Petőfi Népe, 2010. február (65. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-25 / 47. szám
PETŐFI NÉPE - 2010. FEBRUÁR 25., CSÜTÖRTÖK SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS A tizedik SÉTA résztvevő iskolái, kollégiumai: CONSTANTINUM KATOLIKUS GIMNÁZIUM, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: KAPUS KRISZTIÁN PETŐFI GÉPÉSZETI ÉS INFORMATIKAI SZAKKÉPZŐ ISKOLA, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: CSŐSZ BEÁTA WARD MÁRIA (ANGOLKISASSZONYOK) LEÁNYGIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI KOLLÉGIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENEDEK REFORMÁTUS GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: BOVIER HAJNALKA HUMÁN KÖZÉPISKOLA SZÉCHENYIVÁROSI KOLLÉGIUMA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: FEJES MAJA Művészet és politika? Na, ezt azért már ne! A minap hazafelé menet egy „váratlan” találkozásban volt részem. Egy ismerős, híres festmény tekintett le rám ijesztően az egyik villanyoszlopról. Edvard Munch Sikoly című képéről van szó, ami köztudottan a fojtogató szorongást, a pesszimizmus és a soha nem tűnő elvágyódás érzetét szimbolizálja a korai expresszioniz- mus és szecesszió stílusában. Ennek tudatában tanakodtam, mégis mi célból kerülhetett ez a kép az utcai villanyoszlopra. Közelebb mentem s I megrökönyödtem... A norvég festőművész világszerte ismert kompozíciója - melyet először 1895-ben mutattak be Párizsban - rabul ejtette az akkori közönséget, és rabul ejti most is. Csakhogy időközben valami nagyon megváltozott! Míg egy évszázada a kifejező művészetet látták az alkotásban, most valami egészen mást... A közterületeket elárasztó Sikoly-matricákat ugyanis az „újra MSZP” és „újra Gyurcsány” mottóval látták el a kitalálók... A falragasz láttán nem volt kétségem, hogy az ötlet megvalósítói nem az expresszionista művészet múlhatatlan értékeire akarják felhívni a figyelmet... Az azonban már abszurd (és nekem sok!), hogy a jó ízlést is félretéve a politika és a „politikát csinálok” üzenetek közvetítésére sajátítják ki a művészetet! Teszik ráadásul mindezt egy olyan alkotás felhasználásával, ami a művész személyes tragédiáját örökíti meg, és semmiképpen nem országunk jelenlegi helyzetét, vagy akár a két nagy párt csatározását... Cserép Tamás, pg szakképző így főztek nagyanyáink Kedves Olvasók! A tizedik SÉTA szezonban a Kecskeméti Református Gimnázium diákjainak írásaiból is olvashatnak a Sajtó és Tanulás rovat hasábjain. Sokféle szöveggel találkozhatnak majd, hiszen sokfélék vagyunk: vannak köztünk helyiek és más városbéliek, végzősök és gólyák, de közös bennünk a töretlen hit, a kitartás, a lelkesedés. Nagyon sokféle emberke sétál iskolánk folyosóin: az egyik kiváló énekes, a másik inkább a sportban jeleskedik, vagy éppen egy bonyolult fizikai képleten töri a fejét. Most, a következő hetekben írói vénánkat és fantáziánkat mutatjuk meg a Petőfi Népe olvasóinak. Reméljük, sikerünk lesz! Hiányzol Hiányzol, mert elmentél, De az emléked még bennem él. Emlékszem, hogy fogod a kezem, S fáj, hogy már nem vagy itt velem. Hiányzik az, ahogyan hőkölsz, De főleg az, ahogyan csókolsz. Én szerettelek, de te átvertél, mert minden percben csak színleltél. Utálom, hogy még szeretlek, És utálom, hogy még szenvedek. Utálom azt, ahogyan nevetsz, S azt, hogy nem szeretsz. Utáltam, hogy szép a szemed, S utálom, hogy bíztam benned. Te elloptad a szíve met, És azzal együtt a lelke met. Most nincsen szívem, se