Petőfi Népe, 2009. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-09 / 133. szám
PETŐFI NEPE - 2009. JUNIUS 9., KEDD nan Afganisztán A katonai hivatás a világban létező gonosz megfékezésére kell, hogy szolgáljon. Erősíteni kell a reményt, hogy mindannyian hazatérünk. / / LELKÉSZ PISZTOLLYAL AZ OLDALÁN A kecskeméti Hankóczi Gergely (38) azon kevés református lelkészek egyike, aki katonai egyenruhát s oldalán pisztolytáskát hord. Nem véletlenül, hisz Afganisztánban, a magyar PRT (Tartományi Újjáépítési Csoport) Pol-i-Khumri táborában szolgál az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis tábori lelkésze. Bán lános- Vagyunk néhányan itt a táborban a légierőtől, mondhatni, mi viszünk némi színt a szárazföldiek népes csapatába. Jómagam egyébként a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat lelkészeként szolgálok, immár nyolcadik esztendeje. Azelőtt civil lelkészként dolgoztam Kunszentmiklóson, Ágasegyházán, majd Kecskeméten. Egy ideig ment is együtt a kettő, a civil és a katonai szolgálat, de azután egy kormányzati döntés következtében választanom kellett. Én ezt választottam.- Idekint, Afganisztánban sok katona tart igényt lelki vigaszra, egyházi segítségre? m iA katonák jó része meg van keresztelve. Főképp azok számítanak rám persze, akik vidéken nőttek fel, s ahol az egyházi közösségekben való részvétel sokkal erőteljesebb volt. De úgy látom, a többi srác is alapvetően nyitott. Ideérkezésem után nem sokkal már hárman kerestek meg azzal, hogy szeretnének megkeresztelkedni. Ez egyfajta bizalmi viszonyt is feltételez. Akiknek nincs felekezeti elkötelezettségük, azok számára elsősorban a lelkész személye számít. Hajói megvannak mondjuk a katolikus lelkésszel, akkor katolikusok lesznek, ha a reformátussal, vagy evangélikussal jönnek ki, akkor az ő vallásukat követik.- Nem gondoltam volna, hogy a katonák közül sokan itt kint, az idegen környezetben találják meg magukban a késztetést arra, hogy megkeresztel- kedjenek...- Pedig ez valahol érthető. Van olyan bibliaórás katonám, akivel szimpla beszélgetésből jutottunk el oda, hogy a csoport meghatározó személyisége lett. Nemrég ő jelentette be, hogy odahaza, családi körben szeretne megkeresztelkedni. Úgy látja jónak, hogy a szülei is ott legyenek élete eme fontos eseményén. Nem ő az egyetlen, aki itt, kint találja meg lelkében az utat. Itt nálunk a helyi szokások miatt a péntek a vasárnap, amikor istentiszteletet tarthatunk. Ezeken tizennyolc fő a résztvevők átlaga. Nagypénteken huszonheten jöttek, húsvétvasárnap negyvenhetén. Az eddigi missziós tapasztalataim alapján ez nagyon szép szám. Különben jópofa csapat ez, nem olyan srácokok, akik elutasítják a vallást csak azért, mert nem ismerik. Jönnek, érdeklődnek, nyitottak. Amikor pedig azt tapasztalják, hogy nem egyházias, malasztos nyelven beszélek velük, hanem a hétközHankóczi Gergely a szabadságra indulóktól köszön el napi módon, akkor még nyitot- tabbak lesznek. Erről sokan azt gondolhatják, hogy káros kompromisszumokat kötök, pedig nem így van. Én itt is ugyanolyan szigorúan tartom magam református vallásomhoz és az evangélium tanításaihoz, mint odahaza. Csakhogy egy idős, nyugalmazott lelkész barátomtól azt tanultam, hogy gyakran a szép és cirkalmas szavak mögött álnokság lakozik.- Az mégis elgondolkodtató, hogy valaki itt, távol a hazától, családtól találja meg magában az igényt az evangéliumi üzenet befogadására. Miért van ez?- Sokak otthoni, hétköznapi életében nincs meg a lehetőség, hogy találkozzon velünk. Részesei a taposómalomnak. Bemennek a munkahelyre, dolgoznak, aztán hazamennek, és a hátramaradt idejük is a megszokott napirend szerint telik a családjukkal, barátnőjükkel. Mindenkinek megvan a megszokott menetrendje. Ebbe az életbe, ha eleve nem volt részese az egyházi háttér, nem jut el az evangélium. A fiúk nem jutnak hozzá, és nincs is igényük, hogy keressék. Ráadásul a szektákon kívül a hagyományos, történelmi egyházak a közelmúltig nem erőltették különösebben a missziói tevékenységet - ez egyfajta önkritika is a múltra vonatkozóan.- Istentiszteleten kívül milyen „foglalkozásokat" kínál a katonáknak?- Péntekenként délelőtt tartjuk az istentiszteletet, hétfőnként reggel bibliaóra van, illetve nemrég beindítottunk egy szerdánként működő filmklubot. Minden alkalommal megnézünk egy filmet, és utána lelki szemszögből kezdjük el vizsgálni a látottakat. De itt nem „Napfivér, Holdnővér” típusú alkotásokra kell gondolni! Az első elemzett filmünk a „Ponyvaregény” volt, azután az „Alkonyatiül pirkadatig”, majd a „Halálsoron”, a „Remény rabjai” következett, most pedig a „Forrest Gump” jön, Magyar segély- csomag érkezik IPol-i Khumri [egyik iskolájába Magyar Humvee, páncélozott terepjáró járőrre készül az afganisztáni Baghlan tartomány úttalan útjain Megvizsgáljuk ezen alkotásokon keresztül, hogy a Szentírás értékrendje szempontjából hogyan magyarázhatók a szereplők cselekedetei, motivációi. A „Ponyva- regénnyel” például azért kezdtem, mert ugyan sokan szeretik azt a filmet, de tartok tőle, nem tudják, miről szól. A „Ponyvaregény” a megtérésről szól. Arról, hogy ha valaki bűnös emberként találkozik Isten kegyelmével, felismeri, vált, akkor túléli. Aki nem ismeri fel, nem vált, az nem éli túl. Vagy említhetném az „Alkonyatiéi pirkadatig” című filmet is, ahol szintén a hitről van szó. Ki menekül meg? Aki tud váltani, és a legerősebben hisz. Tarantino filmjeiben ez gyakori, és visszatérő motívum. Igazából ezeken a filmklubokon nekem csak el kell kezdenem a beszélgetést, mert a srácok mindig hamar felveszik a fonalat.- A táboron kívül is akad feladata?- Próbálkoztunk korábban azzal, hogy egy-egy épület-átadáMagyar katona felügyeli az új afgán hadsereg kiképzését a Kaylahgay-i [bázison gyar-amerikai tábort) avattuk, akkor az ottani parancsnok hívott engem. Ő úgy állt ehhez a kérdéshez egyébként, mint Pintér Zoltán dandártábornok úr odahaza, Kecskeméten, hogy „ha már egy embernek jobb lett attól, hogy ott voltál, és beszélgettél velük, akkor már megérte!”- Pisztolytáskát, benne pisztolyt hord. Ha szükséges lenne, használná?- Igen. A tízparancsolat eredeti héber szövegében sem az szerepel egyszerűen, hogy Ne ölj!, hanem, hogy ne légy gyilkos! Vagyis az emberi élet előre megfontolt szándékú, aljas indokból elkövetett kioltásának tilalmát helyezi előtérbe az ősi szöveg. A Biblia szerint Isten Az új afgán hadsereg nemrég kiképzett katonája Baghlan tartomány egyik falujában szíve szerint való király volt Dávid. Róla viszont tudjuk, hogy rengeteg csatában ellenségeinek százait hányta kardélre. Természetesen mi nem ezért vagyunk itt, Afganisztánban. De ha mondjuk egy konvojunkat megtámadnák, s nekem aközött kellene választanom, hogy meg- húzom-e a ravaszt, s lelövök-e egyet támadóink közül, vagy pedig hagyom, hogy a bajtársaim közül haljon meg valaki, akkor én bizony meg fogom húzni azt a ravaszt, gondolkodás nélkül. Egy ízben, amikor Keresztelő János keresztelte a megtérőket, akkor néhány katona megkérdezte tőle, hogy most már mit tegyenek, hogyan egyeztethető össze a hivatásuk a keresztény tanítással? És Keresztelő János nem azt mondta, hogy tegyétek le a fegyvereiteket, menjetek el helyette szűcsnek, ácsnak, takácsnak, hanem azt mondta, hogy ne erőszakoskodjatok senkivel, vagyis ne éljetek vissza a hatalmatokkal, a fegyverrel, és elégedjetek meg a zsoldotokkal. son, melyet mi segítettünk felújítani, kijavítani, megépíteni, én is ott lehetnék, és mondanék egy áldást. Megkérdeztük az afgán tolmácsot is, hogy mit szólnának szerinte a helybéliek ehhez. Azt felelte, hogy ez jó volna, mert az afgánok megvetik azt, aki hitetlen. Ők sokkal inkább elfogadják a keresztény embert, mint a hitetlent. Előttünk a hollandok így is csinálták: a tábori lelkész kapcsolatot ápolt a mollahokkal - természetesen azokkal, akik eleve szimpatizáltak a PRT-vel. De az parancsnokfüggő is, hogy hová enged, hová nem. Amikor az OMLT-t (az afgán katonák kiképzésére létrehozott közös maA katonai hivatás a világban létező gonosz megfékezésére kell, hogy szolgáljon.- Néhány héttel ezelőtt rálőttek az egyik magyar járőrre. Úgy tudom, volt, aki az ön segítségét, lelki támaszát kérte, kereste az eset után...- Igen, ez így van. A helyzet az, hogy elég sokat találkozom, és civil életemben is sokat találkoztam a halállal. Azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy a halál, a veszedelem milyen környezetben les rád. Halálos betegnek lenni, egy baleset áldozatának lenni, és úgy szembe nézni a közelgő halállal, az pontosan ugyanazt jelenti, mint itt élni, itt szembenézni a veszedelemmel. Ami a rálövést illeti, az az igazság, hogy sokan úgy tudják, hogy a tábori lelkészt a parancsnok természetszerűen bevonja az úgynevezett kríziskezelésbe. Sajnos ez nem így van. A PRT4- ben, ahol a két magyar tűzszerész fiú hősi halált halt, az én keresztkomám és legjobb barátom, Mészáros Laci volt itt kint tábori lelkész. Ő nagyszerűen együtt tudott működni a pszichológussal, aki maga is sokra becsülte a lelkész segítségét, sőt, el is járt bibliaórákra egy ideig. Tudom, ez mindig egy kicsit kényes téma. Szerencsére azon srácok között, akik átélték azt a bizonyos támadást, akadtak bibliaórásaim is. Őket különös módon megerősítették az átéltek, mert azt látták, hogy Isten tényleg vigyáz rájuk. Az egyik legcinikusabb, legvagányabb, legnagyobb du- májú srác, egy géppuskás, visszatérve csak annyit mondott: Hát, atyám, velünk volt az Úr. És akkor nyoma sem volt a cinizmusnak a hangjában. Nem telepedtem rá a srácokra. Nem faggattam őket, hogy mondják el, mi történt. Egyszerűen ott voltam mellettük, és megadtam azt a lehetőséget, hogy beszéljenek róla.- Gondolom, arra is fel kell készíteni a fiúkat, hogy háborúban minden megtörténhet...- Természetesen. Erről is sokat beszélgetünk. Emlékszem, hogy az én Laci barátom, amikor hazajött, akkor a szomorúsággal küszködve mondta, hogy nem tudta megtartani a katonáknak tett ígéretét, miszerint mindany- nyian hazamennek. Erre azt feleltem neki, hogy Laci: egyrészt megtartottad az ígéreted, hisz mindannyian hazatértetek, azok is, akik már csak lélekben vannak velünk, közöttünk. Másrészt pedig ez nem a te kezedben van. Szóval sokat kell erről is beszélni, igen. Arról, hogy az egy reménység, hogy mindannyian hazatérünk. De nem bizonyosság. Csak reménység.- Önt kik várják odahaza?- Szép és okos feleségem (kamaszkoromban nem voltam biztos benne, hogy létezik ez a kombináció) és a lányom, Zsófi, aki a Református Kollégiumba jár. A feleségem már jelezte, hogy nem árt, ha hazatérek mihamarabb, mert lányunk a prepubertás korában már érzi a szigorú apai jelenlét hiányát. Nagyon várjuk már az iskolaszünetet. Zsófi különben erős egyéniség. Évekkel ezelőtt, a nagyobb lányunk halála után egy kedves gyermekpszichológus ismerősünk sokat beszélgetett vele, és ő mondta, hogy Zsófi, aki akkor ötéves volt, egy tízéves gyermek értelmével rendelkezik.- Mit üzen Kecskemétre, Bács- Kiskunba a barátainak, a híveknek?- Azt, hogy kitartás, mert őszszel, a borfesztiválon szeretnék velük leülni az asztalhoz a főtérre, és elmesélni, hogy mekkora hősök voltunk itt, Afganisztánban. A reptéren a katonák pedig „reszkessenek”, mert jövök!
