Petőfi Népe, 2009. július (64. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-06 / 156. szám

INTERJÚ

Ahol a kenyeret nyolc részre osztották

horváth attiláné Nelli Kétségbe esetten nézte a kenyai házifiú rémes buzgólkodását

Negyven évvel ezelőtt érkezett a kecskeméti megyei kórházba, röntgen asszisztensként. Ma ő a betegszolgálati iroda vezetője és az intézmény sajtosa. Ha azt mondjuk, hogy Horváth Attiláné, e név nem sokaknak ugrik be. De a Nelli, hát az már rögtön más. Ő az összekötő kapocs a kórház és a külvilág között.

Takács Valentina- Rég nyugdíjba mehetett volna, mégis itt van. Miért?- Mondhatnám, hogy ez a második otthonom, de néha úgy érzem, hogy inkább az első, olyan sok időt töltök itt. A szívem egy része itt maradna. Ezenkívül főigazgató úr azt mondja, hogy szükség van rám. Amikor ennek az ellenkezőjét tapasztalom majd, abban a pillanatban fellálok. Ám ha az egészségem engedi, akkor addig szeretnék maradni, amíg a Pólus program keretében fel nem épül az új Gyógyintézeti Központ.- Milyen családból származik?- Rábagyarmaton születtem, egy nagy család hatodik gyermekeként. Édesapám ott volt iskola- igazgató. Számomra teljesen természetes volt, hogy egy szelet kenyeret nyolc felé kell osztani és mindenben segíteni kell egymást. Aztán jött 1956, amely számunkra egyaránt hozott örömet és tragédiát. A négy legidősebb testvérem - bár akkor még ők is szinte gyerekek voltak, a legidősebb orvostanhallgató - elhagyta az országot. Svájcba, Svédországba és Norvégiába mentek. Aztán mindannyian Norvégiába telepedtek le, ott szereztek diplomát és ott is élnek. Nyolc évig nem láttuk egymást, és remény sem volt arra, hogy valaha még találkozunk. A határ csak 1964- ben nyílt meg számunkra.- Hogy került Kecskemétre?- 1969-ben mentem férjhez, és fiatal házasként jöttünk ide. Szeptember 1-jén kezdtem dolgozni a kecskeméti megyei kórházban. Akkor még csak az Izsáki úti épület volt, ott voltam röntgen asszisztens. Nagyon jó csapat volt, szerettem a munkatársaimat. De még jobban szerettem a betegeket, rendkívül boldog voltam, ha egy beteg rámmo- solygott.- Később lehetősége volt kipróbálni egy teljesen más életmódot a távoli Afrikában. Ez hogy történt?- A férjemet az akkori munkahelyéről visszahívták a Agrikonhoz. Felkérték, hogy Kenyában vegyen részt egy konzervgyár építésében, és vezesse a gyárat három évig. Először úgy gondoltam, hogy itthon maradok a fiunkkal. Viszont a férjem csak velünk együtt tudta elképzelni az utazást, amiben teljesen igaza volt. így aztán útnak indultunk. Kint beköltöztünk egy lakásba, kiderült, hogy kötelező houseboy-t, azaz házifiút tartani. Ez olyan, mint a bejárónő, de náluk a férfi a családfenntartó,

ezért ez is férfimunka. A mi Christopherünk nagyon aranyos volt. Szépen felmosott, aztán a Kenyára jellemző vörös agyagos földtől koszos lábával összejárta a még nedves padlót. Ezt követően távozott, de vitte a takarítóeszközöket is! A lakásban nem sok minden volt, pénzzel sem álltunk úgy, hogy azonnal beszerezhettük volna a háztartási eszközöket. Amikor legközelebb jött a fiú, akkor megkértem, hogy hagyja ott a felmosót, mert szeretném egy kicsit nézegetni. Aztán persze kitakarítottam.- Végig ott laktak?- Nem, később egy nagy családi házba költöztünk. Ott már kertészt is kötelező volt tartam. Annak a fiúnak egyetlen kerti szerszáma volt, egy hosszú, hajlított

■ Nem a vagyon a fontos, hanem az, hogy mit adunk embertársainknak.

Legnehezebben azt viseli, amikor nem tud segíteni a beteg embereken

végű penge, amit úgy hívnak, hogy panga. Ezzel végzett mindent: kapált, nyírta a bokrokat és vágta a füvet. De olyan gyönyörű pázsitot még életemben nem láttam. A függönyökön néha gekkók futkároztak, a konyhalejáró mellett pedig volt egy mérges kígyó fészek. Én észre sem vettem, csak amikor a kertész hozta megmutatni az agyonvert kígyót. A kertben volt még avokádónk és főzőbanán fánk. Ez utóbbin pedig banánkígyó. Pont olyan formájú és színű, mint a

banán. Állítólag ennek nem halálos a mérge, de attól én még nagyon nem szerettem.- Mi várta, amikor három év után hazaérkezett?- Egyikünknek sem volt állása. A kórházban akadt egy egészségnevelői hely, ami senkinek sem kellett. Nekem jó volt. Végül aztán ez indított el a sajtó felé. Szükségesnek láttam az egészségügy nyitását a külvilág felé, célul tűztem ki, hogy a kórház nyisson az emberek felé. Lassan

átcsúsztam a PR tevékenységbe. Az 1997-es Egészségügyi Törvény megszületése után pedig létrehoztuk a betegszolgálaü irodát, amelynek vezetője lettem.- Egy igen tekintélyes méretű intézménynek a kapcsolatait ápolgatja: itt évente 1,4 milliós járóbeteg és 58 ezres fekvőbeteg forgalom van, no meg 1736 dolgozó. Betegszolgálati irodavezetőként milyen tapasztalatai vannak, hogyan dolgozza fel az egyéni tragédiákat?- A legnehezebb az, amikor valakin nem tudok segíteni. Vagy azért, mert olyan betegsége van, vagy azért, mert olyan szegény sorban él, vagy mert haragszik önmagára és az egész világra. Ezeken nehezen tudok túllépni. Azt is meg kell mondani, hogy a kórházban az elmúlt években fokozódtak a nehézségek. Az utolsó két esztendőben sajnos megváltozott az egészségügyi dolgozók szemlélete is, nem mindenkié jó irányba. Ez rányomja a munkára a bélyegét. A magam lehetőségeivel élve - és ebben a kórház vezetése támogat - azt közvetítem, hogy mindannyian a betegért vagyunk, és ha a betegnek igaza van, akkor igazat kell neki adni. A hozzátartozók arroganciáját, indokolatlan támadását viszont senki nem köteles elviselni. Ahogy benne van az iroda nevében is, erről szól a beteg szolgálata. Ez nem lehet rutin, minden egyes eset egyéni, egy ember, egy sors van mögötte. Annak viszont nagyon örülök, hogy láthatom, részese lehetek annak, hogy ez a kórház minden korszakban fejlődött, most is ezt teszi. Nagy érték, hogy mindig tudtunk előre menni.

Teljes interjú a B ON.hU-n

Közelkép

1944-BEN született Rábagyarmaton 1964-BEN érettségizett Csornán, Tatabányán tanult röntgen asz- szisztensnek, majd a mosonmagyaróvári kórházban kezdett dolgozni ebben a munkakörben, elvégezte az Eü. Főiskolát, több speciális szakképesítése van. 1969-től a kecskeméti megyei kórházban dolgozik 1975-től a kórház oktatás-felel& se volt

1986-től a személyzeti oktatási osztály vezetője 1990-ben Kenyába távozik 1993-tól egészségnevelő 1997-től PR manager,

2000-től a betegszolgálati iroda vezetője és sajtószóvivő Férjezett, egy fia és két unokája van, Bíborka és Fanni

Borfesztivál volt Soltvadkerten A 70 hektáros Vadkerti-tó partján a helyi borokat kóstolgathatták a vendégek. A színpadi műsorok a szórakozásra szomjazóknak nyújtottak felüdülést. Szombaton az Akrobat Tánciskola (felvételünkön) és a Fásy-mulató volt hivatott jó hangulatot teremteni. Tegnap a város asszonykórussal kiegészített citerazeneka- ra, Charlie, Zoltán Erika és sok más előadó lépett színpadra.

Eligazodnak a paragrafusok erdejében

Tizennégy frissen végzett jogász vette át a diplomáját szombaton délelőtt Kecskeméten az Újkollégium dísztermében. A Szegedi Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem közös levelezőtagozatos képzésén vettek részt.

Az avató tanács tagjaként Szabó Imre, a szegedi egyetem Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, Kiricsi Imre rektorhelyettes és Fábián Ferenc, a Károli-egyetem rektorhelyettese fogadta doktorrá a végzett hallgatókat. Kecskeméten 1994-ben indult újra a jogászképzés, ami 1836 és 1949 közt folyamatos volt a református jogakadémia keretében. ■

Ünnepélyes keretek között zajlott le a diplomaosztó