Petőfi Népe, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-04 / 53. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK 13 SETA - SAJTÓ ES TANULÁS $A7TÓ & TANULÁS A TIZEDIK SÉTA RÉSZT VEVŐ ISKOLÁI, KOLLÉGIUMAI: CONSTANTINUM KATOLIKUS GIMNÁZIUM, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: KAPUS KRISZTIÁN PETŐFI GÉPÉSZETI ÉS INFORMATIKAI SZAKKÉPZŐ ISKOLA, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: CSŐSZ BEÁTA WARD MÁRIA (ANGOLKISASSZONYOK) LEÁNYGIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI KOLLÉGIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENEDEK REFORMÁTUS GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: BOVIER HAJNALKA HUMÁN KÖZÉPISKOLA SZÉCHENYIVÁROSI KOLLÉGIUMA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: FEJES MAJA Van egy szó: Barátság Nem mindenkinek adatik meg manapság. Kinézed, mert nem hasonlít rád, Keresd meg magadban is a hibát. Ha megismered jobban Rájössz bennetek sok közös van. Eleinte nem kedvelted, de most már szereted. Együtt sírtok s nevettek mindenhová együtt mentek. Vigyázz rá, hisz meglátod, Ő a legjobb barátod. FAZEKAS JULCSI, CONSTANTINUM AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: MAGYAHVÁRI ANNAMÁRIA Egy lány, aki optikán át látja és mutatja meg a világot A kecskeméti Otthon teázó- ban február 19-én nyílt meg Sándor Márta fotókiállítása. Márta iskolánk, a Ward Mária Leánygimnázium volt tanuló­ja, jelenleg elsőéves hallgató a Miskolci Egyetem bölcsész­karán. Márta kiállítását Kőrös Sá­ra művész-tanár nyitotta meg, aki bevezetőjében elmondta: ha erősen hiszünk a sikerben, és így fogunk hozzá az alko­táshoz, a Mindenség támogat­ni fog. S hogy mindez miként kapcsolódik Mártához? Nos úgy, hogy bár Márta nem tud rajzolni, a kezdeti kudarcok sem vették el a kedvét. Töret­lenül hitte, hogy az ő útja a művészet és'az alkotás. S addig kereste a megfelelő eszközt, amíg meg nem találta...- HOGYAN KERÜLTÉL KAPCSOLATBA A MŰVÉ­SZETTEL, Ml INDÍTOTT EL AZ ÚTON?- A művészetek iránti érdeklődésemet a családunkból hozom. Rajzolni ugyan nem tudtam, de azt igen: valahogy ki szeretném fejezni az érzelmeimet, a gondolataimat. így találtam rá a fotózásra.- JELENLEG BÖLCSÉSZNEK TANULSZ. EZEK SZERINT MOST NEM IS FOGLALKOZOL A FOTÓ­ZÁSSAL?- Hivatalosan a Miskolci Egyetemen va­gyok történelem szakos, és muzeológusnak készülök. De kerestem Miskolcon egy fotóst, Szathmáry Szabolcsot, ő segíti a fejlődése­met, a fotós tanulmányaimat.- MIÉRT PONT A FÉNYKÉPEZÉS?- Nem is tudom. Az érettségi környékén kezdtem komolyabban fotózni, és annyira megszerettem, hogy most már nem tudom el­képzelni fotók nélkül az életem.- VANNAK KEDVENC KÉPEID?- Igazából mindet szeretem, de a Mert örök a szerelem című az egyik kedvencem, hiszen ez a kép teljes mértékben érzelmi indíttatá­sú, a saját tapasztalataim, a saját érzésvilá­gom van benne. A testvéremékről készült ké­pet is nagyon szeretem, itt azt a szerelmet je­lenítettem meg, amit egyszer én is szeretnék átélni. A harmadik kedven­cem pedig arról az utcáról készült, amelyikben apa felnőtt. Azért ezek a ked­venceim, mert mindegyik^ hez személyes emlék, érze­lem fűz.- KIK VOLTAK SEGÍTSÉGED­RE, HOGY EZ A MOSTANI KI­ÁLLÍTÁS MEGVALÓSULHAS­SON? „Bolondságokat fogsz művelni, de mű­veld őket lelkesen” - ez a művészet titka- Kőrös Sára tanárnő biztatására kerestem meg Gömöry Dorottyát, aki az­tán rengeteget segített a ki­állítás megszervezésében.