Petőfi Népe, 2009. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-26 / 277. szám

PETŐFI NÉPE - 2009. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK 13 SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS 5A7TÓ ti TANULÁJ A kilencedik SÉTA részt vevő iskolái BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: KOVÁCS ISTVÁN ÁFEOSZ KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT WARD MÁRIA LEÁNYGIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: SEREGI SZABINA SZENT-GYÖRGYI ALBERT EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÖZÉPISKOLA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: KÖDMÖN ANDRÁS HUMÁN KÖZÉPISKOLA SZÉCHENYIVÁROSI KOLLÉGIUMA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: FEJES MAYA TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI KOLLÉGIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: SZAPPANOS BENEDEK Csikktenger az aszfalton Immáron negyedik éve va­gyok a Táncsics-kolesz la­kója. Ez alatt a 4 év alatt sok kibontakozó és elhaló szerelem „szemtanúja” voltam. De kezdjük az elején: koleszos- ként bekerülsz egy teljesen más világba, az otthoni környezeted hátrahagyod. Másik városba költözöl, új kapcsolatokat épí­tesz, új szokásokat veszel fel. Idővel a kezdeti felszínes kap­csolatok egy része elmélyül, mé­lyebb barátságok is szövődnek. És egyszer csak észreveszed magadon, hogy már más szem­mel is nézegeted a koleszos fiú­kat. Aztán jön egy alkalom - mondjuk koleszbuli, teaház, vagy csak egy átlagosnak indu­ló hétköznap -, és lesz egy jó be­szélgetés egyikükkel. Megis­mersz jobban egy srácot, akire eddig nem is figyeltél, vagy nem volt merszed megszólítani. Ki­derül: számtalan közös témátok van. És észrevétlenül elkezd fel­felé szállni a szerelemüstökös. A rózsaszín köd egyre inkább beborít, jönnek a randik, talál­kák. Egyre többet találkoztok a koleszon belül és kívül is. Járo- gattok, kavargattok, vagy mély szerelembe estek. Minden na­gyon szép, mindenki boldog, és ez talán egy jó ideig így is ma­radhat - hiszed te naivan. De jön egy törés, és a rózsa­szín köd elkezd halványulni. Kezdődnek a civakodások, fél­reértések, a helyzet egyre ször­nyűbb... megérkezett a szere­lemgyilkos valóság, és kimond­ja a végszót: VÉGE. A gyorsan magasba emelkedő üstökös egy pillanat alatt a mélybe zuhan. Magadba fordulsz, rá sem akarsz nézni, látni sem akarod őt! És éppen ez a legszörnyűbb: hogy nap mint nap látod, hiszen egy kollégiumban laktok. Na­ponta szembe jön, akiért titkon még rajongsz. Úgy érzed, soha nem fogod tudni elfelejteni. Minden egyes nap gyötrelem, amikor csak látod. Iszonyú pró­batétel. Tudod, hogy VEGE, mégis felemelt fővel, mosolyog­va kell elmenned mellette a kol­légium folyosóján, reggelizni, vagy a suliba. Csak az idő hoz némi enyhülést... De vajon mennyi idő? Mennyi fájdalmas, gyomorszorongatós nap kell még a felejtéshez? Amikor vég­re eljön a megváltó nap, hogy úgy tudsz nézni arra a fiúra is, mint bármelyik másik srácra a koliból... Antós Noémi Boglárka, Táncsics-kollégium A minap a buszmegálló felé sé­tálva arra lettem figyelmes, hogy nem tudok úgy 10 lépést megtenni, hogy ne lépjek ciga­rettacsikkre. Nem vagyok ciga­rettaellenes, de azt már én is túlzásnak