Petőfi Népe, 2010. december (65. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-30 / 303. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. DECEMBER 30., CSÜTÖRTÖK 13 SETA - SAJTÓ ES TANULÁS $A7TÓ tí TÁNüLÁÍ A SETA XI. SZEZON­JÁBAN RÉSZTVEVŐ ISKOLÁK: BOLYAI JANOS GIMNÁZIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: DR. KOVÁCS ISTVÁN ÁFEOSZ KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: BERKI JUDIT WARD MÁRIA LEÁNYGIMNÁZIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS KOLLÉGIUM kecskémét KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENEDEK KECSKEMÉTI HUMÁN KÖZÉPISKOLA KAPCSOLATTARTÓ: SÁROSI GÁBOR MÓRICZ ZSIGMOND GIMNÁZIUM TISZAKÉCSKE KAPCSOLATTARTÓ: SZEPESI MIKLÓS Születés és elmúlás „Mit jelent az élet s halál? A születés és el­múlás? Mind-mind egyformán jövünk a vi­lágra: ártatlanul, bűnöktől mentesen, biztonságban. Körülöttünk minden nyu­godt, s első érzékelésünk édesanyánk meg­hatódott hangja, ahogyan karjaiba vesz. S a halál? Halálunkkor mind egyediek va­gyunk: mind-mind másképp bűnösök, seb­zettek, fáradtak... Mindannyian számtalan nehézsé­get átélve érkezünk el életünk végéhez, s lépünk át az isme­retlenbe a holtak ka­puján. Vége, itt már nincs több lépés. Gyorsan elmúlik egy emberélet. Mihácsi Bettina, Humán Középiskola ÍGY SZURKOLUNK Ml! A kecskeméti Bolyai-gimiben nagy népszerű­ségnek örvend a kosárlabda, és nem csak a já­tékosok körében: a szurkolók is nagy élvezet­tel izgulnak végig egy-egy mérkőzést. Rigó Szilvia, 10/s, Bolyai Az év legfontosabbnak és legizgalmasabbnak ígérke­ző meccsei minden évben a két nagy rivális kosaras gimi, a Bolyai és a Bányai csapata között zaj­lanak. A hírhedt ellen­felek például legtöbbször a Bolyai-nápok idénye alatt meg­rendezett Bo­lyai Kupán kerülnek szembe egy­mással, de természetesen a diákolimpia kecskeméti döntője is szinte csak közöt­tük játszódhat le. Mi, bolyais diákok nem egyszerűen szorongva vár­juk a félidőt, hanem mint „rendes” közönség, öröm­ujjongunk, ha sportolóink átveszik a vezetést; úúú- zunk, ha az ellenfél játékosa egy 1 pontosat készül dobni, és fejünket fogjuk, hajunkat tépjük (már akinek még van), a körmünket rágjuk, ha látjuk, hogy kosarasaink rosszul állnak. A közönség legkedvencebb mulatsága a hullámzás, ami általában a felsőbb éves fiúk morajlásá­val indul, majd mindenki égnek emeli kezét. A Bolyai-Kadettválogatott mérkőzést Sztojan Ivkovics is végigizgulta. A meccset a Bolyai nyerte! Természetesen bátorító rigmusaink is vannak, ame­lyekkel nem csak a fiúkat buzdítjuk, de a csapat edző­jét is dicsőítjük, pontosab­ban biztosítjuk arról, hogy érte aztán mindent megten­nének a játékosai. Ez a kán- tálás csak szigorú szabá­lyok szerint játszódhat le: valaki feláll, bekiabálja az első sort, a szurkolótábor pedig utánazengi, és ugyan­így tesznek a további három sorral Is. A végén „Bolyai!” -t, illetve „Hajrá!”-t kiáltunk, a meccs pedig folytatódik. Tanáraink közül jó né- hányan szintén a lelátón iz­gulják végig a meccseket, és ha nem is elvetemült szur­kolóként, de izgulnak na­gyon a csapatért. A meccsek természete­sen nem mentesek az esé­sektől és csúszásoktól sem. Gyakran előfordul, hogy valakit fellöknek, illetve felbukik - s hogy mennyi­re szándékosan kerül oda az ellenfél lába, karja, azt ki tudhatja? És hogy mitől függ, hogy miként távozik a lelkes bo­lyais szurkolótábor a néző­térről? Nos természetesen az eredménytől! Ha a mie­ink diadalmaskodnak, ak­kor percekig tapsolunk és fütyülünk. Ha rosszul ját­szott a csapatunk - ugyan már kedvetlenebbek va­gyunk -, mi akkor is várjuk a folytatást! És ha 1-2 ponton múlt a győzelem? Nos akkor jobb, ha senki nem jön a köze­lünkbe... Öntik ránk a mocskot a tévéből Egy hosszú, nehéz hétfői nap után befészkeltem magam egy bögre teával a kedvenc fotelem­be, betakaróztam és vártam, hogy a Duma Színház humoris­tái megkezdjék késő esti elő­adásukat. Rég nem tudtam időt szakítani erre a rítusra, hisz szinte minden időmet lekötötte a szalagavatóra való készülés. Sajnos egyáltalán nem azt kap­tam, amire számítottam. A Va­ló Világ zenéje csendült fel, s berobogott a stúdióba a műsor­vezető, Stohl András. Bevallom, kisebb sokkot kaptam, és per­cekig bámultam a tévékészü­lékre... Bosszankodtam, elfo­gott a pulykaméreg, majd in­kább lefeküdtem aludni. Végül is mit vártam? Nem le­hetünk olyan naivak, hogy el­higgyük: végleg megszűnnek a „Beszéljük ki magánéletünket ország-világ előtt show”-k (Mó­nika, Joshi Barat), és nem lesz helyettük valami hasonló gagyi műsor. A helyzet súlyosbodik, napjaink egyik top marhasága: „Az 500 ezer forintért leégetem magam” (Ezek megőrültek!) Ce­lebes, játszós program fő mű­soridőben szennyezi a nézők gondolatait. De ha van valami, ami nálam igazán kiveri a biz­tosítékot, akkor az mindenkép­pen a sokadik „lét a tét”. Persze sorolhatnám még napestig a nagy „elődöket”: Benkő felesé­get keres, Győzike Show, Astro Show, Frizbi stb. Miután sorra vettem az általam semmire sem tartott műsorokat, pár kérdés megfogalmazódott bennem: tényleg ezekre van kereslet? Hova lettek azok a vetélkedők, melyekben a tudás, a logika számít, nem az, hogy mennyire magamutogató a szereplő? Mi­ért kell az emberek fejét a mé­diamocsokban evickélő, érték­telen celebekkel terhelni? Biztosan megvan az oka an­nak, hogy ezeket a rettenetes műsorokat sugározzák, de én inkább beiktatnék egy vagy két adásszüneti napot, mint­sem hogy az előbb említett programokat nézzem. Ez a médiamocsok egysze­rűen már minősíthetetlen. Kocsis Anna, 13/c, ÁFEOSZ Fárasztó, szürke hétköznapok Reggel fél nyolc. Belépek az osz­tályterembe, és a szokásos kép fogad: álmos ábrázatok és táskás szemek. A diákok többsége ki­merült, fáradt. Nem elég, hogy az utolsó évünk pereg a gimiben, még a hétvégéink is rövidülnek. Egy-egy buli pénteken, esetleg szombat délután focimeccs, és már a hétvége háromnegyede el is szállt. Na persze nem mind­egyik telik csak így, mégis kevés­nek érzem az időt egyéb fontos dolgokra. Nekem már ahhoz is úgynevezett időbeosztó-tábláza- tot kellett készítenem, hogy jus­son időm egy könyv olvasására. A fáradtság és túlterheltség miatt sok fiatal fanyalodik a mesterséges „üzemanyagra”. Le­gyen az éppen kávé, avagy vala­milyen energiaital. Ugyan egyre többen tudják, hogy az egészség­re igen károsan hatnak ezek a termékek, mégis sokaknak ne­hezére esik nemet mondani az energiaitalokra. A fiatalok közül sokan „kényszerből” is éjszakáz­nak. Engem kifejezetten bosz- szant, hogy a nézhető műsoro­kat, filmeket szinte valamennyi tévécsatorna este 11 óra körűire rakja. Legyen ez egy történelmi műsor Kun Miklóssal vagy egy amerikai vígjátéksorozat. Dühí­tő, mert a szórakozni vágyók ar­ra kényszerülnek, hogy sokáig fent maradjanak. Másnap meg ott a kialvatlanság, a fáradtság. És akkor jön a kávé meg az ener­giaital. Akkor is, ha tudjuk: mindez többet árt, mint használ. Megyesi Dániel, 12/b lakabszállás mellett - nagy örömünkre - ha­marosan elérhetővé válik a 93 ezer m2-en el­terülő tömör magyarság. A különleges makett: Magyarország 1:1000 arányú természetes kicsinyített má­sa, ahol az ország 3200 települését egy-egy növény fogja szimbolizálni. A tervek szerint az „élő” terepasztal átadását a jövő évi Föld napján tartják. Ez a létesítmény minden bi­zonnyal remek kikapcsolódási lehetőséget biztosít majd mindenki számára, hiszen ha­talmas élményt jelenthet, hogy pár óra alatt „bebarangolhatjuk" az egész országot. Gon­doljunk csak bele, hogy akár hempereghe­tünk egyet a Budapest-bokorban, majd egy laza sétával átléphetünk Kecskemétre, mely­nek fáját akár meg is mászhatjuk. A történelem tükrében talán ez az egyet­len földrajzi „országkicsinyítés”, amelyik örömet szerez majd a magyaroknak... Herczeg Olivér és Madari faltán, 12/c, ÁFEOSZ Kis ország - 3200 bokorral Egy szép Magyarország-részlet: a Balaton és a Tihanyi-félsziget

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom