Petőfi Népe, 2010. február (65. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-25 / 47. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. FEBRUÁR 25., CSÜTÖRTÖK SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS A tizedik SÉTA résztvevő iskolái, kollégiumai: CONSTANTINUM KATOLIKUS GIMNÁZIUM, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: KAPUS KRISZTIÁN PETŐFI GÉPÉSZETI ÉS INFORMATIKAI SZAKKÉPZŐ ISKOLA, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: CSŐSZ BEÁTA WARD MÁRIA (ANGOLKISASSZONYOK) LEÁNYGIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI KOLLÉGIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENEDEK REFORMÁTUS GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: BOVIER HAJNALKA HUMÁN KÖZÉPISKOLA SZÉCHENYIVÁROSI KOLLÉGIUMA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: FEJES MAJA Művészet és politika? Na, ezt azért már ne! A minap hazafelé menet egy „várat­lan” találkozásban volt részem. Egy ismerős, híres festmény tekintett le rám ijesztően az egyik villanyoszlop­ról. Edvard Munch Sikoly című képé­ről van szó, ami köztudottan a fojto­gató szorongást, a pesszimizmus és a soha nem tűnő elvágyódás érzetét szimbolizálja a korai expresszioniz- mus és szecesszió stílusában. Ennek tudatában tanakodtam, mégis mi cél­ból kerülhetett ez a kép az utcai vil­lanyoszlopra. Közelebb mentem s I megrökönyödtem... A norvég festőművész világszerte is­mert kompozíciója - melyet először 1895-ben mutattak be Párizsban - rabul ejtette az ak­kori közönséget, és rabul ejti most is. Csak­hogy időközben valami nagyon megváltozott! Míg egy évszázada a kifejező művészetet lát­ták az alkotásban, most valami egészen mást... A közterületeket elárasztó Sikoly-mat­ricákat ugyanis az „újra MSZP” és „újra Gyurcsány” mottóval látták el a kitalálók... A falragasz láttán nem volt kétsé­gem, hogy az ötlet megvalósítói nem az ex­presszionista művészet múlhatatlan érté­keire akarják felhívni a figyelmet... Az azon­ban már abszurd (és nekem sok!), hogy a jó ízlést is félretéve a politika és a „politikát csinálok” üzenetek közvetítésére sajátítják ki a művészetet! Teszik ráadásul mindezt egy olyan alkotás felhasználásával, ami a művész személyes tragédiáját örökíti meg, és semmiképpen nem országunk jelenlegi helyzetét, vagy akár a két nagy párt csatá­rozását... Cserép Tamás, pg szakképző így főztek nagyanyáink Kedves Olvasók! A tizedik SÉTA szezonban a Kecskeméti Református Gimnázium diákjainak írásaiból is olvashatnak a Sajtó és Tanulás rovat hasábjain. Sokféle szöveggel találkozhatnak majd, hiszen sokfélék vagyunk: vannak köztünk he­lyiek és más városbéliek, végzősök és gólyák, de közös bennünk a töretlen hit, a kitartás, a lelkesedés. Nagyon sokféle emberke sétál iskolánk folyosóin: az egyik kiváló énekes, a másik inkább a sportban jeleskedik, vagy éppen egy bonyolult fizikai képleten töri a fejét. Most, a következő hetekben írói vénánkat és fantáziánkat mu­tatjuk meg a Petőfi Népe olvasóinak. Reméljük, sikerünk lesz! Hiányzol Hiányzol, mert elmentél, De az emléked még bennem él. Emlékszem, hogy fogod a kezem, S fáj, hogy már nem vagy itt velem. Hiányzik az, ahogyan hő­kölsz, De főleg az, ahogyan csókolsz. Én szerettelek, de te átvertél, mert minden percben csak színleltél. Utálom, hogy még szeretlek, És utálom, hogy még szen­vedek. Utálom azt, ahogyan nevetsz, S azt, hogy nem szeretsz. Utáltam, hogy szép a sze­med, S utálom, hogy bíztam benned. Te elloptad a szíve met, És azzal együtt a lelke met. Most nincsen szívem, se lel­kem, mert Te elloptad te lem. Majd jön egyszer egy fiú, Aki nem olyan hiú. És itt volt ő előttem, Aztán megfogta a kezem. Ahogy megfogta a kezem, Vissza­kaptam a szívem s a lel­kem. Belenéztem a szemébe... Azonnal rabul ejtett a színe. A szívem elkezdett dobogni, És a „Kis Tűz" elkezdett lo­bogni. Szalay Petra Viktória CONSTANTINUM INTÉZMÉNY $A7TÓ £$ TANULÁS Az oldalt szerkesztette: Magyarvári Annamária A KISKUNFÉLEGYHÁZI PE­TŐFI SÁNDOR GÉPÉSZETI ÉS INFORMATIKAI SZAK­KÉPZŐ ISKOLA ÉS KOLLÉ­GIUM (RÖVIDEN: A PG) EL­SŐ ALKALOMMAL VESZ RÉSZT A SÉTA­PROGRAMBAN. Különös kiállítás nyílt most hétfőn a kecskemé­ti Szent-Györgyi-középiskola aulájában. A „Nagyanyáink főztje” elnevezésű tárlatot a Széchenyivárosi Kollégium diákjai hívták élet­re, és a tárgyakat is a koleszos diákok gyűjtöt­ték össze: a régmúlt konyhai tárgyai, edények, eszközök és textíliák zöme padlásokról, kam­razugokból vagy egyéb rejtekhelyről került elő. A megnyitóünnepségen Ács Imre, a Széchenyi István Vendéglátóipari Szakközépiskola okta­tója a magyar konyha történetéből idézett érde­kességekkel köszöntötte a diákokat. Az ő gyűj­teményéből kerültek a vitrinek polcaira azok a matuzsálemkorú szakácskönyvek, melyek kö­zül egyik-másik különösen értékes. A korabe­li hangulatot még hitelesebbé tette, hogy a cuk­rászdáiról ismert kecskeméti Fodor család is több muzeális értékű cukrászeszközt és fotog­ráfiát adott kölcsön a kiállításra. Az ünnepség egyik legjobb pillanata volt, amikor nagyanyá­ink főztjének remekeit meg is ízlelhettük. A kóstolón - melyre a finomságokat a koleszosok maguk készítették - már szinte feledésbe me­rült recepteket és étkeket sikerült újra felfe­dezni. Szuper volt a hangulat és az ízek kaval- kádja is! A SZÉCHENYIVÁROSI KOLESZ SÉTÁS CSAPATA A választásokhoz is fel kell nőni! Első választóként számomra ter­mészetes, hogy tavasszal én is ki­veszem a részem az országgyűlési választásokból, és április 11-én el­sétálok a kijelölt szavazókörbe, hogy leadjam a voksomat. Jólle­het, a fiatalok közül sokaknak első alkalommal még igen misztikus­nak vagy esetleg jelentéktelennek tűnhet a választói vélemény kifeje­zése, ezért jó néhányan úgy van­nak vele: kihagyják a szavazás le­hetőségét. Én azonban arra buzdí­tom a már felnőttkorú diáktársai­mat, hogy menjenek el szavazni. Szerintem az egyáltalán nem baj, ha az először választó fiatal egyfaj­ta erkölcsi kötelességének is érzi, hogy voksával kifejezze álláspont­ját. Hiszen a szabad véleménynyil­vánítással élni - akár a választáso­kon, akár a hétköznapokban - nemcsak demokratikus lehetősé­günk, hanem demokratikus köte­lességünk is. Gáspárdy László Iván, CONSTANTINUM INTÉZMÉNY Mostanra kialakult egy olyan csapat, amelyik szeretné ki­próbálni magát az írás terén is. Egyre többen vannak közöt­tünk olyanok, akik nem a gé­pészet vagy az informatika vi­lága felé orientálódnak, ha­nem olyan területek felé - esz­tétika, pszichológia -, melyek­hez az elemzés, az írás, az ak­tualitások nyomon követése el­engedhetetlen. De jelentkezé­sünket az is motiválta, hogy bizonyítani szeretnénk: a sok­szor „szakbarbárként” emlege­tett gépészek és informatiku­sok is tudnak „humánusak", humorosak lenni. Sokféle ember, sokféle érték­renddel érdeklődési körrel, vi­lágnézettel alkotja csapatun­kat. Egy valami azonban ösz- szeköt minket. Ez pedig az el­szántság, hogy bizonyítsunk a korosztályunkat oly sokat bí­ráló felnőttek előtt: bennünk is vannak IGAZ ÉRTÉKEK, csak lehetőséget kell kap­nunk, hogy felszínre tudjuk hozni azokat. A PG SÉTA CSAPATA

Next

/
Oldalképek
Tartalom