Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-14 / 292. szám

PETŐFI NÉPE - 2009. DECEMBER 14., HÉTFŐ 3 MEGYEI KÖRKÉP • VÉLEMÉNY Böllérfesztivál a víztorony árnyékában Félegyházán Papramorgó a fakupában magyarok vására A hazai föld csakis jó terményt adhat Negyedik alkalommal rendezte meg az Amatőr Királyi Szakács Klub a böllérfesztivált Kiskun­félegyházán, a Bercsényi utcai víztoronynál. A szombati egész napos programra közel húsz csa­pat jelentkezett. Nemcsak Magyarországról, de a határon túlról is érkeztek ver­senyzők, hogy bebizonyítsák ők tudják a legjobb ételeket készíte­ni a sertésből. Először egy hatal­mas, három mázsás mangalica disznót szúrtak le, pörzsöltek meg, és daraboltak össze. ■ Egy bikaborjút is levág­tak, aminek a húsából lehetett vásárolni. Míg a mangalica porhüvelyén ügyködtek a porzsolok, kiosztot­ták a csapatoknak a már előre negyedbe vágott disznókat. A zsűri, melynek elnöke a többszörös olimpiai bajnok mes­terszakács Benke László volt, több szempontot is figyelembe vett az értékelésnél. Reggel a fo­gópálinkát, a forralt bort, a hagymás vért és a sülteket mi­nősítették. Később a levest, a pörköltet, a káposztás ételeket, és nem utolsó sorban a böllértá- lat, amelyen hurkának, kolbász­nak és pecsenyének is lenni kel­lett. Bemutatásképpen egy bika­borjút is levágtak, aminek a hú­sából természetesen lehetett vá­sárolni. ■ Materice: anyák napja Baján a bunyevácoknál Szokás szerint, bunyevác anyák napját tartottak advent harmadik vasárnapján a nem­rég újra szerveződött Bajai Csitaónica Olvasókörben. A jobb sorsra érdemes, kis híján 20 éve üresen álló nagyterem­ben, mintegy száz alvégi, egy­kori olvasókörös és néptáncos elevenítette fel ezt a bunyevá­coknál hagyományosan bátyus téli népszokást. A szokások fel­elevenítéseként Bednárik Réka köszöntötte az alkalomhoz illő mondókával Gálái Antalnét, aki a jó kívánságot a hűségre utaló almával, és egészséget hozó dióval hálálta meg. ■ Ivóalkalmatosság tartós használatra. Száz évre szól a jótállás. Ünnepvárók vásároztak szombaton Kunszentmik- lóson. Miklay Jenő Elszoktunk az igazi vásároktól, a heti vagy alkalmi sokadalmak szimpla piaccá egyszerűsödtek. Érezzük is néha: elveszett valami fontos az életünkből. Mert a ré­gen volt vásárok az emberi kap­csolatok szövögetésének helyszí­nei voltak. A látványosság, a szó­rakozás, a barátkozás lehetősége szólított oda kicsiket és nagyokat, az üres zsebűeket is. Eladók és vevők, egymásért vagyunk - ez a sokadalmak tartalma. A Magya­rok Szövetsége igyekszik most di­vatba hozni, vagy inkább fel­éleszteni magyarok vására néven a hagyományt. De mitől magya­rok vására a vásár? Attól, hogy ki­zárólag magyar emberek kínál­hatják a kezükben, műhelyük­ben teremtett portékát. Ne fogja senki rá a sovinizmust, mert vé­dekezésről van itt szó. Úgy élünk ma, mint akiket csövön táplál­nak, kiszolgálórendszerektől füg­günk. Legalább élelmiszerből muszáj önellátóvá válnunk, mert másként soha nem leszünk sza­badok. Kunszentmiklóson szombaton hívtak,egybe magyarok vásárát. Idén már harmadszor. Több szá­zan látogattak a vá­rosháza mögötti sá­torsorra, a szövet­ség ajándékkal vár­ta a népes családok gyermekeit. A helyi táncosok, énekesek szép előadásokkal léptek föl, s ünnepváró volt a felhozatal is. Le­si Árpád, a város alpolgármeste­re különös jelentőséget tulajdonít az ilyen eseményeknek.- Az a közösség amely csök­kenteni tudja függését a nagyáru­házaktól szabadabb, mert van vá­lasztási lehetősége. A hazai áru­kat felvonultató vásárok alkalmat adnak rá, hogy mielőtt az utolsó termelők, gazdák tönkremenné­nek, felkaroljuk és elhozzuk őket leendő vásárlóik színe elé. Bizal­mi találkozók ezek megtudni, számíthatnak- e egymásra. A ha­zai földből minden zöldség, gyü­mölcs kiváló, csak be kell tartani a minőségi termelés nem nehéz szabályait Vonatkozik ez a kéz­műves termékekre, vagy szolgál­tatásokra is, és amikor mindeb­ből újra példa lesz, akkor elindul az ország felemelke­dése is. A megbízhatóság az üzleti siker kul­csa. Minőségi áruval rangot szerezhet ma­gának az is, aki dísz­tököt termeszt, mint Kalmár Be­nedek Akasztón.- Szőlőt műveltünk, bor szűr­tünk mi ezelőtt, de tönkretett bennünket a sok import. Muszáj volt váltani, azóta én meg a fele­ségem két hektáron főleg dísz­tökkel foglalkozunk. Magunk is nemesítjük. Számontartanak bennünket, több elismerést kap­tunk már, legutóbb a keceli vi­rágfesztiválon a különdíjat adták nekünk. Most nem megy olyan jól a piac, inkább szeptember, ok­tóber táján látják meg az embe­rek az ősz színeit az ilyen termé­szetes díszekben - sorolta Kal­már Benedek. A legtartósabb kézművester­mékeket alighanem a kiskun- majsai Patyi László állítja elő. Ivó- kupái s^áz év, másfél óra és tíz percig használhatók. Elhiszszük neki.- A tréfát félretéve elmondha­tom: rajtam kívül talán hárman akadnak még az országban akik faragással, esztergálással készí­tenek ilyen faedényeket dió-, ju­har-, akác- és fűzfából. Amúgy bútorasztalos a szakmám, de be- lekotnyeleskedtem a subakészí­tésbe is. Néha sikerül a szőrme, máskor kevésbé. Sok vásárra já­rok, de nagy üzletet ritkán csiná­lok, pedig még a diógyökeret is megfaragom annak, aki azt kéri, ilyen őrültet mint én nem talál­nak másikat. Három óra alatt ké­szen vagyok egy díszes sótartó­val. Jó éles bicska kell hozzá, ha pedig még csurran is a kecskebő­rös flaska aljáról a majsai papra­morgó, jóval gyorsabban hala­dok. ■ Patyi mester ivókupái száz év, másfél óra és tíz percig használhatók. BARTA ZSOLT Más nem véd meg bennünket AZ IDÉN HARMADJÁRA hívták össze a Magyarok Vásárát Kunszentmiklóson. Lesi Árpád alpolgármester azt mondja, hogy ez jó alka­lom arra, hogy megment­sük azokat az iparosokat, akik a mi kiszolgálásunk­ra, meg persze a családjai­kért dolgoznak. Ráadásul a lángossütő, a méhviaszké­szítő, a bőrdíszműves a ré­gi öregek tudását viszi to­vább, azt amitől mi magya­rok megkülönböztetjük magunkat például a Loire menti franciáktól, vagy a fjordok partján élő norvé­goktól. A gazdasági válság, illetve a tőkeerős multi be­vásárló kiskereskedelmi láncok elképesztő térnye­rése miatt is, a hazai kis­termelők kiszorulnak a nemzeti piacunkról. Föl­dönfutók lesznek, mi pedig a világ csúfjára lassan pél­dául élelmiszerimportőrök is leszünk. álljon itt egy példa: a rend­szerváltáskor 10 millió ser­tés röfögött az ólakban, most csak a harmada, pe­dig nem eszünk ennyivel kevesebbet. De nemcsak nálunk vetik fel a helyi pi­ac védelmének a fontossá- i gát, hanem a korlátlan.sza­bad kereskedelmet hirdető Egyesült Államokban is. A válságra válaszként, ott egy tucat helyen vezették be a saját pénzt, így például Massachusettsben is, ahol a polgárok 370 üzletben tudnak így 5 százalékkal olcsóbban vásárolni. Ez a próbálkozás arra jó, hogy a helyi vevők, a helyi boltban vegyék meg a főként kör­nyékbeli termelők áruját a helyi kereskedőktől, akik helyben fizetik az adót, per­sze - miután visszaváltot­ták a helyi pénzt - dollár­ban. Piacvédelem ez a javá­ból. nem mondom, hogy ez a kö­vetendő út. De ha magun­kat nem védjük meg, ki te­szi meg helyettünk? Szombati esti öltözet: autórádió a ruha alatt Sétafikáié tolvajok buktak le Kecskeméten. Szombaton este fogták el a rendőrök azt két au- tófeltörőt, akik egy széchenyi- városi Skodát rongáltak meg, egyúttal megkárosítva tulajdo­nosát. A két kecskeméti férfi az Irinyi úton zúzta be a kocsi szélvédőjét. A kinyitott autóból kiszedték a rádiót és egy diktafont is ellop­tak. Egy rendőrjárőrnek lett gyanús a két tolvaj, így igazoltat­ta őket, és ruhájukat is átvizs­gálták, ekkor derült ki a bűncse­lekmény. A rendőrök bekísérték rádió- magnós-diktafonos a tolvajokat a kapitányságra, ahol őrizetbe vették őket. ■ Szalagavató A kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Középiskola diákjainak is feltűzték szombaton este az évszámokkal ékesített szalagot, mellyel a kívülállók számára is jelzik, hogy ők hamarosan érettségi vizs­gát tesznek. A tizenegyedikesek irodalmi műsorával kezdődő ünnepségen hat osztály végzősei kaptak szalagot és hagyták ezennel fiatalságuk egy darabját az intézmény falai között, (szbz) Képgaléria. BA0N.hu VITRIOL Tizenöt év után otthagytam a kábelszolgáltatót Otthagytam a korábbi televízi­ós kábelszolgáltatómat. Két év alatt az infláció többszörö­sével emelte az előfizetési dí­jat. Átmentem egy másikhoz. A kép most már digitális mi­nőségű, az új cég viszont két­ezer forinttal kevesebbet emel le a számlánkról. Kiszámol- tan, hogy a váltással négy ha­vi korábbi díjat megspórolok, miközben csaknem ugyannyi csatornát nézhetek. Szombaton többször is csör­gött a mobilam. Kiderült, hogy a régi kábelszolgáltató nevében végez valaki felmé­rést. Alaposan körbeérdeklő- dőt, vajon miért is váltottunk céget. Jólesett nyilatkozni, mert 15 évig voltunk a koráb­bi vállalat előfizetői, de nem emlékszem, hogy bárki is fel­hívott volna, hogy akciósán ugyanott fizessünk már keve­sebbet. Azt hiszem bajban le­het a kábeles cég. Lehet, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki hasonlóan döntött az el­múlt hetekben. Most kezdik megérteni, hogy én vagyok, il­letve voltam az a személy, aki másokkal együtt fizettem a dolgozók bérét, a fejlesztések költségeit, a fejesek jutalmát, illetve a tulajdonosok nyeresé­gét. Hogy ki vagyok én, hogy osztom itt az észt? Nem titkos. Engem úgy hívnak: az ügyfél. ■ -a -t

Next

/
Oldalképek
Tartalom