Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-15 / 293. szám
2009. DECEMBER 15., KEDD KEREKASZTAL szociális helyzet Közeleg a karácsony, és sok családban nem az ajándék a kérdés, hanem az, hogy miként oldják meg a téli tüzelőt, és egyáltalán miből vegyenek kenyeret BEKÖLTÖZÖTT A NYOMOR A HÁZAKBA Sokaknak hihetetlen, de harmincezer forintból is meg lehet élni, ha muszáj. Egyre több a támogatásra szoruló család, és még többen vannak, akik szégyellnek segítséget kérni. Ez derült ki abból a beszélgetésből, melynek résztvevői voltak: Zsuboriné Kovács Mária, a kecskeméti Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatósága Családtámogató és Gyermekjóléti Központjának vezetője, dr. Harsányi Ernő szociál- gerontológus, a nyugdíjasok országos szövetségének képviselője, valamint dr. Provaznik Balázs, a kecskeméti polgármesteri hivatal családvédelmi osztályának vezetője. Takács Valentina- Milyen változásokat hozott a válság a családok, a gyermekek sorsában? ZSUBORINÉ KOVÁCS MÁRIA:- Azt tapasztaljuk, hogy a családok helyzete az utóbbi időben sokat romlott. Már nemcsak a társadalom alsó rétege, hanem az úgynevezett középréteg is le- csúszóban van. A még munkahellyel rendelkezők is nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a hitelek megemelkedett törlesztőrészleteit egyre nehezebben tudják fizetni. A segélyekből élő családok élete még kilátástalanabb. A közelgő ünnepek is nagy terhet rónak a családokra. Sajnos nem egyedi eset, hogy sem karácsonyfa, sem ajándék nem jut a gyerekeknek. Még súlyosabb probléma, hogy a téli tüzelőt sem tudják megvásárolni. Alig tudják előteremteni a mindennapi élelmiszert. Ebben mind minőségi, mind mennyiségi romlás következett be. Sőt az elmúlt időszakban alultáplált gyerekekkel is kapcsolatba kerültünk.- A nyugdíjasok szintén rendkívül kiszolgáltatottak. DR. HARSÁNYI ERNŐ: - Már tíz évvel ezelőtt végeztünk egy értékfelmérést a nyugdíjasok köDr. Provaznik Balázs „Sokan összehúzzák magukat, büszkeségből sem mennek segélyért” rében, ezt a közelmúltban megismételtük. Ebből a következő sorrend derült ki: első szempont számukra a biztonság, második az egészség, és csak harmadik az anyagiak. Ez azért sokat elárul. A nyugdíjasok tudomásul vették, hogy a 13. havi nyugdíj megszűnt. De mi megszoktuk, hogy mindenen tudunk spórolni, voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is. Azt viszont nehezen viseljük, ha megtámadnak, kirabolnak bennünket.- Ez érthető, de például hogy lehet harmincezer forintos nyugdíjból megélni? h. e.: - Úgy, ahogy a nagycsaDr. Harsányi Ernő „Mindenen tudunk spórolni, voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is” ládosok megélnek gyakran kevesebből, mint az egy főre jutó harmincezer. Mert ott még any- nyi sincs.- Mit tapasztal a hivatal, a családvédelmi osztály? DR. PROVAZNIK BALÁZS: - Nemrég életbe lépett a krízistámogatásról szóló jogszabály, mely egyszeri, eseti támogatásra ad lehetőséget a krízisalapból. Ennek következtében robbanásszerűen megnőtt az ügyfélforgalom és a pluszfeladat. A krízistámogatáshoz kapcsolódnak az átmeneti segélyek, ahol megdöbbentően nagy arányú az ügyfélnövekedés. Ugyanakkor a szociális helyzetet leginkább bemutató rendszeres pénzbeli ellátásoknál is van egy erőteljes emelkedés. Ez az aktív korúak ellátása, amit jelenleg több mint Zsuboriné Kovács Mária „Javul azoknak az önértékelése, akik végre munkából élhetnek" kétezer embernek nyújtunk. Őket próbáljuk minél nagyobb arányban bevonni a közcélú munkába. zs. k. m.: - Tény, hogy a család életében rendkívül pozitív változást hoz, ha a szülők részt vehetnek a közcélú munkában. Egyrészt anyagi helyzetük kicsit javul, élhetőbbé válnak a mindennapok, másrészt az önértékelésük is megnő, hiszen nem segélyből kell élniük, hanem fizetésből. Bebizonyítják akár önmaguknak, akár a gyerekeiknek vagy a környezetüknek, hogy ők tudnak és akarnak dolgozni. A munka nélkül maradt családokban egyre feszültebbé válnak a szülők. Többször előfordul gyerekbántalmazás ott, ahol korábban ez soha nem volt jellemző.- Milyen gyakran fordul elő, hogy olyan ember kér segítséget, aki nem szorulna rá, miközben az igazán szegények megpróbálnak önerőből talpon maradni? p. b.: - Hatóság is vagyunk, és következetesnek kell lennünk. Nagyon sok olyan ember van, aki összehúzza magát, és például büszkeségből nem jön segélyért. Mások úgy gondolják, hogy vannak náluk rosszabb helyzetben lévők, ezért nem kérnek. Ugyanakkor egyesek a csalástól sem riadnak vissza, megpróbálják megtéveszteni az önkormányzatot. zs. k. m.: - Mi jelzőrendszert működtetünk, melynek tagjai például a védőnők, a gyermek- orvosok, a háziorvosok, a pedagógusok, a pártfogók, a rendőrök, a polgármesteri hivatal dolgozói. Ők azonnal jelzik, ha akár idős embernél, akár egy családnál, vagy egy krízishelyzetben lévő kismamánál bajt észlelnek. h. e.: - Megfigyelhető, hogy pont az idősek azok, akik a legnehezebb helyzetben sem igazán mennek segélyért. Ők már sokat láttak, ezenkívül - ahogy Balázs fogalmazott - a büszkeség, az emberi tartás erősebb bennük. Ezeket az embereket fel kell kutatni, hiszen maguktól nem jelentkeznek, és éhen halni, megfagyni nem hagyhatjuk őket. A mi korosztályunknál az is visszatérő gond, hogy az időseket gyakran kiskorúsítják. Úgy festik le őket, mint akik elesettek, segélyre szorulnak, akiket sajnálni kell. Ez nagyon rossz attitűd. Senki nem szereti, ha sajnálják. Még akkor sem, ha ennek van alapja. Az emberi méltóságra az idősek nagyon érzékenyek. És itt jön be az egészségügy kérdése is, amit - mint említettem - az én korosztályom a második helyre sorol. Régi vesszőparipám, hogy a szociális kérdések és az egészségügy a közigazgatásban egy helyen szerepelnek ugyan, de külön történik a finanszírozásuk. Holott egy idős embernél nehezen lehet szétválasztani a kettőt. Például ha valaki azért él nehezen a nyugdíjából, mert sokba kerül a gyógyszere, akkor ő szociális alany vagy egészségügyi alany? Ezt így nem lehet kezelni. p. B.: - Ennek kapcsán szeretném egy országos, jogalkotói problémára felhívni a figyelmet. Egyre több az idős ember, ami demográfiai jelenség. így egyre emelkedik azoknak a száma is, akiket az idősek otthonában látnak el. Ilyen körülmények között vezették be 2008-tól a gondozási szükséglet vizsgálatát. Ez azt jelenti, hogy csak az kerülhet idősek otthonába, aki az ORSZI szakértői véleménye szerint napi négy órát meghaladó gondozásra szorul. Önmagában ez a szűrő elfekvővé alakítja az idősek otthonát. Egyre több az otthonokban a kényszer szülte ápolási részlegnek megfelelő ágy, holott ilyen elvileg nincs. Ezzel párhuzamosan azt mondja a törvény, hogy az idősek otthonában történő gondozás addig lehetséges, amíg az idős egészségügyi szakellátásra nem szorul. De nincs meghatározva, hogy hol a határ a kettő között! Ha pedig az idős kórházba kerül, ott nem biztosított egy sza- natóriumjellegű, tartós fekvőrészleg. h. E.: - Ezért volna szükség az ápolóházakra. Magyarországon mostanság indulnak az első ilyen kezdeményezések. p. B.: - Vannak elgondolásaink, sőt kezdeményezéseink is e téren. Sokba kerül, de nem elveszett ötlet véleményem szerint. Egyelőre csak az jellemző, hogy az idős embert jobb megoldás híján otthon gondozzák. Csakhogy amennyiben valamelyik családtag otthon marad ápolni az időst, akkor kiesik egy kereset a családi költségvetésből. zs. k. m.: - Ez valóban nehéz kérdés, és ugyanilyen helyzetbe kerülnek azok a családok, ahol fogyatékos vagy tartósan beteg gyerek van. Ott az egyik felnőtt családtag ezáltal keresőképtelenné válik. Intézményünkben támogató szolgálat működik, mely próbál segítséget nyújtani. Például elviszik a fogyatékos gyereket az iskolába... p. b.: - Létezik még egy idősgondozási forma, ez a házi segítségnyújtás, melybe nagyon sok minden beletartozik, sokféle lehet. A baj az, hogy ezen a területen még kevesebben dolgozhatnak, mert ezt is megszigorították. Ez egy aktuális kormányzati intézkedés, amely szerint csak hat idős juthat egy gondozóra. Ennyit fizet ki az állam, pedig sokkal többet látnak el. Némileg javít a helyzeten a jelzőrendszeres központunk, ahol most 140 idős emberre tudunk figyelni. p. b.: - Összefoglalva: egy megyei jogú városban mindent el kell látni, mert itt már sem a megyei önkormányzat, sem pedig a minisztérium nem segít. Ez a tendencia. Az állam pedig évről évre kevesebb támogatást ad a szinte változatlan feladatok elvégzéséhez. Ettől függetlenül Kecskemét és térsége a szociális és gyermekvédelmi térképen zölddel jelzett, tehát nagyon jó színvonalú az ellátás.- Egyébként mindenre az államnak kell gondolnia? p. b.: - Tulajdonképpen nem. Magyarországon egy fordulatnak kell bekövetkeznie a gondolkodásmódban, hiszen az állam egyre kevésbé tud segíteni. A szociális törvényben is benne van, hogy a rászorulóért elsősorban a család a felelős, utána a tágabb környezet, és csak azt követően jöhet szóba az intézményi rendszer. Sajnos sok olyan eset van, amikor a segélyért folyamodás nem utolsó, hanem első gondolatként fogalmazódik meg. Holott ha valaki a sarkára áll, képes rá egészségileg, és akar is, akkor sokkal hamarabb ki tud törni a rászorultság csapdájából. Kerekasztal-beszélgetések a Petőfi Népében Teljes változat a www.0j|Q^||||||| oldalon! A szavunkat adjuk Beszélgetőpartnereink naponta szembesülnek az egyre aggasztóbb szociális problémákkal