lelkem, mert Te elloptad te lem. Majd jön egyszer egy fiú, Aki nem olyan hiú. És itt volt ő előttem, Aztán megfogta a kezem. Ahogy megfogta a kezem, Visszakaptam a szívem s a lelkem. Belenéztem a szemébe... Azonnal rabul ejtett a színe. A szívem elkezdett dobogni, És a „Kis Tűz" elkezdett lobogni. Szalay Petra Viktória CONSTANTINUM INTÉZMÉNY $A7TÓ £$ TANULÁS Az oldalt szerkesztette: Magyarvári Annamária A KISKUNFÉLEGYHÁZI PETŐFI SÁNDOR GÉPÉSZETI ÉS INFORMATIKAI SZAKKÉPZŐ ISKOLA ÉS KOLLÉGIUM (RÖVIDEN: A PG) ELSŐ ALKALOMMAL VESZ RÉSZT A SÉTAPROGRAMBAN. Különös kiállítás nyílt most hétfőn a kecskeméti Szent-Györgyi-középiskola aulájában. A „Nagyanyáink főztje” elnevezésű tárlatot a Széchenyivárosi Kollégium diákjai hívták életre, és a tárgyakat is a koleszos diákok gyűjtötték össze: a régmúlt konyhai tárgyai, edények, eszközök és textíliák zöme padlásokról, kamrazugokból vagy egyéb rejtekhelyről került elő. A megnyitóünnepségen Ács Imre, a Széchenyi István Vendéglátóipari Szakközépiskola oktatója a magyar konyha történetéből idézett érdekességekkel köszöntötte a diákokat. Az ő gyűjteményéből kerültek a vitrinek polcaira azok a matuzsálemkorú szakácskönyvek, melyek közül egyik-másik különösen értékes. A korabeli hangulatot még hitelesebbé tette, hogy a cukrászdáiról ismert kecskeméti Fodor család is több muzeális értékű cukrászeszközt és fotográfiát adott kölcsön a kiállításra. Az ünnepség egyik legjobb pillanata volt, amikor nagyanyáink főztjének remekeit meg is ízlelhettük. A kóstolón - melyre a finomságokat a koleszosok maguk készítették - már szinte feledésbe merült recepteket és étkeket sikerült újra felfedezni. Szuper volt a hangulat és az ízek kaval- kádja is! A SZÉCHENYIVÁROSI KOLESZ SÉTÁS CSAPATA A választásokhoz is fel kell nőni! Első választóként számomra természetes, hogy tavasszal én is kiveszem a részem az országgyűlési választásokból, és április 11-én elsétálok a kijelölt szavazókörbe, hogy leadjam a voksomat. Jóllehet, a fiatalok közül sokaknak első alkalommal még igen misztikusnak vagy esetleg jelentéktelennek tűnhet a választói vélemény kifejezése, ezért jó néhányan úgy vannak vele: kihagyják a szavazás lehetőségét. Én azonban arra buzdítom a már felnőttkorú diáktársaimat, hogy menjenek el szavazni. Szerintem az egyáltalán nem baj, ha az először választó fiatal egyfajta erkölcsi kötelességének is érzi, hogy voksával kifejezze álláspontját. Hiszen a szabad véleménynyilvánítással élni - akár a választásokon, akár a hétköznapokban - nemcsak demokratikus lehetőségünk, hanem demokratikus kötelességünk is. Gáspárdy László Iván, CONSTANTINUM INTÉZMÉNY Mostanra kialakult egy olyan csapat, amelyik szeretné kipróbálni magát az írás terén is. Egyre többen vannak közöttünk olyanok, akik nem a gépészet vagy az informatika világa felé orientálódnak, hanem olyan területek felé - esztétika, pszichológia -, melyekhez az elemzés, az írás, az aktualitások nyomon követése elengedhetetlen. De jelentkezésünket az is motiválta, hogy bizonyítani szeretnénk: a sokszor „szakbarbárként” emlegetett gépészek és informatikusok is tudnak „humánusak", humorosak lenni. Sokféle ember, sokféle értékrenddel érdeklődési körrel, világnézettel alkotja csapatunkat. Egy valami azonban ösz- szeköt minket. Ez pedig az elszántság, hogy bizonyítsunk a korosztályunkat oly sokat bíráló felnőttek előtt: bennünk is vannak IGAZ ÉRTÉKEK, csak lehetőséget kell kapnunk, hogy felszínre tudjuk hozni azokat. A PG SÉTA CSAPATA