Petőfi Népe, 2009. április (64. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-16 / 89. szám
4 INTERJÚ PETŐFI NÉPE - 2009. ÁPRILIS 16., CSÜTÖRTÖK A néptánc mégsem az utolsó óráit éli hagyományőrzés Nagy büszkeségük, hogy a környéken talán az ő viselettáruk a leggazdagabb A néptánc szeretete, folyamatos gyakorlása, az új táncok tanulása igazi közösséggé kovácsolta a gátéri egyesület tagjait Április 18-án jubileumi tavaszköszöntővel ünnepli alapításának tizenötödik évfordulóját a Gátéri Kismakkos Néptánc Egyesület. Jánosi Ágnessel, az egyesület vezetőjével beszélgettünk. Szász András- A táncházmozgalom a 70-es évek elején indult útjára hazánkban. A Kismakkos „csak” tizenöt éve alakult. Miért vártak ilyen sokáig?- Ennek pontos okát magam sem tudom. Mi 1989-ben költöztünk Gátérra. Félegyházának viszont Kiskun néven már a rendszerváltás előtt is volt saját tánccsoportja. Szüleim - Jánosi Benő és Jánosiné Gyermán Erzsébet - is ott kezdtek. Akkoriban ott táncolt Gulyás László, a félegyházi Padkaporos Táncegyüttes, és Fantoly Gyula, a kecskeméti Kurázsi Táncműhely alapítója. Mint már utaltam rá, családunk ’89- ben költözött Gátérra, attól kezdve elsősorban az itteni hagyományok, szokások megismerésére helyeztük a hangsúlyt.- És máris elérkeztünk a fordulópontot jelentő, 1994-es esztendőhöz...- Igen. Az egész egy szüreti felvonulással és az azt követő bállal kezdődött, ahol a szüleim azt látták, hogy jó néhány fiatal szívesen táncolna - ha tudna. Csakhogy a népi táncokat egyikük sem igazán ismerte. A szüleim viszont igen. így találkozott a közös szándék, és nem sokkal az említett szüreti mulatság után megalakították a gátéri Kismakkos Néptáncegyüttest, ami 2005 óta Gátéri Kismakkos Néptánc Egyesületként működik.- A népzene és a néptánc esetében elengedheteüen, hogy autentikus, azaz hiteles forrásból táplálkozzon. Kik azok, akik ma olyan szinten ismerik a hagyományos néptánckultúrát, hogy tiszta lelkiismerettel elvállalhatják továbbadását?- Néhány évig édesapám tanította a csapatot. Miután már mindent átadott, amit tudott, Fantoly Gyulát és Balogh Ildikót kérte fel, hogy az új táncokat tanítsák meg nekünk. Később a csongrádi Forgó Edit és Privóczki Róbert irányította az egyesület munkáját, de megfordult nálunk a kalocsai Pogrányiné Horváth Katalin, a szatmári táncok két kiváló ismerője: Hatvani Zsolt és Medvegy Vera, és még sorolhatnám azokat a híres néptáncosokat, akik mindegyike új színfoltokkal gazdagította repertoárunkat. Öt éve a délvidéki származású Varga Andreas irányítja az egyesület művészeti munkáját.- Gondolom, az eltelt tizenöt év alatt folyamatosan változott, frissült a csapat.- Ez természetes velejárója a dolgoknak. A hajdani alapítók közül időközben sokan felhagytak az aktív táncolással, a jelenlegi tagok némelyike pedig legfeljebb egy- vagy kétéves volt az egyesület alakulásakor. S bár a tagok folyamatosan cserélődtek, a felnövekvő utánpótlás mindig biztosítani tudta az együttes létszámának feltöltését. De nagy segítséget jelentett a közelmúltban megalakult Kiskun Alapfokú Művészet Oktatási Intézmény is.- A különböző tájak, vidékek táncai akkor igazán életszernek, ha megfelelő viseletben adják elő. A Kismakkosnak mennyire gazdag a ruhatára?- Nagyon nagy büszkeségünk, hogy a környéken talán a mi viselettárunk a leggazdagabb. Ezt elsősorban édesanyámnak köszönhetjük, aki rengeteg pályázatot írt az évek során, és az így nyert összegekből számos eredeti, köztük akár száz éve készült viseletét sikerült vásárolnunk: bagit, szatmárit, székit... A mezőségi ruhák voltak az elsők, melyeket minden lány a saját pénzén varratott. Kalocsai viseletűnk is eredeti, ám a hímzések már a gátéri asszonyok keze munkáját dicsérik. Dél-alföldi viseletűnk rendelésre készült, mindazonáltal nagyon szép.- Győrffy István 60 éve tett egy borúlátó kijelentést. Valahogy így szólt: „a néptánc utolsó óráit éli. A mai fiatal nemzedéket a nemzetközi tánc teljesen megfertőzte.” A Kismakkos esetében mennyire időszerű ez a késén] megállapítás? A felnőttcsoport tagjai: Kovács Csaba, Jánosi Ágnes, Körmöczi Nándor, Toldi Róbert, Kurucz Attila, Virág Ádám, Csáki Nelli, Jánosi Eszter, Jánosi Ildikó, Fekete Zsuzsanna, Bujáki Mária, Babóth Bianka, Juhász Laura, Varga Andreas és Kasza Tímea- Bár sok igazság van benne, én mégis sokkal derűlátóbb vagyok. Jelenleg negyven tagot számlál az egyesületünk. Közülük tizenöten a felnőttcsoport tagjai, aztán van egy úgynevezett utánpótlás csapatunk, az Aprómakkok és a legkisebbek, a Mak- kocskák. Kezdetben heti egy alkalommal tartottuk próbáinkat. Ettől az évtől viszont már két délutánt is a táncnak szentelünk. Számunkra a néptánc mára életformává vált. Egyfelől betekintést enged abba a mérhetetlenül gazdag értékvilágba, amit a népi hagyományok, szokások, táncok és énekek tárháza jelent. Másrészt a fellépések, az új tájak, települések és az ott kötött ismeretségek olyan élményeket jelentenek, amilyenek nem sok embernek adatnak meg. De ami talán még ezeknél is fontosabb: a néptánc szeretete, folyamatos gyakorlása, az új táncok közös megismerése olyan sajátos közösséggé kovácsolta egyesületünket, amilyenre csak és kizárólag az ősi hagyományokra épülő népzene képes. Akár egy kiállításra is elég lett volna a csempészett ásvány gombár Gábor Barátai mindig azzal ugratják, hogy ne aggódjon, csakis zárjegyes pálinkával kínálják Gombár Gábor őrnagy, a Kecskeméti Vám- és Pénzügyőri Hivatal parancsnoka április elejétől ismét visszatért a hírős városba. Takács Valentina- Másfél évig távol volt Kecskeméttől. Merre szólt a vezénylése?- Lehetőséget kaptam arra, hogy Budapesten próbáljam ki magam, két különböző feladatkörben. Az első időszakban az ország legnagyobb, vámkezelésekkel foglalkozó hivatalát vezettem, ahol havonta öt-hat milliárd forint közterhet szedtünk be. Az utolsó három hónapban pedig a Közép-magyarországi Regionális Parancsnokság parancsnokhelyettese voltam. Most visszatértem, és ugyanaz a munkám, mint 2003 óta folyamatosan: a Kecskeméti Vám- és Pénzügyőri Hivatalt vezetem.- A vámosok nagy fogásai általában előkelő helyet foglalnak el a hírekben. A hétköznapi ember gyanítja, hogy ezeket mindig valamilyen füles segítségével sikerül elkapni. így van?- Van benne igazság. Azt azért látni kell, hogy az életnek szinte nincs olyan szegmense, melyben nem vagyunk jelen. Vagy azért, mert valaki jövedéki terméket vagy termékdíjas árut forgalmaz vagy gyárt, esetleg vámkezeltet valamit, netán unión kívüli országba utazik. Nagyon sok múlik azon, hogy a kollégáink mennyire éles szeműek. Tény ugyanakkor, hogy sokszor a haragos szomszéd, a kirúgott munkatárs, a konkurencia hozza az információkat, melyeket aztán beépítünk a felderítésbe.- Melyik a legemlékezetesebb esete?- Nagyon sok ilyen van. Egyik nagy kedvencem azonban az a sztori, ami még a magyar-román határátkelőnél történt. Találtunk egy autót, elsőre nem tűnt valami nagy fogásnak. A végén rengeteg ásvány került elő belőle, ezeket Erdélyből akarták becsempészni. Az ásványokból egy teljes kiállítást sikerült összehozni, amit fél éven át látogathatott a közönség a szegedi Móra-múzeum- ban. Ami pedig a jelent illeti, mostanában megint fellendült a tiltott pálinkafőzők szezonja. Van olyan időszak, amikor cigarettából találunk rengeteget. Aztán olyan is előfordult, hogy több száz tonna szőlőtörkölyre bukkantunk, amire majd’ egy- milliárd forint volt a bírság. Szóval mindenféle emberrel és elkövetési móddal szembesülünk.- Gondolom, magyarázkodásból sincs hiány.- Valóban. Amikor valakinél csempészcigarettát vagy feketén főzött pálinkát találunk, akkor azzal védekezik, hogy kevés Vámosként számtalan magyarázkodást hallgatott már a nyugdíja vagy a fizetése, és kénytelen olcsóbban beszerezni ezeket az élvezeti cikkeket. Ez számomra elfogadhatatlan, mert a cigarettáról és az alkoholról le lehet mondani: az ilyesmi nem létszükséglet.- Ezek szerint az is büntetenKözelkép 1972-ben született Gyulán. Elvégezte a tanítóképző főiskolát, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, jelenleg pedig a Corvinus Egyetemre jár. 1998 óta pénzügyőr 2001-ig a szegedi vámhivatalnál volt beosztott, előadó 2001-től 2003 januárjáig a battonyai vámhivatal parancsnoka dő, ha valaki feketéd főzött pálinkát vásárol?- Természetesen, és ezt kevesen tudják. Ha egy házban találunk akár csak egy litert az ilyen pálinkából, már jövedéki törvénysértésnek számít. Az elmaradt adót bizonyos szorzókkal számoljuk, és azt meg kell fizetni.- Említette az egymilliárdos bírságot. Be lehet hajtani egy ekkora összeget?- Nagyon kicsi az esély rá. Egyes körökben már tudatosan készülnek rá, eleve úgy építik fel az egészet, hogy ne lehessen behajtani a bírságot.- Amikor ön vendégségbe megy, és pálinkával kínálják, akkor megkérdezi, hogy igazolt-e a származása?- Baráti társaságban viccből azért van ilyen, de már eleve úgy kínálnak, hogy mutogatják a zárjegyet. Az a helyzet, hogy ugratnak, semmi pén2003. január 16-ától a kecskeméti vámhivatal parancsnoka úgy, hogy közben 2007 októberétől 2008 decemberéig a Dél-Pest Térségi Fővámhivatal megbízott parancsnoka volt, majd idén március 31-éig a Közép-magyarországi Regionális Parancsnokság megbízott parancsnokhelyettesi feladatát látta el. Nős, egy hatéves kisfia van. zért nem hagynák ki ezt a lehetőséget...- A különböző rendezvényeket gyakran ellenőrzik a vámosok. Amikor ön magánemberként látogat például a borvárosba, akkor tud nem fináncésszel is gondolkodni?- Munkámból adódik, hogy észreveszek olyan apróságokat, melyeket más nem. De kellenek olyan pillanatok, amikor az ember kikapcsol, már csak önvédelemből is. Ilyenkor, ha kérek egy pohár bort, és nem kapok számlát, nem biztos, hogy elkezdem ütni a pultot.- Korábban nagyon sok lefoglalt ruhaneműt megsemmisítettek csak azért, mert hamis márkajelzés volt rajta. Ez sokakban felháborodást keltett, hiszen rengeteg a rászoruló ember, akiknek nagyon jól jönne az ilyen adomány. Most mi történik az ilyen áruval?- Néhány éve működik egy úgynevezett karitatív tanács, amely több jótékonysági szervezetet fog össze. Ezzel a tanáccsal együttműködési megállapodása van a vám- és pénzügyőrségnek. Mindazok a termékek, melyeket lefoglalunk, de nincs rajtuk márkajelzés, automatikusan a tanácshoz kerülnek. A többi árunál lezajlik egy úgynevezett márkátlaní- tási folyamat, ahol eltávolítják a törvénysértő jeleket, és ezt követően kerül a tanácshoz.- Nagy sportbarát, ebből nem enged.- Erre kell időt szakítani, hiszen 2001 óta vagyok vezető, a stresszt pedig muszáj levezetni. Alapvetően nagyon szeretek focizni, másfél évtizede azonban beleszerettem a futásba, és azóta minden évben több versenyen is részt vesjek. Van egy jó társaság, akikkel akár többnapos versenyekre is eljárunk. A maratoni távot eddig tizenkétszer teljesítettem, és száznál több alkalommal futottam le a félmaratont. Amikor pedig az ember már túl van azon, hogy önmagának bizonyítson, akkor a helyszínekben próbál érdekességet találni. Futottam már Londonban, Bécsben, Isztambulban.- Szüksége van a kihívásokra?- Igen, azt hiszem. Az a típus vagyok, akinek ha nincs gondja, akkor keres magának.
