Petőfi Népe, 2009. április (64. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-17 / 90. szám

18 AKIK ELTŰNTEK A REFLEKTORFÉNYBŐL PETŐFI NÉPE - 2009. ÁPRILIS 17., PÉNTEK

Nem tartja a lépést, de jól érzi magát

mi van vele? A Démász egykori kirendeltségvezetője a családja körében tölti a legtöbb időt

Meleg László villamos- mérnök három évtizeden át irányította az áramszolgáltatást Kecskeméten és környékén. A mai világot már távolságtartó kritikával szemléli.

Bálái F. István- Állítólag előfordult, hogy valakinek, aki önre hivatkozott, ingyen teletankolták az autóját.- Nem ingyen. Hitelre. Emberségből és bizalomból, ami mögött persze ott volt a Démász tekintélye is. Egy zentai áramszolgáltatós barátom tartott Budapestről Jugoszlávia felé vagy harminc éve, de Lajosmizsénél elfogyott a benzin. Már csak dinár volt nála, de azért nem kapott. Kérte, hogy mégis tankolják meg, majd Zentárói felhívja a kecskeméti Meleg Lászlót, aki kifizeti. így is lett.- Ehhez képest Kecskeméten működött először az országban számítógépes kirendeltségi irányítóközpont.- Igen, 1989-ben adtuk át, amikor a Szultán utcába költöztünk. A fejlődést ezenkívül egyrészt a tanyavillamosítás jelentette. A Nyárlőrinc és Lakitelek közötti határdűlőn adtuk át az országban az első, tanyatípusú hálózatot. Az igények növekedésével párhuzamosan óriási fejlődést hozott az új transzformátorállomások megépítése, például a Széchenyivárosban.- Nem lehetett egyszerű a kötelező együttműködés a szovjet hadsereggel.- Nem volt gond, de el kellett ismernünk a szovjet hadsereg magas fokú technikáját. Még akkor is, ha olykor láttuk, hogy vastag rézvezeték náluk a biztosító. Amikor harckocsival húzták át a kábelt az út alatt, azért szóltunk, hogy el fog szakadni, ami meg is történtedé nem jöttek zavarba. Kényes dolog volt egy áramszünet november 7-én. Nem találtuk a hibát, már szabotázsra is gyanakodott a rendőrség, és kijött hozzánk egy emberük, amikor érkezett a hír, hogy a szovjet laktanyában döntötték rá a fát a vezetékre. Úgy eltűnt a rendőr a- Honnan indult, hogy ilyen ismertségre jutott? A felmenői között is voltak iparosok?- A Csongrád megyei Apátfalván születtem, apám kései gyermekeként. Ő cséplőgéppel vállalkozott, de vizsgája volt stabil gőzgépre is. Az energetika tehát már ott volt a családban. Sógorom villanyszerelő, bátyám is villamosmérnök, a gimnázium után természetes volt, hogy én is ezt választom. A Démászon kívül nem voltam másutt alkalmazásban, néhány hónap kivételével végig a kecskeméti kirendeltségen dolgoztam.- Ez alatt a három és fél évtízed alatt sok változást élhetett át.- Amikor kezdtem, 1961-ben a Nagytemplomban és a Katona József Múzeumban még 110 voltos feszültségről működött az áramellátás. A sok régi papírszigetelésű kábel nagyon gyakran hibásodott meg, de nem volt műszerkocsi, ami bemérje a hiba helyét. Összeeszkábált mérőáramkörökkel próbálkoztunk. Egy kábel a Rádi-bcnzinkúttól vezetett a gazdasági malomig, 1965-ben zárlatos lett, de nem tuduk, hogy hol ássunk. A magunk mérési pontossága annyit adott ki, hogy körülbelül melyik 50 méteres szakaszon lehet a hiba. Oda háromméterenként felállítottuk az embereket, egy pillanatra bekapcsoltuk a kábelt, s akinek a talpa alatt mozgott a föld, az állt a zárlat fölött.

Meleg Lászlót jó barátság fűzi Pólyák Ferenc fafaragóhoz, akinek tanyáját szintén elérte a villamosítás. Fejszéjével be is véste a villanyoszlopba a Démász dolgozói nevét, ami ma is olvasható.

