Petőfi Népe, 2009. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-25 / 147. szám

4 PETŐFI NÉPE - 2009. JÚNIUS 25., CSÜTÖRTÖK aránt, no meg a saját lelkiisme­retem. A beszélgetésen nem volt túl rózsás a hangulat. A főorvosoknak nem sok okuk van az örömre. solygunk, és senkit nem érde­kel, hogy két napja nem voltunk otthon.- Azért hallani néha olyan or­vosról, akinek a hozzáállása kifogásolható... s. m.: - Igen, csak az a baj, hogy ritkán vannak konkrétu­mok. Ha vannak, akkor az intéz­ményvezető tud lépni, a történet végére járni és ha kell, szankci­onálni. K. p.: - Elképzelhető, hogy van­nak olyan kollégák, akik modor- talanabbak, de nem biztos, hogy mindig ilyenek voltak. Csak egy példát mondok: kiabálja a beteg a folyosón, hogy nincs vécépa­pír. Erre mit tudok válaszolni? Nincs, mert óránként ellopják. Én elvileg nem mondhatok ilyet, de mit mondjak, ha egyszer ez az igazság! b. f.: - Egy ilyen pokoli finan­szírozásnál csak a konfliktusok éleződnek. Egyszer azért ki kel­lene mondani, hogy a kórházak mégis meddig vállalhatnak fele­lősséget...- Észrevették, hogy ügyvédek ólálkodnak a kórházak körül? s. M.: - Az még hagyján, de az igazi nagy ügyvédi cégeknek, akik az egészségügyi perekre szakosodtak, minden kórházban vannak informátoraik. Nyilván nem tudjuk bizonyítani, de ha valami gond van, akkor negyed­óra múlva már hívnak bennün­ket úgy, hogy konkrét értesülé­st ,v dr. ^ Kellermann Péter „Nekünk mosolyognunk kell senkit nem érdekel hogy két napja nem voltunk otthon!” seik vannak. Azt is hallottam, hogy egy pesti ügyvédi csoport a szepszis következtében elhunyt betegek képviseletére szakoso­dott. Ez egy borzalmas területe az orvoslásnak, amibe rengeteg pénzt belerakunk és nem tu­dunk mindig segíteni. Ebbe min­dig bele lehet kötni. Egy szepti­kus betegre számolatlanul lehet a pénzt költeni, és az sem mindig elég. Ha az orvos ezt teszi, akkor a kórházvezetés fejezi le az irgal­matlan költségek miatt, ha nem végzi el, akkor elveszíti a pert. Azért ezek abszurd helyzetek.- Önök szerint ezekről a prob­lémákról értesülnek a fiata­lok, és ezért nem választják az orvosi pályát? k. p.: - Ez feltehetően szerepet játszik benne. Amikor én az or­vosi egyetemre jelentkeztem, ak­kor iszonyatos volt a túljelentke­zés. Ha pedig valaki elvégezte az egyetemet, akkor ahhoz, hogy például egy megyei kórházba be­kerüljön, vagy kivételesen okos­nak kellett lennie vagy komoly kapcsolatokkal kellett rendel­keznie. Most meg úgy kell va­dászni az egyetemre a jelentke­zőket.- Hányán végeztek idén a ha­zai orvosi egyetemeken? B. F.: - Nagyjából kilencszá- zan. Ehhez képest ott az orvoshi­ány, az elöregedett orvostársada­lom, plusz még az a tény, hogy Magyarországon 2004 óta össze­sen 2581 orvos kért úgynevezett jóhírnév-igazolást - ebből 62 Bács-Kiskun megyei -, ami a külföldi munkavállaláshoz kell. s. M.: - Van még egy nagy probléma. Míg régen külföldön csak szakorvosokat fogadtak, ahhoz képest most az egyetem elvégzése után azonnal mehet­nek. Tehát be sem lép a hazai re- zidensi rendszerbe. Hazai pén­zen finanszírozzuk azoknak a képzését, akik első perctől kezd­ve külföldön dolgoznak majd. Van olyan ország, ahol nincs or­vosképzés, részben külföldön taníttatják a sajátjaikat, így ná­lunk is, részben pedig visznek innen! Kivételes szálláskörül­ményeket biztosítanak nekik, plusz kényelmet kapnak, mind­össze azt kell vállalniuk, hogy friss diplomával a kezükben már mennek is az adott ország­ba.- Egy ilyen rendszerben mennyivel magasabb a kocká­zat? Mennyivel" több a hibale­hetőség? s. M.: - Azért gondoljon bele abba, hogy csökkentett orvos­létszámmal, fáradt emberekkel, felfokozott betegforgalommal terhelt egészségügyben teljesen természetes, hogy a hibázás le­hetősége is nagyobb. De én most is azt mondom, hogy ilyen felté­telek mellett még mindig egy rendkívül magas szintű ellátást nyújtunk. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol. Elmesélek egy személyes történetet: a csa­ládommal Olaszországban síel­tünk, a lányomnak balesete volt. Bevittük az ambulanciára. Volt uniós egészségügyi kártyánk, minden, ami kell. Először is be­fizettették velem a 150 eurót - mert a saját állampolgáraikra is ez a szabály vonatkozik -, ad­dig meg se nézték a lányomat. Utána csináltak egy röntgent, tettek rá egy műanyag gipszet, és ezzel befejezték az ellátást. Kértem, hogy esetleg valami fáj­dalomcsillapítót adjanak neki. Erre megkaptam a receptet, hogy vegyem meg a patikában, és adjam be a gyereknek. Kér­deztem, hogy a térde, a szala­gok, minden rendben van-e. Kö­zölték, hogy igen, feküdnie kell három hetet. A szálláshelyünk egyébként hatvan kilométerre volt a kórháztól, és nemhogy mentőt nem kaptunk, de kirak­tak bennünket az udvarra. Men­jünk vissza, ahogy akarunk, hívjunk taxit. Másnap reggelre még jobban fájt a lányom térde. Beraktam az autóba, hazajöt­tünk. Másnap megműtötték a lányt. Mint kiderült: mindene szétszakadt. Ha én itthon így lá­tok el beteget, és nem hívok mentőt, akkor engem keresztre feszít a szakma és a média egy­Petőfi Népe- Mi a megoldás? Vagy már késő? s. M: - Soha nem késő, de ez a rendszer működésképtelen. Az egészségügyet rövid időn belül rendbe lehetne tenni, de ezt a szakmának kell megtennie. Állí­tom, hogyha néhány gyakorló szakembert egy hétre összeül­tetnének, akkor annyi idő alatt elkészülne egy komplett javas­lat a finanszírozási háttérrel együtt. Addig soha nem lesz kor­rekt egészségügyi rendszer, míg a szakma véleményét nem ve­szik figyelembe, s nélküle dönt a politika. Az kell, hogy elsőként mindenki fizesse be a járulékot. Aztán meg kell erősíteni az alap­ellátást, az egynapos sebészetet. Ha pedig az alsóbb szintek rend­ben vannak, akkor hozzá lehet nyúlni a kórházi struktúrához. Mert véleményem szerint az biz­tos, hogy ma, Magyarországon több olyan kórház van, amit át le­het alakítani vagy bezárni.- Ezek szerint mégsem volt hiba a kórházbezárás? s. m.: A hiba a sorrendben volt. Először meg kellett volna erősí­teni a különböző egészségügyi szinteket, és utolsó lépésben be­zárni a felesleges kórházakat. Azt azért tudni kell, hogy az egészségügyben a pénzhiány­nyal párhuzamosan ott a pazar­lás a rossz fejlesztések miatt. Látható, hogy az utóbbi években iszonyatos pénzt költöttek egyes kórházak felújítására, a legmo­dernebb, európai szintű kórhá­zak alakultak ki. De kérdezem én: ki fog ott dolgozni ilyen or­voshiányban? K. p.: - Ettől már az is olcsóbb lenne, ha a beteget elhoznák Kecskemétre, a város legjobb szállodájában altatnák, etetnék és ott műtenék meg. s. M.: - Semmi szükség a pár­huzamos fejlesztésekre. De még­is ez van, hiszen a szakma hiá­ba látja indokoltnak egy kórház bezárását vagy rehabilitációs központtá való átalakítását, mert ez a politikán vagy egy városve­zetésen elbukik. Egy kórház lé­tével, vagy nem létével választá­sokat lehet nyerni és veszíteni. Márpedig ha egy kórház nem tudja hozni a minimumfeltétele­ket - aminek része az ellátáshoz szükséges szakemberlétszám -, akkor előbb-utóbb úgyis bezár­ják. B. F: - Mint ahogy Kalocsán is ez történt. Hiába a felújított kór­ház. Ha egy osztályon nincs or­vos, akkor annak a működését az ÁNTSZ felfüggeszti.- A hálapénz mindig felmerül. s. m.: - Ehhez képest ott tar­tunk, hogy meghirdetnek egy sebészfőorvosi állást, és nem je­lentkezik rá senki. k. p.: - Különben is, ha itt annyi a hálapénz, mint ameny- nyit sokan gondolnak, akkor mi­ért nincs orvos? Ezt magyarázza meg valaki! A teljes beszélgetést keresse a BAON.hu-ni A szavunkat adjuk KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS egészségügy A megye orvosainak húsz százaléka nyugdíja mellett dolgozik. Az utánpótlást már az egyetemi évek alatt elcsábítják külföldre. Még főorvost is lasszóval kell fogni. „Egyszer ki kellene végre mondani: meddig vállalhatják a kórházak a felelősséget... ” „Tizenöt év, mire egy sebészt egyedül lehet hagyni a műtőben. Addig mi lesz?” Takács Valentina dr. Borda Ferenc Sikeresen tönkrevágtuk a magyar egészségügyet. Ma már egy főorvosi ál­lásra sincs jelentkező. A gyógyítók húsz százaléka nyugdíj mellett dolgozik. Ezekről beszélgettünk dr. Svébis Mihállyal, a kecs­keméti megyei kórház fő­igazgatójával, aki egyben a sebészeti osztály veze­tője, dr. Borda Ferenc bel­gyógyász - diabetológus főorvossal, a Magyar Or­vosi Kamara (MOK) Bács- Kiskun Megyei Területi Szervezetének elnökével és dr. Kellermann Péter­rel, a kecskeméti alapellá­tás igazgatójával, aki mel­lette gyakorló háziorvos.- Éger István, a Magyar Orvo­si Kamara elnöke a közelmúlt­ban az orvostársadalom de­mográfiai csődjéről beszélt a gyógyítók elöregedése miatt. Mi a helyzet Bács-Kiskunban? dr. borda Ferenc: - A kama­rai tagok száma a megyében je­lenleg 1162. Ebből 132 orvos het­ven év feletti nyugdíjas. A het­ven év alatti nyugdíjasok 167-en vannak. Ebből következik, hogy az orvosoknak közel húsz szá­zaléka nyugdíjas korú. Tovább növelheti az aggodalmat, hogy mindössze 162 olyan orvos van, aki negyven évnél fiatalabb. Ha pedig jövőre jön az új szabályo­zás, akkor sokan választják majd a nyugdíjat, mert nem éri meg nekik mellette dolgozni. Akkor bedőlhet a teljes rendszer. DR. KELLERMANN PÉTER: - Ami az alapellátást illeti, Bács megyé­ben 353 felnőtt és vegyes házior­vosi praxis van. Ebből öt betöltet­len, mindegyik a megye déli ré­szén. Kifejezetten gyermek házi­orvosi praxis 88 darab van, ez mind betöltött. Ami a korössze­tételt illeti, az alapellátásban is hasonló a helyzet. A háziorvo­soknak mindössze nyolc száza­léka negyven évnél fiatalabb. dr. SVÉBIS MIHÁLY: - Nálunk is hasonló a korösszetétel, bár job­bak az arányok. 274 orvos közül 27 a nyugdíjas. A belgyógyászat hiányszakmává vált, nagyon ke­vés a fiatal. Ugyanez a helyzet az onkoradiológián.- Az egyik nagy probléma nyilván a finanszírozás. k. p.: - Az alapellátás területén dr. Svébis Mihály mindenképpen. A finanszírozás- az én praxisom esetében ez 680 ezer forint - a bért és a járu­lékot sem fedezi. Akkor hol a re­zsiköltség, az új eszközök be­szerzése, a rendelőfelújítás, a géppapír, a festékpatron? Amíg volt vizitdíj, addig a bevétel elér­te a nyolcszázezer forintot. Az­zal elvoltunk, még egy kis fej­lesztés is belefért. Hatszáznyolc- vanezerből viszont nem lehet ki­jönni.- A teljes képhez talán érde­mes kitekinteni: mi van kül­földön? Hiszen az egészség­ügy mindenütt problémás te­rület. s. M.: - Azért én nem gondo­lom, hogy nyugaton annyira rossz volna a helyzet. Minden le­hetőségük megvan arra, hogy a legkorszerűbb módszereket megvásárolják, az amortizáló­dott gépeket automatikusan le­cseréljék. Nálunk ilyen nincs, tő­lünk elvárják, hogy a húszéves gépekkel ugyanazt a minőséget produkáljuk, mint a Lajtán túl. K. p.: - Azt tudni kell, hogy a mi szakmánkban a selejt vagy rokkant vagy halott. Tehát ne­künk nem megengedett a hiba, holott aki dolgozik, az téved is. Minket megszólnak, ha nem mo­AHOL A SELEJT HALOTT VAGY ROKKANT

Next

/
Oldalképek
Tartalom