Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-24 / 301. szám
14 PETŐFI NÉPE - 2009. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK PETŐFI NÉPE A jövőt nem ismerjük, de a jövő Urát igen karácsonyi beszélgetés dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskemét érsekével, metropolitával Dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskemét egyházmegye érseke A karácsonyi marketing, a bevásárlási láz, az ajándékőrület napjaiban az emberek elfelejtik, mi az ünnep lényege. Milyen eseményre emlékezünk? Ki volt a betlehemi kisded? Az egyház az adventi rorátékkal; az éjféli mise szent várakozásával, örömével és a szent liturgiával meggyőzően hirdeti: Júdeábán egykoron az emberiség sorsát alapvetően megváltoztató esemény történt. Dr. Bábel Balázs érsek, metropolita karácsonykor egy mozgalmas evangelizációs körút summázatával erősíti majd a hívek szent reményét: „Ne féljetek! Jézus velünk van! ” Farkas P. József- Értékelhető már a jubileumi misszió hatása? - kérdeztem az egyházmegye első papjától.- Nem mérhető azonnal, és műszerekkel sem. Jézus mondja: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az Evangéliumot! Tanítsátok meg az embereket mindannak megtartására, amit én mondtam nektek!” Az emberek elfáradnak, kifakulnak az eszmék, új kérdésekre új válaszokat kell adni. Én azt gondolom, hogy ami történt, jó hatásfokú volt, nagyon sok embert megmozgatott.- Ilyenkor a főpap alapvetően ajándékvivő; a liturgiával, a tanítással, a lelkesítő homíliával gazdagítja a vendéglátókat.- Ez igaz. Viszont ez a misszió sokat adott nekem is. A visszajelzések, levelek, telefonhívások mind azt bizonyítják, hogy minden - világias-üzletszerű - ráhatás, presszió ellenére is az emberek sokasága meg akar maradni a Krisztus követés-keresés göröngyös, kátyús útján. Tízezrek éreznek rá, hogy milyen maradó értékeket kínál az egyház. Nekem már az is jólesett, ha egy tartalmas, mozgalmas nap délutánján azt mondták a hívek, hogy jó volt kikapcsolódniuk, megnyugodniuk, mert öröm árasztotta el a lelkűket, nemesítő volt számukra a meghívott Lélek jelenléte. Az egyik helyen, ahol templomi jubileum is volt, a barátságról beszéltem. Szent Terézt idézve azt kívántam, kértem, hogy az egyház- községben minél több olyan ember éljen, aki a másiknak, sokaknak a barátja, segítője. Igen időszerű, és mélyen evangéliumi gondolat ez egy olyan világban, ahol szinte csak pillanatnyi érdekek vannak, amelyek persze szét- foszlanak abban a pillanatban, amint ez a viszony feloldódik. Örültem, hogy értették és köszönték a tanítást. Hazavitték a példa igazát, és hirdetik a rájuk bízottak körében.- 2009 nehéz év volt. A magyar gazdaság is megroppant. Sok százezer egzisztencia került veszélybe. Egy krisztusi, evangéliumi, lelki szervezet, mint az egyház milyen évre tekinthet vissza?- Nálunk a beérkezés szinte azonos az elindulással. Tehát folyamatokról beszélhetünk. Már megindult a közösségekben és hivatalainkban is a feldolgozó munka, szeretnénk összegyűjteni az eredményeket, a tanulságokat, a szellemi-lelki summázatát ennek az egyéves missziónak is. Fiatal papok körében feltettem a kérdést, hogy mit csináljunk majd jövőre. Az egyik viccesen megjegyezte, hogy most pihenjünk. Ebben az évben volt már annyi minden. Gondoljunk arra, hogy Jézus azt mondja: az én Atyám szüntelenül munkálkodik. Örök dinamizmussal tartja fenn és kormányozza a világot. Nekünk sem lehet lustálkodnunk. Személyes elkötelezettséggel keresni kell a missziónak, az evangelizációnak új és újabb útjait. Amíg bírom, teszem a dolgom. Hiszen ha nem tenném, vádolna a lelkiismeret....- Ezek szerint Ön nem hisz a világvégét hirdetőknek, a romlás prédikátorainak?- A hit nem jelent hurráoptimizmust. Az Úrjézus is találkozott gonddal, bajjal. Tudjuk, hogy volt, amikor folyt a könnye. Sírt. Mert előre látta Jeruzsálem pusztulását. A mi sorsunk lehet, hogy drámai, de nem tragikus. Ismerjük a feszültségeket, az üldöztetést, a konfliktusok, a viszályok nehézségeit, de meggyőződésünk, hogy a végkifejlet mindig Isten kezében van. A tragédia mesterei azt hirdetik, hogy az élet zsákutca. Mi azt valljuk, hogy a kereszthordozás, a megpróbáltatás - ugyanúgy, mint az öröm - elhagyhatatlan része az életünknek. A földi lét viszont csak a kifutópálya egy szakasza. Célra tart, Isten kezében összpontosul a világ és az egyház sorsa is. Ebben biztosak vagyunk. A jövőt nem ismerjük, de a jövő Urát igen...- Miben lesz más ez a jubileumi karácsony, mint a többi?- Szerencsére nincs rendkívüli feladatom, építhetjük a hagyományokat. Itt lesznek a diakónusjelöltek. Öt fiatalt szentelek majd az ünnepen. Most kivételesen, karácsony másnapján, a délelőtt 11 órakor kezdődő szentmisén.- Tehát Kalocsán ünnepel...- ... itt is. Kecskeméten 27-én én mondom majd a búcsúi szentmisét a széchenyivárosi templomban, utána a Barátoknál megáldom 2009 legjobb borait és pálinkáit és az italok termelőit - Szent János hagyománya szerint. Aztán magam is osztom a meleg ételt Karol Wojtyla megterített asztalánál a város főterén, testvériségben az éhes, fa- gyoskodó szegényekkel. Remélem, hogy Gyónba, a szüléimhez is eljutok, mert a Kisjézus édesanyám és apám társaságában is vár rám. Megragadva a Petőfi Népe nyilvánosságát, kívánok minden kedves olvasójuknak kegyelmekben gazdag ünnepeket és egy szebb, lelkiekben is gazdagabb új esztendőt... Tévében is látható A helyi tévék adásában is találkozhatnak az érdeklődők Bábel Balázs érsek úr vallomásával. A Kecskeméti Televízióban december 25-én 20.05 perckor, a Kalocsa Televízióban 29-én, 19.30 órakor lesz látható a műsor. Karácsonyi levél a túlpartra - Gyermekkori ünnepek képei drága szüleim! Akkor még nem tudtam, hogy léteznek mindennél drágább, de láthatatlan csomagok is... (... Anyámnak, Apámnak...) Égig érő karácsonyfát állítanék Nektek, drága szüleim, akik a felhők közül nézitek fiatok 64. karácsonyát. Minden szeretetünne- pen velem voltatok azután is, hogy elmentetek. Ott áll a Bükk- zsércről hozott kis fenyő a nyughelyeteken, a református temetőben. Nézem a fenyőt meg neveiteket a márványlapon. Imádkozni kellene, de nem tudok, hiszen már régen beszélgetéssé alakult a veletek való kapcsolatom. Most is így van, amikor átszaladnak gondolataimon elmúlt karácsonyok gyönyörű képei. Anyám, emlékszem meleg kezedre, ahogy a várost jártuk szenteste délutánján, miközben az angyalok - Apám és Nagymamám - készítették nekem a karácsony örömét. Abban az évben hópihék járták táncukat a levegőben. Elbeszélted az én hároméves fejemnek, hogy sokaknak szomorú és magányos a karácsony, meg azt is, milyen öröm sugárzik vissza azokra, akik az embereket szeretik. Érzem ma is a hangodat, hallom szavaid, amelyek nagy hatással voltak rám. Olyan jó volt hozzád simulni, te az életeddel bizonyítottad a szeretet minden- hatóságát. Mindent láttam: a koldusnak adott forintjaidat (pedig neked is kevés volt belőle!), a szomszéd albérlőjének vitt tányér süteményt, amit szép textilszalvétával takartál be. Akkor már nagyobbacska voltam, de csak most mondom: abban a pillanatban is nagyon szerettelek. Neked nem egynapos karácsonyaid voltak. Akkor, ott, a kecskeméti utcákon bámultuk a fénytől viliódzó kirakatokat. Aztán otthon, a Sárkány utcában, lázas izgalommal vártam, hogy végre a lakásba érjünk. Nagyanyám sietett felém, és én fogságába kerültem, mint a kis- csikó, akiknek a nyakát megfogják, hogy ne ficánkoljon. Beszélt hozzám, de én gondolatban már a nagyszobában jártam. Nagyapám fehér ingben várta a bevonulást, sütemény illata keveredett a fenyő illatával. Végre megszólalt a kiscsengő. Drága Szüleim, arról a régi karácsonyfáról egy-két dísz és a kiscsengő ma is karácsonyi ágaimra kerül! Türelmetlenül énekeltem a Mennyből az angyalt A fa alatt szerény ajándékok lapultak. Voltak ott sokkal nagyobb ajándékok is, csak akkor még nem tudtam, hogy léteznek láthatatlan csomagok is. Drága Apám, emlékszem bajusz alatti, huncut mosolyodra, nevető szemedre. Ott álltái mellettem, vállamra téve áldott, tevékeny kezed. Tudtad jól, hogy Nagyapám mindennapos feladata kivinni engem az állomásra vonatokat nézni. Tőled tanultam, hogy a mozdonyok királya a 424- es, nála kisebb a 328-as, aztán a legkisebb, mely olyan volt, mint egy felnagyított kávédaráló, a 272-es. Na és a kocsik: az olajoskocsi, a hűtővagon, a szeneskocsi Régi családi fotó és a teherszállító vagonok. Hosz- szú órákig el tudtam nézni a síneken szaladó vonatokat. Mesterien koreografáltátok meg gyermekkori karácsonyaimat. Köszönöm Nektek ma is, amikor írás közben egy-egy könnycsepp kicsordul a szememből. Mennyből az angyal, amit én akartam énekelni, de ma is Apám szép baritonjára emlékszem, aztán a rövid ima, melyben megköszöntétek az évet, a mindennapi kenyeret, és odaSzappanos István festő-tanár: „Mesterien koreografáltátok meg gyermekkori karácsonyaimat. Köszönöm Nektek ma is, amikor írás közben egy-egy könnycsepp kicsordul a szememből.” idéztétek apai Nagymamám emlékét. Aztán drága Anyám megszólaltál: „Kisfiam, nézd, ott maradt egy zsineg a padlón. Vedd föl, ne legyen ott karácsony szentestéjén.” De a zsineg nem volt könnyen fölvehető. Ahogy húztam, kigördült az ágy alól a csodavonat, amit Apám remekül elkészített hosszú éjszakák során. Csodák csodájára 424-es mozdonnyal, szeneskocsival, majd jöttek sorban a hitelesen elkészített, a valóságban már megcsodált vagonok. Meglepetésem, örömöm határtalan volt Térdre ereszkedve, hasalva néztem, mozgattam a szerelvényemet. Később megtudtam, hogy a hengeres formák Darabos bácsi faesztergályos műhelyében születtek. A vagonok festése mesteri volt. Ha ma is kezembe veszem régi játékaim maradványait, az 1948-as karácsony emléke melengeti a szívemet. Én már nem tudtam megvalósítani varázslatos karácsonyaitokat, talán megváltozott körülöttem az igazi angyalok segítsége. Lelkemben ott cseng majd 2009 karácsonyán is J. S. Bach Karácsonyi oratóriuma, melyről hiszem, hogy felhallatszik a felhőkön túlra is, Nektek, akik egymást annyira tiszteltétek és szerettétek. Szappanos István festő-tanár
