Petőfi Népe, 2009. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-08 / 6. szám

4 PETŐFI NÉPE - 2009. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK A hetedik SÉTA résztvevő iskolái KECSKEMÉT Bolyai János Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: DR. KOVÁCS ISTVÁN KECSKEMÉT ÁFEOSZ Kereskedelmi Köz- gazdasági Szakközépiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT KISKUNHALAS Szilády Áron Református Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERTALAN GÁBOR | BAJA III. Béla Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: NAGY ERIKA Szamárfül a vevőnek, fityisz az irodalomnak... A minap szembesültem vele, hogy mennyire naiv is vagyok. Ajándékba szerettem volna könyvet vásárolni. Gyakran já­rok könyvesboltba, és viszonylag tájékozottnak gondoltam ma­gam, de a tengernyi új könyv kö­zött elbizonytalanodtam. Vagy egyórás keresgélés után két kivá­lasztott kötettel a kezemben meg­próbáltam a lehetetlent: a kará­csonyi embertömegben szabad eladót találni. Végre megpillantottam há­rom, egyenpolós dolgozót. Na­gyon határozottan közelíthet­tem, mert ketten azonnal eltűn­tek a tömegben. így a köny­vesállvány mellett álldogáló fia­tal lányt szólítottam meg:- A húgomnak keresnék könyvet, ajánlana-e valamit. Nem késlekedett a karakán válasszal: - Keressek nyugod­tan, ő bizony nem tud segíteni. Utolsó kísérletként az általam szorongatott két könyvet felmu­tatva kérdeztem: nem ismeri-e esetleg valamelyiket? A válasz nem is volt meglepő: ő bizony egyiket sem olvasta, ne várjak tőle semmit. Értem én, hogy a terméknek magát kell eladnia, de akkor minek a szakképzett (?) eladó, ha nem tud, és nem is akar tanácsot adni? Ordasi Ágnes 13/C, ÁFEOSZ íme a hatodik legjobb! novellarészlet Hortobágyi Ágnes: A karácsonyi fénysugár SETA - SAJTÓ ES TANULÁS Az év végén a Petőfi Népe és a Baon. hu közös novel­lapályázatot hirdetett. Az irodalmi versengésre több mint ötven pályamű érke­zett, melyek közül hatot dí­jazott a zsűri. A kiemelt no­vellákat a Petőfi Népében és a Vasárnapi PN-ben fo­lyamatosan megjelentetjük. A hatodik helyezettként érté­kelt írást egy, a kecskeméti Bo- lyai-gimnáziumba járó diáklány írta. Hortobágyi Ági SÉTA prog­ramunk résztvevője, most az ő novellájából közlünk le egy részletet. A novella teljes szöve­gét a most vasárnapi (január 11.) PN-ben, valamint a baon.hu internetes portálunkon olvas­hatják majd. Részlet a hatodik helyezett műből: 1972. december 20., Hanoi, Vietnam. Már két napja tartott. Második napja mást sem hallot­tam, csak az amerikai légierő repülőinek süvítését, a fülsüke­títő robbanásokat, a sebesültek segítségért kiáltó hangját, a ha­lottak hozzátartozóinak keser­ves sírását, a főnővér és az orvos utasításait. Önkéntes, kisegítő ápoló voltam egy iskolából ki­alakított kórházban. Megérke­zett az új „szállítmány”. De nem élelemből, gyógyszerekből, ó, nem. Hanem emberekből, sebe­sültekből. Leraktak előttem egy hordágyat. Egy kislány feküdt rajta. Alig ötéves lehetett. Az utolsó bombázáskor összeom­lott a házuk, ráesett egy geren­da, súlyosan megsértve az olda­lát. Nem volt időm, hogy leüljek mellé, és nézzem azt a bájos kis arcot, melynek vonásai még ko­szosán, maszatosan is kivehe­tőek voltak. Fekete haja két copfba volt fonva, de az egyik már szinte teljesen szétbomlott. Otthagytam, hogy segítsek a többi betegnél is. Másnap magá­hoz tért. Mosolyogva nézett rám kék szemével. Napok óta ez volt az első mosoly, amit láttam.- Mindjárt karácsony van! - kö­zölte velem sugárzó arccal.- Igen - mosolyogtam vissza.- És mit kértél a lézuskától?- Az titok - felelte sejtelmes arc­cal, továbbra is mosolyogva. Kérdezősködni kezdtem az em­berektől, és kiderült, hogy a kis­lány árva, a szülei pár hónappal ezelőtt haltak meg, azóta egy ro­kon családnál lakott. Boldog voltam, amiért nem ment el a szüleivel. Sőt biztos vagyok benne, hogy pont ezért hagyták még itt a földön ezt a kis angyalt, hogy egy kis derűt és jókedvet hozzon az emberek­nek. Egy nappal később már ki­szállt az ágyából, sétálgatott és szóba elegyedett a betegekkel. Nevetését hallva mindenkinek mosoly terült szét az arcán. Mindig vidám volt, és minden­kivel kedves, 23-án néha még dalra Is fakadt, karácsonyi dalo­kat énekelt. Azt mondta, gyako­rolnia kell másnapra. Egyik al­kalommal, amikor a szűkös va­csoraadagokat osztogatva jár­tam végig a termet, majd’ elej­tettem a kosarat meglepetésem­ben. A kislány ott ült az egyik beteg ölében - aki, mióta gyá­szolja a fiát, nem szólt senkihez egy szót sem -, és törölgette a könnyeket az asszony arcáról. A gyerek súgott valamit a fülé­be, mire az asszony arcán meg­jelent egy halvány mosoly. Kész varázsló volt. Képes volt örömet varázsolni az arcokra, reményt a szívekbe. Eltelt még egy nap. Decem­ber 24., szenteste napja. Reggel, mikor felkelt, végigjárta az ösz- szes ágyat, minden beteget, ápolót és orvost megölelt, meg­puszilt és boldog karácsonyt kí­vánt. Azt mondta, hogy sajnos nem tud mást adni, csak hogy mindenkit szeret. De ez szá­munkra még több is volt, mint amennyit remélhettünk volna arra a karácsonyra. Délután a doktor visszaparancsolta az ágyba. Én is láttam, hogy nincs minden rendben. A tegnap még pirospozsgás arca sápadtra vál­tozott, visszatért a láza is. Az orvos nem igazán értette a hir­telen állapotromlást, az előző napokban még arra számítot­tunk, hogy teljesen rendbejön. Végül kijelentette, hogy ennek bizonyára az az oka, hogy nem maradt ágyban, és a még össze- forratlan sebével rohangált az akár fertőző betegekhez is, ölükbe mászott, ölelgette őket. Úgy éreztem, ez szemrehányás nekünk, hogy miért hagytuk ezt. Hogy miért nem akadályoz­tuk meg, hogy egy kis fényt vi­gyen az emberek életébe... Szövegértési verseny és sajtótörténeti poszterpályázat lanuár 17-éig jelentkezhetnek az iskolák a dr. Szabó Miklós szö­vegértési versenyre, melynek tá- | mogatója a Magyar Lapkiadók Egyesülete mellett az Eötvös Lm j ránd Tudományegyetem, vala­mint az Oktatási és Kulturális Minisztérium. A versenyt immár 15 éve ren­dezi meg a kiskunhalasi Bibó Ist­ván Gimnázium a hetedik és nyolcadik évfolyamos diákok ré­szére azzal a céllal, hogy megszi­lárdítsa kommunikációs kompe­tenciájukat. A szövegértési verseny - elne­vezésének megfelelően - nem tantárgyi, hanem olyan tantárgy- közi verseny, amely a Nemzeti Alaptanterv kulcskompetenciái közül az anyanyelvit, az idegen nyelvit, a digitálist, a szociálist, valamint az önálló tanulást, a kezdeményezőképességet és az esztétikai tudatosságot erősíti. A lebonyolítás kialakult mód­szere lehetővé teszi, hogy a diá­kok széles köre, az ország bár­mely pontjáról és iskolájából be­kapcsolódhasson a versengésbe, eljuthasson az országos döntő­ig, mely márciusban, Kiskunha­lason kerül megrendezésre. Újdonság ettől az évtől, hogy a szövegértési verseny mellett, az­zal szoros összefüggésben, a di­ákok sajtótörténeti poszterpályá­zaton mérhetik össze kreativitá- ‘sukat, mutathatják meg, mit lát­nak, mit gondolnak a magyar sajtóról. Alapvető követelmény az anyanyelvi igényesség és az esztétikus megoldás. Pályázni önállóan vagy legfeljebb három­tagú diákcsoportban lehet. A versenyről és a pályázatról bővebb információt az azt szer­vező Veszelszkiné Huszárik Il­dikó (vhildi@gmail.com), vagy a Bibó István Gimnázium (Kis­kunhalas, Szász Károly utca 21. Tel.: 77/422-760 bibo.halas@ gmail.coml ad az érdeklődők számára, a jelentkezési lap pe­dig letölthető a gimnázium hon­lapjáról (www.bibo.halas.hu). ■ Ami kimarad, azt a baon.hiHi keressétek! sétások! Senki ne kesereg­jen, ha nem találja közlésre szánt anyagát a lapban! A helyhiány miatt kimaradt írásaitokat a megjelenést követő nap délutánjától már kereshetitek és bőn- gészhetitek a f A www.baon.hu »J C I—| oldalon a SÉTA l lógó alatt! I . Ne feledjétek: a leg­jobban sikerült, illetve a leg­olvasottabb cikkek íróinak meglepetést küldünk! Továbbra is érdemes tehát a baon.hu-ra klikkelni és véle­ményezni az írásokat! Ki korán kel... Amint látjuk, a Petőfi Népe olvasását, (na jó, nézegetését) nem lehet elég korán kezdeni. A képen látható Hegedűs Adél szülei régi előfizetői lapunknak, így nem csoda, ha kislányuk is hozzászokott, hogy rögtön a reggelije mellett kukkantson bele a legfrissebb megyei hírekbe. Szerelem: néha mámor, máskor meg gyötrelem Ha a szerelmet definiálni kelle­ne, így tudnám: Az emberi érzelmek legben­sőségesebb, legkülönlegesebb, s legszebb fajtája. Két ember kö­zött a legszorosabb kapocs. De amilyen szép, olyan kiszámítha­tatlan. Annyi bonyolult és meg­válaszolatlan kérdés merül fel ilyenkor bennünk: mi egyálta­lán a szerelem? Vajon meddig tart ez az érzés? Mert a szerelem sosem ugyanolyan... Olykor csodála­tos, máskor meg iszonyú szenve­dés és fájdalom. A szerelmed hiányát érzed éj­jel-nappal. Ha veled van, már at­tól félsz, mikor hagy magadra. Ha szemedbe néz, tekintete min­dent elárul, hisz a szem a lélek tükre. Ha hozzád ér, remegni kezd a kéz, s lassan az egész test. Eb­ben a pillanatban csak egy öle­lés lehet menedék. Ha voltál már szerelmes, ha­sonlót te is átélhettél! Hisz a sze­relem valóban különleges, ma­gával ragadó érzés­űé egy valamit ne felejts el! A hazugság óriási fájdalmat okoz. A bűvös szó - szeretlek - csak annak jár, aki iránt igazán így érzel! Soha ne csapj be másokat! A szerelemmel vigyázni kell, ak­kora kincs! Tasnádi Dóri, Bolyai-gimnázium

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom