Petőfi Népe, 2009. július (64. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-13 / 162. szám

PETŐFI NÉPE - 2009. JÚLIUS 13., HÉTFŐ 13 FÓKUSZ afganisztáni KÜLDETÉS 4. „Az európaiaknak órájuk van, nekünk meg időnk” (Afgán mondás) Szubjektív útinapló Camp Pannóniából, Baghlan tartományból KÓRHÁZ AZ ISTEN HÁTA MÖGÖTT SOROZAT Munkatársunk, bán János egy hetet töltött Afganisztán­ban a Magyar Honvédség ka­tonai táborában egy újságíró­küldöttség résztvevőjeként. Tapasztalatairól folytatások­ban számolunk be. Kilagaj bázison egy másik alka­lommal hosszabb időt is eltöl- töttünk. A tábor Pul-e Khumritól vagy tizenöt kilométerre délre, a Shalang-hágó felé, Kabul felé ve­zető fő közlekedési út mellett ta­lálható. Közvetlen jogelődjét va­laha a szovjet elvtársak építet­ték, ennek romjain nőtt ki a mostani bázis, immáron ameri­kai pénzből. Huszonkét magyar katona és az ohiói nemzeti gár­da huszonhárom tagja közösen képez itt ki hétszáz afgán hadfit: a 209. hadtest egy egész afgán lövész zászlóalját. Na, ehhez kel­lenek acél idegek! Néhány óra alatt bebizonyosodik, hogy míg az amerikai és magyar katonák — minden kulturális különbség dacára - tökéletesen megértik egymást, ismerik egymás eljá­rásait, fegyvereit, mindez az af­gán katonákról nehezen mond­ható el. Akik hétszáz afgán katonát képeznek ki Csak egy példa: az afgánok fe­gyelme, figyelme erősen ingado­zó. Ha elfáradnak, egyszerűen leheverednek pihenni egy kicsit. Délután gyakorlatilag már hasz­navehetetlenek. Nagy adag tole­rancia és türelem szükséges ah­hoz, hogy az ember ne jöjjön ki a sodrából. Az egyik amerikai tiszt nevet­ve von vállat, amikor azt kérde­zem, hogy viselik mindezt. Ér­dekes, tipikusan amerikai felele­tet ad, telve optimizmussal. Mint Harci gyakorlat: az aknavető használatára oktatják az afgán katonákat a Kilagaj bázis magyar kiképzői. A zászlóalj a legjobb minősítést szerezte meg. mondja, nincs itt semmi problé­ma. Az afgánokat meg kell taní­tani fegyelemre. Harcolni tud­nak, de ez kevés. „Annak idején, minket, amerikaiakat is meg kel­lett tanítani fegyelmezetten har­colni. Sok száz éve, a független­ségi háborúnk elején francia tisztek jöttek hozzánk, ők mu­tatták meg, hogyan lehet legyőz­ni a briteket.”- A tábor parancsnoka afgán, ezen belül a mi kis táborunk magyar-amerikai közös vezeté­sű - meséli Belecz István zász­lós, a huszonkét magyar egyike. - Maximálisan igyekszünk tísz- teletben tartani az afgánok val­lási szokásait - Ez sem könnyű, persze. A napi ötszöri ima elen­gedhetetlen, ezek közül hajnal­ban, négykor van az első. Saj­nos a zászlóaljban elég magas az engedély nélküli eltávozások száma, igaz, sokan később visz- sza is jönnek. Főképp zsoldfize­tés után tűntek el a katonák, de mivel az itteni „fizetés” kiemel­kedően magas a helyi viszo­nyokhoz képest, ezért újabban ezerszer meggondolják, hogy hazaballagjanak-e. A katonák összetétele megegyezik a tarto­mány nemzetiségi összetételé­vel. Erre a vallási vezetők külön is odafigyelnek. Szerencsére tény az is, hogy a kitartó, türelmes kiképzés előbb-utóbb meghozza eredmé­nyét. Tizenöt afgán zászlóalj kö­zül a Kilagaj bázis katonái ra­gadták el a legjobbnak járó mi­nősítést. A közös járőrözés is si­keres volt, a napokban vívott tűz­harcban pedig szintén remekül „vizsgáztak” az új afgán hadse­reg katonái. Végtére is éppen ez lenne a cél: az afgánoknak miha­marabb át kell venniük saját or­száguk felett az ellenőrzést, ne­kik kell biztosítaniuk a rendet és a biztonságot. Felrobbant a palack Megégett gyermeket hoz édes­apja a magyar katonai táborba. A fiú valami palackkal focizott, csakhogy a palack felrobbant a benne maradt petróleum-gáz ke­veréktől. Szerencsétlennek olyan súlyos égési sérülései ke­letkeztek, amibe egy európai gyermek valószínűleg már bele­halt volna. Éppen átkötözni hoz­zák a fiút. A kezelőasztalon hősiesen tű­ri a fájdalmakat, pedig azok po­koliak lehetnek. Ez is hozzátar­tozik a magyarok jelenlétéhez: segíteni, ha egy mód van rá. Per­sze nehéz az apát meggyőzni ar­ról, hogy ez a szükséges kezelés. A medicina errefelé más szoká­sokat követ, és egyik napról a másikra kellene ezeknek a messziről jött orvosoknak hin­ni. A magyar doktorok mindent megtesznek, ami csak emberi­leg lehetséges. Mazar-e Sharif- ban is jártunk, az ottani katonai kórházban. A német vezetésű in­tézmény orvosi felszereléseit - attól tartok -, sok hazai, megyei kórház megirigyelhetné. Ha befogadjak, meggyógyul Az afgánoknak külön WC dukál, no nem a rasszizmus miatt, egy­szerűen túl nagyok az úgyneve­zett kulturális különbségek, ha értik, mire gondolok. Az egyik kórteremben egy helybéli beteg furulyázik egy törött lábú kisfi­únak, hogy felvidítsa. Ezzel a gyermekkel is az apja van itt, nem hagyja magára egy percre sem. Az afgánok bíznak is a nyu­gatiakban, meg nem is. Szinte nap, mint nap hagynak egy-egy beteget a tábor bejáratánál, s ha a németek befogadják, jó eséllyel meg is gyógyulhat. A kórház fő profilja természetesen a sebe­sült, beteg katonák ápolása. Saj­nos a gyakori robbantásos, rálö- véses támadások nem hagyják sokat pihenni az orvosokat, ápo­lókat: itt elvégezhetik a legsürgő­sebb beavatkozásokat, hogy az­tán légihídon Európába, megfe­lelő klinikákra szállítsák a sérül­teket. Találkoztam olyan magyar ápolónővel, aki sokadik misszi­óját, vagyis hat hónapját húzza le itt (orvosoknak, ápolónőknek engedélyezett az ismétlés). El­mondta, hogy tényleg jó itt dol­gozni, csak az ingerszegény kör­nyezetet nehéz elviselni. A pénz azonban nagyon nagy úr. Oda­haza sorra szűnnek meg a kór­házak, sebesen építik le az egészségügyet. Ehhez képest itt, az idegen ég­bolt alatt - milyen bizarr ezt ki­mondani - mégis létbiztonság­ban dolgozhatnak az egészség- ügyiek. Egy európai gyermek már rég belehalt volna ezekbe a sérülésekbe A hetedik misszió már nem okoz meglepetéseket bojtok József szakaszvezető, a 25/88-as Szolnoki könnyű-ve­gyes zászlóaljtól az OMLT-ben logisztikai feladatokat lát el Augusztus közepén jár le a hat hónapos afganisztáni szolgála­ta. A fél évet szabadság nélkül, egyhuzamban tölti odakint, hi­szen az OMLT alacsony létszá­ma nem teszi lehetővé, hogy a magyarok közül bárki is meg szakítsa kint tartózkodását.- Összetett munkáról van szó, hiszen kevesen vagyunk, s eb­ből adódóan szinte mindenhez érteni kell. Alapvetően azonban klasszikus logisztikai föladato­kat látok eb anyagok beszerzé­sét, rendszerezését, a katonák ellátását. Az anyagok megren­delésétől a leszállításig több hét is eltelhet, már csak azért is, mert a beszerzendő javaknak csak kisebbik hányadát vételez­zük helyből, Afganisztánból A nagyobb részét bizony otthoni ellátásból kell megoldani. Hogyan lehet kibírni szabad­ság nélkül a fél éves szolgála­tot, itt a hegyek között? Négy hónap után már elő­előfordulnak súrlódások, és nem kevés tolerancia kell hoz­zá, hogy az ember elfogadja ezt az ingerszegény környezetet. A táborban hétszáz afgán ka­tona kiképzése folyik. Milyen velük együtt dolgozni? A csapat nagy részének ez nem okoz gondot. Jómagam már a hetedik missziómat töl­töm, tehát igen nagy tapaszta­lattal rendelkezem a külföldi­ekkel való együttműködésről. Az afgánoknak jól ismerjük a kultúráját, hisz kiváló felké­szítést kaptunk. Ráadásul ne­kem mára második félévem ez Afganisztánban, először a PRTl-ben szolgáltam Pol-e Khumriban. Említette, hogy ez már a hetedik missziója. Hol szolgált eddig? Az első még 1996-ban az IFOR volt, majd Ciprus három és fél évig, majd KFOR, majd utána PRT1, és most az OMLT. Bojtok József A családja hogyan viseli eze­ket a hosszas távolléteket? Húsz éve vagyok nős, két gyer­mekem van. Minden döntésün­ket alapos átgondolás után hozzuk meg. Nekem ez a mun­kám, ezt kell vállalnom, én itt is Magyarországot szolgálom, és ennél nagyobb büszkeség nem kell az embernek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom