Petőfi Népe, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-26 / 71. szám
PETŐFI NÉPE - 2010. MÁRCIUS 26., PÉNTEK 5 INTERJÚ Testvériség Szent István örökében misszió Erdő Péter érsek szerint életbe vágóan fontos a kereszténység jelenléte Európában Nemrégiben tisztelgő magánlátogatáson járt Kalocsán az érseki palotában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom- budapesti érsek. Hagyomány már, hogy kora tavasszal - Balázs-nap tájékán - az érseket köszönteni jön Tömöri Pál városába a magyar egyház első papja. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy Esztergom 82. érsekével interjút készítsünk a magyar katolikus egyház aktuális kérdéseiről. Farkas R József- Ön szervezte, irányította 2007-ben a nemzetközi sikert hozó mozgalmat, a Budapesti Városmissziót. A nagy közös örömből azonban nem sok jutott a kisvárosi vagy éppen a falusi plébániáknak, más szóval: a magyar vidéknek. Számos jel mutat arra, hogy a kisebb települések az ilyen paphiányos, szegény időkben csak nyűgöt jelentenek a püspökeinknek...- Véletlenül sem! Sokfelé munkálkodnak papjaink és laikus szolgálattevőink a közösségekben. A Lélek ajándékai azonban sokfélék. A metropoliszokban meghirdetett, megrendezett nagy missziók jól ismertek a kisvárosban és a falvakban is. A módszerek, a formák igen változatosak. A régmúltba lehetne itt visszamenni, a gyökerekhez, egészen a katolikus megújulás időszakára. Gondoljunk bele, hogy a Papság Évében arra a Vianney Szent Jánosra emlékezünk - a védőszentünkre -, aki tényleg példaadóan szentelte életét a pasztorációnak. Ő maga pedig példaképének a jezsuita Régis Szent Ferencet tekintette, aki életét nem kímélve járta a pap nélküli falvakat, hogy gondoskodjon az ott élők lelki szükNem kripták, hanem az élő Isten és az élő egyház házai templomaink. ségleteiről. Az volt az igazi „népmisszió”! Aztán a XX. század elejétől, és a rendszerváltozás óta most újra a plébániák rendszeresen szerveznek ilyen népmissziókat. Nagy tekintélyű szónokokat hívnak meg. Világi szakértők szólalnak meg, tesznek tanúságot, hogy fölrázzák az emberek lelki életét.- Ön - mint az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke - hogy látja: az öreg kontinens uniós államainak szüksége van a kereszténységre?- Önmagában az, hogy ez a kérdés egyáltalán fölmerülhet, azt bizonyítja: a keresztény embernek Európában ma igen öntudatosnak kell lennie. Nem veszítheti el ezt az örökséget, nem A metropoliszokban meghirdetett, megrendezett nagy missziók jól ismertek a kisvárosokban és a falvakban is - vallja az esztergom-budapesti érsek feledheti ezt az alapot ez a kontinens, ameddig mi vagyunk. Márpedig tisztelettel jelentem: vagyunk! Otthon vagyunk - itthon vagyunk! - Európában. Nem máshonnan jöttünk, idetartozunk mint Krisztus követői. És ennek látható jeleit is kínáljuk: vigyázzunk a kálváriáinkra, határkeresztjeinkre! Vigyázzunk a szentek szobraira, melyek az öreg kontinensen mindenütt megtalálhatók! Megjelenünk körmenetekben, zarándoklatokban. Nem kripták, hanem az élő Isten és az élő egyház házai templomaink. Bár műemlékek, de olyanok, amelyeket használnak is, amelyekben tömegek ünnepük az Eucharisztiát. Manapság leginkább a természettudományos eredményekre figyelünk. Belebor- zongunk abba, hogy hány tejútrendszer van. Hogy mérhetetlen távolságok vannak és tágul a világegyetem. Sőt hogy ez a tágulás inkább gyorsul, mint lassul. Hogy talán van sötét anyag meg sötét energia. Hor ennek az egésznek a vége? A titka? Ugyanakkor megdöbbenünk, hogy menyi hasonlóság van akár a saját testünknek a működése, és a körülöttünk lévő természet között. Hogy milyen ravasz, titokzatos, milyen logikus ez az egész. Tehát ma sem kevésbé aktuális a régi embernek a borzongása, hogy ezen, az általunk fölfogható mindenségen túl kell lennie még valakinek, valaminek. Talán e felé a Valaki felé mutatnak a templomaink tornyai? Úgyhogy azt hiszem, a kereszténységjelenléte Európában Erdő Péter: - Vigyázzunk a szentek szobraira! életbe vágóan fontos. Ami annak a tárgyi jele, arra most is fel kell nézni, rendben kell tartani, és célszerűen kell használni. A közösség életének az értelmes be- leilleszkedése a világ egészébe, kapcsolata Istennel igenis megéri az erőfeszítést...- Történelmi pillanat minden alkalom, amikor a magyar katolikus egyház első papja, az esztergomi prímás, bíboros Kalocsára látogat. Alkalmas ez a pillanat arra, hogy megkérdezzem: hogy tekint ön a dr. Bábel Balázs érsek, metro- polita által vezetett egyházi tartományra?