Petőfi Népe, 2010. december (65. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-06 / 283. szám
2010. DECEMBER 6., HÉTFŐ INTERJÚ „Az idő nem gyógyír a magányra" gyólay Viktória Túlságosan szerettük egymást a férjemmel - mondja az egykori primadonna Hiába keresünk színházi relikviákat a polcokon, és a falakat sem borítják az előadásokról készült fotográfiák. Beszélgetés közben mégis úgy érezzük: a legendás színházi múlt jelen van fényképek és emléktárgyak nélkül is. A 83 évesen is egyenes tartással ülő, tökéletes szellemi frissességnek örvendő Gyólay Viktória mozdulatai, hanghordozása ma is az ünnepelt dívát idézi. Rákász Judit 17 éves volt, amikor Vaszy Viktor karmester - akinek nevét zeneiskolák és kórusok őrzik - rácsodálkozott Gyólay Viktória hangjára. Édesanyja, aki Erdélyben ismert színésznő volt, áttelepülé- sük után a Szegedi Nemzeti Színházban jutott álláshoz. Ő unszolta lányát, hogy énekeljen. Először Szatmári Géza karigazgató hallgatta meg, aki néhány taktus után kirohant a szobából: „Viktor, Viktor! Gyere be!” - kiabálta a folyosón Vaszynak. Pár perc múlva ott volt ő is. Meghallgatta Gyólay Vicuskát, aki soha nem felejti el a karmester, következő mondatát: „Szeptember elsején találkozunk a társulati ülésen!”- Csoda volt bekerülni a társulatba! - emlékezik vissza a kezdetekre a művésznő. - Rengeteget tanultam zenéről, szerepekről. Még ma is el tudom mondani, hol és mikor esik az eső a Bohém életben. Nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Utasításba adták, hogy meg kell szüntetni Szegeden az operatársulatot. Szétszórtak bennünket a szélrózsa minden irányába. Gyólay Viktória így került 1947-ben Kecskemétre. A városban gyorsan híre ment, hogy új primadonna érkezett a színházba, akinek olyan szép a hangja, hogy a színház melletti iskolában kitárják az ablakokat, ha skálázik. Néhány hónapba telt csupán, hogy meghódítsa a közönséget. Azonban a főszerepek, a telt házas előadások nem szoríthatták háttérbe magánéletét.- Mindenki tudta, hogy előadás után én vagyok az első, aki kijön a színészbejárón - meséli. - Repesve futottam haza a férjemhez. Mostam orvosi köpenyeit, hófehér ingeit. A hétfők igazi ingyencirkuszok voltak nálunk. Aznap nem volt előadás, függönyt mostam, ablakot tisztítottam, mindent egy nap alatt elvégeztem. Nem kellett nekem bejárónő! Sokan csodálkoztak, hogy’ bírom. Nem tudhatták, hogy én csak négy órát alszom. Többre nincs igényem. Az ismert igazságügyi orvos szakértő és a színház üdvöskéje egy bajai vendégjáték alkalmával ismerkedett meg. Szerelem volt első látásra, amit hamarosan esküvő követett. Hintés, habos ruhás történetre számítunk, de a valóság érdekesebb.- Szerdai nap volt, éppen lekvárt főztünk a házinénimmel, amikor Aurél beállított - emlék1 I Közelkép 1927. február 16-án született Szegeden. 1947-ben végezte el a szegedi konzervatóriumot. 1947 és 1949 között a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának tagja. 1949-től 1980-ig a kecskeméti Katona József Színház művésznője. Primadonnaszerepekben vált népszerűvé. Főbb szerepei: Sylvia (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Adina (Donizetti- Szerelmi bájital), Mrs. Pogson (Maugham-Szenes I.-Nádas G.: Imádok férjhez menni). és a vezetők közül senki... Gyólay Viktória pályája csúcsát Radó Vilmos igazgatósága idején érte el, ekkor volt csúcson az operett.- Micsoda társulatot hozott létre Vili bácsi! - mondja, amikor visszakanyarodunk ehhez az időszakhoz. - Szüágyi Tibor, Székhelyi József, Moór Mari, Szegedi Erika, Koncz Gabi! Akkor szokott be a közönség a prózára. Eljöttek megnézni a zenés előadást, és kíváncsiak lettek a prózára is. Vili bácsi mérhetetlen hozzáértése, esze, tüneményes modora volt mindennek a kulcsa. Szilágyi Tibinek még nem volt diplomája, amikor Vili azt mondta: „Ebből a fiúból Kos- suth-díjas lesz”. Meglátta a tehetséget a végzős főiskolásban. Radó Vilmos köztudottan jó politikai kapcsolatokkal rendelkezett, hiszen barátjának tudhatta Aczél Györgyöt. Ha el akart intézni valamit, azt mondta: „Felmegyek a Zöldalmához” - Aczél eredeti neve ugyanis Már nem jár színházba, nem akar csalódni szik vissza Gyólay Viktória. - Motoron érkezett, mögötte ült a városi rendőrkapitány. „Vikikém, mit csinálsz?” - nézett rám. - „Vegyél fel valami szép ruhát, megyünk, összeházasodunk!” Az esküvői csokrom egy szál margaréta volt. Kiderült, hogy be sem voltunk jelentkezve, de segítettek elintézni a papírokat, úgyhogy végül összeadtak bennünket. A főutcán volt egy halászcsárda, esküvő után oda mentünk be meginni egy kisfröccsöt. Aztán hazamotoroztunk, otthon ettünk szalonnát, friss kenyeret zöldpaprikával. Amikor bementem este a színházba, első dolgom volt, hogy kiírjam a próbatáblára: a mai naptól dr. Steczik Aurélné vagyok. A Luxemburg grófja ment aznap este, meg is jegyezte a partnerem, hogy „Érdekes, ez ma egész nap férjhez megy!”. Gyólay Viktória 17 évvel ezelőtt veszítette el férjét. A magány egyre nehezebb teher.- Túlságosan szerettük egymást - mondja. - Az idő nem gyógyír. Amikor eltemettem, azt mondták, hogy most még nem tudod, milyen rossz. Tényleg nem tudtam. Bele lehet rokkanni. A régi barátok elmennek, meghalnak, és te ott maradsz. Egyedül. Elviselheteüen. Keserű vagyok. Mára a színház sem jelent vigaszt. A társulatból való távozás ma is rossz emlék.- Leráztam magamról, mint kutya a vizet - fogalmaz. - Jancsó- ék idején azt mondták: ízlésrombolás az operett. Céltalanul flangálni a színpadon meztelenül az nem volt ízlésrombolás. Klasszikusokból bohócot csinálni sem volt ízlésrombolás. Megígértem Jancsó Miklósnak, hogy nem játszom el azt az ötmondatos szerepet, amit rám osztott. De azt is megmondtam neki, hogy örülhet, mert december 31-én kimegyek a színészbejárón, és többet nem jövök vissza. Betartottam! Nem nagy dicsőség, de akkoriban minden premieremen ott volt a város vezetősége, és ott volt Pozsgay Imre is. Nem sokkal az eset után felhívott telefonon, én pedig elmondtam, mi történt. Csak annyit mondott, adjam be a papírokat Traut- mann Rezsőnek. A férjem orvos, majd kitalálják, hogy mi a betegségem. Az utolsó előadásom estéjén bemondták, hogy aki el szeretne köszönni tőlem, az jöjjön előadás után a színpadra. A műszakból mindenki ott volt. A kollégák Appel volt. Ez a közeli kapcsolat arra is jó volt, hogy szerephez juttasson olyan színészeket, akiket leírt a politika. így játszott Kecskeméten Dévay Camilla - Udvaros Dorottya édesanyja -, aki hosszú időt töltött börtönben, s az ’50-es évek végéig nem léphetett színpadra. S így került ide Kiss Ferenc, majd Bárdy György, amikor kegyvesztett lett Budapesten. Gyólay Viktóriát a színház MSZMP-alapszervezetének titkárává választották.- Azt akarták, hogy olyan párttikár legyen, akinek befolyása van, ha elmegy Pozsgay Imréhez vagy Reile Gézához. Rólam tudták, hogy párttitkárként megyek oda, de mint primadonna leszek ott. Sok ügyet sikerült elintéznem a színháznak. így jutottak például fiataljaink lakáshoz az első garzonházban. Nem véletlen, hogy Jancsóék távozása után az új igazgató, Lendvay Ferenc megpróbálta visszahívni Gyólay Viktóriát. Ő azonban nemet mondott.- Annyi gyönyörű szerep, csodálatos operett után nem akartam 60 évesen csalódást okozni a közönségnek. Lezártam ezt a fejezetet. Azóta csak akkor jutnak eszembe a szerepek, ha látok egy operettnek nevezett ingyencirkuszt. Akadt ilyen, nem is egy. Volt, amikor szünetben hagyta ott az előadást. Ezért sem jár színházba jó ideje. Örökös tagságáról lemondott. Ritkán mozdul ki otthonról, egészsége már nem a régi. Tan- csáné Katika azonban időnként el tudja csábítani a kecskeméti operettbarátok rendezvényeire, ahol néha arra is sikerül rávenni, hogy énekeljen. Az egykori előadások hanganyagát csupán néhány magnetofonkazetta őrizte meg, amelyek tartalmát a hűséges rajongók szeretnének CD-re menteni.- Nem használtunk mikrofont, jószerével azt sem tudtuk, mi az - mondja Gyólay Viktória.- Manapság hangosítás nélkül nincs semmi. Tévedésből sem nézem meg az úgynevezett tehetségkutató műsorokat. Nekem az nem elég, ha valakinek a hangja a műszaki technikától lesz szép. Szerencsére a tévén vannak gombok, és senki sem kényszerít arra, hogy nézzem. Én még mindig az igazi tehetségben hiszek. 1963-ban Jászai Mari-díjat kapott. (FORRÁS: MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON) Pillanatkép a fénykorból
