Petőfi Népe, 2010. szeptember (65. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-06 / 207. szám
í 2010. SZEPTEMBER 6-, HÉTFŐ INTERJÚ Az idő végül bennünket igazolt kellemes hetvenes Mikulás Ferenc dilemmákról, túlélésről és örömökről - 70. születésnapja apropóján Fát ültetett - egykori és jelenlegi kollégák köszöntötték a születésnapján Mikulás Ferencet Ajándék: a barátok, kollégák ugyanazt a portréfotót kapták meg - s az általuk készített képekből tabló készült. Nem megy neki az öregedés. Néhány hónappal ezelőtt említette meg, hogy közeledik a 70. születésnapja. Úgy beszélgettünk róla, mint egy filmtervről, amely nem tartozik a napi valósághoz, inkább egy elképzelés, amelyből egyszer lehet valami. Majd. Rákász Judit- Meglepetést okozott a 70. születésnap hírével. Ahogy azzal is, hogy az elmúlt hónapokban érezhetően foglalkoztatta a közeledő dátum.- Nem a 70. születésnap foglalkoztatott, inkább általánosságban a kor. Az utóbbi időben egyre gyakrabban jut eszembe, hogy illene tekintettel lennem az életkoromra. Talán furcsán hangzik, de nem feltétlenül veszi észre az ember a korával járó változásokat. Kedves történet: Kínában az animációs fesztivál szervezői egyetemista hostess lányt osztottak mellém, hogy kalauzoljon. A második nap kedvesen felém fordult, és azt mondta: úgy megkedvelt engem, mint a nagyapját. Nehezen felejthető élmény! Tudtam, hogy a kollégáim meglepetéssel készülnek, rám is átragadt az izgalom: kik lesznek itt, kik érzik fontosnak, hogy velem ünnepeljenek.- Tűnődések, bölcsességek?- Visszagondolva, arra kellett rájönnöm, hogy az életemben a kudarcok mindig a sikerek mérföldkövei voltak. Nem volt egyenes utam. De a kudarcok nem csak elvesznek, hanem adnak is valamit: tapasztalatot. Ami hozzásegít, hogy a hátrányból előnyt faragjunk.- Például?- A középiskola után nem vettek fel egyetlen egyetemre vagy főiskolára sem. Tudtam, hogy nem a felkészültségemmel van baj, hanem azzal, hogy ’56. október 24-én nagy tömeg előtt elszavaltam a Nemzeti dalt Kunszent- miklós főterén. Nagyon elkeseredtem. Utólag viszont azt gondolom, hogy szerencsés vagyok, hogy így alakult. Ha felvesznek, ma könyvtáros lennék, esetleg tanár. Ami nagyszerű dolog, és biztos megtaláltam volna abban is az örömöt. De hálás vagyok, hogy végül a stúdiónál kötöttem ki. Ahova 39 év után is örömmel megyek be minden reggel. Kevesen mondhatják el magukról ezt, és valószínűleg én sem tehetném, ha nem vennének körül azok a kollégák, akikkel együtt dolgozom, és akiknek nagy szerepe van abban, hogy örömtelinek és sikeresnek érzem az életem. Ami nem jelenti azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok saját teljesítményemmel. De ez az elégedetlenség előre visz.- A kecskeméti stúdió nagy túlélő. „Kortársai” közül már egyik se működik. Mit csináltak másként, mint a többiek?- 1971-ben a Pannónia Stúdió kecskeméti műtermeként létesültünk, azzal az ígérettel, hogy önálló szellemi műhelyként működhetünk. De valójában azt szerették volna, ha bedolgozó részlegként vegetálunk. Ez is olyan helyzet volt, amikor a probléma tett bennünket kreatívvá. Saját lábunkra kellett állnunk: munka után néztünk, bekapcsolódtunk a nemzetközi vérkeringésbe. így a rendszer- váltás már nem jelentett törést a stúdió életében. Önállóságra törekedtünk. Megvásároltuk az állami vagyonrészt, amely az itt dolgozók tulajdonába került. Időnként feltűntek kérők, külföldi befektetők, de nem engedtük ki a kezünkből a sorsunk fölötti döntést. A rendszerváltás után két magyar rajzfilmstúdióba is bevásárolták magukat külföldi befektetők. Ma már egyik sem működik. Ahogy az állami tulajdonban maradt Pannónia sem. Nálunk jelenleg 12 rendező dolgozik. A születésnapom megható pillanata volt, hogy a legidősebb és legfiatalabb kolléga is felköszöntött: Szoboszlay Péter és Szoboszlay Eszter.- A 39 év vitákat is hozott. Időnként a ház falain kívülre is elhallatszottak azok a hangok, amelyek szerint a szerzői filmek helyett több, nagy profitot hozó bérmunkát kellene megszerezni. Elbizonytalaní- tották ezek a vélemények?- Engem nem. A kollégáimat igen. Olyanokat is, akik egyébként kiváló saját filmeket készítettek. De ez teljesen érthető. Az önállóságnak megvolt az ára. Például a stúdió jelenlegi épületét részben saját erőből kellett kialakítanunk. Az akkori kulturális kormányzattól, illetve a Gajdócsi István vezette megyei tanácstól annyi támogatást kaptunk, ami a földszint kialakítására volt elég. A tetőteret ki kellett gazdálkodnunk, így az itt dolgozók egy ideig kevesebbet kerestek, mint más stúdiók munkatársai. A számító- géppark fejlesztése ugyanígy áldozatot követelt. És időnként várni kellett: nem lehetett mindent meglépni akkor, amikor szerettük volna. 10 évbe telt, mire önállóak lettünk, önálló stúdióépülettel, kiépítettük a nemzetközi kapcsolatokat. Nem mindenki volt elég türelmes. De úgy gondolom, az idő engem igazolt. Voltak kollégák, akik 10-20 év után úgy döntöttek, hogy váltanak. Sokan eljöttek közülük a születésnapomra, barátsággal, nem kevés nosztalgiával.- Az utóbbi időben mintha a filmkészítésről a fesztivál felé fordult volna a figyelme.- Nem hiszem. Ha így tűnik, annak a stúdión belüli munka- megosztás lehet az oka: a kollégák filmet rendeznek, én nem filmet, hanem a fesztivált rendezem. Ettől függetlenül a filmek számomra semmit sem veszítettek jelentőségükből. Nálunk a produceri szerep jóval kevesebb beleszólást enged az alkotás folyamatába, mint a játékfilmek esetében. De ez nem jelenti azt, hogy ne tenném hozzá a magam részét kezdettől, akár a film, vagy sorozat ötletével, ahogy tettem a Magyar népmesék, a Mondák a magyar történelemből, a Száz éve történt, a Világlátott egérke vagy a Mansfeld-film esetében. Fontos háttérmunka a filmdiplomáciai tevékenység, amiről ritkán esik szó. A Filmszakmai Kerekasztal munkájában képviseltem a magyar animációt. A Magyar Mozgókép Közalapítvány tagjai a jelölőbizottság elnökévé választottak, vagyis a filmszakma bennem bízott a leginkább, hogy kollegáimmal együtt megfelelő javaslatot tudok tenni az új elnök és a kuratórium tagjainak személyére. Az MMKA Kuratórium elnökének tanácsadója vagyok, és négy éven át voltam az Animációs Filmszövetség igazgatóságának tagja.- Milyen véleményt képvisel ezeken a fórumokon a hazai filmkészítés lehetőségeivel és feladataival kapcsolatban?- Nagyon fontosnak tartom a nemzeti filmgyártást. Ahhoz, hogy ez az ország előbbre menjen, elengedhetetlen, hogy az emberek azonosuljanak nemzetük történelmével, sorsával. Azonosulni pedig úgy tudunk, ha megismerjük. Ezért fontos feladat a nemzethez tartozás és az ezzel járó felelősség megfogalmazása a kornak megfelelő eszközökkel, a mai ember számára elfogadható, dekódolható módon, nem belecsúszva a nemzeti giccsbe.- A magyar történelemből, hagyományokból építkező, az el múlt 10-15 évben underground kultúraként terjedő iparművészet, irodalom és zene hihetetlen gazdagsággal tört Közelkép 1940. AUGUSZTUS 17-ÉN született. 1957 tavaszán a forradalomban való részvétele miatt eltávolították a középiskolából. Ezek után segédmunkásként, majd geodétaként dolgozott. Filmforgatókönyveket írt és rövidfilmeket rendezett. 1970-től a Pannónia Filmstúdióban a rajzfilmgyártással ismerkedett. 1971. június 1-től a Kecskeméti Rajzfilmstúdió vezetője, több film és filmsorozat producere. 1993-tól a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál igazgatója. 1997-től 2000-ig az ASIFA (Nemzetközi Animációs Filmművész Szövetség) igazgatótanácsának tagja. Több nemzetközi fesztivál zsűrijének munkájában vett részt, pl: Chiavariban (Olaszország), Szöulban (Dél-Ko- rea) és Ankarában (Törökország), Peking (Kína). 1995-ben a Magyar Köztársaság Arany Er- demkeresztjével tüntették ki. 2004-ben a Chiavari Nemzetközi Animációs Fesztiválon (Chiavari / Olaszország) az Olasz Filmművész Szövetség „Max Massimino Gamiér" díját kapta a Kecskemétfilm Kft. és a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál igazgatójaként a magyar és nemzetközi animációs kultúra érdekében végzett több mint 3 évtizedes tevékenységéért. 2008-ban Balázs Béla-díjat kapott. Jelenleg a Kecskemét- film Kft. ügyvezető igazgatója, az itt készülő filmek producere, és a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál igazgatója. felszínre. A kecskeméti stúdió 30 éve kezdte el ezt a Magyar népmesékkel. Mikor lesz ez a köztudat része?- Még mindig kevesen vannak, akik felismerték ennek a sorozatnak a jelentőségét. Ezért alakulhatott ki korábban az a méltatlan helyzet, hogy külföldön kellett a gyártáshoz partnereket keresnünk. Normális helyzetben a köz- szolgálati televíziónak nem hogy partnerként, de megrendelőként kellett volna részt vennie a munkában. Annak idején azt mondták, nincs benne fantázia, mert nem lehet eladni külföldön. Mondták ezt arra a sorozatra, amely művészi igényességgel adja tovább a magyar népmesekincset és a díszítőművészet hagyományait a következő generációknak. Minden nemzetközi fesztiválon elért díj újabb elégtétel, ahogy az is, hogy 25 országban vásárolták meg epizódjait, illetve a teljes sorozatot. Az idő ebben az esetben is bennünket igazolt.
