Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-24 / 301. szám
A Petőfi Népe karácson .................—....^LlUlgg* ..........."'■■■■ 1 me lléklete Életrajz kötetbe kötve Ahogy egyre nagyobb fazékban kellett főzni, úgy lett egyre gazdagabb a karácsonyunk, mi pedig egyre szegényebbek. Nosztalgiával gondolok vissza. A Forrás szerkesztőségébe beszéljük meg az interjút. Mire az egykori megyeházára érünk, a szerkesztőség már zárva van, Buda Ferenc a porta mellett egy kis asztalnál ül, a sarokban. lapon, füzetekben összegyülem- lő jegyzeteim anyagából válogatok most is, a januári Forrásban már olvasható lesz belőle egy rövid részlet Aztán van néhány félbehagyott versem, van, amit 20 nál. Ott elkötöm, elviszem a kiadóhoz, és attól kezdve már csak attól függ a megjelenés, hogy mikor sikerül támogatást kapni hozzá. Hamarosan jön egy másik könyvecském is. A budapes- Ugye, jó lesz nekünk itt is? - mutat a másik székre a Kossuth- díjas költő.- Sőt... Farmermellény van rajta, alatta vastag, barna pulóver. Tisza- kécskéről buszozott Kecskemétre, az interjú után megy „legeltetni” várandós lánya kisfiát. Hatan vannak az unokák, közülük négy fiú, és ha a Jóisten segít, tavaszra lesz még két kisfiú.- Régi megfigyelés, háborúk előtt több fiú születik, mint lány- mondja.- Nekünk két lányunk van - nyugtatjuk meg. - Hogyan készül a karácsonyra a nagy család?- Bonyolultan! Sokan vagyunk.- Az nagyon jó...- Mindenképpen jó, de amíg a gyerekek kicsinyek voltak, és együtt éltek velünk, nem kellett összegereblyézni őket. Most ahá- nyan, annyifelé vannak. Nem tudjuk még, idén kinél gyűlünk össze. Mind a hatan házasok, más irányú családi kötelezettségeik is vannak már. Azt hiszem, a mi karácsonyunkat nehezebb megszervezni, mint egy pártot.- Hogyan változott meg a karácsony, ahogy nőttek a gyerekek?- Ahogy egyre nagyobb fazékban kellett főzni, úgy lett egyre gazdagabb a karácsonyunk, mi pedig egyre szegényebbek. Nem kevés nosztalgiával gondolok vissza azokra a karácsonyokra, amikor az ünnep előtti napon a Hunyadivárosból bebicikliztem a központba, a könyvesboltba, és kétszer kellett fordulnom a hónom alatt a könyvekkel, mire mindet haza tudtam vinni.- Jut idő karácsonykor az írásra?- Háborúkban és zajos békében az írás bajos. Elég nyűgös vagyok ilyen tekintetben, nekem Tavaszra talán a könyvesboltokba kerülhet Buda Ferenc Világom, világom című önéletrajzi írása csönd kell az íráshoz, és nyugalom. Régebben elképzeltem, hogy milyen jó lenne beülni egy kávéházba vagy presszóba, és úgy tenni, mintha írnék, de igen nagy annak a valószínűsége, hogy előbb kezdenék megrajzolni egy ott látott arcot, mint leírni egy sort.- S ha elmúlik a karácsony, mindennap leül a kézirat mellé?- Igen, az fontos. Ha kihagyok egy-két napot, nehéz ismét belefűrészelni a fába.- Milyen írásokon dolgozik?- Több mindenen. Dolgozom az önéletírásomon, melyet folytatásokban közöl a Forrás. És folytatom prózai tűnődéseimet, melyeknek első része Rendkeresés címmel jelent meg idén. Az íróéVe elkezdtem, van, amit néhány napja, van, amit pár hete.- Húsz éven át formálódhat egy szöveg?- Úgy vagyok vele, mint a kőműves a megkevert habarccsal. Hagyom, hadd pihenjen egy kicsit, aztán végül addig pihen, míg megdöglik. Akkor nincs más hátra, mint feltörni, vagy újrakeverni. ti Holdvilág Kamaraszínház felkérésére írtam egy zenés színpadi játékot Mátyás királyról, egykét kis dalomat is odafüggesztettem hozzá. És megírtam a csodaszarvasmonda verses feldolgozását, nagyváradi bábosok elő is adták Rumi László rendezésében. Ez a két írás hamarosan megjelenik egy kötetbe kötve. ■ Rákász Judit- Honnan jönnek ezek a képek?- Dolgoztam kőművesként, meg sok mást is. Ha innentől kezdve két szalmaszálat sem tennék keresztbe, akkor is elég lenne.- Sokan várjuk a Forrásban Világom, világom címmel közölt önéletrajzi írás kötetbe gyűjtött megjelenését. Meddig kell még várnunk?- Úgy terveztem, hogy szeptemberben bogot kötök a végére, de nem jutott rá időm. 1955-nél fogom lezárni, nem hiszem, hogy több kéne ehhez 15-20-25 oldalDolgoztam kőművesként, meg annyi mást is Régmúlt idők karácsonya Egykor Sárospatakról küldték Kassára ezt az üdvözlőlapot, melynek címzettje Luzniák Márta úrleány. A szövegben az ünnepről kevés szó esik, a család egészségéről sokkal több, hiszen azt fontosabbnak tartották. Egy szerencsés, boldog ember- A nyelv közös kincs, a nyelv- művelés mindenki feladata - mondja Lovrityné Bóta Klára, Pilinszky-díjas kecskeméti pedagógus. - Mi, pedagógusok szívügyünknek tekintjük az anyanyelv gondozását. Nagyon szép eredményeket érhetünk el, hiszen közvetlenül mi tolmácsoljuk tanulóinknak az anyanyelv szeretetét. Nagy öröm volt számunkra, hogy ebben a tanévben megújult az iskolai könyvtárunk, gyönyörű, korszerű berendezéssel vártuk a tanulóinkat. Szeretnénk, ha minél több időt töltenének a könyvek között, művelt, igényes emberekké válnának. Szerencsés, boldog embernek tartom magam, hiszen hivatásomban és magánéletemben egyaránt sok öröm ér. Számomra ez adja az erőt nap mint nap. ■ G. S. Lovrityné Bóta Klára ebben a hónapban kapta meg a Pilinszky-díjat