Petőfi Népe, 2010. október (65. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-13 / 239. szám
2010. október 21., CSÜTÖRTÖK. ■ IT1 A válság kikényszeríti a fejlődést Kecskemét Professzionálisabb gazdálkodás a Hovány Cégcsoportnál Hovány Márton, a majd’ 20 éves Hovány Cégcsoport vezetője Az autóipar és a válság fogalompárjáról elég sokat írtak az elmúlt két évben. Hovány Mártont, a Hovány Cégcsoport vezetőjét jelenlegi helyzetükről kérdeztük.- Kezdhetjük úgy, hogy „mi újság az autópiacon”?- Kezdhetjük, de nehéz kérdés... Nem akarok ugyanis sem panaszkodni, sem túláradó optimizmussal jövőképet festeni - egyik sem állná meg a helyét. A teljes igazság az, hogy még mindig nagyon nehéz helyzetben van az autóipar Magyarországon. Konkrétan nekünk is nagy veszteségeink voltak, nagyon sokat kellett, kell tennünk azért, hogy álljuk a sarat, és biztosítsuk a nálunk dolgozó több száz ember megélhetését és jövőjét. Kőkeményen, összeszorított fogakkal küzdünk, sokat teszünk az eredményekért, miközben jó néhányan csak várják a válság végét.- Mit tesznek a válság ellenében?- Azt kell mondanom, hogy köszönet illeti a válságot! Bármilyen bizarrul hangzik is, én köszönetét mondok érte - de távol álljon tőlem, hogy ezzel bárkit fel akarjak idegesíteni vagy kellemetlen érzéseket kelteni. Pusztán arról van szó, hogy én személy szerint nagyon sokat tanultam a válságból. A cégekből és az emberekből a válság mindig kikényszeríti a változást: vagy lényegesen megváltozik valami, vagy elpusztul. Mi ezért sokkal jobban megtanultunk gazdálkodni pénzzel, idővel, energiával, munkaerővel úgy, hogy közben a szolgáltatás színvonala ne csökkenjen, sőt inkább növekedjen. Ezért például a munkatársak képzésére sok energiát fordítunk ma is.- Mindeközben sikerült a stabilitást megőrizni?- Azt nem mondom, hogy nem voltak álmatlan éjszakáim, de egyszer sem került veszélybe a stabilitás. Igen jelentős pénzügyi veszteségeink voltak az árfolyam-ingadozásból és a lényegesen alacsonyabb forgalomból adódóan. De hogy helyesen kezeljük a problémát, az is bizonyítja, hogy amikor a legnehezebb időkben az országos autókereskedelem 60 százalékkal esett vissza, akkor nálunk csak 40 százalék esett ki a forgalomból. Ezzel együtt senki ne gondolja, hogy ez csak úgy, vagy éppen a szerencsének köszönhetően történhetett. Rengeteg munka van az eredmény mögött. Egyrészt az eltelt 20 év kemény munkája, és a válság két évének megkettőzött teljesítménye, valamint a tapasztalatok beépítése. Nagyon sokat tettünk az egyensúlyért.- Miben mások a módszereik a többiekéhez képest?- Egyrészt szerintem elég korán felismertük, hogy a „multibrand”, vagyis többmárkás vállalkozások életképesebbek. Mert az ügyfelek jobban szeretik, ha egy helyen minél több dolgot tudnak megnézni, kipróbálni, és a nagy méretek miatt lényegesen kedvezőbb árakat tudunk biztosítani. így hát válogatott márkákból épült fel a cégcsoport, amelyhez szívesen csatlakoztak a különböző importőrök. Bizalmukat azóta is megtartottuk, és még a válság alatt is arra kértek bennünket, hogy egyes helyeken, ahol az előző forgalmazó már nem tudta megoldani a folytonosságot, ott tegyük elérhetővé a modellpalettájukat, és a hozzájuk tartozó szolgáltatásokat. Legutóbb például a békéscsabai peugeot-sok „kapták visz- sza” kedvenc márkájukat azáltal, hogy újraindítottuk a márkaképviseletet, de említhetném Budapesten a Nissan- és Hyundai-márkaképviseletet a Lágymányosi híd pesti hídfőjénél. És ezeket nem pusztán anyagi érdekből tettük, hiszen a bővülés, beruházás ma nem kecsegtet rövid távú eredményekkel. Egyszerűen azért vállalkozunk ilyen lépésekre, mert tudjuk, hogy segíteni kell a piacnak az újjáéledéshez.- Mintha az egyéb társadalmi szerepvállalásuk is nagyobb lenne a válság kirobbanása óta. A Fordnak is feltűnt, hiszen jelölték azon öt európai márkakereskedő közé, akik kiemelkedően sokat tesznek ilyen célokért...- Nagy büszkeséggel tölt el a Ford jelölése a Salute To Dealers eseményre, mely a kiemelkedő társadalmi szerepvállalást felmutató márka- képviseleteket díjazza. Ezzel a nevezéssel a karácsonyi ételosztásainkat, a Wojtyla- ház felépítéséhez nyújtott segítségünket, a sporttámogatást és nem utolsósorban az árvízi védekezésnél, illetve a helyreállításnál nyújtott segítségünket ismerték el. Mindig is alapelvünk volt, hogy a aki képes rá, fel kell karolnia az elesetteket. És válság ide vagy oda, kollégáimmal úgy éreztük, hogy vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévők is, ezért kötelességünk segíteni. a