- MILYEN HOSSZÚ TÁVÚ TERVEID VANNAK A FOTÓZÁSSAL?- Szeretnék egyszer ismert és elismert fo­tósként dolgozni, és ezért meg is teszek min­dent a jövőben is.- VAN VALAMI, AMIT AZOKNAK ÜZENSZ, AKIK MOST KEZDIK VAKLAMELYIK MŰVÉSZETI TERÜ­LETEN PRÓBÁLGATNI MAGUKAT?- Bátorítani szeretnék mindenkit, hogy merjen küzdeni az álmaiért. Megéri, hiszen én vagyok rá a példa: az álmok megvalósul­hatnak... PÁL FANNI, 12/E, ANGOLKISASSZONYOK íme a kecskeméti Ward Mária Leánygimnázium SÉTA-csapata! A lányok már az előző szezonban is sok őrömet szereztek írásaikkal, melyekből - mint a fotón látszik - tablót is készítettek az „utókor­nak”. Reméljük, ebben a SÉTA-szezonban is rendszeresen olvashatjuk a lányok színes írásait, melyek­ből megismerhetjük kicsit csajos, kicsit kamaszos, és mindenképpen „angolkisasszonyos” világképü­ket (M. AJ Egy átlagos napunk - a tévéreklámok szerint A reggeli napfény első sugarai végigsimítják há­romdimenziósán borotvált arcunkat, miközben rendkívül csinos feleségünk (természetesen len­ge öltözetben) tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és - harminckét hófehér foggal mosolyogva - zsírmentes margarinnal keni meg nekünk a friss pirítóst. Asszonyunk arca gyönyörű, ránctalan, hiszen semleges pH-értékű arclemosót használ, és a reggeli napfény vidá­man táncol korpamentes, kondicionált haján. De hopp, csak most vesszük észre, hogy kedve­sünk a frizuráját ma reggel vörösre festette! Mi­lyen csodálatos, ragyogó szín! Reggelinél bevall­ja: azt tervezi, estére megint szőke lesz - mert megérdemli. Ezen boldogan nevetünk, miköz­ben a gyerekek egy nyuszirajzzal leszaladnak a lépcsőn, és énekelve kérik magas tápértékű ga- bonapelyhüket friss kakaójukba. Amíg a gyerekek elfogyasztják az egészséges reggelit, anyuka egy sajtot vesz ki a hűtőből, hisz ettől a világ is finomabb lesz... Reggeli után a család beül a tökéletesen felszerelt családi autóba, és elindulnak munkába, iskolába. A su­liban természetesen minden gyerek ruhája ma­kulátlanul tiszta -köszönhetően a legújabb mo­sópor-innovációnak -, a szuperszexi tanárnők mosolya pedig vakítóan hófehér. Napközben a szülők vidáman és kacagva dolgoznak jól fizető és biztonságot nyújtó munkahelyükön. Hazaér­ve jól nevelt gyermekeiket pár százas menüvel és frissen facsart narancsdzsússzal fogadják. Vacsi után az egész család bőrgyógyászatilag tesztelt hidratáló tusfürdővel tusol. A mindig mosolygós, fess édesapa bűbájosán szól ki fele­ségének a baktériummentes fürdőszobából: be- hozná-e a bársonyosan puha, illatgyöngyökkel felturbózott törülközőjét? A feleség a fürdőszo­bába lépve megérzi kedvese csábító illatát, s megkívánja férje simára borovált arcát, kispor­tolt, izmos testét. Innen már persze együtt men­nek a hálószobába, ahol a férfi a gerincferdülést megelőző, és a nyugodt álmot biztosító ágybe­tétre dobná éppen kedvesét, de ekkor ráébred: nem is az asszony, hanem a pöttyös az IGAZI! SZÉCHENYI KOLESZOSOK A ROSSZKOR JÖTT HÍRNÉV.. Üdvözöljük kedves nézőinket! Kiskunfélegy­háza és Kecskemét között súlyos közúti bal­eset történt a délutáni órákban. Egyelőre tisz­tázatlan körülmények között egy kék Ford sze­mélygépkocsi átsodródott