találom, hogy akár- hová nézek, csak bagózó közép- iskolásokat látok, akiknek az órai szünetekben vagy a suli után az az első dolguk, hogy rá­gyújtsanak. És persze miután elszívták a bagót, bárhol is van­nak, eldobják a csikket. Pedig éppen el is mehetnének a legkö­zelebbi kukáig, elnyomhatnák vagy eltaposhatnák a csikket, és kidobhatnák az elszívott ci­garettavégeket a gyűjtőedé­nyekbe. De sajnos ezt csak rit­kán, és kevesek teszik meg. Ki­fogás persze mindig akad: messze a kuka, nincs időm stb. A nyugati világ már a csikkek­re is talált megoldást: a zseb­hamutálcát. Kulturáltabb orszá­gokban ugyanis már rájöttek arra, hogy a cigarettának nem­csak a füstje káros, hanem a szétdobált csikk is rendkívül környezetszennyező, és persze egyáltalán nem esztétikus. Van, ahol pénzbírsággal próbálják az embereket leszoktatni az eldo- bálós módszerről. Nem is kell messzire menni, csak a szom­szédos Ausztriáig, hogy lássuk: miként is nézhetnének ki köz­tereink csikkmentesen. Milyen jó lenne, ha a magyar dohányosok is felismernék: mennyivel civilizáltabb a zseb­hamutálca használata, mint a csikkdobálás. De - tapasztalata­im szerint - ez a magyar átlag­füstölők számára ma még el­képzelhetetlen. Nálunk a fleg- maság, a nemtörődömség a jel­lemző. Mi, magyarok hanya­gok, érdektelenek vagyunk egymás és környezetünk iránt. Sokan sajnos képtelenek felis­merni, hogy a dohányzásnak is megvan a maga kultúrája! Én azért bizakodó vagyok: ta­lán egyszer nálunk is történik majd csikkügyben változás - maximum 100 év lemaradás­sal... Juhász Ilona, 12/D, Bolyai János Gimnázium Politikai alapismeretek tantárgyat a suliba! Nagy örömmel fogadtam, hogy a politikáról írt cikkemre SMS-ben, szóban, írásban többen is reagál­tak. Mindezt sikerként éltem meg, hiszen azt jelezte: írásom felkeltette az olvasók figyelmét. Persze kaptam hideget, mele­get, de a fiatalok egyetértettek velem. Ez megint csak azt bizo­nyítja, hogy a korosztályunk igényli, hogy legyenek ismere­tei a napi politikáról. Tehát megint csak azt tudom hangsú­lyozni: célszerű lenne egy olyan tantárgy, hogy politikai alapis­meretek. Szerintem ez sokkal hasznosabb lenne az óraren­dünkben, mint a média és a töb­bi felkapott sikertantárgy. Legalább választani lehessen! Vélhetően a diákok elenyésző százaléka jut a média világába dolgozni, a közéletben viszont mindannyian érintve leszünk, ha máskor nem, a négyéven­kénti választáskor. Az egyik SMS-író felvetette: csak a dolgozó ember szavazhas­son. Ezzel a gond az, hogy akkor az egyetemisták is kimaradná­nak a szavazásból. Ez miért len­ne helyes? Hiszen a tanulás, ^ tudás megszerzése is nehéz, ko­moly munka! És szerintem az teljesen normális igény, hogy mi, fiatalok is szeretnénk egy kis betekintést kapni a politikai élet­be, a döntések hátterébe. Hogy amikor eljön az idő, hogy szavaz­hatunk, azt ne tájékozatlanul te­gyük! Madari Zoltán, 11/C, ÁFEOSZ Reggel van... Reggel van. Az álmos téli táj pislákoh'a nyitja fel szemét, E vékony fénysugarakat, melyeket még fáradt köd borít. Reggel van, a táj csöndes és sivár (benne nem mohiul az élet) csupán a város távoli fényeit látom, melyek apró szentjánosbogárként mutatják az utat Eszembe jut az elmúlt éjszaka, j mely gyönyörű sötétségével borított | be mindent, mi él, és fedte el a rosszat, ? mely szívemben ég. \ 0, Te titokzatos Ej! jöjj vissza hozzám, a Te Gyermekedhez és takard be szememet hogy ne legyen több gyötrő szenvedés és kín. Reggel van. Vízhányó Rebek Szent-Györgyi-szakközépiskc A tudatlanság és a divat összefüggései Egyre több fiatalon láthatjuk a fe­kete-fehér vagy piros-fehér min­tás (bár újabban már lila, narancs és zöld színekben is kapható) nagyméretű kendőt. Viszont el­enyészően kevesen tudják, mit is jelképez ez a sál valójában. A kendő hazája Palesztina, ahol - eredendően - a tűző nap ellen védi viselőjét. Mára azon­ban többletjelentést is kapott ez a viselet: aki ilyet hord, tulajdon­képpen a palesztin-zsidó-konf- liktusban foglal állást. (A legtöbb esetben persze anélkül, hogy en­nek egyáltalán tudatában lenne!) Nem tudom, mit szólnának itt­hon, ha „Szabad Palesztina!” fel­kiáltással üdvözölném valameny- nyi, „harcoljpalesztina!” sálas szembejövőt? Vajon hányán bó­logatnának helyeselve, és hány arcon jelennének meg a megrö­könyödés félreismerhetetlen je­lei? Szerintem az arány könnyen megtippelhető. Ez már csak azért is bosszantó, mert vannak - még ha kevesen is -, akik valóban meggyőződésből tekerik a nya­kuk köré, nem pedig azért, mert a szomszéd lánynak/fiúnak is milyen jól áU... A palesztin sál tehát elfoglalta helyét a „Che Guevará-s” pólók és CCCP feliratú pulóverek társaságában, vagyis divatkellé­kekké avanzsáltak. Hogy fel vagy le, azt mindenki döntse el maga. Vajon milyen jelkép lesz a követ­kező? Pál Fanni, 12/E,, Ward Mária Leánygimnázium Ősök, lenya és egyéb szlengjeink Valamelyik nap belelapoztam egy ifjúsági magazinba. Az egyik oldalon két szót pillantot­tam meg: ŐSÖK, LENYA. Rögtön nevetni kezdtem. At­tól, hogy a tinédzsereknek meg­vannak a saját kifejezéseik - amiket egymás között vagy bi­zonyos körökben használnak -, még nem kell a csapból is ennek folynia! Értem én, hogy a szer­kesztők és a szerzők a mi nyel­vünkön szeretnének hozzánk szólni, de pusztán attól, hogy ezeket a kifejezéseket átveszik, még nem fogjuk azt érezni, hogy a cikk írója tudja, mi zajlik egy tinédzser fejében! Tisztelt Lap- szerkesztők, Újságírók! Innen üzenem: nem kell mindent be­cézni vagy szlengben írni! Elég lenne, ha olyan témákról írná­nak, ami minket (is) érdekel! ■ A tinik társalgásához néha szlengszótár kell, ha érteni akarjuk, mit beszélnek egymással... Persze én is szoktam olyan ki­fejezéseket használni, amit raj­tam és a barátaimon kívül más nem ért, de ennek pont ez a lé­nyege. Vagy ha mégis kicsúszik a számon a LENYA vagy az ŐSÖK szó, akkor megspékelem valami grimasszal vagy vicces hangsúllyal; jelezve, hogy nem gondolom komolyan. (De az új­ságba, ugye, nehéz arcmimikát, testbeszédet tenni a cikkben használt kifejezések mellé!) Ter­mészetesen nem azt kérem, hogy a jövőben a tinimagazinok tudományos szakkifejezésekkel legyenek teletűzdelve. Csak ar­ra akarok kilyukadni: bár tiné­dzserek vagyunk - azért, és at­tól - még mi is értjük és megért­jük az igényes magyar szót! Farkas Luca, 10/C, ÁFEOSZ Az oldalt szerkesztette: Magyarvári Annamária. A SÉTA cikkei a BA0N.hu oldalunkon is olvashatók. Szerelem­üstökös

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom