Petőfi Népe, 2009. július (64. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-20 / 168. szám
9 2009. JULIUS 20., HÉTFŐ INTERJÚ A mi tehenünk legyen szép, adjon tejet! baja Az országos politika megszabja a játékszabályokat, de a meccsbe már nem szól bele Két éve irányítja a bajai kórházat Tóth Gábor főigazgató főorvos. Üdítő kivételként hat az országban, hiszen míg másutt a pénztelenség, ebben az intézményben a fejlesztések ütemezése a fő téma. És halat is tud főzni. Géczy Zsolt- Két éve került a bajai kórház élére. Mi volt a trükk?- Megkérdezték a város vezetői, szerintem hogy lehetne ezt jól csinálni, és én elmondtam. Tagja voltam részben a korábbi vezetésnek - szakorvos igazgatónak választottak meg a kollégák -, ugyanakkor a képviselő- testület egészségügyi bizottságában is dolgoztam külsősként. Eközben a közgazdasági egyetemre jártam Szegedre, elvégeztem egészségügyi menedzser és orvos közgazdász szakon. Megvoltak a kellő információim, melyek alapján végig tudtam gondolni, hogyan irányítanám a kórházat. Bár a kórház mélyponton volt, én akkor is optimista voltam, láttam a kiutat. Egyébként nem is vállaltam volna az intézmény vezetését. Hittem, és hiszek abban, hogy ennek a kórháznak van jövője, ahogy múltja is. Utóbbit igyekeztem erősíteni, visszahozni olyan értékeket, melyek kicsit feledésbe merültek. Például a volt kórházigazgatók, osztályvezető főorvosok képei ismét felkerültek a falra. Próbáltam lendületet adni, érzékeltetni, hogy mi büszkék lehetünk arra, amit elődeink elértek. Ez a moráüs rész. És persze volt egy szakmai, valamint egy gazdasági része is a programomnak.- Példaképemnek dr. Róna Dezsőt tartom, aki harminchárom évig (1907-41) vezette az intézményt, mely akkor kétszáz ágyasból hatszáz ágyassá lett. Magyarország egyik fontos intézménye is volt, az ő vezetése alatt tizennyolc egyetemi tanár dolgozott. Sebészét a kor legna- gyobbjához, Hamburgba küldte tanulni. Fénykorát élte a bajai kórház. Ágyszám tekintetében A bajai főigazgató főorvos szerint nincs „csak” százezer forint. Tizenkétszer százezer van, ami már 1,2 millió. Ez azért is fontos, mert tükrözi a szemléletét. az 1980-as évek vége volt a csúcs közel ezer ággyal. Igaz, más volt a struktúra, lassabb volt az élettempó. Akkor befeküdni a kór házba szertartás volt. Nem olyan felpörgetett ritmusban éltünk és láttuk el a betegeket, mint manapság. Az idősebb kollégák, főleg a nővérek mondják is gyakran: „bezzeg a régi időkben!” Kétségtelen tény, több idő volt odaülni a betegek ágya mellé. Elismerem: nem biztos, hogy ez a pörgés jobb.- Főigazgatóként melyek voltak az első fontos döntések?- Voltak olyan szerződések, melyeket újratárgyaltam, illetve fel kellett bontani gazdasági okokból. Néha csak 1-2 millióról volt szó, de ez egy mentalitást mutatott: így nem! Persze a humán erőforráshoz is hozzá kellett nyúlni. Egyes orvos kollégák főállású közalkalmazottak voltak, mellékállásban pedig nyugdíjasok. Kemény döntés volt, de a gazdasági kényszer indokolta. Én azt mondtam, menjenek el főállású nyugdíjasnak, s emellett szeretném, ha dolgoznának a kórházban. Tizennyolc embert érintett. Nem mindenki fogadta el a döntést, de éves szinten több tízmillió forintot takarítottunk meg. Azóta igazolt az élet: ezt akkor meg kellett lépni. És azért is volt fontos, mert egy szemléletet tükrözött. Mindig mondom: nincs „csak” százezer forint. Tizenkétszer százezer van, ami már 1,2 millió.- Szerkezeti változások is történtek.- Nem hiszem, hogy a szűkítés, a megszüntetés hosszú távon kifizetődő. 2007 nyarát írtuk, nagyon nehéz helyzetben volt az intézmény. Csökkent a bevétel, alig volt miből gazdálkodni. A korábbi elképzelés osztálybezárásokat, elbocsátásokat helyezett kilátásba a képviselő- testületnek benyújtott anyagában, vagy több száz millió forintos támogatást kért évvégéig. Én „Megmondtam: nem érdekel a teljesítménykorlát. Menjünk fölé, el kell látni a betegeket!" láttam más utat. Mire novemberben elbírálták a vezetői pályázatomat, már egyértelműen látszott, hogy pénzügyi segítségre nincs szükség. Megtettük a belső struktúraváltásokat, a gazdasági kényszerlépéseket, melyekre azonnal szükség volt.- Semmiképpen sem gondoltam, hogy érdemes lenne visszafogni az ellátást. 2007. első félévben 27 millió kasszamaradványt kapott a kórház. Második félévben mondtam: nem érdekel a teljesítménykorlát, menjünk fölé, el kell látni a betegeket. Nyolcvanhatmillióra duzzadt a ránk eső rész. Hittem abban, hogy a munka előbb vagy utóbb meghozza gyümölcsét. Minden év nagyon nehéz volt, a következő is az lesz. De érzékelem: a kórház dolgozói látják, hogy a kemény intézkedések eredményt hoznak. Tavaly gyermekenként nyolcezer forint beiskolázási támogatást kaptak a munkatársak. Év végén mindenkinek tudtunk adni vásárlási utalványt. Kigazdálkodtuk. Idén tavasszal egyes kórházak nem bírtak időben bért fizetni. Nálunk ez fel sem merült.- Közben jelentős fejlesztések történtek...- Kialakítottuk a rehabilitációs osztályt, csináltunk VIP- kórtermeket, kifestettük a krónikus belgyógyászatot és a pszichiátriát. A szülészetre úgynevezett 4D-s ultrahangot vásároltunk, digitalizáltuk a röntgent, vadonatúj tüdőröntgenünk, CT- nk van. Új a duodenoscop, az EEG-készülék. Új inkubátorok kerültek a gyermekosztályra. Kifestettük és kialakítottuk az új rendelőket, hogy ne az osztályon kelljen vizsgálni, mert zavarja a s kicsiket más gyerek sírása. 5 Anyaszálló is van már, hogy kul- I túráit körülmények között alhas- 5 son bent a szülő. És még sorol- í hatnám. Külön hangsúlyt fektetek az udvar rendben tartására. Amióta itt dolgozom - idestova húsz éve -, egyszer sem láttam, hogy a fákat kezelték volna. Csináltunk kevéssé látványos dolgokat is, így például több száz folyóméter csatornát tisztítottunk és javítottunk, ami komoly összeget emésztett fel. Valamennyi épület tetejét rendbe rakattuk. Jelzik ezek a lépések, hogy a kórháznak van gazdája és jövőképe, szeretnénk előrébb jutni.- Ugyanakkor fejlesztésnek mondhatom azt is, hogy azok a területek, melyeket 2007 áprilisától elcsatoltak tőlünk, kivétel nélkül visszatértek hozzánk. Sőt újak is akadnak. Legutóbb éppen a várossá lett Mélykút ön- kormányzata döntött így a kórházi dolgozók megelégedésére. Egy súlyponti (kiskunhalasi) kórházzal szemben bennünket választottak. Ennél nagyobb igazolása az itt folyó szakmai munkának nem létezik. Korábban mintegy 90 ezer embert láttunk el, most már 110 ezret. Ez huszonöt százalékos ellátásiterületnövekedés.- Mennyiben befolyásolja az országos, illetve a helyi politika a kórház működését?- Az országos politika annyiban, hogy a finanszírozást biztosítja. Meghatározza a játékszabályokat. Megszabja, mekkora a futballpálya. De az rajtunk múlik, hogyan játszunk, milyen intenzitással és cipőben focizunk, hány órakor tartjuk a meccset, milyen mezőnyjátékossal és cserével. Ezekbe már nem szól bele. A városvezetés, a képviselő- testület, valamennyi frakció konzekvensen a kórház mögött van. Soha semmilyen negatív élmény nem ért, mióta vezető vagyok. Minden beszámolómat, határozatomat, előterjesztésemet egyhangúlag támogatta a képviselő-testület. Ez a kórház összes dolgozójának sikere. Kilencszáz ember dolgozik rengeteget, neHalban nem ismer tréfát, de grillezni is nagyon szeret Tóth Gábor: - Magánemberként kevés időm van. Felelős vezetőként mindig jár az agyam. Sokszor megkapom a családomtól, hogy ők is vannak, nem csak a kórház. Sajnos ebben sok igazság van. Próbálok a gyerekeimmel is minél több időt tölteni, segíteni a nevelésükben. Sokat köszönhetek a gyermekeimnek, akik megértenek, és a feleségemnek, aki támogat. Ilyen családi háttér nélkül ez nem működne. Főzni azért szoktam, a hal mindig az én reszortom, akárcsak a grillezés. Arra mindig igyekszem időt szakítani, hogy elmenjünk síelni, ih áron pedig együtt pihenjünk. Ilyenkor sokat olvasok és zenét hallgatok - mesél magáról a bajai főigazgató főorvos. héz körülmények között, korlátozott bérért. Nyilván lehet rájuk negatívumokat is mondani, de leszögezem: szeretik a munkájukat. Sajnos ma az egészségügybe inkább belerúgnak, mint dicsérik. Annak örülök, hogy az a fajta negatív felhang, ami korábban volt a kórházzal szemben, szűnőben van. Van még mit tenni, persze, de jó az irány.- Ma Magyarországon divat mindent kritizálni, mondván: semmi nem működik. Ez nem igaz. Baján nem maradnak ellátatlanul betegek, jelentősen csökkentek a panaszok. Tényeket mellőző, szubjektív bejelentések vannak, de ami generális problémát vet fel, olyan nincs. Tudjuk, van még mit javítani, azon vagyunk. Szeretnék a dolgozóknak is segíteni, a tavalyi anyagi támogatásokat idén is kifizetni, a Duna-parti üdülőnket pedig egész évben használható ingatlanra átcserélni - erről a városvezetéssel is tárgyalunk.- Mi a jövőképe a bajai kórháznak?- Hiszek abban, hogy a jövőnk olyan fényes lesz, mint a múltunk volt. Több száz éves intézmény vagyunk, mégpedig földrajzilag olyan helyzetben, hogy minket nem lehet leradírozni. Gazdaságilag stabilak vagyunk, az orvosszakmai munkánk kiváló, a műszaki fejlesztések nem állnak le. Az a feladatunk, hogy a vakbelet nagyon jól megoperáljuk, jó szemüveget írjunk fel, a vércukrot megfelelően tudjuk beállítani. A cél a minél jobb és magasabb szintű ellátás. Vannak lehetőségek az egészségügyben. Nem foglalkozom azzal, hogy más kertje mennyire zöld, a szomszéd tehene mennyi tejet ad. A mi tehenünk legyen szép, és adjon sok-sok tejet! Szeretném a kórház összes dolgozójának a munkáját, kitartását megköszönni. Együtt értük el a jelenlegi sikert!