Petőfi Népe, 2009. március (64. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-05 / 54. szám
4 PETŐFI NÉPE - 2009. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS $A?ró (•< TAWilÁ? A nyolcadik SÉTA szezonban részt vevő iskolák: KECSKEMÉT Bolyai János Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: DR. KOVÁCS ISTVÁN KECSKEMÉT ÁFEOSZ Kereskedelmi, Köz- gazdasági Szakközépiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT KISKUNHALAS Szilády Áron Református Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: PÉTER MARIANN TISZAKÉCSKE Móricz Zsigmond Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: SZEPESI MIKLÓS KISKUNFÉLEGYHÁZA Constantinum Katolikus Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: KAPUS KRISZTIÁN A görbe utakon járva sem árt tudni, hol a határ Menjek vagy ne menjek? Ezen morfondíroznak azok a diákok, akik az iskolába vezető úton hirtelen irányt változtatnak. Minden diák ismeri a lógást, de azért nem mindenkinél jelenti ugyanazt. A lógásnak megvan az előnye és hátránya is. A suliból lógni jó, mert a diákok zöme szívesen aludna tovább reggelente, és így ráadásul nem kell idegeskedni az aktuális dolgozat vagy számonkérés miatt sem. Ilyenkor alkalmazzák sokan az „egynapos szabadság” módszerét. Ez lehet családi program, csőtörés vagy bármilyen hirtelen támadt, gyorsan múló rosszullét. Viszont hiányozni rossz, mert ha valaki sokat lóg, azt a tanárok nem nézik jó szemmel. Arról nem is beszélve, hogy a kimaradt tananyagot úgy is be kell pótolni. Ezt általában ellenőrzik is tanáraink... Szerintem egyébként a lógás nem nagy bűn mindaddig, míg valaki túlzásba nem viszi. Az nem baj, ha a diákokban akad némi huncutság. De azért jó, ha tudjuk, hol a határ... a lógásban is! Pintér Alexandra, 9/C, ÁFEOSZ A hetes szám bűvöletében diákélet Az a baj, hogy túl gyorsan nyakunkon a következő hétfő A három kecskeméti barátnő - Path, Kata és Zsó - nem a suliból lóg. Délutánonként azonban gyakran összejönnek a főtéren egy kis csevegésre. Minden kezdet nehéz - tartja a mondás. Igaz ez a hétkezdésre is. A hétfő mindig problémás. De mi van a többi nappal? Hétfő. Szörnyű nap, ahogy az általában a hétfőkkel lenni szokott. Véget ér a hétvége, az embernek lelkiismeret-furdalása van: a szombatot átaludta, vasárnap meg úgy érezte, van jobb dolga is a tanulásnál. Például leereszteni'a fáradt gőzt. És már itt a hétfőTElindulok suliba, mert muszáj. De egy cseppnyi öröm sincs bennem. Még az a kicsi sem, hogy kidumálhatom a hétvégét a barátnőkkel. Merthogy együtt buliztunk. Tehát hétfő. Megint elaludtam, ergo iszonyú késésben vagyok. Öltözködésben megdöntőm a rövid távú rekordomat. Álmosan berohanok az iskolába. A portán Klári néni már csúnyán néz, de még besurranhatok a csengőszó és a tanár érkezése közötti fél percben. Végigszenvedem az órákat dolgozatok és felelések viharában. Túlélem. Délután következhet az edzés. Este egy holdkóroshoz hasonló ábrázat- tal jelenek meg otthon. A szülők értetlenkednek, én pedig - válaszomat néhány ásítással megszakítva - közlöm, hogy elmegyek szundítani egy cseppet. Mire felébredek, késő este van. Nem készültem másnapra. Innentől aztán beindul az el- maradási spirál. Kedden már arra számolunk, hogy másnap itt a hét közepe, csütörtökön már „szinte" péntek van, az iskolahét végén aztán eufórikus láz tör ki mindenkin: itt a hétvége! Fogadkozunk, hogy ezen a víkenden nem járunk úgy, mint az előzőn: ezúttal már szombat délelőtt egyből hozzálátunk a leckéhez. De á péntek még „szent nap”, amikor a táska egy határozott mozdulattal repül a sarokba. Aztán jön a péntek esti telefon a haveroktól, hová megyünk, mikor találkozunk. Éjszaka hazavergődünk, de semmi vész, hisz hétvége van, majd szombaton megváltjuk a világot! Aztán dehogy! Anya délben kelt, mert mégiscsak együtt kell ebédelnie a családnak. Teli hassal jár még egy kis szieszta, és lőttek a szombati tanulásnak! la, hogy ott van még a vasárnap? Na de, kérem! Az még a Tíz- parancsolatban is benne van, hogy a vasárnapot szenteld meg! A tanulás pedig munka - így arról a hetedik napon szó sem lehet! Ormai Tímea, 11/D Bolyai lános Gimnázium Ami régen a kréta, az most olajos kóla! kész átverés A trükkös diákok jól tudják, milyen az igazán jó alibi Egy laza mozi, szuper nap a haverokkal, a témazárók megúszá- sa. Még a legjobb tanulók is lógnak egyszer-egyszer az iskolából. Ma már szinte mindennapos, hogy napközben az utcán lődörgő vagy a bevásárlóközpontokban lófráló iskolásokat látunk. Bandáznak, ökörködnek, kerülik az iskolát. Nagy gondot nem okoz az igazolás beszerzése: elég a dokinál egy „fáj a hasam” szöveget előadni, és máris kiír legalább egy napra. Persze vannak olyanok is, akik valóban tesznek a betegségért. Régen klasszikus trükk volt a krétaevés, csakhogy azóta kivonták a krétából a lázat okozó anyagot. Ma már inkább olajos kólát isznak a nebulók. Bár a legtöbb esetben az is elég, ha a témazáró előtti órán „rosszul leszünk”, s így „sajnos” a szünetben muszáj hazamennünk. És mi pontosan tudjuk: a tanáraink nem dönthetik el, valós-e a rosz- szullét, vagy csak megjátszott... Sokan azzal próbálkoznak, hogy otthon családi problémák vannak. Ilyenkor a tanárok általában megértőek, s elengedik a diákokat. A legtöbb gyerek persze a barátai miatt lóg. Ha nem teszi meg, cikizik, szekálják, nem fogadják be a bandába. Vagyis ha nem bizonyítja, hogy bátor és kemény legény, kiutálják. A lógás ellen egyébként nem túl sokat tehetnek a szülők, de azért az nem árt, ha odafigyelnek a gyerekükre, és annak baráti társaságára. Marton Dóra, 9/C, ÁFEOSZ A váratlan medvetámadásra lehetetlen előre felkészülni „Nem igazi diák az, aki nem kapott még elégtelent az életében” - mondják a tanárok, szülők. Ugyanez elmondható a lógásról is: egyszer ki kell próbálni! És aki azt állítja, ő soha sem hagyott ki egyetlen napot sem, azt bizony nehezen hinném el. Az viszont már baj, hogy mostanában már az a jellemző, hogy divat lett az iskolakerülés. És ez elszomorító tény. A túlzásba vitt lógás nemcsak a tanulmányi eredményeken és a bizonyítvány „hiányzások száma” rubrikájába beírt növekvő számon érezhető, hanem a barátságokon is. A hozzánk közel állók lassan eltávolodhatnak tőlünk, főleg ha hatni próbálunk a sokat eltünedező diáktársunkra. A sokat lógós emberek idővel szánalmasnak tűnnek, és elkönyveljük őket buta, nemtörődöm, hazug embereknek. Mert viselkedésük erről árulkodik. m A lógásra kitalált fedősztorik változatossága végtelen. Sokadszor már nehezen hisszük az éppen aktuális betegségekről előadott sztorikat, a lehetetlennek tűnő incidenseket, baleseteket. A magyarázkodók lehetnének éppen hitelesek is, hogy megértsük őket, de a kitalált meséik óránként változnak, vagy kétnaponta ismétlődnek. Ha a lógós diák nem vigyáz, előbb vagy utóbb összezavarodhat, és könnyen lehet egyszerre tüszős mandulagyulladása, veseköve, epilepsziás rohama, ételmérgezése, migrénje, hasmenése - miközben lerobbant a busz, amit medvetámadás ért, és éppen egyetlen telefon sem volt a közelben. Azt hiszem, erre lehet azt mondani, hogy a mai világban bármi megtörténhet... Vagy nem kell ezt a mondást annyira komolyan venni? Barcsik Sára 12/D, ÁFEOSZ f®ía o/c/a/u^gj . anUlásProgramhSajtóés ko^müknH dlak°k Vesztette mária I JÓ TANÁCSOK, | hogyan úszhatjuk meg 1 a rossz jegyeketl és a feleltetést m © Felkelve az ágyból figyeljünk arra, hogy a jobb lábunkkal lépjünk először a földre! © Párnánk alá rakjuk be annak a tantárgynak a könyvét, amit meg akarunk úszni! © Suliba menet ne lépjünk a járdacsíkra! © Ha 333-as rendszámú kocsit látunk, a szerencse mellénk szegődik! © Legutolsó tanácsom, ami régi ősi módszer, de mindig beválik: tanuljuk meg a leckét, és tuti a siker! Bársony Márk, 11/C Bolyai-gimnázium A szabadság csábító, hívogató madara iskolaundor Ez is egy betegség, csak éppen nem kimutatható Iskolakerülés témában élményem akad nekem is, bőven. Reggelente el-elmaradozunk az iskolából, az utolsó órákat stílszerűen kihagyjuk, feltűnően sokat vagyunk „betegek”. A szülők nem bírják ideggel, a házidoki pedig kezd kifogyni a végeláthatatlannak tűnő igazolásokból. Felmerül hát a kérdés, hogy ugyan miért is van erre szükség. Lehet, hogy nem vérteztük fel magunkat az aznapi dolgozathoz megfelelő tárgyi tudással, mely- lyel legalább egy csökött hármast (a négyesről és az ötösről csak álmodozunk) összekaparhatnánk. De az is lehet, hogy csak szimplán elaludtunk, és ciki lenne már sokadszor késve érkezni a suliba. De nézzük, mi a valóság: az esetek túlnyomó részében szimplán csak egy érzés vesz erőt rajtunk. Ez azt súgja, hogy egyetlen tanítási nap kihagyása mit sem számít, és senkinek sem ártok vele. Van erre a magatartásra egy találó kifejezés: iskolaundor. Ez az egyszerű, de váratlanul ránk törő érzés a leggyakoribb oka a lógásoknak, késéseknek. És akkor jöhetnek a trükközések: lázmérő felpöckölése, fulladásos köhögés, ájulásközeli állapot, és van még számos módszer a szülők és az orvosok megtévesztésére. Nem szeretnék konkrét tanácsokat osztogatni e téren, hiszen azzal magamat és cseles ügyeimet leplezném le. De néhány, a szülőknél és pedagógusoknál bármikor bevethető félmondatot azért megosztok diáktársaimmal: „kimerített a sok tanulás, fáradt va- gyök...”, „temetésre kell menNéha egy kis álmodozás is elég nem...” „nem sikerült felkészülnöm, anya, csak ma ne kelljen bemennem” - a többit mindenkinek az egyéni fantáziájára bízom. Aki jártas a lógásban, annak - gondolom - nincs szüksége az én szerény tippjeimre. Idővel azonban a lógós nebuló is rájön, hogy az iskolakerülés hosszú távon nem vezet sok jóra. A halmozódó hiányzás és a kihagyott órák pótlása nem jó muri. De erre mindenki a saját tapasztalata alapján jön rá. Vagyis igaz a mondás, hogy leghatékonyabban a saját hibáinkból tanulunk. Bizony, egyszer mindenkinek benő a feje lágya... Gáspárdy László, 10/A, Constantinum Ami kimarad, azt a baon.hu-n keressétek! sétások! Senki ne keseregjen, ha nem találja közlésre szánt anyagát a lapban! A helyhiány miatt kimaradt írásaitokat a megjelenést követő nap délutánjától már kereshetitek és böngészhetitek a www.baon. hu oldalon a SÉTA lógó alatt! Ne feledjétek, a legjobban sikerült, illetve a leg- olvasottabb cikk írójának hetente ajándékot küldünk! Érdemes tehát a baonjiu-ra klikkelni és véleményezni az írásokat!
