Petőfi Népe, 2009. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-29 / 150. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP PETŐFI NÉPE - 2009. JÚNIUS 29., HÉTFŐ Idén még vásárt tartottak a Pentele alatt dunavecse A várossá avatás ötéves jubileumi ünnepének része volt a szabadtéri sokadalom A Pentele sokértelmű híd a dunavecseiek szemében. Nyáridőben bármit elképzelhet az ember a keskeny parti sávra, amely fölött áthajol a vasbeton ív, mielőtt belekapaszkodnék a Kiskunságba. Miklay Jenő lábához. Alighanem jövőre megváltoztatjuk a rendezvény nevét, majd kitalálunk valamit, ami fedi is a valóságot és mindenkinek tetszik. Fontos a jó névadás, hiszen nemcsak a vecseieket invitáljuk vele hanem mindenkit, akik egy napra szeretnének kikapcsolódni - magyarázta a polgármester, de itt elharapta a szót, mert megérkezett átvenni a díjat a Mondjuk, nyugton összehívhatnak ott vásárt is, égiháborúk nem tudnák szétzavarni a pillér tövébe gyűlő sokadalmat. Szombaton kora délelőtt ugyan próbálkoztak a vecseiek bosszantásával az égiek, de hamarost visz- szavonultak a Duna fölé a puf- fadt fellegek, s a hízásnak indult a folyó is békésen nyalogatta a szürke löszhordalékot. Úgy tudják, hogy Molnár Gyula polgár- mester dobta be a köztudatba: ha már van hídjuk, akkor legyen alatta vásár. Várossá avatták ugyan Vecsét pont öt éve, de vásárai attól még kihaltak. Úgy gondolják, a hídi vásár felkelti náluk a pezsgést. Az ötletet a polgármester vállalja, de a névadás ellen picit tiltakozik.- Mindig azt mondtam, a hídi vásár nem vásár, eredetileg is kulturális, gasztronómiai rendezvényt terveztünk a Pentele Az apostagi hagyományőrzők nem csak azt tanítják meg, hogyan lehet íjjal célba lőni A hídi vásár inkább a kultúráról szól, mint a vásári sokadalomról, ezért jövőre tervezik a rendezvény átkeresztelését délelőtti kerékpárverseny győztese. Vecse ez idő tájt legügyesebb biciklise Kürti Dávid, igen erős mezőnyben küzdötte magát az élre, merthogy a drótszamár azon a környéken is népszerű sporteszköz. Először úgy nézett ki, nem lesz több díjkiosztó, ugyanis Toldi Miklós babérjaira seki nem pályázott. Pedig a hangosbemondó rekedtre kiabálva bizonygatta: malomkövet ugyan a hídi vásárban sem kapni, de az is nagy dicsőség, ha valaki elgurítja a traktorkerék másfél mázsás gumiköpenyét, vagy befogja magát egy kéttonnás pótkocsiba. Végül néhány félszeg fiatalember nagy nehezen összekaparta bátorságát, rajthoz álltak, most pedig elvárják, hogy vecsei Toldi Miklósnak szólítsák őket. Miért is ne? Dénes Gergely, Andriska Zsolt és a többiek tényleg jó teljesítményt nyújtottak. - Honnan az erőm? - kérdezett vissza az egyik megtermett gyerekember, akitől senki nem kíván pofont: - Hát apám is ilyen, én meg ráadásul bejárok a konditerembe... A hídi vásár - nevezzük így jövő ilyenkorig - ahogy a polgármester is mondotta, igazából a kultúráról akar szólni. Méghozzá a tradicionális népi művészetekről, amit talán a legérthetőbben tánccal és énekkel tud az egyik ember a másik leikéhez és értelméhez eljuttatni. A kultúra közvetítésének akarásától terebélyesedhet igazán kistérségivé vagy annál is szélesebbé a hídi vásár. A helybeli művészeti csoportok mellett most további hat település delegálta táncosait a Pentele alá ácsolt színpadra. Amikor az ember sorjában fogadja az ilyen előadásokat, rá kell döbbennie, hogy a motívumok, koreográfiák elbeszélik a sehogy másként el nem beszélhetőt: a szűkebb vidék, a falvak, a kisvárosok emberének érzelmeit, képzetét a világról. Ezért féltik és gondozzák a művészeti hagyományt Harta, Kunszentmiklós, Madocsa, Mezőfalva, Rácalmás, Szalkszent- márton népművészeti csoportjai is, hogy csak a Vecsén szereplő fellépőket említsük. A vastaps pedig, amivel a fáradhatatlan, lelkes táncosokat jutalmazták azt üzeni: létezik a lelkekben az a spirituális talapzat, amelyre lehetséges újraalkotni a kis- és nagyközösségek hagyományait. S ez a szellemi építkezés végtelen messzire nyúlhat az időkben - állítják az apostagi ijász- egyesületben. Biztosak ebben, hiszen a vadászatra, az ellenség elűzésére kifejlesztett ősi fegyverekkel, az íjak szelídített változtaival felszerelkezett sportembereket mindig örömmel fogadják az ilyen-olyan fesztiválokon, főleg ahol sok a gyerek. Mert aki beszélget velük, az hamar rájön: az apostagi hagyományőrzők is többet tudnak annál, mint célra lőni a nyílvesz- szőt. Tanítják a sportszerűséget, a helyes magaviseletét, a szép beszédet, az egymásra figyelés fontosságáról szólnak. A gyerekek pedig kaphatóak a jót megtanulni, akármilyen szertelenek is. Csak legyen mellettük mindig valaki, aki jól tanítja őket. Az egész hídi vásár szolgált ilyesféle tanulságokkal, ezért a Pentele alatt az alpesi esőktől jócskán megdagadt fenyegető folyót is szelídnek látta az ember. ■ A Pentele alatt az áradó folyamot is szelídnek látta az ember. Fülöpházán Vili bácsi a pénze elmulatásáról énekelt szabad idő Az emberek ma is szeretnek beszélgetni, erre napjainkban a falunapok adják a legjobb alkalmakat A vidéket járó újságírók a megmondhatói: a kis falvakban hosz- szúak a riportutak. Nem lehet az utcán néhány kérdéssel, tőmondatokkal túlhaladni a témán bármily egyszerű is az. A szomszéd sem elégszik meg a kurta átköszönéssel, muszáj bemenni hozzá, szemrevenni a veteményest, meghallgatni, mi történt ángyikával pont a névnapján. De főként azért marasztalnak, hogy beszélgessünk egymással. Ilyen szívélyesek, szóra vágyó az emberek a fülöpháziak is. A maiak elmondásaikból tudnak a régi fonókról, a tollfosztásokról, a közös kukoricamorzsolásokról, de láthatóan hiányoznak ezek az életükből. Másféle módot kell találniuk az együttlétre, a vendégek jól tartására. Erre alkalmasak a falunapok, de azok bizony ügyes szervezőket kívánnak. Egyszerre kell mindenki kedvére tenni: a fiatalság élvezhesse hóbortjait, mert amúgy elmennek a városba, az idősebbek pedig ki sem lépnek a házukból, ha nem nekik való a program. Nos a fülöpházi falubuli szervezői nem kerültek kínos helyzetbe szombaton. Visszahozták ugyanis a hetvenes éveket a feledhetetlen slágerekkel, énekelt Vili bácsi a pénze elmulatásáról, úgyhogy Mary Zsuzsi korosztálya meg az idősebbek nem hagyhatták ki a művelődési házat. A fiataloknak is ott volt a helyük a breaktánccal meg a fergeteges Szivárvány együttessel, a focival, szóval mindenük volt, amit csak akartak. Az ám, a foci! Fülöpházán mindig téma a labdarúgás, különösen, amikor a játékosok beülnek a sörsátorba megvitatni a legutóbbi meccset. Szombaton „vérre menő” barátságos mérkőzést játszottak a fülöpházi öregfiúk a kecskeméti öregekkel. Hetekig témájuk lesz a találkozó. Érthető ez, nagy a barátságuk, amiről sokszor írt a Petőfi Népe is. Hálásak az érdeklődésért az öregfiúk, lelkesen fogadták körükben nyugállományú munkatársunkat, Tóth Sándort, aki legalább negyedszázada fotózza játékukat. A falunapok a nagy eszmecserék alkalma: akár a fülöpházi rozé ízéről, a másnapi aratásról, mindegy, miről - a szó mindig érték: csak beszédes emberek számítA fiatalok is kitettek magukért, remek produkció volt a breaktáncbemutató A képgalériát keresse a BAON.htl-n! hatnak meghallgatásra. ■ M. J.