A nyugdíjas villamosmérnök ma is gyakran barkácsol a garázs műhelysarkában. Pipáit is összegyűjtötte, de hogy szívja-e még, a cikkből derül ki.

kirendeltségről, mintha ott sem lett volna.- Ön volt Kecskeméten a második ember 1961-ben, akinek villamosmérnök a képzettsége. Ugyanakkor a kábelárkot ásó segédmunkásokkal is együtt kellett működnie.- Valóban, Hadas János után én voltam a második villamos-, mérnök a városban, de ő nem sokáig volt itt. Igen, az árokásó munkással is szót kellett érteni ebben a beosztásban. Jól kijöttem az emberekkel. Egyszer a fél céget a lakiteleki autóscsárdából kellett hazahoznom, ahol etették! tatták őket a tanyavillamosítás után. Szükség volt rájuk egy üzemzavar miatt - azt is elnézve nekik, hogy a pohár mellől álltak föl. Kölcsönösen rá voltunk szorulva egymásra.- A villanyszerelő kisiparosok körében viszont rigorózus embernek ismerték.- Ha volt konfliktus, az abból adódott, hogy mikor és milyen feltételekkel kapcsoljuk rá a hálózatra azt a házat, ahol az adott kisiparos végezte a villanyszerelést. Lehet, hogy olykor érdes volt a modorom, de arra vigyáztam, hogy ne tegyünk köztük különbséget. Ha valakit nem kapcsoltunk be, oka volt, „nem pofára ment”, noha olykor ezzel vádoltak. Elvártam, hogy olyan műszaki dokumentációt adjanak be, ami jól áttekinthető, és rajta vannak a legfontosabb adatok az esetleges későbbi üzemzavar mielőbbi megtalálása érdekében. Még továbbképzést is tartottam nekik, de gyorsan elmaradoztak, amikor kiderült, hogy nem fizethetnek a konzultációért. Ők már akkor ahhoz voltak szokva, hogy mindennek ára van, s nem nagyon értették, hogy én is jól járok, ha időt fordítok rájuk.- Sokáig társadalmi tisztségeket is betöltött a városban.- Tanácstagként egy időben a végrehajtó bizottságban is dolgozhattam. Öt ellenszavazatom is volt, ami kirívónak számított abban az időben. Amikor a hetvenes

években a fogathajtó-világbajnokság idején tatarozták a Nagy- temj)lom tornyát, s felállványozva nem mutatott valami szépen, a vébé az én ellenszavazatommal úgy határozott, hogy kerül, amibe kerül, félbe kell szakítani a munkát. Tehát az állványzatot lebontani, majd visszaépíteni, ha a külföldiek elmentek. Megkérdezték, hogy mi az ellenszavazatom oka, s mondtam, hogy ez ésszerűtlen, inkább egy transzparenst javasoltam, hogy a felújítás az állam és az egyház költségén folyik. A bontást visszavonták, de a transzparens elmaradt.- Kikkel tudott jól együtt dolgozni?- A népfrontos beállítottságú vezetőkkel. A politikában mindig azonos helyen álltam. Régen jobboldalinak mondtak, de a világ úgy elment tőlem jobbra, hogy a baloldalon találtam magam én is. Relie Géza, Mező Mihály és Gyulai Tibor volt az a városvezető, akivel kölcsönösen és nagyon bíztunk egymásban. Ma is nagyra becsülöm a munkájukat.- A Démász francia privatizációját hogyan fogadta?- Erősen vegyes érzelmekkel, hiszen a nemzeti szuverenitásunk egyik darabjának tartom az energiaellátást. Kritikát kaptam a francia főnöktől mintegy 15 éve, hogy rossz a marketing- munkám, mert nem lát elég légkondicionáló berendezést Kecskeméten, ami növelné az áram- fogyasztást. Nem értette, hogy nem az igény és a szándék hiányzik, hanem az itteni emberek pénze kevés.- Csak negatív élményei vannak a franciákról?- Ami a műszaki oldalt illeti, sok jó és hasznos dolog történt. Még a náluk leszerelt megszakítók és kapcsolóberendezések is fejlődést jelentettek, s javult a technológiai és elszámolási fegyelem. Nem örülök, hogy szinte nincsenek démászos dolgozók, mert mindent külsőkkel csináltatnak, de így jobban megkövetelhető a minőség. Rang a szakmában, ha egy vállalkozó ráírhatja a névjegyére, hogy Démász-part- ner. Ezt azonban nem adják ingyen: komolyan meg kell dolgozni érte.- Lehet, hogy kevés a démászos dolgozó, de így olyan villamosipari vállalkozások jöhettek létre, mint Kecskeméten például a Polár Stúdió Kft.- Igen, és ennek tényleg örülni lehet. Ők valóban azok közé tartoznak, akik a szorgalmukkal, a hozzáértésükkel érdemelték ki a szakmai rangot, és bámulatos fejlődésen mentek át.- Említette az elszámolási fegyelmet. Az ön idejében sokan lopták az áramot?- Egy szegedi kollégám azt mondta a franciáknak, hogy minden tizedik magyar lop, de ennyire azért nem volt rossz a helyzet. Mi is küzdöttünk a lopások ellen, de előfordult, hogy az áramtolvaj bemagyarázta a bíróságon, hogy a repülőgépek hangrobbanása miatt hibásodott meg a mérőórája. Elhitték neki. Sajnos előfordult, hogy egy egész sertéstelep lopta az áramot démászos segédlettel, tehát szakemberek is művelték. Nem lehet kimondani, hogy csak a megélhetési kényszer volt a lopások oka.

