Petőfi Népe, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-11 / 8. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. JANUÁR 11., HÉTFŐ 13 KÖRKÉP Izlandon is magyar paprikával főznek reykjavík Az Alföldről került a gleccserek és vulkánok hazájába Az izlandiak nyelvét és kul­túráját tanulja, Reykjavík- ban Oppelt Csaba, aki há­rom és fél éve él Izlandon. Évente egyszer-kétszer láto­gat haza, Kecskemétre. Popovics Zsuzsanna A helyiek nyelvét akarta megta­nulni, így költözött Izlandra. Oppelt Csaba irodalomkutatót a híres izlandi középkori kéziratok érdeklik, ezért huszonévesen úgy döntött, munkáját Reykja- víkban folytatja. Egyetemen ta­nul, a Nemzeti Múzeum munka­társa, angol nyelvű tárlatvezető.- Egyre több hazánkfia jár tu­ristaként Reykjavíkban, idén márciusban, a szabadságharc év­fordulóján magyar nyelvű ingye­nes tárlatvezetést is hirdet a mú­zeumunk - meséli Csaba. - Ezzel leginkább nekem kedveznek, mert az izlandiak ilyenek: nyitot­tak, emberközpontúak, figyelme­sek - mondja Csaba. - Néhány éve még nem is zárták lakásu­kat. A nagyobb településeken élők manapság jobban védik va­gyontárgyaikat, mert felerősöd­tek a társadalmi egyenlőtlensé­gek, ami bűnözéshez vezetett. Az izlandiak sokat tudnak a magyarokról, egy költőjük Petőfi Sándor verseit fordította anya­nyelvűkre. Tudják, hogy Magyar- országon kommunizmus volt, hallottak az ötvenhatos esemé­nyekről. Egy történelem szakos egyetemista barátja arra kérte Csabát, vigyen Reykjavíkba egy Lenin-arcképet. Teljesül a kíván­ság, a nevezetes portré - mely a rendszerváltásig egy kecskeméti hivatalt „szolgált” - ma iskolai szemléltető eszköz Izlandon. Szabad idejében a természetet járja, mesés gleccsereket, vízesé­seket, működő vulkánokat fotóz a fiatal magyar kutató. Bejárta Iz- land szinte minden részét a nyu­gati fjordoktól a keletiekig, leg­hosszabb útján eljutott egészen Grönlandig.- Ami hiányzik, az a család, a fák és a napsütés. Aki itthonról odautazik, megtanulja értékelni a magyar Alföld csodálatos négy évszakát - véli Csaba. - A nyári hónapokban a nap huszonnégy órájában világos van, a legsöté­tebb téli napon, december 21-én ellenben mindössze három órán át dereng némi fény Izlandon. Oppelt Csaba Az Arany-vízesés télen Az izlandi felföld egy részlete A Jökulsárlón gleccserlagúna Reykjavik híres temploma Tojássütés lávakövön IZLANDON ALACSONY ű népsű­rűség - alig háromszázezren lakják a szigetet -, így szinte mindenütt érintetlen a ter­mészet Az elemek harca és az extrém körülmények jel­lemzik, és minden nagyon gyorsan változik. A sziget gyakorlatilag egy hatalmas, fantasztikus laboratórium, ahol kicsiben nyomon követ­hető a Föld kialakulásának története. IZLAND TÍZ SZÁZALÉKÁT gleCS- cserek borítják. Majd’ har­minc vulkanikus rendszere van, sok az aktív tűzhányó, és szinte ötévente kitör vala­melyik. A Vestmann-szigetek egyik vulkánja közel negy­ven éve hányt lávát legutóbb, kráterében máig olyan for­rók a kőzetek, hogy tojást is süthet rajta, aki nem töri össze, míg feljut rá. A vulkanológusok és geoló­gusok idénre két vulkánkitö­rést is prognosztizálnak Iz­landon. Fák azért nincsenek az északi szigeten, mert a kisebb jégkor­szakok nem kedveztek a fás nö­vényzetnek, a lávamezők is elvet­ték az erdőktől az életteret, ami fa korábban volt, azt a telepesek használták el. A helyi konyha viszont ízletes és egészséges. Egyedül a főzelé­ket nem ismerik, mert nemigen van zöldségük, legfeljebb üveg­házi.- Rengetegféle tengeri haluk van, ki is művelődtem tengeri élőlényekből, de eddig csak foltos tőkehalat, lazacot és pisztrángot kóstoltam - árulja el Csaba. - Hi­ányzik az itthoni paradicsom, szilva íze, no meg a Túró Rudié, amiből visszaútra rendre fél bő­rönddel viszek, de elfogy, mielőtt földet érne velem a repülőgép. Milyen az izlandi halászlé? Na­gyon más, mint az itthoni. Vi­szont ismerik a gulyáslevest, és pirospaprikával készítik, amit tő­lünk importálnak. Emellett sok csirkés, halas ételt ízesítenek a magyar fűszerrel. Korábban to­kaji bort is lehetett kapni a fővá­rosban, újabban nincs a boltok­ban. Viszek is egyet-kettőt a bará­taimnak, no meg jófajta kecske­méti barackpálinkák Megkérdeztük a Wattay-középiskola diákjait Mit olvasnak a mai fiatalok? Idén ismét kluboznak a világjárók kovács Bernadett 12/B (Kis­kőrös): - A legkedvesebb szer­zőm Bret Easton Ellis. Most is épp tőle olvasok egy könyvet, a Nullánál is kevesebbet. Rendkí­vül jól ábrázolja a gazdag Ame­rika fiataljainak lelkét, ponto­sabban lelketlenségét, vagyis a kiüresedettség, a teljes érzelmi sivárság mögött megbújó vá­gyat egy értelmesebb életre. Sze­retem az erős társadalomkriti­kát megfogalmazó műveket. VANCSiK Bianka 11/B (Kecel):- Most éppen a Twilight har­madik részét olvasom. Stephe- nie Meyer romantikus vámpír­meséje, az Alkonyat üstökös­ként robbant be az amerikai, majd később a magyar könyv­piacra. Függetlenül attól, hogy erős a szerelemi szál, és fiatalok a főhősök, vagyis diá­kokról szól a sztori, szerintem nem csak bennünket, fiatalo­kat köt le. Horváth Éva 10/C (Akasztó):- Én egyszerre több szerző mű­vét is olvasom. Most épp Sten­dhal realista regényét, a Vörös és feketét és Stephen King Car­rie című könyvét. Ha jól tudom, ez volt az a regény, amelyik Stephen King számára meghoz­ta az áttörést 1974-ben. Ugyan a szerző könyveit sokan leszólják, szerintem viszont remek szerep­lő- és helyszínleírások vannak benne, és üzenete is van. ANDRISKA ANETT 9/A (Kisk& rös): - Engem most épp a Harry Potter ötödik része „va­rázsolt el”. Annyira sok cikk jelent meg róla annak idején, és annyi ismerősöm ajánlotta már, hogy végül úgy dön­töttem, magam is elkezdem olvasni, és egyszerűen nem tudtam letenni. Egyébként pedig én is szeretem Stephe- nie Meyer vámpírmeséit és az ifjúsági regényeket. vajda Anita 9/A (Páhi): - Úgy tűnik, leginkább a Twilight hó­dít a köreinkben. Én is épp Ste- phenie Meyer sorozatát olva­som, most a harmadik könyvnél járok. Nem volt nehéz belesze­retni, hiszen az első rész olvasá­sa közben is sokszor szinte kéz­zelfogható közelségben éreztem a szereplőket. Néha olyan volt, mintha magam is a helyszínen lennék. Egyébként pedig jöhet minden, ami sci-fi. (szbz) Az albániai Prokletije-hegység- ben tett csoportos túráról tart él­ménybeszámolt Szabó Ödön kecskeméti pedagógus, túraveze­tő a Világjáró Klub idei első talál­kozóján. Az egyesület idén ismét rendszeresen szervez előadáso­kat a kecskeméti Természet Há­zában. Korábban hetente össze­jöttek, ebben az évben minden hónap első keddjén számolnak be úti élményeikről a lelkes túrá­zók, természetbarátok. A diavetítéssel egybekötött elő­adásokon az egyesületi tagok mellett minden érdeklődőt szíve­sen látnak. A részvétel ingyenes. Februárban Molnár Péter mutat­ja be Spanyolországot úgy, ahogy ő látta és fényképezte. ■ P. Zs. Egy gleccsernyelv Európa legnagyobb nemzeti parkjában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom