Petőfi Népe, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-27 / 22. szám
14 RIPORT PETŐFI NÉPE - 2010. JANUÁR 27., SZERDA „Buta ember, aki itt barátokat keres" riport Csaláson kapott rendőr és vámos vall múltjáról az állampusztai börtönben- Nekem a börtön már csak mellékbüntetés - mondja a halálos közúti baleset okozásáért elítélt férfi. - Nem tűnt nagynak a lebukás veszélye - emlékezik vissza az áfacsaláson kapott vámos. - Több bűncselekményt nem követek el, az biztos- jelenti ki az orgazdaság miatt lecsukott exrendőr.- Dolgozunk, beszélgetünk, sakkozunk, úgyhogy telik az idő - tekint előre a csalás miatt ülő lemezlovas. Négy állampusztai elítélt beszél bűnös múltjáról, benti életéről és a szabadulás utáni terveiről. Hraskó István Húsz évig diszkózott, most ő a zeneszakkör technikusa A/ elítéltek közül egyedül Man- f zera Tibor vállalta a teljes, való- | di nevét. A jól megtermett, kö- | zépkorú férfi csalásért három és ” fél évet kapott. „21 millió volt a kárérték. Közvetítő szerepet vállaltam a cégemmel egy másik társaság és a nagykereskedők között, aztán ez a másik cég eltűnt, az adósságai viszont rajtam maradtak. Könnyelmű voltam, ellenőriznem kellett volna őket, és amikor sejtettem, hogy nem lesz minden rendben, akkor sem szálltam ki. Büntetlen előéletűként három év hat hónapot kaptam - ezt nem érzem teljesen jogosnak, de mindegy, túl kell élni” - idézi fel a múltat, és tekint egyben a jövőbe az egykori lemezlovas. Tibor ugyanis hosszú éveken keresztül pörgette a lemezeket pesti és balatoni diszkókban. Noha más szinten, de azért a börtönben is kapcsolatban maradt a zenével: jelenleg ő a bv-intézet technikusa, a zeneszakkör oszlopos tagja. „Rendszeresen fellépünk énekes-zenés műsorokkal, nemcsak itt Állampusztán, hanem Kalocsán, Solton is” - villantja fel, milyen turnéra van lehetősége egy börtön-bandának. Emellett élelmiszer-raktárosként is elfoglalja magát, „egyébként pedig beszélgetünk, sakkozunk, így telik az idő” - vázolja napirendjét. Abban bízik, hogy egy év múlva kedvezménnyel szabadul, akkor újra vállalkozásba akar kezdeni - de az is lehet, hogy visszatér a diszkók világába. Hozza-viszi a könyveket a többi elítéltnek A zömök harmincas férfi azt mondja, szólítsam Könyvtárosnak. Mert ő a börtön könyvtárosa. Felveszi a többiektől a rendelést, és leszállítja a kért könyveket. „A kalandregények és a krimik, Wilbur Smith és Ken Follett könyvei a legnépszerűbbek. Én inkább történelmi témájú könyveket olvasok, ókorról, középkorról” - jelenti ki a börtön-bibliotéka kezelője. Ő 2008 májusától van benn, és ez év augusztusig marad. És hogy miért? „Az ukrán határon voltam vámos, és hát... lebuktunk áfacsaláson. Összesen heten. Vagyis egyikünk bukott le, ő aztán elindította a lavinát, ami engem is elvitt” - mondja mosolyogva. Kérdezem, érdemes volt belemenni? „Nehéz kérdés, mit jó ilyenkor mondani?” - kérdez vissza, majd némi hezitálás után hozzáteszi, láthatóan őszintén: „más volt benne lenni az egészben, akkor nem gondoltunk arra, hogy le is bukhatunk. Nem tűnt veszélyesnek a dolog. Ilyenkor persze, ha már súlyos hónapokat leült az ember, akkor azt mondja, hogy a francba, kellett ez nekem?” Ráadásul a házassága is ráment, elvált a feleségétől. „Három év telt el az előzetes és a börtön között, ebben a bizonytalan időszakban már nem akart társam lenni. Hogy megértettem-e az ő álláspontját? Abszolút nem. Hiszen a csalás anyagi előnyeit is együtt élveztük, éppen ezért úgy gondoltam, a rosszban is ki kellett volna mellettem tartania.” Könyvtárosnak is vannak tervei a szabad életre: vámos tapasztalatait hasznosítva export-import ügyintézőként tudná elképzelni magát. Nem tagadja le, hogy zsaru volt A nagydarab, kopasz Mikrobi már elsőre is jó kedélyű ember benyomását kelti. Mosolyogva, viccelődve mondja el, hogy egy éve került be, és kereken harminc hónapot kapott. Húszat adócsalás miatt, ehhez hozzájött egy orgazdaság miatt korábban kiszabott, de felfüggesztett tíz hónapos büntetés is. A börtönben autószerelőként dolgozik, a szabadulás után viszont azt tervezi, hogy gazdálkodni fog a tanyáján. „Nem jelent problémát számomra a börtönfegyelem” - jelenti ki, majd amikor kérdőn ránézek, csak kiböki: rendőr volt tizenegy évig. „Eljutottam a harmadik emeletig, azaz nyomozóként is dolgoztam. Tudják ezt a többiek, nem titkolom. Itt benn hülyeség vetíteni, úgyis mindig kiderül az igazság. Hát nem dicsőség, ha egy rendőr börtönbe kerül - de az vesse rám az első követ, aki még soha nem követett el bűnt. Van itt ügyvéd, orvos, nem kell olyan nagy dolgot elkövetni, hogy valaki börtönbe jusson. Mindenki előtt nyitva az ajtó, akár Ön előtt is” - biztat, és közben nevet. Tényleg jó kedélyű. Ügy tűnik, nála ez a túlélés fegyvere. „Aki a börtönben nem tűz ki maga elé célokat, az elveszett ember. És aki itt elveszett, az nagyon Manerza Tibor kint dj. volt, bent technikus „Lassan hat éve, 2004 áprilisában történt Budapesten... aznap költöztem össze Andreával. Barátom felhívott, hogy menjek el érte, mert berúgott. Én egy sört ittam. Párom velem jött, hogy ne legyek egyedül. Felvettük a barátomat, elindultunk. Hátul ült, a két ülés között. Részeg volt. Aztán egyszercsak rámkiáltott, és elrántotta a kormányt. Egy vasúti híd tartópillérének ütköztünk. Andrea a helyszínen meghalt... Hét hónapig nem aludtam, szó szerint.” Viktor csendesen, nyugodtan idézi fel a múlt szomorú emlékeit. Mint mondja, nem szokott már erről beszélni, próbálja az egész tragédiát valahogy elcsomagolni magában. „Élni kell tovább... havonta egyszer negyvennyolc órára kimehetek, akkor idős szüléimét látogatom meg a Nyírségben. Egyébként itt benn az építőbrigádban dolgozok, ha decemberben szabadulok, akkor szintén az építőiparban akarok vállalkozást elindítani" - tervezi. Magányos típusnak tűnik. Mint mondja, a börtönben vannak kapcsolatok, viszonyok, de ezeket barátságnak nem nevezné. „Buta ember, aki itt barátokat keres” - fejezi be a beszélgetést. Mikrobi nem titkolja, hogy zsaru volt elveszett. Bízni kell a jóban, és kész. Mást nem lehet csinálni” - így hangzik Mikrobi filozófiája. Azért az Állampusztán töltött hónapok alatt másra is rájött. „Több bűncselekményt nem fogok elkövetni, az biztos. Az ember mindig tanul a hibáiból” - teszi hozzá búcsúzóul. / Állapotos menyasszonyát veszítette el a balesetben A négy elítélt közül a leghosz- szabb büntetés Viktoré. Négy évet kapott halálos közúti baleset okozásáért. De mint mondja, számára a börtön csak mellékbüntetés. Itt van, mert itt keli lennie, hiszen a bíróság elítélte - de ő más raboktól eltérően a kinti világban sem lenne boldogabb, ott sem találná a helyét. Hiszen terhes menyasszonyát és barátját veszítette el egy tragikus tavaszi estén... Viktor: Nekem a börtön csak mellékbüntetés