Ha valakit nem kapcsoltunk be, oka volt. Elvártam, hogy olyan műszaki dokumentációt adjanak be, ami jól áttekinthető, és rajta vannak a legfontosabb adatok az esetleges későbbi üzemzavar mielőbbi megtalálása érdekében.

Közelkép:

1938-ban született Apátfalván 1956-BAN érettségizett Makón, a József Attila Gimnáziumban,

1961-BEN szerzett villamos- mérnöki oklevelet Budapesten. Első és egyetlen munkahelye a Démász, ahol beosztott mérnökként kezdett Nagykőrösön, de néhány hónap után Kecskemétre került. 1967-től a kecskeméti kirendeltség vezetője.

1973-tól városi tanácstag, 1980-iG a vb-nek is tagja, 1985-től ’90-1 g a megyei tanács tagja.

1996-ban nyugalomba vonult, de társadalmi munkában 2004-ig még a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kecskeméti szervezetének elnöke. Családi vállalkozást vezet. Nős, két gyermeke és négy unokája van.- Miután nyugdíjba vonult, vállalt-e valamilyen feladatot?- Egy ideig még dolgoztam az elektrotechnikai egyesületben, a családi betéti társaságon keresztül pedig két alumínium- ipari cégnél vagyok energetikai tanácsadó. Ebből is kifelé jövök, a mostani világgal ugyanis már nemigen tudok lépést tgrtani, de elfogadni sem tudom. Az energiapiac liberalizálásának címén harminc kereskedő nyúzza a vásárlókat. Olyan egyoldalúan diktált szerződési feltételekkel, melyekhez úgyszólván lehetetlen úgy alkalmazkodni, hogy a fogyasztók járjanak jól.- Szakemberként hogyan látja az energiaellátás jövőjét?- A megújuló energiáknak van jövőjük, de ma még sok körülöttük az ellentmondás. Egyetértek az atomerőmű fejlesztésével, ugyanis nem tudjuk nélkülözni. Veszélyes, tudom, de élni életveszély, az atomenergia kockázata pedig elviselhető.- Ha nem dolgozik, mivel telnek a napjai?- A családom körében töltöm szívesen az időt. Szerencsém van velük. Jól tettem, hogy első és egyetlen feleségemet már gimnáziumi osztálytársként eljegyeztem. Nagyon szeretem az unokáimat, hozom-viszem őket, iskolába, óvodába. A családomnak köszönhetően elmondhatom, hogy jól vagyok. Keddenként pedig úszom. Gyermekkoromban a Marosban tanultam meg, egyetemistaként pedig szintén az uszodában töltöttem a testnevelésórákat, s nyugdíjasként újra rászoktam. Szeretem az erdőt, erdészekkel is barátkozom.- A legendás pipája megvan-e még?- Negyvenhárom évig pipáztam, de az ezredfordulón abbahagytam. Olykor még ma is kapok ajándékba pipát, ezért ösz- szejött egy egész pipatórium. Egyrészt egészségi okból szoktam le, másrészt költséges. Mert az ember vagy ócska dohányt szív, vagy nagyon drágát. Én pedig - Arany Jánossal - mindig is vallottam, hogy „földi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri.”