a másik sávba, és összeütközött egy szabályosan közlekedő gép­kocsival. Az ütközésben életét vesztette a vétlen sofőr, egy 20 éves félegyházi lakos... ...Belegondoltam és beleborzongtam: mi van, ha én lennék az a vétlen sofőr? Hisz’ bármelyikünkkel megeshet...Vajon „utólag” mi jutna eszembe? ...Pedig olyan szép napnak indult. A mun­kahelyen nem volt semmi probléma, műszak után beugrottam egy üzletbe édességet és vi­rágot venni a páromnak. Szerettem volna el­mondani neki, hogy mennyire szeretem, és sajnálom a tegnap estét, amikor olyan dolgo­kat mondtam, amiket nem is gondoltam ko­molyan. Jó ideje terveztem, hogy rácsörgök az unokatestvéremre is, akivel már sok éve nem beszéltem, de nem lett az egészből semmi... Közbejött a végzetes baleset... Nem így kellett volna történnie. A tévében sosem vettem ko­molyan a híreket, nem hittem, hogy velem is megtörténhet egy ilyen halálos közúti bal­eset, de tévedtem. Sosem búcsúzhatok már el a szeretteimtől. Ha tudtam volna, hogy ez a mai az utolsó napom, mindent másként te­szek: nem utasítottam volna vissza durván azt a hajléktalant, aki pár forintot kért tőlem az utcán. És a szomszédnak is kedvesebben köszöntem volna. De már nem tehetem meg. Utólag nem változtathatok semmin. És azt is csak most látom, mi a fájó igazság: a Földön több milliárd ember élete úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna. Alig néhány tu­catnyi ember - a rokonok, az ismerősök - éreznek fájdalmat a halálom miatt, csak ők érzik a hiányomat. A Föld forog tovább. Nem vesz tudomást rólam. Nekem pedig jutott mindössze 20 év, és hozzá 2 perc hírnév... SZŐKE DÁVID, PG, 13/A A10 Percben még párnacsatázni is lehet A „hely” régi neve a lOperc, de sokan még ma is így hívják. An­no a Wesselényi utcában volt, most az Otthon udvarában. Igaz, változott a neve, változott a he­lye, de egyvalami ugyanaz ma­radt: a lényeg, amit nekünk, törzsvendégeknek jelent. Min­denki vágyik egy törzshelyre. Egy helyre, ahová beülhet a bará­taival, ahonnan nem nézik ki, és ahol nem követelmény a fogyasz­tás. A Kecskeméti Ifjúsági Otthon pinceklubja ezt adja nekünk. Szerdától minden délután leül­hetünk oda, és a kényelmes fote­lekben akár órákig beszélgethe­tünk. Itt nincs itallap, iszol és eszel, amit hoztál magadnak. Bár van ingyentea és rágcsálnivaló is, de egy idő után kényelmetle­nül érzed magad, merthogy tény­leg nem kell fizetned. (Te meg már hozzászoktál a fogyasztói társadalomhoz.) Itt a falakat tele­firkált fehér papírlapok tarkítják, melyeken nagy betűkkel virít: „üzenj valamit!”, vagy „rajzold le a barátodat!” Néha programok is vannak: például dartsest, ahol megtanulhatod a játék alapjait. De van, hogy magunknak csiná­lunk programot: pár hete példá­ul egy péntek esti párnacsatát. Nem tudok még egy helyről a vá­rosban, ahol az ott dolgozó nem­hogy nem ellenezné a párnacsa­tát, de ő lenne az, aki mobillal vi­deóra veszi. Mindannyian szeret­tünk volna egy ilyen helyet. Aho­vá csak úgy „lemehetsz”, ha ép­pen olyanod van, hogy nem tudsz mit kezdeni magaddal. Itt garan­tált, hogy mindig vannak ismerő­sök. Jó, hogy valaki kitalálta, az önkormányzat pedig létrehozta. Nem tudom, ki volt az, de köszön­jük. Működik. NYILAS ANNAMÁRIA 10/B, REFORMÁTUS GIMNÁZIUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom