Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-24 / 301. szám

A Petőfi Népe karácson .................—....^LlUlgg* ..........."'■■■■ 1 me lléklete Életrajz kötetbe kötve Ahogy egyre nagyobb fazékban kellett főzni, úgy lett egyre gazdagabb a karácsonyunk, mi pedig egyre szegényebbek. Nosztalgiával gondolok vissza. A Forrás szerkesztőségébe beszéljük meg az interjút. Mire az egykori megyeházára érünk, a szerkesztőség már zárva van, Buda Ferenc a porta mellett egy kis asztalnál ül, a sarokban. lapon, füzetekben összegyülem- lő jegyzeteim anyagából váloga­tok most is, a januári Forrásban már olvasható lesz belőle egy rö­vid részlet Aztán van néhány fél­behagyott versem, van, amit 20 nál. Ott elkötöm, elviszem a ki­adóhoz, és attól kezdve már csak attól függ a megjelenés, hogy mi­kor sikerül támogatást kapni hozzá. Hamarosan jön egy má­sik könyvecském is. A budapes­- Ugye, jó lesz nekünk itt is? - mutat a másik székre a Kossuth- díjas költő.- Sőt... Farmermellény van rajta, alat­ta vastag, barna pulóver. Tisza- kécskéről buszozott Kecskemét­re, az interjú után megy „legeltet­ni” várandós lánya kisfiát. Hatan vannak az unokák, közülük négy fiú, és ha a Jóisten segít, tavasz­ra lesz még két kisfiú.- Régi megfigyelés, háborúk előtt több fiú születik, mint lány- mondja.- Nekünk két lányunk van - nyugtatjuk meg. - Hogyan ké­szül a karácsonyra a nagy csa­lád?- Bonyolultan! Sokan va­gyunk.- Az nagyon jó...- Mindenképpen jó, de amíg a gyerekek kicsinyek voltak, és együtt éltek velünk, nem kellett összegereblyézni őket. Most ahá- nyan, annyifelé vannak. Nem tudjuk még, idén kinél gyűlünk össze. Mind a hatan házasok, más irányú családi kötelezettsé­geik is vannak már. Azt hiszem, a mi karácsonyunkat nehezebb megszervezni, mint egy pártot.- Hogyan változott meg a ka­rácsony, ahogy nőttek a gyere­kek?- Ahogy egyre nagyobb fazék­ban kellett főzni, úgy lett egyre gazdagabb a karácsonyunk, mi pedig egyre szegényebbek. Nem kevés nosztalgiával gondolok vissza azokra a karácsonyokra, amikor az ünnep előtti napon a Hunyadivárosból bebicikliztem a központba, a könyvesboltba, és kétszer kellett fordulnom a hó­nom alatt a könyvekkel, mire mindet haza tudtam vinni.- Jut idő karácsonykor az írásra?- Háborúkban és zajos béké­ben az írás bajos. Elég nyűgös vagyok ilyen tekintetben, nekem Tavaszra talán a könyvesboltokba kerülhet Buda Ferenc Világom, vilá­gom című önéletrajzi írása csönd kell az íráshoz, és nyuga­lom. Régebben elképzeltem, hogy milyen jó lenne beülni egy kávéházba vagy presszóba, és úgy tenni, mintha írnék, de igen nagy annak a valószínűsége, hogy előbb kezdenék megrajzol­ni egy ott látott arcot, mint leír­ni egy sort.- S ha elmúlik a karácsony, mindennap leül a kézirat mellé?- Igen, az fontos. Ha kihagyok egy-két napot, nehéz ismét bele­fűrészelni a fába.- Milyen írásokon dolgozik?- Több mindenen. Dolgozom az önéletírásomon, melyet folyta­tásokban közöl a Forrás. És foly­tatom prózai tűnődéseimet, me­lyeknek első része Rendkeresés címmel jelent meg idén. Az író­éVe elkezdtem, van, amit néhány napja, van, amit pár hete.- Húsz éven át formálódhat egy szöveg?- Úgy vagyok vele, mint a kő­műves a megkevert habarccsal. Hagyom, hadd pihenjen egy ki­csit, aztán végül addig pihen, míg megdöglik. Akkor nincs más hátra, mint feltörni, vagy új­rakeverni. ti Holdvilág Kamaraszínház fel­kérésére írtam egy zenés színpa­di játékot Mátyás királyról, egy­két kis dalomat is odafüggesztet­tem hozzá. És megírtam a csoda­szarvasmonda verses feldolgozá­sát, nagyváradi bábosok elő is adták Rumi László rendezésé­ben. Ez a két írás hamarosan megjelenik egy kötetbe kötve. ■ Rákász Judit- Honnan jönnek ezek a ké­pek?- Dolgoztam kőművesként, meg sok mást is. Ha innentől kezdve két szalmaszálat sem tennék keresztbe, akkor is elég lenne.- Sokan várjuk a Forrásban Világom, világom címmel kö­zölt önéletrajzi írás kötetbe gyűjtött megjelenését. Meddig kell még várnunk?- Úgy terveztem, hogy szep­temberben bogot kötök a végére, de nem jutott rá időm. 1955-nél fogom lezárni, nem hiszem, hogy több kéne ehhez 15-20-25 oldal­Dolgoztam kőművesként, meg annyi mást is Régmúlt idők karácsonya Egykor Sárospatakról küldték Kassára ezt az üdvözlőlapot, melynek címzett­je Luzniák Márta úrleány. A szövegben az ünnepről kevés szó esik, a család egészségéről sokkal több, hiszen azt fontosabbnak tartották. Egy szerencsés, boldog ember- A nyelv közös kincs, a nyelv- művelés mindenki feladata - mondja Lovrityné Bóta Klára, Pilinszky-díjas kecskeméti pe­dagógus. - Mi, pedagógusok szívügyünknek tekintjük az anyanyelv gondozását. Na­gyon szép eredményeket érhe­tünk el, hiszen közvetlenül mi tolmácsoljuk ta­nulóinknak az anyanyelv szeretetét. Nagy öröm volt számunkra, hogy ebben a tanévben meg­újult az iskolai könyvtárunk, gyönyörű, korsze­rű berendezéssel vártuk a tanulóinkat. Szeret­nénk, ha minél több időt töltenének a könyvek között, művelt, igényes emberekké válnának. Szerencsés, boldog embernek tartom magam, hi­szen hivatásomban és magánéletemben egy­aránt sok öröm ér. Számomra ez adja az erőt nap mint nap. ■ G. S. Lovrityné Bóta Klára ebben a hónapban kapta meg a Pilinszky-díjat

Next

/
Oldalképek
Tartalom