- Az érsek úrról mindenekelőtt annyit: mi nem a püspöki karban találkoztunk először. Kapcsolatunk régebbi keletű, még a szemináriumból való. Diák- és katonatársaim is érkeztek erről a vidékről, többször meg is látogattam őket otthonukban. Később az új egyházi törvény- könyv 27 évvel ezelőtti megjelenése idején jártam a Kalocsai Főegyházmegyébe továbbképzőket tartani. Természetesen jó néhány más alkalom is indokolta, hogy ideutazzak. Kalocsán az embernek az az érzése, hogy az egyházmegye hagyományai rendkívül intenzíven hatnak ma is. Részben azért is, mert az érsekség mindig egy nagyon fontos egyházi, szellemi, kulturális központ volt. Sok bölcsesség gyűlt itt egybe. Sok minta, jó ízlés, művészi érték, kulturális és teológiai hozzáértés is. Még azt is merem mondani, hogy máig- lan érződik a régi Bácskának a hatása. Ott, ugye, a plébániák, és persze a földek is igen jók voltak. A papság akkori idők szavaival élve tehetős volt, ami azt is jelentette, hogy szép templomokat építettek, és azt is, hogy - mivel akkor még versenyvizsga- rendszer volt - igen művelt papok voltak. Olyanok, akiktől szépirodalmi és filozófiai művek maradtak fenn, akiknek a gondolkodása még ma is nyomot hagy egy-egy közösség életén. Tehát ha valaki a mai Kalocsa- kecskeméti Egyházmegye lelkiségét meg kívánja érteni, akkor annak azt ajánlom, hogy járkáljon egy kicsit Délvidéken is, mert úgy tartozik együvé a tradíció. Akkor nyilvánvalóvá válik, hogy megtalálható itt a svábság- nak, a délszláv katolikusoknak a kulturális öröksége. És természetesen karakteresen megmutatkozik a magyarság, amely minden nehézség ellenére is nagy túlélője a történelem viharainak, Kecskemét környékén és délebbre is fontos, időt álló értékeket hozott létre. Ez a fajta több- nemzetiségű társadalom a magyar átlagnál nagyobb stílű gondolkodást és papi munkastílust, teológiai látásmódot eredményezett.- Számos egykori kalocsai főpap lett később esztergomi érsek, prímás. Vittek magukkal valamit ebből a spirituali- tásból?- Sokfelől érkeztek főpapok Esztergomba. Nehéz kimutatni azt a hatást, amire kérdésében utal. Esztergom földrajzilag ugyan nincs távol Kalocsától, de a missziós pozíciója egészen más. Északra nyílik. Városom históriája annak a területnek a történetével forrt egybe, amely döntő többségében a Dunától északra fekszik.- Ez azért történelmileg szerencsésebb pozíció.- Ahogy vesszük... Erre sem lehet egyértelműen igennel válaszolni. A mi egyházmegyénk például 770 éven keresztül közvetlen szomszédja volt Krakkónak. Szepesváraljára a szepesi püspök úr nemrég azért hívott meg, hogy tartsak ott egy előadást, arról, hogy milyen volt a jogi helyzete a szepesi prépost- ságnak az Esztergomi Főegyházmegyén belül. Ez a múlt nagy történelmi érték, felelősség, teher, ami máig él, hat és összeköthet minket.- A történelem azért összeköti Esztergomot Kalocsával.- A kezdet a legfontosabb: a Szent István-i koncepció. Tehát az, hogy Szent István nyitott az országnak a délkeleti része felé. így egyesítette a Kárpát-medencét. Aztán összeköt vele érdekes módon Szent Adalbert személye és köre. Mert azért azt, hogy Szent Adalbert volt-e Esztergom érseke vagy püspöke, ezt lehet ma is vitatni. Miután Prágáról lemondott, Esztergomban milyen minőségben tartózkodott? Az egyházmegyei hagyományunk úgy tartja: ő volt első missziós püspökünk. Hasonlóan fontos kérdés Asztrik apát személyének, tisztének értelmezése. Kalocsai érsek volt-e, vagy Kalocsára kinevezett érsek? Mindenesetre mindjárt, a kezdet kezdetén van egy személyes kapcsolat a két egyházmegye között, amely szorosan összefügg a missziós szolgálattal. Tehát azzal, hogy van egy nép, akinek körében a kereszténységet el kell terjeszteni, tovább kell adni, el kell mélyíteni, és vannak olyan bátor szerzetesek, akik élethivatásuknak fogják fel ezt a szolgálatot.- Ezek Után önmagától adódik a kérdés: most milyen a viszony az esztergomi és a kalocsai érsek között?- Mint említettem: régi, jó barátság köt össze minket. Mindketten fontosnak tartjuk azt is, hogy időt szakítsunk a négyszemközti találkozásra, a közös gondolkodásra. Jó dolognak találom, hogy nemcsak a püspökkari konferenciák alkalmával, hanem a fővárostól távol, külön is tudunk beszélgetni azokról a lelkipásztori gondokról, elképzelésekről, amelyek a magyar egyház jelenét és jövőjét befolyásolják. Ezért is jövök mindig igen szívesen Kalocsára. Bárcsak jóval több időt lehetnénk együtt, bárcsak lenne néhány óránk arra is, hogy újra felfedezhessem ezt a nagyon szép érseki várost!
