta a magzat máját, A nagymama azt is állítot­ta: Csaba és Zsuzsa, illetve a ve­lük élő anyai nagyszülők egy­aránt alkoholisták, nem dolgoz­nak, nem tudják ellátni a beteg gyermeket, ezért kell, hogy ő és a nagypapa a szárnyuk alá vegye a kicsit. Elmondása szerint eb­ben a „fertőben” él Zsuzsa na­gyobbik lánya, az ötéves Adrika is, de a hatóságok semmit nem tesznek, hogy kiemeljék a „mo­csokból” azt a kislányt is. A kutya ugatására egy 50-es nő lép a kis ház udvarára, barát­ságosan üdvözöl, ő Zsuzsa édes­anyja. Udvariasan beszélgetünk néhány szót, amikor a ház sarká­nál feltűnik Zsuzsa. Mosolyogva nyújt kezet, nem invitál be. Én mégis szeretnék bemenni, készí­tenék néhány fotót. Hárít: átala­kítás van, csinálják a fürdőszo­bát, nagy a rumli. Órák múlva derül csak ki, hogy szégyenli azt a szegénységet, melyben élni kénytelenek. Miután Csaba is megérkezik, autóba szálúink, indulunk a se­gélykoncertre. Bár senki nem hívta őket, ki nem hagynák - mondják. Remélik, hogy ha egy pillanatra is, de láthatják Han­nát, akivel október 20-a óta nem találkoztak. Három hónapot vártak a találkozásra a szülők, mert - elmondásuk sze­rint - a nagyszülők nem engedik a kislány közelébe őket Az autóban kérdezz-felelkbe kezdünk. Zsuzsa felé fordítom a vissza­pillantó tükröt. Az alig 140 cen­tis fiatalasszony a hátsó ülésen tördeli a kezét. Ittál a terhessé­ged alatt? - kérdezem.- Egyszer. Akkor, a disznóvá­gáskor. Még nem tudtam, hogy várandós vagyok, két fröccstől összeestem, és a kórházban kö­töttem ki. Nem bírom az alkoholt, életemben két­szer voltam részeg, az egyik ez volt - hangzik a válasz.- Ha az alkoholizmus, hogy munka után, néha megiszom egy sört, akkor én alkoholista vagyok - mondja Csaba. Alkalmi munkákat vállal, láncfű­résszel dolgozik.- Édesanyám 27 éve nem ivott egy korty alko­holt sem, édesapám meg úgy, mint Csaba: néha, ha megkíván egy sört, akkor megissza - mondja Zsu­zsa, majd újra Csaba veszi át a szót. Kiderül: az apósá­val és a sógorával együtt dol­gozik az erdőben. Miért hagytá­tok a kórházban Hannát? - kér­dezem. Összenéznek.- Nem hagytuk ott, nem ma­gára hagytuk. Bent voltam vele a kórházban, akkor már Ildikó volt neki az ideiglenes gyámja. Azért nem nevelhetjük, mert tényleg rossz körülmények kö­Egyelőre a karnyújtásnyi távolság is legyőzhetetlennek tűnik a szülők és a nagyszülők között Zsuzsa és Csaba meghatottan néz­ték a rendezvény plakátját. Hálá­sak a szervezőknek a segítségért. Betérünk egy kocsmába. Két ká­vét kérnek.- Ez az a papír, amiről beszél­tünk. Feketén-fehéren le van ír­va, hogy Hannának genetikai be­tegsége van, nem a vélt ivászat miatt alakult ez ki nála - tol elém Csaba egy szakvéleményt. Akkor mégis honnan jönnek ezek a vádak? - kérdezem őket. Kényszeredetten mosolyognak.- Ildikóval nem jó a kapcsola­tom, sose volt az. Apámmal is rég­óta haragban állunk. Nehéz gye­rekkorom volt, utána megvoltak a magam hülyeségei. Börtönben is voltam, igen. Testi sértés miatt Valaki szidta az anyámat, én meg bevertem neki egyet. 15 éves ko­rom óta favágó vagyok, nagyra si­került a pofon. Pénzbüntetést kaptam, nem tudtam kifizetni, le­ültem - mondja Csaba, majd hoz­záteszi: - Családapa lettem, az a feladatom, hogy eltartsam a csa­ládom. Minden erőmmel ezen va­gyok,- de egyáltalán könnyű. Megérkezünk a segélykoncert helyszínére. A bejárat felé halad­va látjuk: Ildikó, József és Hanna néhány 10 méterrel halad előt­tünk. Csaba és Zsuzsa - bár nem tudatosan, de - szaporázni kez­di lépteit. Beérünk a csarnokba. Ildikó karján a kislánnyal, meg­döbbent arccal fogadja a szülő­ket. Köszönés nélkül hátat fordít. A fagyos hangulat mindvégig megmarad. A kamerák és a va­kuk villogásának kereszttüzé­ben kérjük őket: beszéljenek egymással, a szülők hadd ölel­jék magukhoz gyermeküket. El­utasító válasz érkezik, néhány perc közelség jut csak a szülők­nek. A zenekarok már játsza­nak, Ildikóék egy rövid színpadi megjelenés után köszönés nél­kül távoznak. Látom, hogy Csaba egyre fe­szültebb, Zsuzsa a könnyeit nye­li. Az udvarön állnak, a Hanna arcképével díszített plakát előtt. Fotókat készítenek.- Három hónapja nem láttuk a kicsit. Hiába hívjuk a nagyszülő­ket, fel sem veszik - mondja Zsu­zsa. A fényképeket mutatják a te­lefonjukban. Hannáról készült fo­tók - kicsi kincsem, életem, Han­na Vanessza címekkel ellátva.- Mit éreztek most, meg tudjá­tok fogalmazni? - kérdezem su­tán. - Egyszerre vagyok hálás apáméknak, és egyszerre gyűlö­löm is őket. Tudjuk, hogy a körül­ményeink miatt nem lenne most jó Hannának nálunk, de azon va­gyunk, hogy rendezzük azokat, és újra együtt legyen a család. Hálás vagyok, hogy segítenek eb­ben a nehéz időszakban, de gyű­lölöm is őket a rágalmazások mi­att, de főleg mert eltiltják tőlünk a kislányunkat - mondja Csaba. Zsuzsa egyetértőén bólogat. Sokat beszélgetünk még. A szülők minden második monda­ta az, hogy a nagyszülőkkel kö­zös a cél, meg kell menteni Han­nát. Csak ez számít. Az ő élete a legfontosabb, és ők is szívesen adnák a májukat, de az életüket is a kislányért. Őket viszont sen­ki nem kérdezte meg erről... Több mint kétszázezer forintot gyűjtöttek Részlet az orvosi szakvéleményből A SEGÍTSÜNK HANNÁNAK! CÍmŰ rendezvényt két 15 éves hala­si diák - Pintér Gábor Leven­te és Fiamis Tamás - szer­vezte. Munkájukat több tucat fiatal barátjuk támogatta, akik időt és energiát nem kí­mélve kivették részüket a rendezvény lebonyolításából. szombaton este fellépett a Holiday Plusz, a Légy a Kak­tuszban, AteeG és a RAProdukció, az Ozirisz és a Welcome együttes is. A nagy sikerű rendezvényre több szá­zan voltak kíváncsiak, és tiszteletét tette a városvezetés is, akik szintén minden segít­séget megadnak ahhoz, hogy Vörös Hanna mielőbb fel­épülhessen. A koncerten a kiskunhalasi­ak összefogásával - a szerve­zők tájékoztatása szerint - 247 ezer forintot gyűjtöttek a kislánynak. zött élünk, és az orvosok azt mondták, hogy ez egy egészsé­ges ember számára nem, de Hannának - a betegsége miatt - veszélyes. Az első műtétkor bent voltam vele a kórházban. Én még iskolába járok, szóltak, hogy nem hiányozhatok többet, mert nagyon lemaradok. Köz­ben az orvosok is mondták, hogy hazamehetek, mert már nem szoptatok, Hannát meg ők ellát­ják. Nem szívesen utaztam haza, de muszáj volt az iskola miatt. Utána már Ildikóék mentek érte, és azóta nem engednek minket a kislány közelébe - magyaráz­za Zsuzsa. Rákérdezek Zsuzsa nagyob­bik lányára, akit 14 évesen ho­zott a világra. Sok verziót hallot­tam már róla is. - Zsuzsi nem szívesen beszél erről. Nem fele­lőtlen a feleségem. Erőszak áldo­zata lett. A férfi, aki ezt tette ve­le, leülte érte a büntetést. Én a sajátomként szeretem Adrikét is, tisztességesen neveljük, min­dene megvan. Hanna neki is na­gyon hiányzik - válaszol Csaba. Megérkezünk Halasra, de még nem nyitották ki a kapukat. „vörös hanna veleszületett epe­úti fejlődési zavarban szenved, melynek lényege, hogy a máj és a vékonybél közötti területen az epeút elzáródik, így az epe­festék felhalmozódik a máj­ban, illetve a szervezetben. (...) Hosszú távú megoldást a máj- átültetés jelent. (...) Az átülte­tés előtt, illetve után a g}'ermek fokozott gondoskodást, ellenőr­zést igényel, mely magában foglalja a tiszta, rendes lakás­körülményeket, a megfelelő közműellátottságot, de steril körülményekre nincs szükség. a betegség eredete nem is­mert, nagy valószínűséggel örökletes betegségről van szó, amit különböző környezeti ár­talmak is befolyásolnak. Nincs rá adat, hogy a terhes­ség alatti alkoholfogyasztás vagy dohányzás fokozná a be­tegség kialakulásának kocká­zatát. (...)”

Next

/
Oldalképek
Tartalom