Petőfi Népe, 2009. május (64. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-25 / 121. szám
A páciensei vele együtt öregszenek dr. bíró balázs A sok társadalmi vitát kiváltó abortusz nem lehet népességpolitikai kérdés Közel negyven éve dolgozik a szakmában dr. Bíró Balázs szülész-nőgyógyász, a kecskeméti megyei kórház megbízott osztályvezető főorvosa. Ő még ahhoz a generációhoz tartozik, akiket egykor egy komplikált szülésnél nem segített semmiféle modern technika. Takács Valentina- Nagydoboson jött világra, mégis bugacinak tartja magát.- Okkal. A szüleim erdélyiek voltak. Amikor jött a második ukrán front, akkor azt mondták az erdélyi magyaroknak, hogy menekülni kell a bolsevikok elől. A szüleim bepakoltak két marhavagonba, és elindultak Nyugat felé. Édesanyám terhes volt velem. Nagydobosig jutottak, ahol az egyik nagybátyám állomásfőnök volt. Ott születtem meg. 1949-ben költöztünk Bugacra, én ott nőttem fel, onnan van minden emlékem, így bugacinak vallom magam. Aztán a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnáziumban és Szak- középiskolában érettségiztem, lakatosipart tanultam.- Ettől azért elég messze van a nőgyógyászat...- így hozta az élet. Volt a középiskolában két jó cimborám, akik orvosira akartak menni, így én is megpróbáltam. Felvettek. Friss diplomával a kezemben rögtön itt, a kecskeméti megyei kórházban kezdtem, ennek már több mint 39 éve.- Nem vállal szüléseket. Miért?- Mert már öreg vagyok hozzá. A szülészet teljes embert kíván. Éjjel-nappal topon kell lenni. Ha ennek eleget tesz valaki, akkor más feladatoknak nem tud megfelelni. Például észrevettem magamon, hogyha nem pihenem ki magam, akkor másnap nem tudok annyira higgadtan gondolkodni. Ez a korral jár. Húsz éve nem voltak ilyen gondjaim. Nagyjából akkor döntöttem el, hogy lassan leépítem ezt a tevékenységet. Persze csak fokozatosan lehet, hiszen akik korábban nálam szültek, azok a következő babát is az én segítségemmel szeretnék világra hozni. Ezek a pácienseim lassan már elfogynak, hiszen ők is velem együtt öregszenek.- Állandó viták vannak az abortuszról. Önnek mi a véleménye?- Az abortusz a negatív családtervezés legrosszabb eszköze. Viszont sok olyan elmélet van, ami szerintem téveszme. Amikor kampányt folytatnak, akkor azt mondják, hogy a magyarországi kétszázezer abortusz évente ugyanennyi meg nem született életet jelent. Szerintem ez nem így van. Az valójában kétszázezer sikertelen védekezés következménye. Úgy gondolom, hogy az abortuszok és a születések száma között nincs összefüggés., A4grbpsségmegszakítás nem jó. De ha egyszer egy anya úgy dönt, hogy nem hordja ki a terhességet, akkor ehhez joga van. Ez nem lehet népességpolitikai kérdés.- Jó barátságban volt Godó professzorral, aki az osztály vezetője volt, és ez év januárjában elhunyt. Mennyire viselte meg önt a halála?- Együtt jártunk egyetemre, együtt laktunk a kollégiumban. Valóban jó barátság volt köztünk. A professzor hosszú ideig betegeskedett, így nem ért váratlanul az elvesztése. Mégis nagyon nehéz időszak volt, igazából nem lehet erre felkészülni.- Nagyon szeret utazni. Mi vonzza a legjobban?- Minden. Először is elkezdek gondolkodni az úti célon, és amiA szülés teljes embert kíván, mindig topon kell lenni. I rr teái f Közelkép / 'it k v II,Hiíl . /iobíiiiS1945-ben született Nagydoboson, Szabolcs-Szatmár meg\’é- ben. 1969-ben szerzett általános orvosi diplomát Szegeden, azóta a kecskeméti megyei kórházban dolgozik. 1974-ben szakvizsgázott szülé- szet-nőgyógyászatból. 2009 januárjától a szülésze- ti-nőgyógyászati osztály megbízott osztályvezetője. Két felnőtt gyermeke és két fiúunokája van. , . A főorvos arra figyelmeztet: azért egy kórház nem termelési üzem, hogy feltétlenül nyereséges legyen kor rátalálok, akkor az fantasztikus érzés. Majd izgatott leszek, hogy mielőbb odaérjek. Aztán külön élmény a tervezés, az utazás maga a beteljesülés, végezetül pedig évekig lehet nézegetni a jobb-rosszabb fotókat, videókat, melyek az úton készültek. Ez így együtt az igazi. Rendkívüli módon érdekelnek a más kultúrák. Ha az ember sokféle kultúrát lát, és ott aránylag hosz- szabb időt eltölt, akkor sokkal toleránsabbá válik.- Eddig eltöltött negyven évet a szakmájában. Mennyi változást érzékelt ez idő alatt?- Nagyon sokat. Óriási a váltás például abban a tekintetben, hogy negyven évvel ezelőtt az első az anya biztonsága volt. Egy komplikált szülés vagy egy császármetszés nagy kockázatot jelentett, mert a műtéti technika kevésbé volt fejlett, antibiotikumok sem voltak. Amikor aztán ezek a kockázatok csökkentek, akkor előtérbe került a megelőző szemlélet. így nyilvánvalóan sokkal kevesebb lett a szerencsétlen eset. Nagy fejlődést jelentett a szülésre felkészítő tanfolyam bevezetése is. Ez nagyon pozitív, főként az apának. Végre ott lehet, amikor az élet legnagyobb ajándéka megszületik. Jó azonban az édesanyának is, mert nincs egyedül, nem kizárólag idegenek veszik körül. Hiába természetes folyamat a szülés, azért az jó érzés, hogy van kire támaszkodni.- Ennyi tapasztalattal a háta mögött milyennek látja a magyar egészségügyet?- Az ember azt hallja a politikusoktól, hogy az egészségügy összeomlik majd. Nem omlik össze, soha nem is fog. Nehéz helyzet azonban van, mert a mostani finanszírozás elfogadhatatlan. Azokat a költségeket sem fedezi, amelyek ténylegesen keletkeznek, nem hogy fejlesztésre jusson. Az egy dolog, hogy a kecskeméti kórház talpon van, ami óriási teljesítmény, és a menedzsmentnek köszönhető. De egy kórház nem termelési üzem, amelynek nyereségesnek kell lennie! A beteg ellátása annyiba kerül, amennyibe. Hogy nincs rá pénz? Azért nincs, mert csak a szlogenek vannak, de az egészségügyi reformot senki végre nem hajtja. A politikának ez nem érdeke. Pedig lehetne racionálisabban gazdálkodni, mert egyrészt pazarlás folyik, másrészt szűköl- ködés. Ám a betegellátás biztonsága véleményem szerint megmarad. A katasztrófahelyzet valójában egy szlogen, mely nem igazán fedi a valóságot.- Már nyugdíjasként dolgozik. Meddig szeretné folytatni a hivatását?- Amíg bírom, amíg engedi a munkáltatóm, és amíg a munkatársaim egy része nem figyelmeztet. Néhányukat ugyanis arra kértem, hogyha észreveszik, hogy elkezdődött fizikai és szellemi hanyatlásom, akkor szóljanak, hogy hagyjam abba... Szerencsétlenül jártak, leégett a házuk Tass Az öreg épületet és a bútorokat nem tudták megmenteni Déltájban csapott fel a füst, azt hitték, a kályha böffentett. Pár perc múlva már a tetőn legelt a láng, s hiába értek a tassi tűzoltók rekordidő alatt a Munkácsy utcába, az öreg épületet, a bútorokat nem tudták megmenteni. A mamának, unokája családjának, a három kisgyereknek szinte mindene hamuvá vált azon a márciusi napon.- A hatóságiak azt mondják, rövidzárlat volt, nem tehettünk róla. Biztosításunk nem volt, illetve régebben fizettem, de any- nyira megemelték, hogy a nyugdíjamból nem tellett rá. Hál’ istennek, Tasson sok jóravaló ember lakik, és bennünket tisztességes családnak ismernek. Napokon át hordták a ruhákat, bútorokat, a kisunokám családját befogadta a katolikus egyház. Az önkormányzat két embert küldött a kőműves fiam mellé, és keze alá adták az építőanyagot. Állunk úgy, hogy én most már meghúzhatom magam, de jó lenne, ha a gyerekek visszajöhetnének, nem szeretnénk az egyház terhére lenni - sorolta özvegy Szekeres Istvánná, majd elcsuklott a hangja.- Kaptam gyorssegélyt az ön- kormányzattól meg 300 ezer forintot a fiam barátjától, neki hamarosan vissza kell adni a pénzt, pedig még venni kellene sok mindent. Szemben lakik a fiam, a villanyt tőle húztuk át, amíg újravezetékezik a házat. Csak azt nem tudom, hogy miből fizetem ki a beköt- tetést. Állítólag az új óra, a drótok, a munkadíj belekerül egymillióba. Csak a segítségben reménykedhetek. A szerencsétlenül járt család főleg a faluházától vár támogatást. Ácsné Devecsai Mária jegyző azt mondja: megadtak nekik mindent, amit az önkormányzat lehetőségei és a jogszabályok megengednek. Any- nyit mindenképpen, ami a napi megélhetéshez nélkülözhetetlen volt a tűz utáni napokban.- A neheze talán ezután jön, hiszen a ház teljes rendbetétele sokba kerül, ahhoz pedig nem ér fel a falu támogatási kerete - mondja Ácsné Devecsai Mária.- Úgy gondolom, az lehetne a megoldás, hogy a fiatalok szoc- polért folyamodnak. A ház bővítéséhez akkor kaphatnak támogatást, ha tulajdonjogot igazolnak, ám úgy tudjuk, a gyerekek- g nek nincs tulajdonuk. Bárhogy | is van, csakis a család tudja meg- S találni annak módját, hogyan I szerezhetnének jogosultságot az | állami támogatás megszerzésé- I hez - tette hozzá a jegyző. ■ Miklay Jenő ■ A kisunokám családját befogadta a katolikus egyház. Szekeres Istvánné kőműves fiával és a dédunokával. Alexandra már nagyon jönne vissza szüleivel és testvéreivel.