Petőfi Népe, 2010. október (65. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-04 / 231. szám

RIPORT Nevelni, ha kell, akár fejen álba Kalocsa A jubiláló tanító rend tagjaival, az iskolanővérekkel a mai fiatalokról is beszélgettünk A kalocsai iskolanővérek letelepedésének 150 éves jubileuma alkalmából egész évben ünnepel a kö­zösség. Az iskolanővérek szerzetesrendjének kiala­kulása mellett a mai világ zaklatott gyermekeiről, a tanítás valódi nehézségei­ről nemcsak dr. Bábel Ba­lázs kalocsa-kecskeméti érsekkel, hanem a még ma is nap mint nap tanító nővérekkel is beszélget­tünk. Szűcs Brigitta Z. A gyerekekkel nem szabad kísérletezni! lát, majd óvodát, polgári isko­lát, tanító- és óvónőképzőt nyi­tottak. Egy időszakban polgári iskolai tanítókat és tanárokat is képeztek. Akkoriban a nemzet felemelkedésére ez látszott a legbiztosabb módnak - idézi a múltat az érsek metropolita.- Az iskolanővérek 1948-ig működhettek. Akkorra a megye több pontján iskolákat tartottak fenn, több mint ezer szerzetes­nővérrel és több mint 12 ezer növendékkel. Ez az üdvös mun­ka azonban kettétört. Az ígére­tes kezdetet a trianoni diktátum és a szerzetesrendek feloszlatá­sa - mint téli fagy - elpusztítot­ta. Ekkorra azonban a nővérek missziós lelkülettel már Távol- Keletre is eljutottak. így hát ha­zánkban nem, de Kínában és a lecsatolt területeken működött a rend. A rendszerváltás után az itthon maradt és a misszió­ból hazatért, testben megörege­dett, lélekben viszont fiatalos nővérek hozzákezdtek egykori intézményük újraépítéséhez. Ez a 150 év arra mindenképpen jó volt, hogy az értékeket meg­mentsük és hozzátegyük a mai időkben azt, amire szükség van az ifjúság nevelésében. Mert fontos, hogy a gyerekeket ne csak informáljuk, de transzfor­máljuk is. A napsütésben zajló beszélge­tésből az is kiderült, hogy az egy­házi iskolába járó gyerekeket sem kerülik el a nehézségek. Sok esetben zaklatott családokból jönnek. Egyre több közöttük a sa­játos nevelési igénnyel érkező. Mindez pedig a teherbíró és a szellemi befogadóképességüket is meghatározza.- Nagy kérdés, hogy mit lehet a társadalomtól leszakadt gye­rekekkel kezdeni. Mit tehetünk és tegyünk azokkal, akik nem végzik el még a 8 osztályt sem, és valóságosan predesztinálva Bernarda nővért rendre érik kellemes meglepetések hivatása gyakorlása közben A másfél évszázad kötelezi a nővéreket Imádsághoz összezárt apró kis kezek, paradicsomszósz illata és fekete fátyolos apácák fogadnak a Nagyasszonyunk Katolikus Ál- « talános Iskola és Gimnázium ét- E a kezőjében. Szervezett rendben 1 újabb és újabb gyerekcsoportok ü jönnek, imát mondanak, majd | leülnek ebédelni. Alig értjük £ egymás szavát Alix nővérrel, aki magyar nyelvet és irodalmat ta­nít a gimnazistáknak. Kalocsán már csak ő és Bernarda nővér foglalkozik tanítással. A techni­kai eszközök használatát meg­tanulták, a gyerekek megválto­zott, felgyorsult világát pedig napról napra igyekeznek utolér­ni és megérteni.- Nem tartozom azok közé, akik folyton azt hajtogatják a gyerekek egy-egy csínytevését látva, hogy „bezzeg a régi szép időkben!” - kezd a mesélésbe Alix nővér.- A médián nevelődött tanítvá­nyaimban a kihívást látom. Tény, hogy szétszórtabbak, nehezebb őket lekötni, és olyan alapvető értékeket is magyarázni kell ne­kik, mint például a hűség és a becsület, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes még több energiát fordítani rájuk. Ha elfo­gadom azt a tényt, hogy a világ változik, akkor a továbbiakban egyre érdekesebb feladat a taní­tás, nagy megtiszteltetés. Isten megengedi nekünk, hogy a vi­lág jobbá tételén fáradozzunk. A rend gyökerei a 16-17 szá­zad fordulójáig Lotharingiába nyúlnak vissza. A két alapító- Fourier Szent Péter és Bol­dog Alix Le Clerc - az elha­nyagolt lányoktatás színvona­Zsonglőrmutatványok kellenek Arra a kérdésre, hogy mégis miként lehet ezeket a fontos ér­tékeket a fiatalokba plántálni, a nővér mosolyogva azt feleli: fej­re kell állni.- Zsonglőrmutatványokat kell produkálni, és amennyire csak lehet, élményszerűvé tenni a ta­nítást. Az irodalom ilyen szem­pontból hálás tantárgy, mert életre nevel, s a nagy, időtálló al­kotásokkal néha el lehet bűvöl­ni őket. A versek üzenete, a re­gényhősök példája vonz vagy ta­szít, s ezzel segítséget nyújt sa­ját elveink kialakításához. lát akarta emelni, ezért a le­ányifjúság nevelésére és taní­tására 1597-ben megalapítot­ta a Miasszonyunkról (Notre Dame) nevezett szerzetesnők rendjét. A folyosón sétálva nagyot kö­szönnek a gyerekek a nővér­nek. Azt gondolnánk, több tisz­telettel fordulnak felé, mint amit egy civil tanító elvárhat, de Alix tanárnő gyorsan kimoz­dít ebből az álláspontból.- Nagyon komolyan meg kell küzdeni azért, hogy elfogadja­nak. A gyerekek valóságon kí­vüli lénynek tartják a nővére­ket, hónapoknak kell eltelniük, mire rájönnek, hogy ugyan­olyan emberek, mint a többi, csak talán elkötelezettebbek. Csehországtól Kínáig Dr. Bábel Balázs érsek úrral a langyos őszi napsütésben, az érseki pplota udvarán találkoz­tunk és merültünk el a nővérek elmúlt 150 évének felidézésé­ben, de szóba kerültek a zakla­tott családokból érkező gyere­kek mindennapjai és a fegyel­mezési gondok is.- Egykori elődöm, Kunszt ló- zsef kalocsai érsek 1860-ban hozta ide Csehországból az is­kolanővéreket, akik a városról a Miasszonyunkról Nevezett Ka­locsai Iskolanővérek nevet kap­ták. Itt zárda, templom és isko­la várta őket. Először népisko­■ „Senkinek sem ártani, mindenkinek használni!” Fourier Szent Péter vannak a bűnözésre? - teszi fel a kérdést Bábel Balázs. Elmondása szerint a fegyel­mezés eleve nehéz, ám minden­nek a tetejébe ma már ott tar­tunk, hogy a szülőkkel sem könnyű megtalálni a közös han­got. A tanárverés régen elkép­zelhetetlen volt. Ma egyre több­ször előfordul. A tanárok közül - akik 30-40 éve tanítanak - so­kan alig várják, hogy nyugdíjba mehessenek. Egyszerűen kibo­rulnak a mai gyerekek mellett.- Kell egy közös nemzeti akarat, egy közös összefogás ahhoz, hogy mindez ismét a jó kerékvágásba kerüljön. Az úgy­nevezett szélsőséges-liberális nevelés csődöt mondott, hiszen az iskola konzervatív intéz­mény. Értékeket őriz és ad to­vább. Nem lehet laboratórium, ahol a gyermekekkel kísérle­tezgetnek.- Az új dolgokat be kell vinni az intézményekbe, de tesztelni azokat nem az amúgy is sok ter­het viselő gyerekeken kellene - fejezi be az érsek úr a beszélge­tést. Csörög a mobil, mennie kell. Én is továbbállok. Bernarda nővér már vár az óvodában. Olyan ez, mint egy igazi házasság A nővér öt évig Rómában egy zarándokház vezetője volt. Egy éve van ismét itthon. Hivatásá­ban jó néhány kellemes megle­petés éri. Mint mondta, előfor­dult már, hogy egyik-másik csa­lád úgy hozta gyermekét az in­tézménybe, hogy ők maguk nem gyakorolták a vallásukat, de időközben új útra tértek - a kicsi által hazavitt tanítások­nak köszönhetően. Kalocsán csak ketten taníta­nak, de az idős nővérek is isme­rik a gyerekeket, s rendszere­sen imádkoznak értük, meg az itt dolgozó pedagógusokért, munkatársakért is. Nehéz hely­zetekben meg lehet őket kérni, hogy vigyenek Isten elé egy-egy ügyet. Bernarda nővér a zárdához vezető úton azt is elmondja, hogy a rendbe időnként be-be- lépnek újak, de kevesen marad­nak a közösség tagjai.- A mai fiatalok nehezen kö­telezik el magukat. Engedel­meskedni az Úrnak, feltenni va­lamire az egész életünket, szá­mukra ijesztő dolog. Pedig a mi jézussal kötött szövetségünk is olyan, mint egy házasság. Ha komolyan veszi az ember, ak­kor egy életre szól, és nem né­hány évet tervez a kiválasztott­jával.- Lehet, hogy most kevesen vagyunk, de nem követelőzünk és nem szomorkodunk, annyi gyermeki szívbe ültettük el a hit magvait. Eddig is mindig adott az Úr épp elég hivatást, amikor arra szükség mutatko­zott - zárja a beszélgetést Ber­narda nővér, de még hozzáteszi: imáinkban persze kérjük Őt, hogy gondoskodjék utánpótlás­ról, de azt is elfogadjuk, ha ma másfajta célokat tűz ki elénk, mint 150 évvel ezelőtt. A kalocsai szülők szívesen adják a katolikus iskolába a gyermekeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom