Petőfi Népe, 2009. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-05 / 130. szám

PETŐFI NÉPE - 2009. JÚNIUS 5., PÉNTEK SZEREMLE 5 Kilencedik éve nyűgözi le a mintegy ötszáz fős közönséget a Kárpát-medencében egyedülálló népszokás, a pünkösdi ladikázás Gyulavári József- Féltve őrzött fényképalbu­mokból, faliképekből a XIX századtól a mai napig szépen kirajzolódik egy fotó adatbázis alapja. Vannak remek doku­mentumok, esküvői- és a múlt század elején készült csoport­képek a mozgalmas egyesületi életről. Megörökítették a Gyön­gyös Bokréta mozgalom cso­portjait, a hagyományőrzők, a népdalkörök több nemzedékét. Kirajzolódni látszik egy arc- képcsarnok olyan tudós embe­rekről, mint például Kapocs Nándor plébános volt. Jól lát­ható, hogyan gazdálkodtak egykor és ma. Milyen nagy ese­ménynek számított egy kútfú­rás, egy első áldozás, a gyer­mekáldás vagy a temetés. Meg­kérek minden jó szándékú em­bert, nézze át odahaza a fiókok mélyén megbúvó, vagy a pad­láson porosodó fényképeket. Hozzák be a művelődési házba vagy a hivatalba. Óriási dolog volna, ha a Falumúzeum falain láthatóvá, kutathatóvá válna Szeremle múltja és jelene - mondta a tárlat megnyitóján Gyulavári József. „Széköm néköm a Sugo- vica partja, ott ülök le, ahol kedvem tartja...” Ezzel a mottóval tartották meg idén a szeremleiek a pünkösdi laflikázást. Bor­sos kalács fesztivállá nőt­te ki magát a rendezvény, melyhez a híres ám ritka borsos kalács lett a ka­pocs. Varga György pol­gármesterrel beszélget­tünk pünkösd után. Király László- Kilencedik éve nyűgözi le a mintegy ötszáz fős közönséget az egyedülálló népszokás, a pünkösdi ladikázás.- Adott a vízpart, a komp a szeremlei Sugovicán. És a töltés, melynek koronájáról jól látható a holtág a népviseletbe öltözött leányokkal, legényekkel, ladi­kokkal. Borsos kalács fesztivál­lal ötvöztük a ladikázást, mert az szintén helyi (sárközi) sajá­tosság. Tavaly készült el a Falu­múzeum és a kemence az új ren­dezvénytéren. Az asszonyok idén is bemutatták, hogyan da­gasztják, fonják, sütik, ízesítik a szaftos, borsozott, tejfölben meg­forgatott kelt kalácsot. Mind elfo­gyott. Valaki javasolta is, hogy jövőre építsünk még egy búbos kemencét. A meglévő előtere grillezésre, pecsenye sütésére is alkalmas. Elférne a fedett ke­mence mellett néhány öblös hal­főző bogrács is, ami ugyancsak szervesen illik az egykor mesz- sze földön híres halász faluhoz. A tarka kirakodóvásár a Szabad­ság utcán kapott helyet, amely a hivatal és a katolikus templom között sétálóutcává átalakított út. így ember léptékű, élvezhető ma­radt a fesztivál. Méltó folytatása lenne a szeremlei lakodalmas. Jövőre lesz tíz éve, hogy ilyet lát­hatott a közönség. Amennyiben megvalósul, a ladikázást és a borsos kalács fesztivált pünkösd szombatjára szervezzük. Akár táncházzal zárhatnánk a nép­táncbemutatót, de az egyház ün­nepe sem szenvedne csorbát - mondja a polgármester.- Mi tennivaló marad a hétköz­napokra és a többi ünnepre?- Ha nyerünk a pályázaton, ta­lán sikerül parkosítanunk a Ba­rát-gödör környékét. Sétányt, ta­vat, szigetet, fahidat tervezünk. Szokásainkhoz híven megüljük Szent István ünnepét a millenni­umi emlékparkban. Megmarad sportnapnak a hagyományos majálisunk. Halat főzünk, má­jusfát állítunk, kisebb színpadi programokat szervezünk. Saj­nos, szeptembertől már csak ná­lunk lesz felső tagozat, mert Dunafalván nincs elég tanuló. Nehezen küzdünk meg azzal a ténnyel, hogy egyre több szülő íratja be gyermekét Bajára. Gya­rapodni hittel, önbecsüléssel, te­vékenyen lehet. Mindháromból még hiányzik egy parányi adag. Éppen annyi, hogy átbillenjen az otthonmaradás irányába. Mert Szeremle méltán lehet büszke tenni akarására, erőt, hitet adó gyökereire, szívet melengető pá­ratlan hagyományaira - véli a község irányítója. Alázattal élni és méltósággal ünnepelni varga györgy polgármester, reformá­tus lelkész Bácsalmáson született 1972-ben. Baján járt iskolába. 1998- ban diplomázott Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyete­men. Orvos feleségével több mint egy évtizede Szeremlén él Közösség iránti felelőssége, meggyőződése szerint az építés, az értékek megőrzése, a szol­gálat a fontos, ßggetlenül a felekeze- V ti hovatartozástól. Vallja, hogy alázattal érdemes élni és méltó­sággal ünnepelni Négy gyermekük közül három a helyi össze­vont Széchenyi ÁMK növendéke. A legkisebb még nincs egyéves. AZ OLDAL A SZEREMLEI POLGÁRMESTERI HIVATAL TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT. SZERKESZTETTE: GÉCZY ZSOLT Jól ismeri és tiszteli a népi hagyományokat a tánc szerelmese ízig-vérig szeremlei táncos Kis Zoltán. Húszéves korára beérett, otthon van a színpadon, a rajon­gásig szereti azt, amit csinál.- Családi örökség ez nálunk. Édesanyám már óvodás korom­ban bevitt magával a néptánco­sok közé. Később a helyi iskolá­ban csiszolgattak. Tavaly érettsé­giztem a Fóti Népművészeti Szakiskola és Gimnázium tanu­lójaként. Öt évig jártam oda, mi­vel népi táncosként még egy OKJ képzésben is részt vettem. Jelen­leg Szegeden a JATE néprajz sza­kán tanulok. A 3+2 év mester képzés után szeretném magam próbára tenni, hivatásos együt­tesben. Később mindenképpen folytatni akarom a néptáncot, il­letve az oktatást - mesélte mun­katársunknak. Szülőfalujára büszke. Ismeri és tiszteli a népi hagyományokat. így bárhová ve­tődik majd el, vissza fog járni, il­letve térni Szeremlére. Ha má­sért nem, tanítani. ■ Mindenekelőtt a sárközi táncokhoz kötődik. Mindenekelőtt a sárközi tán­cokhoz kötődik. Azon belül a szeremlei anyagot ismeri, ebből vizsgázott. Emellett óriási kihí­vást jelentenek számára a kalo­taszegi, a magyar és a román le- gényesek. Persze, rengeteg még a tanulni való. - Arra kell építe­nem, amit édesanyámtól, vala­mint Scheibl Károlytól, Lévay Pétertől, Simon Gábortól kaptam útravalóként, örökbe - vallja a néptáncos. Kiss Zoltán Fotógyííjtemény elsárgult, otthon őrzött albumokból és faliképekből Gyarapodni önbecsüléssel ladikázás A szeremlei lakodalmas lehet az ünnep méltó folytatása Szeremlének, a Sárköz gyöngy­szemének szerelmese Gyulavári József. Évtizedekig fényképezte, gyűjtötte, publikálta szülőfalujá­nak jeles eseményeit és minden­napjait. Arcképcsarnokot is ösz- szeállított, Walter Péter fotográ­fussal karöltve, a település har­minc évvel ezelőtti, szinte teljes felnőtt korú lakosságáról. Idén, részben ebből az értékes anyag­ból, 270 szeremlei portrét tett közszemlére. Kovács László né­hai helyi alkotó munkáiból, vala­mint a település lakóitól össze­gyűjtött régi fényképekből tárla­tot állítottak össze az ünnepre. Tekerőzés a menyecske fejét Szeremlén is bekötik, keleties hatású 120- 150 éves fejviselettel. Ezt nevezik tekerőzésnek. Hangulatos fonó járja, nem pedig a színház Hisz a hagyományok megtartó erejében Kiss Ilona tanárnő. Tiszteli múltját, szülőfaluját. Igyekszik átörökíteni mindazt a tartós értéket, népi bölcsességet, amit szüleitől, rokonaitól, a falu­beliektől kapott. Az idei borsos kalács fesztiválon édesanyja és néhány lelkes, dalos kedvű, für­ge ujjú idős asszony társaságá­ban bemutatta, hogyan ápolják téli estéken a fonóhoz fűződő szép helyi szokásokat.- Farsang idején rendszeresen összejárunk, jobb híján a műve­lődési házban. Mindenki hoz ma­gával egy kis házi készítésű ha- rapnivalót, valamint a kézimun­káját. Hangulatos, valódi fonót tartunk, nem színházat. Önma­gunk szórakoztatására énekel­jük el dalainkat. Közben készít­jük a szőtteseket, hajtjuk a rok­kát, csévélünk. Igyekszünk el­csípni, begyakorolni a kézmoz­dulatokat, az öltéseket, a mintá­kat, amíg van kitől ellesni. Jelen­leg tíz tagú a fonó, azonban az összejöveteleinkre 60-80 vendég is eljár. Mindenkit terített asztal­lal, csörögefánkkal, pattogatott kukoricával várunk. Most már van filléres kukoricánk is. Re­méljük, kendert is tudunk majd termeszteni. Öregbabot, sült kol­bászt és szalonnát tálalunk fel Fridrich Pali bácsi kemencéjéből. És persze betér a Bácska Banda muzsikálni. Kis Zsuzsi pedig táncra perdíti az egybegyűlteket. BorSOS kalács Túri Istvánné Lídia, Csáki Jánosné Juli néni és Elek Kálmánné Sárika dagasztotta és ízesítette idén a vendégek számára a szeremlei ételkülönlegességet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom