Petőfi Népe, 2010. augusztus (65. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-31 / 202. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. AUGUSZTUS 31., KEDD 5 KULTÚRA Dusnok múltjáról tudományos alapossággal, érdekfeszítően Színész vagyok, nem celeb kiss zoltán Öt darabban mutatkozik be a Barátok közt egykori szereplője Jó dusnokinak lenni! - e szavak­kal indul Dusnok története és néprajza című könyv, mely a Va­jas partján fekvő község múltjá­ról és jelenéről szól. Bárth János néprajzkutató tizenkét évvel ez­előtt kezdett hozzá a monográfia megírásához. A képekkel illusztrált, több mint ötszáz oldalas könyvet for­gatva elénk tárul Dusnok több évszázados története. Földrajzi adottságai, népessége, gazdasá­ga mellett ráchorvát kötődéséről és népköltészetéről is olvasha­tunk. A ma élő dusnokiak és az onnan elszármazottak számára egyaránt különleges kötetről be­szélhetünk, hiszen ilyen sokszí­nűén egyetlen dokumentum, könyv sem adott még hiteles ké­pet a Vajas-parti településről. Jó dusnokinak lenni - ma már ismert mondás a községben, és egyben nagyon találó is. E könyv is jól bizonyítja, hogy az elődök­nek sokszor kellett küzdeniük tö­rökkel, árvízzel, szegénységgel, de mindig kitartottak. A ma ott élőknek sem könnyű az életük, de bíznak benne, hogy erőfeszí­téseiket leszármazottaik ugyan­úgy megbecsülik majd, és ők is méltán lesznek büszkék arra, hogy dusnokiak. A tudományos alapossággal megírt elemző, mégis érdekfeszí­tő könyv hosszú éveken át ké­szült. Volt, amikor a szerzők pol­cain, asztalán csak gyűltek a jegyzetcédulák és a levéltári fény­másolatok. Végül minden anyagi akadály elhárult és megszülethe­tett a mű, mely minden dusnoki kötődésű számára lehetővé teszi, hogy megismerje múltját, jele­nét. A könyvet végigolvasva bát­ran kijelenthetjük, hogy e kötet­nek minden érintett család köny­vespolcán helye van. ■ S. H. Évekig játszott a Barátok köztben, de azt mondja, a szíve mindig visszahúzta a vidéki színházakhoz. Kiss Zoltánnal, a kecskeméti Katona József Színház tár­sulatának új tagjával töb­bek között arról beszélget­tünk, miért nem lesz belő­le soha eléggé celeb. Rákász Judit * •- Milyen érzésekkel és tervek­kel érkezett Kecskemétre?- Nagyon jó érzésekkel és nagy tervekkel. Öt darabban ját­szom: a Nyomorultakban, a Po- peye-ben, az Anconai szerelme­sekben, a III. Richárdban és az évad végén a tejszínhab a tortán: a Káprázatos kisasszonyok. Re­mek szerepekben bizonyíthatok, ami hatalmas kihívást jelent. NÉV: Kiss Zoltán SZÜLETETT: 1968. dec. 31. születési hely: Budapest MAGASSÁG: 182 Cm SÚLY: 76 kg CSALÁDI ÁLLAPOT: HŐS CSILLAGJEGYE: ikrek zitív, vagy adott esetben negatív visszajelzés. Mind a kettő fontos.- Nagy várakozás kíséri a Nyomorultak bemutatóját. A próbafolyamat közepén mi­lyennek ígérkezik az előadás?- Minden esély megvan rá, hogy nagyon jó legyen. Korcs- máros György remekül össze­tartja a szereplőgárdát. Kentaur díszlete fantasztikus, hihetetlen felelősség a működtetése a ját­szók és a műszaki gárda számá­ra. Nem lehet hibázni. Minden ki van számolva percre pontosan. A zene nagyon jól megszólal már most, kiváló hangok, jó egyéni teljesítmények vannak, és ami szerintem nagyon fontos: a ki­sebb szerepekben és a karban is tehetséges színészeket láthat a közönség. Egyébként a világiro­dalom legszebb musicalje, oda­vagyok érte.- Milyenek lesznek a hétköz­napok? Mennyit lesz Kecske­méten?- Ahogy elnézem, sokat. A családomnak nem lesz könnyű. Feleségem a Budapesti Operett­színház tagja, két kislányunk 9 és 7 éves, idén a kicsi is iskolá­ba megy.- Apa ingázik?- Az első év tanuló év lesz. Meglátjuk, hogy lehet megszer­vezni, hogy egyszerre két helyen legyek, vagy legalábbis úgy tűn­jön. Van már gyakorlatunk, az előző év is elég nehéz volt ebből a szempontból, amikor Sopron és Pest között kellett ingáznom. A mostani világ nem a családok­nak kedvez. Két problémát ér­zek folyamatosan: a szakmák fel­hígulását és az állandó rohanást. Reméljük, hogy egyszer elju­tunk oda, amikor a kevesebb több lesz.- A Hello, Dolly! volt az első kecskeméti előadása, már ak­kor felmerült, hogy ideszerző­dik? • - Igen, Cseke Péter igazgató úr hívott, de a feladataim a sop­roni színházhoz kötöttek. Re­méltem, hogy nem gondolja meg magát, mert nagyon vár­tam, hogy jöhessek. Hihetetlen jó érzés egy olyan színházban játszani, ahol már a színpadra lépés is élmény. Csodálatos épü­let, klasszikus színházi tér, re­mek kollégák.- Hiányozni fog a pesti pör­gés? s- Nem hiszem, mindig vissza­húzott magához a vidék. Négy évig voltam Szol­nokon, négy évig Székesfehérváron, utána két évig a Budapesti Operett­színházban, aztán jött Sopron. Soha­sem volt kényszer, hogy vidékre szer­ződjem, sőt. Mégis kerestem a lehető­séget. Szerintem jót tesz a színésznek, ha sokféle feladatban próbálhatja meg ma­gát. Nem mindenki ért egyet ez­zel. Egyszer valaki azt mondta nekem: „Magából soha nem lesz sztár.”- Ki a forrás?- Azt nem lehet elárulni. Első kecskeméti benyomásai közül a pezsgő főteret és a Dombot említi- És a választ?- Nem is akarok sztár lenni. Mire ő közölte: mindenki sztár akar lenni. De ez nem változta­tott a véleményemen. Akkor sem, ha a világ egyébként nem feltétlenül velem ért egyet. Elő­fordult, hogy megmondták: azért nem kapok meg egy szere­pet, mert nem va­gyok eléggé celeb. ■ Ha sportról kérdezik, a fo­cit mondja elő­ször, korábban a Fradiban is focizott.- Évekig játszott a Barátok közt sorozatban. Azt gondolnánk, na­pi sorozatba azért jelentkezik egy színész, hogy milliók is­merjék meg az arcát, forogjon a neve, vagyis sztár legyen.- Érdekes, hogy ez meg sem fordult a fejemben annak idején. És amikor Cseke Péter felém ve­zeti a labdát a színészválogatott meccsén, akkor sem a direktort látom benne, hanem egy játé­kost. Tavasszal - a szerződtetési időszak előtt - ütköztünk is egz nagzot. Talán tényleg nem va­gyok erre a világra való...?- Színészként mennyit tudott profitálni a sorozattal járó is­mertségből?- Bodrogi Gyula mondta, hogy régen ha valaki elért valamit a színpadon, akkor bekerült egy filmbe. Mára megfordult a hely­zet: ha valaki a tévében szere­pel, könnyebben kerülhet szín­padra. Nem hiszem, hogy sze­rencsés, ha a televíziós ismert­ség mérvadóVá válik a színhá­zakban. Láttam olyan színházi előadást, ahol egy „sorozatsztár” megjelenését hatalmas ováció fo­gadta, majd színpadra lépett egy igazi művész, aki remekül ját­szott aznap este is, de nem ő kap­ta a legnagyobb tapsot. Bizonyos értékek nagyon elcsúsztak.- De a kecskeméti közönség ne fogja vissza magát, ha tet­szik neki a produkció?!- Jó, ha a közönség mer véle­ményt nyilvánítani, legyen az po­Táncos lányok a kirakatban kiállítás Rendhagyó megnyitó a Rákóczi úton Felújítás miatt nyitva szórakaténusz A kiállítások továbbra is látogathatók Formabontó volt a Két7 művész- csoport harmadik kiállításának megnyitója. Képünkön Kámán Orsolya és Nagy Heléna kirakat­táncol a kecskeméti Szigma Ki­állítótér ablakában. Bevált a kö­zönségcsalogatás, múlt pénte­ken sokan voltak kíváncsiak az Óbudai Képzőművészeti Szak­képző Iskola volt diákjainak al­kotásaira. A művészcsoport is­kolájuk 77-es terméről kapta ne­vét, melyet műteremként hasz­náltak. Balogh Péter, Kiss Antó­nia Zsanett, Takács Orsolya, Téglásy Lili, Garamvölgyi Gábor, Kincses Márk azóta is jó bará­tok, a Szigmában 13 alkotó negy­ven képét mutatják be szeptem­ber ló-ig. ■ P. Zs. jB Magasröptű beszédek nem voltak, jó képek igen Képgaléria: BA0N.hu Bár a felújítás miatt szeptember­ben szünetelnek a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum műhelyfoglalkozásai, a kiállítá­sokat nem érinti a munka. A fo­lyamatos érdeklődés miatt a mú­zeum munkatársai arra töreked­nek, hogy a műhelyben folyó át­alakítás ideje alatt se maradja­nak le az érdeklődők a kiállítá­sokról. Október 31-éig látható a Játé­kok: titkok, csodák, örömök cí­mű állandó kiállítás, amely átfo­gó képet ad a múzeum közel 18 ezer darabot számláló gyűjtemé­nyéről. Az ősi eredetű csiga- csontjátékok, egyszerű népi játé­kok együttesei mellett a polgári világ míves kivitelű gyári játé­kai, a hazai iparművészet egye­di alkotásai, valamint a gyer­mekirodalom és a bűvészet való­di könyvritkaságai is megtalál­hatóak. A legrégebbi játék egy valódi műremek, francia moza­ikrejtvény az 1760-as évekből, a legújabbak pedig napjaink egye­di, iparművészeti tárgyai. A kiál­lítás feleleveníti a 20. század el­ső évtizedeinek iparművészeti játékterveit és megvalósult tár­gyait. Mindennek folytatásaként jelennek meg az 1970-es évek hazai alkotásai, és napjaink kéz­műves játéktárgyai. Az állandó kiállítást Kalmár Ágnes művé­szettörténész, Kepéné Bihar Má­ria néprajzkutató rendezte. Szintén október 31-éig látható a Népek, nemzetiségek játékai cí­mű időszaki kiállítás. A világ kü­lönböző tájairól származó dara­bok a játékok legszínesebb együt­tesét nyújtják. A bemutatott tár­gyak többsége eladásra készült, otthoni munkával, legtöbbször generációkon keresztül őrizve egy-egy formát vagy színvilágot. Mögöttük sokféle ember rejtőzik, legtöbbször kézműves mesterem­berek, életüket többnyire utcán eltöltő gyermekek, vagy éppen in­dián törzsek régmúlt szokásait felelevenítő nők és férfiak. Egyko­ri hadifogságból szerencsésen ha­zatért családapa kincse is megta­lálható közöttük. A kiállítást Kal­már Ágnes és Tuza Gábor kultu­rális antropológus rendezte, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom